Népújság, 1984. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-11 / 188. szám
NÉPÚJSÁG, 1984 augusztus 11., szombat 3. Pályázati felhívás A Hazafias Népfront, a Központi Sajtószolgálat és a Népújság szerkesztősége pályázatot hirdet „A magyar újjászületés első napjai” címmel. Pályázhatnak mindazok, akik átélő részesei voltak községük, városuk negyven évvel ezelőtti felszabadulásának; emlékeikben őrzik a történelmi napokat. Különösen várjuk a volt nemzeti bizottságok, a földosztó bizottságok vezetőinek tagjainak; a demokratikus pártok szervezőinek, vezetőinek; a karhatalom, a demokratikus honvédség tagjainak; a közigazgatás újjáélesztőinek emlékezését. Pályázni lehet 6 ritkán gépelt (2-es sorközű) oldalnál nem hosszabb (illetve ugyanilyen terjedelmű kézzel írott, jól olvasható írással, amely a demokratikus átalakulás egy. vagy több jellemző eseményét ismerteti. Ha a pályázó birtokában van e korból származó, újságban közölhető dokumentum (korabeli fénykép, igazolvány, levél, plakát röpcédula, újság, vagy más irat) akkor a pályázathoz az is mellékelhető. Egy személy legfeljebb három írással pályázhat. A pályaműveket lapunk szerkesztőségének címére kell beküldeni. Kérjük, a borítékra írják rá: „A magyar újjászületés első napjai” című pályázat. Írásukon tüntessék föl a pályázó nevét, pontos cí- i mét és személyi számát. Csak névvel és címmel ellátott pályaműveket fogadunk el! Beküldési határidő: 1985. február 1-ig folyamatosan. A legjobb írásokat megyénk felszabadulási évfordulójának heteiben lapunkban közöljük s a szokásos honoráriumot fizetjük. A kiemelkedő pályamunkákat a honoráriumon felül külön díjazzuk. I. díj: 2000, II. díj 1500, III. díj: 1000 forint. A továbbiak értékes könyv- és tárgyjutalomban részesülnek. A pályaműveket a Hazafias Népfront megyei bizottsága és szerkesztőségünk tagjaiból alakított zsűri bírálja el. Eredményhirdetés: 1985. március 15. Összefogni a békéért Fővárosunkban, a Budapest Sportcsarnokban befejezte kéthetes munkáját a Lutheránus Világszövetség VII. nagygyűlése. A tanácskozásra a világ csaknem száz országából érkeztek egyházi személyiségek — 1400 küldött —, s a beszámolókat, előadásokat, a vitát meghívott vendégként több ezer külföldi és hazai hivő is figyelemmel kísérhette a helyszínen. A 37 éve megalakult, 55 millió evangélikust tömörítő világszövetség ezúttal először választotta nagygyűlése színhelyéül szocialista ország fővárosát. S ez a döntés már önmagában is elismerése a szocialista tábor, állam egyházpolitikájának. Annak a rendezett viszonynak az értékelése, amelynek köszönhetően az utóbbi évtizedekben a magyar egyházak megtalálták helyüket, sajátos feladataikat társadalmuk építésében. Hosszú és nem könnyű út vezetett addig, amíg Magyarországon mind az egyházak, mind pedig az állam részéről felismerték: elvi engedmények nélkül is lehetséges az együttműködés, s az újra és újra felmerülő problémákat közös akarattal, nyílt megközelítéssel meg lehet oldani. Az útkeresés miatt a korábbi évtizedekben támadások kereszttüzébe került — főként külföldön — a magyar evangélikus egyház is. S az, hogy a nagygyűlés Budapestet választotta színhelyéül, hogy a tanácskozáson Káldy Zoltánt, a magyar evangélikus egyház püspökelnökét választották meg a világszövetség új elnökének, elismerése egyben a hazai evangélikus egyház munkásságának is. Annak a szolgálatnak a tiszteletét is jelzi mindez, amelynek lényege a diakóniai teológia, azaz az ember szolgálata. Tevékenykedés azért, hogy emberi, nélkülözésektől mentes, békés világ épülhessen. Ennek szellemében a nagygyűlés plenáris és szekcióülésein a hit mai tartalmának megvitatása mellett nagy hangsúlyt kapott az is: milyen következményei vannak a hétköznapi életre ennek a tartalomnak? Főként az állt a viták középpontjában, hogy mit tehet, mit kell tennie az evangélikus egyházaknak a faji megkülönböztetés elleni harcban — az apartheid politikát az LVSZ mindig is következetesen elítélte —, másrészt hogy milyen szerepet kell játszania a világ evangélikusainak a béke megőrzéséért folytatott küzdelemben. Korántsem vallott e kérdésekkel kapcsolatban teljesen egyöntetű véleményt minden résztvevő. De a küldöttek többségének nézetét jól kifejezi a szervezet főtitkárának, Carl Maunak a beszámolója, amely egyebek között hangsúlyozta: a világ- szövetség missziós feladatot lát el, s ebben jelentős szerepet játszik az evangélikusok egységének és ökumenikus elkötelezettségének erősítése, valamint — fajra, vallásra, politikai meggyőződésre való tekintet nélkül — az emberi méltóság védelme. A nagygyűlésen hangot kapott: nagy egyenlőtlensé gek, társadalmi, gazdasági és ideológiai különbségek osztják meg ma az emberiséget. S amikor közös érdekeinkért, közösen cselekszünk; nemcsak az emberiség biológiai létét, hanem gazdasági-társadalmi jövőjét is világméretekben kell szem előtt tartani. A hívőket és nem hívőket, keresztyéneket és más vallások követőit különböző indítékok ösztönzik cselekvésre, de találhatnak és találnak is közös alapot az együttműködésre. A budapesti nagygyűlés bebizonyította: az egyházaknak is fel kell emelniük szavukat a béke érdekében, a hidegháború megnyilvánulásainak felszámolásáért folytatott küzdelemben, hiszen — ahogy az egyik tekintélyes résztvevő fogalmazott — ennek nem csupán hitbeli okai vannak. Az egyházaknak is csak akkor van jövője, ha az egész emberiségnek van. E gondolatokat tükrözi az a felhívás is, amelyet a vasárnapi, a tanácskozást záró istentiszteleten olvastak fel, s amely hangsúlyozza: a béke megóvása érdekében további tárgyalásokra van szükség. A felhívás ugyanakkor hangsúlyozza: az egyházak képesek arra, hogy hidakat építsenek a népek között. A budapesti tanácskozás igazolta: a felelősen gondolkodó egyházak készek tenni a béke közös ügyéért. Emellett tett hitet az utóbbi két héten az Evangélikus Világszövetség nagygyűlése is. F. R. Ma már állják a versenyt —Megkétszereződött a termelés — Tartós exportkapcsolatok A kényszer eredményt hozott Amikor belép az ember a Szolnoki MEZŐGÉP Egri Gyárába, szinte el sem hiszi, hogy itt valójában gépgyártás folyik. Az elmúlt napok kánikulai hőségében különösen feltűnő volt a kellemes környezet. Hűs parkok, lombos fák övezte utak vezetnek ugyanis az irodaházig, a szerelőműhelyekig. Győré Imre főmérnök pontosan harminc éve dolgozik itt, a helyi ipartelepítés után két évvel később került erre a munkahelyre. Az ő segítségével tekintettük át az elmúlt, több mint három évtizedet, ami ugyan ezernyi buktatót rejtegetett, de ma már termékeik révén szerte Európában ismerik nevüket. — A hajdani gépállomáson — kezdte a főmérnök — az volt a feladatunk, hogy az akkori járásokban megalakult termelőszövetkezeteket ellássuk gépekkel a legfontosabb munkákhoz. A mezőgazdaság szocialista átszervezése után, a hatvanas évek elején, eszközeink a közös gazdaságok tulajdonába kerültek. Addig azonban míg a javítást, a karbantartást nem tudták megoldani, mi voltunk a segítőik. — Mivel kezdődött a tulajdonképp eni gépgyártás? — A hetvenes évek elején vált fő tevékenységünkké az alkatrészek készítése. Akkoriban már nemcsak javítottunk, hanem a beépített alkatrészek zömét is mi állítottuk elő. Aztán szép fokozatosan beindult a mezőgazdasági gépek gyártása. Az első termék az univerzális szőlőművelő volt. — És mi következett ezután? — Az a tevékenység, ami most is jellemzi gyárunkat, 1976-ban kezdődött, a szalmaszecskázó gépek gyártásával. Ez már összefügg azzal az átszervezéssel, ami négy vállalat egyesítését jelentette, s így jött létre tulajdonképpen, szolnoki központtal, a MEZŐGÉP. Ám még egy mondat erejéig térjünk vissza a múltba. Amikor a gépeket átadtuk a termelőszövetkezeteknek, sokan elmentek tőlünk. Ezért a hatvanas években megkezdtük a szakmunkásképzést. Volt olyan esztendő, amikor 160 esztergályos, lakatos, hegesztő és festő ke rült ki szakmunkásként a tanműhelyeinkből. A jelenlegi törzsgárdánk itt tanulta meg a mesterségét. Sok olyan van közöttük, akiknek az édesapja, sőt már a nagyapja is a mi dolgozónk volt. — Mindez, amit eddig elmondott, nem egyenes következménye az európai piac meghódításának ... — Kezdetben kizárólag a hazai piac igényeit elégítettük ki, esetleg egy-egy gépet adtunk el külföldre. Tartós exportkapcsolatokiól azonban egyáltalán nem beszélhettünk. Tulajdonképpen a termésátlagok fokozatos növekedése támasztott olyan igényt, hogy nagyobb teljesítményű gépeket is gyártNovelll Rezső a Claas alkatrészét festi Dávid Sándor a szecskázóadapterek forgórészeinek minősítését végzi sunk. Így vágtunk bele az első Claas—Dominátor-részegységek építésébe. Ám ennek a nyugatnémet betakarítóberendezésnek a dokumentációja csaknem fél évig bolyongott az országban, amíg végül is hozzánk került. Olyan magasak voltak ugyanis a követelmények, amelyek alapján senki nem merte vállalni a gyártást. A licencért termékkel fizettünk. Az első lényeges kikötésük a határidő volt. Addig mi negyedéves terv szerint dolgoztunk. Ha egy hónapot csúsztunk, akkor sem volt különösebb gond. A Claas-, nak viszont heti ütemezést írtak elő, és ha késtünk, keményen megbüntettek bennünket! Talán a mai napig ez jelenti a legnagyobb gondot. Persze, azt sem szabad elhallgatni, hogy’ a minőségi feltételek is az újdonság erejével hatottak. Olyan pontos munkát követeltek,, amihez, valljuk be, nem voltunk hozzászokva. Mindez ma már természetes, de csak sok kötbér és vesződés után vált azzá. — Az első évben hány Claas—Dominator-rész- egység gyártására kötöttek szerződésit? — Alig négy hónap volt a felkészülésre és a szerszámok gyártására. Vállaltunk 1500 gépet. Igaz, akkor jóval nagyobb munkáslétszámunk volt, mint ami jelenleg van. A szerződésben foglaltakat teljesítettük. Igaz, úgy, hogy az egész MEZÖ- GEP-hálózat besegített. Mindenki gyártott valamilyen alkatrészt. Rengeteg volt a túlóra is. Többen nem vállalták ezt és elmentek máshová dolgozni. Akik viszont maradtak, megértették, hogy létkérdés a minőség és a pontosság. Mindent megtettek a sikerért! Ma mindössze 440 dolgozót számlál a gyári kollektíva. Az első évi 1500-as teljesítmény ennek ellenére majd minden évben tovább nő. Az idén az első félévben az NSZK-beli Claas cégnek 1326, a szintén nyugatnémet IH vállalatnak 74, míg Dániába 146 Claas— Dominator-adaptert gyártottak. A hazai piacon pedig fél év alatt több mint 25 gép talált vevőre A piacon csak úgy tudnak megmaradni, ha lépést tartanak a növekvő követelményekkel. Ezért Franciaországba szállítanak kétezer óriásbálázó, felszedőgépet, szintén francia megrendelésre pedig, elkészítették a legmodernebb szénakezelő első hatvan darabját. Ez már sikert aratott és további megrendelések érkeznek. Az idén alakították ki olaszországi kapcsolatukat a FIAT céggel. Saját kombájnjaikra szecskázót gyártanak. A próbadarabokat leszállították, most folyik a tesztelés és az augusztusi rizsaratás után dől el, hogy milyen üzletet sikerül majd kötni az olaszokkal. Az elmúlt évben 118 millió forint értékű tőkés valuta volt a bevételük. A hazai piac kielégítésével együttesen, ez a „Kiváló gyár" elismerő címet is jelentette a kollektívának. A jövőben azonban újabb gépekre van szükségük ahhoz, hogy a technológiai igényeknek megfelelhessenek. A jelenlegi gépparkjuk ugyanis kissé már elhasználódott. A két és fél hektáron terjeszkedő gyár üde parkjaival, lombot, árnyékot biztosító fáival, kellemes környezetet biztosít. Az idén társadalmi munkában 250 nyárfát ültettek el. Az itt dolgozók gondolnak az utódokra is . . . Kis Szabó Ervin A VILÁGBAJNOKSÁG LÁZÁBAN A versenyzőknek adnak oltknnt A valamikori kastélyt nemrég csinosították ki, formálták át korszerűvé Szilvásváradon. Itt a szakszervezeti tagok üdülnek télen- nyáron, méghozzá családosok főként. rl — Amikor a felújítást elkezdtük, még fogalmunk sem volt a világbajnokságról — jegyezte meg Borbás- né Hódosi Mária, az üdülő vezetője. Tehát még a „gyanú árnyékát” is elhárítják: ami történt, az a szakszervezeti tagokért történt. Igaz, a világbajnokság idejére bérbeadták a házat: a versenyzők kapnak itt otthont. Mégsem szünetel A volt kastély nagyon szép. A régi gazdája talán rá sem ismerne, mert csak a falak maradtak meg az épületben, más minden teljesen új és valóban korszerű. Márványpadló ragyog a talpunk alatt. A falakon lambéria. ízléses, stílusában is jól illeszkedő lámpák a falakon és a mennyezetre függesztve. A szobák is kifogástalanok. Minden igényt kielégítenek. Vagy fürdőszoba, vagy zuhanyozó szolgálja a lakók, a beutaltak kényelmét. Kempingnek nevezik azt a kis házakból álló részt, amelyben szintén beutalóval lehet pihenni. Itt is minden kényelmes. Sokan szeretik ezeket a kőépületecskéket. Még a teljes képhez tartozik a könnyűszerkezetes épületcsoport. Ezekben külön szobát kapnak a szülők és külön szobát a gyerekek. Előtér, konyha, fürdőszoba a kapcsolódó rész. Mindenkinek igénye szerint — jut eszembe, amikor az épületegyüttest végigjárjuk. — A világbajnokság idejére sem szűkül az üdültetési keretünk — figyelmeztetett Magyari Géza, a mát- rafüredi igazgatóság helyettes vezetője. — Ugyanannyi személyt fogadunk, ugyanolyan körülmények között, mintha világbajnokság nem is lenne. Senkinek sem kell tehát felszisszennie — a szakszervezet „nem adta el” a tagjainak a jogait. A szív sem hiányzott Az itt dolgozók az idén elnyerték a kiváló címet. Ez a minősítés csakugyan, csak a legjobbaknak jár. Vajon mivel érték el ezt a minősítést? — Azt hiszem, a szívünket is hozzáadtuk a munkánkhoz — jegyezte meg az üdülő vezetője. — Ha a felszolgáló mosolyogva teszi az asztalra az ételt, ha megkérdi, kíván-e még valaki repetát, ha a beutaltak megjegyzéseit meghallgatjuk, ha a kívánságaikat igyekszünk maximálisan figyelembe venni, mindjárt másként érzi magát a vendég, még ha volnának is észrevételei. Igen: régi „üzleti fogás” a kedvesség. Itt tudják ezt. — Hadd tegyem hozzá, hogy az üdültetéshez pénz is kell, méghozzá nem is kevés — hangsúlyozta az igazgatóhelyettes. Majd kezdte sorolni, hogy mennyit kell saját maguk erejéből előteremteniük. A költségvetés nem fedez mindent. A színvonalat pedig nemcsak tartaniuk kell, hanem növelniük is. Az árak, a költségek pedig nőnek. Miből csinálnak hát pénzt Szilvásváradon? A kempingből például, amelyet a nagy hidegek idején nem üzemeltetnek beutaltaknak. De együttműködnek például az Expresszel. A fiatalok szívesen jönnek hóban, tavasz- szal, késő ősszel, kevésbé érzékenyek az időjárási nehézségekre. Abban maradunk, hogy végül is ehhez is „szív kell”, mert ha nem „törik magukat” az itteniek, akkor is lenne valami. Jó, rendben van, nem ilyen színvonalon. A különfeladatokat vállalni viszont lelkesedés nélkül nem lehet. ők is termelnek Sorolják, mi mindent találtak ki, hogy a beutaltak jól érezzék magukat: videódiszkótól a játékteremig minden megtalálható. Bárki bérelhet tv-t a saját szobájába. Lovagolhat, lovas kocsival járhatja a Bükköt. Pleszkó Olga, a kultúros, egyre csak a vonzó programokon töri a fejét. Az ízletes ételt Koch Gé- záné irányításával sütik-fő- zik a konyhán. Olyan felszolgálók tálalják azt, mint Keresztyén Lászlóné, akinek a mosoly egy pillanatra sem tűnik el az arcáról. Három szocialista brigád szorgoskodik a vendégek körül. A Gárdonyi Géza nevét viselő csoportnak Kiss Lászlóné raktáros a vezetője, a Dobó Katicáról elnevezett brigádnak pedig Varró Tiborné felszolgáló. Ok azok, akik kiemelkedő teljesítményt nyújtanak. Hajlamosak vagyunk úgy vélekedni, hogy az üdülőben dolgozók „csak” szolgáltató tevékenységet folytatnak. De ha belegondolunk, valóban termelőmunkát végeznek: serénykedésük révén a beutaltak munkaerejét „termelik újjá”. Hogy kissé elrugaszkodott véleményt • fogalmaztam meg most? Lehet. Mégis afelé hajlok, hogy kitartsak a megállapításom mellett. Ezért is tartom nagyon fontosnak azoknak a tevékenységét, akik — üdültet- nek, akik csak egyetlen célt látnak maguk előtt: pihenésben, szórakozásban minél többet adni azoknak, akik elfáradtak a köznapi teendőikben. Szilvásvárad is erre törekszik. G. Molnár Ferenc
