Népújság, 1984. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-01 / 179. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. augusztus 1., szerda f0 Gyerekek nyáron Kincsek, közel a játszótérhez Mindenki az egyéniségéhez legjobban illő maszkot készítette el Etesi Zsuzsa a Kincskeresők gyűrűjében • ■ (Fotó: Szabó Sándor) Gyalogoson, tömött hátizsákkal — Mit őriz a napló? — Erdők mélyén, vadásziakban Úttörő vándorok a Mátrában és a Blikkben — Hagyjátok a gyerekeket fára mászni! — harsogja sok szülő, ha a sajtóban, a rádióban, a fogadóórákon elhangzik egy „A szabad idő hasznos eltöltéséért...” — kezdetű mondat. Nagyrészt igazuk van. Ha a felnőtteknek is el kellene viselni az esztendő nagyobbik részében napi ötféle tanórát, majd a napköziben csoportosan megebédelni, szervezetten játszani, tanulni. levezetésképpen „szó- rakozva-nevelő” foglalkozásokon részt venni, s ezek után még otthon is jól viselkedni ... Kicsit sok lenne. Aki nem szökne vissza az „igazán felnőtt életbe”, bizonyára csak a vakációra áhítozna, hogy végre akkor kelhessen fel, amikor akar, oda menjen, ahova kedve tartja, s ne szóljon a dolgába senki. Bár lehet, hogy akkor átesne a másik végletbe, s nem sikerülne elkerülnie e „nagy szabadságnak” azt a szintjét, amelynek neve: unalom. — Nyári program gyanánt bűn vakációs iskolai foglalkozásokat szervezni — mondja Molnár Lajos. a Hámán Kató Megyei Űttö- rőház igazgatója. — Erre nem most jöttünk rá. Évek óta kísérletezünk a szünidős foglalkozások legmegfelelőbb formájának megtalálásán. Nemrégiben a megyei tanács is napirendre tűzte a tartalmas vakáció ügyét. Ez is sokat jelentett: végre minden intézmény szívügyének tekinti ezt, és végre sikerül összehangolnunk a rendezvényeket. Most már nem fordulhat elő, hogy mondjuk az úttörőházi karate-bemutató utáni napon a Megyei Művelődési Központ is ilyen programot szervezzen, vagy fordítva. Tudjuk, hogy a másik mit csinál. Ennek az összedolgozásnak olyan haszna is van, hogy jobban megoszlanak a költségek. Ez manapság nagy könnyebbség. — A szervezés terén szembeötlő a javulás, de jelentkeztek-e újfajta programokkal? — Erre semmi rendkívülit nem tudok mondani. Nem az újdonságra vadászunk. Így például az Olvasóudvar című sorozatunk bevált. Már csak a részleteken kell finomítanunk. Az az igazság, hogy hiába a jó szándék, a jó ötlet, nehéz teljes sikert elérnünk. — Mit jelent a teljes siker? Az Olvasóudvarban valóban kitűnő műsorok várják a gyerekeket. A logikai játékoktól a műemlékvédelem kérdéséig minden terítékre kerül. Ráadásul hetenként csak egyszer jelentkezik. így az iskolai oktatás „béklyóját” sem aggatja a gyerekek nyakába ... — Nem a módszerben van a hiba, hanem a szokásokkal kell hadakoznunk. Hiába akarjuk a legjobbat, ha néhány szülő nem buzdítja csemetéjét a részvételre. Váltakozó az érdeklődés. Biztosan csak a napközisekre számíthatunk. Cseng a telefon, s egy perc alatt kiderül, hogy Kemény Henrik legközelebbi egri fellépésének egyik színhelye az úttörőház lesz, pedig a Megyei Művelődési Központ hívta a művészt. A testvérintézmény épületét éppen felújítják, s miért ne segítenének a teremhiányon. Különösen, ha ez a „törzs- közönség” érdeklődésével is találkozik. — Nem az a gond a nyárral, hogy szívesebben játszanak a gyerekek a szabadban, mint négy fal közé zárva? — Rendezvényeink legnagyobb része a szabadban zajlik. Legalábbis, a belső udvarban... E riport készítésének reggelén hangosbemondó szavára ébredtünk. Mintha cirkuszosok érkeztek volna a városba... De nem. A megyei közlekedésbiztonsági tanács kocsijából szólt a biztatás: Fussunk át a városon! A 6-os iskolától indult a verseny és a Népker- tág tartott. A győztesek jutalomban, a célbaérők egy tombolasorsolás izgalmában részesültek. A szerencsésebbek sportszereket nyertek. Ez a rendezvény is része az egri úttörőnyárnak. — Mi az a Kincskeresőik Klubja? — kérdezem Macz Judit ötödik osztályos kislányt, akit az egri Ifjúsági Ház második emeletén zavarok meg sárkányhajtogatás közben. Értetlenül néz rám. — A Kincskeresők mi vagyunk. Második hete járunk ide. Játszottunk őskort, görög színházat, reneszánszt. Jártunk uszodába, voltunk a várban, a borkombinátnál, a bazilikában és a kincstárban. — És találtatok-e ott valamilyen kincset? — Persze — szól közbe Fehér Árpád —, de olyan nehéz volt, hogy a ládát, amiben tartották, öten is alig tudtuk megemelni! — Tudjátok milyen volt az ókori görög színház? Egymás szavába vágnak. — Álarcot viseltek ... Magasított cipőjük volt... és a nők is férfiak voltak. Miközben ezt elmondják, néhányan elszaladnak, hogy megmutassák, milyen maszkot készítettek, hogy Zeusz, Mars vagy Pallas Athéné képében tündökölhessenek. A csoport vezetője, Etesi Zsuzsa: — Valójában ez egy rendhagyó programmal működő kéthetes napközi. A felsősök számítástechnikáz- nak. az alsósok kincskeresők. Három dolgot igyekeztünk megvalósítani. Egyrészt, hogy ezek a gyerekek ismerjék meg a történelmi korokat, de nem előadások, hanem „igazi mesék” formájában. Hogy ez rögződjön bennük, megpróbáltuk mindezt olyan élményhez kapcsolni, amit nagyképűen az alkotás örömének is nevezhetnénk. így például Tóth Ágnes rajzszakos tanárnő segítségével agyagoztunk. batikoltunk. Mindezt korhűen. Igyekeztünk a gyerekeket megmozgatni is. Naponta elmentünk úszni, számháborúkat rendeztünk és megnéztük Egert, nemcsak kívülről, hanem érdekességeket keresve. Szünidei körképünk nem teljes. Szerencsére egyre több az olyan szolgáltatás, amelyekből részesülve a gyerekek egyszerre érzik meg a játék és a szellemi gyarapodás örömét. A meglevő lehetőségeket sem használják ki teljesen, mégis várjuk, legyen még gazdagabb a kínálat! Hiszen fára mászni is öröm... No de egy egész nyáron át!? Szabó Péter A vándortáborokat tíz évvel ezelőtt hívta életre a Magyar Űttörők Szövetségének Oracágos Tanácsa azzal a céllal, hogy a túrázást kedvelő iskolások kutassák fel az ország történelmi nevezetességeit. Tudjanak jól tájékozódni ismeretlen tájakon is, becsüljék, védjék a természetet. — Az országban igen kevés — Egerben is csak a 4-es számú — általános iskola dicsekedhet, saját tábori felszereléssel, sátrakkal, gumimatracokkal. konyhai eszközökkel — mondta Ré- vészné Bőgős Zsuzsanna megyei úttörőelnök. — A többség tehát örömmel él a vándortáborok adta lehetőségekkel. A rendszeres sáto* rozók. mint például a hatvani 1-es és aK egri 1-es, 10-es és 4-es számú intézmények tanulói, a négy év alatt szinte bebarangolják hazánkat, s gyenmekfejjel teljesítik a természetjárók egyes Kék túra próbáját. A fizikai fáradtságot bőségesen feledtetik a romantikus vidékek. Az idei szünidőben Heves megyéből huszonnyolc csoport indult el a hosszú kirándulásra. — Magyarországon harminckét vándortábort „ütöttek fel” — a Mecsektől Aggtelekig, Vas megyétől a Hajdúságig. A kéthetes, tizenkettő, tíz- és nyolcnapos gyalogos programok mellett még kerékpár- és vízi túra is várja a piros nyakkendő- söket. Megyénkben mely részekre küldhetik el nevezéseiket a kisdiákok? — Mátra—Kékes és Bükki I-es néven kínálunk kellemes. tizennégy napos időtöltést. Június 17-től kétnaponként indulnak a pajtások az egyes állomáshelyekre. Nagyon jó a kapcsolatunk a Mátrai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdasággal, amely a régi erdészlakokat rendezte be szálláshelynek. — Két úton vágnak neki a távnak a gyerekek. Gondolatban mi is utazzunk most velük! — A Mátra—Kékes szakaszon. Gyöngyöstől Egerig szinte minden nevezetes hellyel megismerkedhetnek az úttörők. Hazánk legmagasabb pontjának, a Kékesnek. az elérése. Sírok várának megmászása és a Mát- ra-gerinc természeti szépségei mind maradandó élmények a tíz-tizennégy éveseknek. Gyöngyös, Lajoshá- za. Mátraszentimre, Mátraháza. Vérbükk, Sírok és a végállomás Eger. Ha sikerrel teljesítik a feladatokat, megkaphatják a száz kilo- , méter a Vörös Hadsereg nyomában és az úttörők Kék túra jelvényét. A bükki kirándulás Várkútról indul. Sa- massa. Csurgó, Szilvásvárad. Bélapátfalva és Tardos bázisokat érintve. At utolsó állomás itt is a megyeszékhely. Különleges élményt ad az istállóskői barlang „felderítése”, a szilvásváradi Szalajka-völgy és a Bükk- fennsík. Az útinaplók, amelyek közül a legjobbakat vásárlási utalvánnyal jutalmazza a megyei elnökség, érdekes olvasmányok nekünk. felnőtteknek is, és nagyon sok hasznos tanácsot, ötletet tartalmaznak. :— Az utolsó csoport augusztus 4-én kerekedik fel. Szeptembertől pedig az egyes rajok és őrsök már tervezgetik a következő nyarat ... — A nevezési lapok kitöltésével nem ér véget a felkészülés. Gyalogos táborokról lévén ■ szó. nagyon oda kell figyelniük a pedagógusoknak már a gyerekek kiválasztásánál is. Az indu* * lás előtti hetekben nem árt elvinni őket hosszabb túrákra. és hátizsákjuk súlyát is fokozatosan kell növelni. A rendszeres edzés jól kamatozik a nyár során, megköny- nyíti a távolságok leküzdését. A Magyar Üttörők Szövetségétől kapott 300 ezer forintot mi jövőre is arra használjuk fel. hogy még kényelmesebb, korszerűbb körülmények között tudjuk fogadni a következő vakációban is az utak. a hegyek kis vándorait. Szüle Rita összeállította: Szalay Zoltán Nemzetközi építőtábor ’84 Diákok az Agriában (Tudósítónktól): ,.Építjük a hazát!” Ez olvasható azon a jelvényen, amely a dolgozók munkaruháján csillog az Agria Bútorgyár felületkezelő üzemében. — A nemzetközi építőtábor bolgár diákjai szerint mi barátságosak és segítőkészek vagyunk. Ezért ajándékoztak meg bennünket — mutat a kabátja hajtókájára Madarassy József, az üzemrész vezetője. Tizennyolc külföldi diák segédkezik a gyárban. Az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola szervezésében a táborozok idén első alkalommal dolgoznak itt. A bolgár és NDK-beli fiatalok azért töltenek egy hónapot Magyarországoh. hogy a vakáció alatt jobban megismerjék hazánkat, szokásainkat, osztozzanak munkánk eredményeiben. Egy hétig országjáráson vesznek majd részt. A gyáriak közül egyébként meglepően sokan beszélik az orosz és német nyelvet. Az egyetemista és főiskolás lányok az alkalmi tolmácsok szerint is ügyesek és szorgalmasak. Pedig a felületkezelő nem éppen könnyű munkahely. Itt beszélgettem két dolgos bolgár lánnyal: Cvetanka Cser- nogorovával és Magdalena Zsecsevával. — Egy hete dolgozunk a bútorgyárban. Már megszoktuk a gépek zaját, a lakk nem csavarja az orrunkat — mondja nevetve Magdalena. — Megismerkedtünk a bútorlapok pácolásával, megtanultuk a színezés, a csiszolás fortélyait. Ez a munka jó állóképességet és nagy figyelmet követel. Ami igaz, az igaz: műszak végére egészségesen elfáradunk. Büszkén újságolják, hogy annak az egyetemnek a harmadéves hallgatói, amely Cirillről és Metódról, á szláv írásbeliség megalkotóiról kapta a nevét. Magdaléna történésznek. Cvetanka angol szakos tanárnak készül. — Miért ia pedagóguspályát választották élethivatásul? — kérdezem. — Meg akarom ismerni • a tanítványaim természetét, szeretném őket eligazítani az életben és a tudás birodalmában — vélekedik a történelem szakos diáklány. — Mindannyiunknak meghatározott életszakasza a diákkor — jegyzi meg Cvetanka. — Ha megismerjük a diákok érdeklődését és jellemét, ha nem prédikálunk, hanem mintákat, példákat adunk nekik a magatartásra. akkor ők is érett felnőttekké, hasznos emberekké válnak. A szabászműhelyben dolgozók kíváncsian figyelik: vajon hogyan haladnak a munkával az NDK-beli lányok? Közülük is Karla Hoppére és Sabine Ungerre vigyáznak jobban. A vállalkozó szellemű diákok ugyanis pneumatikus bőrszabász gépen dolgoznak. Méghozzá selejt- mentesen! — Mennyi idő alatt sajátítottátok el a gép kezelését? — A műhelyben dolgozók felügyelete alatt két-három nap alatt tanultunk meg szabni — válaszolja Sabine, aki idén már szigorló orvos lesz. — Sokat tud ez a gép, öröm rajta dolgozni. Erfurtból jöttek Egerbe. Kárla 21, Sabine 24 éves. Most brigádban dolgoznak, a keresményükből divatos holmit szeretnének vásárolni. Tetszik nekik, hogy az itteni fiatalok lezseren öltözködnek. — Az embertől mindent el lehet venni, csak aat nem, amit megtanult — állítja Karla szabás közben. — Kíváncsiak voltunk az itteni munkásokra, és nem csalódtunk. Álomszép bútorokat gyártanak. — Városunkban is ■ jól. ismerik az egriek termékeit — szól közbe Sabine.- — ha majd férjhez megyek, én is Párizs garnitúrával rendezem be az otthonomat ... Kíváncsian, befogadó szándékkal faggatják a műhelybelieket életükről, munkájukról. — Sok munkásnővel beszélgettünk és megbizonyosodtunk: őriznek valamit a fiatalkori ambícióból. Mika István «sokféle a bőrük .színe, sok nyelven beszélnek, <fe a játék, alf|prátság minden különbséget elfeledtet. Szántó György a 37. csillebérci úttörö- nyárnébány pillanatát Itaptájpncsevégre sillebérc
