Népújság, 1984. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-01 / 179. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. augusztus 1., szerda TÁRSADALOM J. A magyar ezüst sorsa I. Teljesült célok Az alumíniumipari központi fejlesztési program legfontosabb célkitűzései teljesültek — ez volt a kulcs“ mondata annak a megállapításnak. amelyet még au év elején a Minisztertanács tett az ipari miniszter és a KSH elnökének közös jelentése alapján. E megállapítás pontos és lényegretörő, s mint minden ilyen megfogalmazás óhatatlanul csupán a tények summázta. A kulcsmondat nem szól arról, hogy az elmúlt csaknem másfél évtizedben — az alumíniumipari központi fejlesztési programot 1970-ben fogadták el — ez az iparág évente több mint kétmilliárd forintot fordított fejlesztésekre: az alapanyag- és félgyártmány-termelés korszerűsítésére több mint! 23 milliárdot, a készárugyártás fejlesztésére pedig 7 milliárdot. Mint ahogyan nem részletezi azt sem. hogy példának okáért ezen időszakban került a világ élvonalába a magyar bauxit- és timföldtermelés, az alumínium félgyártmányok termelése pedig alaposan megközelítette a világ élvonalát. Am éppenséggel ezek a tények azok. amelyek e fenti megállapításban benne foglaltatnak, hiszen éppen ezek adják e mondat igazi értelmét, valóságos tartalmát. A központi fejlesztési program keretében érte el például a bauxitbányászat azt. hogy a hetvenes évek egymillió tonnájáról mára termelése hárommillió tonna lett. Különösen imponáló ez az adat. ha figyelembe vesszük, hogy hazánkban a bauxitbányászok — közéjük sorolva a kutatókat is — mindössze négy és fél ezren vannak. A hárommillió tonnás teljesítménnyel ez a négy és fél ezer ember a világ tekintélyes bauxitter- melő országai között — a franciák után — a második helyen áll. Mi lesz a jövőben ezuel a vöröses, agyagszerű ásvánnyal? Nos. a szakemberek szerint aggodalomra A közelmúltban, a Kossuth Kiadó gondozásában jelent meg Csizmadia Ernő könyve: Az MSZMP agrárpolitikája és a magyar mezőgazdaság. A magyar gazdasági és társadalmi változások fontos csomópontjait szemléletesen bemutatja a szerző, rávilágít a gazdaság két világháború közötti honi állapotára, az ipari és a mező- gazdaság arányaira, a meggyorsult ipari koncentráció hatására, a megcsontosodott nagybirtokrendszer termelésre és életszínvonalra egyaránt kiható visszahúzó jellegére, amely eleve meghatározta a későbbi fejlődés szintjét. A felszabadulás utáni változások mélységét és dinamizmusát érzékeltető adatok jelzik, hogy a földreform történelemformáló következményekkel járt. Üj alapokra helyezte a társadalmat, felszámolta a nagy- és középbirtokhoz kapcsolódó kizsákmányolási formáikat, s bár nem zökkenők nélkül, de új szakaszt nyitott a fejlődésben. Ez így van akkor is. ha tudjuk, hogy a termelőszövetkezeti átszervezés kétszeri nekifutása — 1953 és 1956 — után visszaesés következett be, majd 1959 elejéből — most már a bizalmat i« élvező politika r*v*n sikerült a mezőgazdaság szocialista átszervezne nincs okunk: nálunk sem apad el hamarabb ez az ásványkincs. mint bárhol másutt a világon, bizton számolhatunk vele mée az ezredforduló utáni években is. S bár a jelenlegi termelési szint emelését nem tervezi az iparág, a szinten tartáshoz is új bányák nyitására van SKÜkség. Olyanokéra, amilyen az elmúlt időszakban a „Bitó II”, vagy a „Halimba III” volt. Egy-egy bánya megnyitása pedig nem fillérekbe kerül; a költségek nyolcszázmilliótól másfél milliárdig terjednek. Az alumíniumipari központi fejlesztési program évei alatt alaposan megnövekedett az ország timföld- gyártó kapacitása is: míg 1970-ben ez az iparág 450 ezer tonna timföldet volt képes előállítani, az év végére ez a szám csaknem duplájára, 880 ezerre emelkedett. Mindenekben az eredményekben persze igencsak nagy szerepe volt a hatvanas évek elején megkötött, s azóta 1990-ig meghosszabbított magyar—szovjet timföld—alumínium egyezménynek. Ennek keretében például 1970-ben még csak 120 ezer tonna timföldet exportáltunk a Szovjetunióba 60 ezer tonna alumíniumért cserébe, napjainkban pedig már ez az egyezmény 165 ezer tonna fémet biztosít a népgazdaság számára. 330 ezer tonna timföld ellenében. A tavaly 1990-ig meghosszabbított egyezmény pedig a kölcsönös szállítások ismételt bővítését irányozza elő: több mint fél milliárd tonnára növekszik a Szovjetuniónak szállított- timföld mennyisége a következő időszakban, miközben ■ alumínium tömbökből kétszázezer tonnánál is többet szállít nekünk a snovjet partner. A központi fejlesztési program kiemelt feladata volt, hogy növekedjék — a valóságban aztán megkétszereződött — a hazai alumínium félkésztermékek gyártása. E cél alapos gazdasági indoka az, hogy a Csizmadia Ernő könyve a gazdasági átalakulással együtt mutatja azt a nagy változást is, amely a magyar társadalom osztály- és rétegszerkezetében végbement. Gyors ütemben nőtt a munkásosztály létszáma és a népességen belüli aránya, de növekszik az értelmiségiek és a szellemi foglalkozásúak száma is, csökken viszont a termelőszövetkezeti tagoké és a kisárutermelő- ké. Megfigyelhető, hogy a vegyes háztartások, családok aránya is nagyobb. Ezeknél az életmód és élet- körülmény is egyre inkább hasonlóvá válik. Külön fejezetet szentel a város, falu, tanya átrétegződési, mozgási irányának. Nemcsak a szakemberek számára tanulságos a mezőgazdaság vállalati szerkezetét ismertető fejezet, és útbaigazító jellegű a könyvnek a vállalati (szövetkezeti)’ együttműködés alapkérdéseit tárgyaló, a társulások, termelési rendszerek, egyesülések hasznát és fejlődési irányát felvázoló része. A háztáji és kisegítő gazdaságok tevékenységéről. fejlődési irányáról és lehetőségeiről is képet kapunk a szerző jóvoltából. A megtett utat jól mutatja. hogy a fontosabb termékek — a búza, a kukorica, a cukorrépa a zöldség, a gyü. mö’cs, a vágóállat, a tej, a tojás — termelése 30 év timföldgyártás megháromszorozza, az alumíniumgyártás pedig megtízszerezi a kitermelt, bauxit értékét, s mindehhez a félgyártmány készítésekor további másfélkétszeres értéknövekedés adódik. Az elmúlt másfél évtized eredményeit jelzi, hogy például az egy főre jutó alumínium-fogyasztás. amely 1970-ben még csak 10 kiló volt. napjainkra 15-re emelkedett. Ezzel a mennyiséggel elértük az iparilag fejlett nyugat-európai országok fogyasztási színvonalát. Igaz persze az is. hogy idehaza a fogyasztás szerkezete alaposan különbözik a nyugat- európaitól. Hazánkban igen nagy arányú a villamosipar alumínium-felhasználása. Ez az iparág ugyanis az alumíniummal a tőkés importból származó rezet helyettesíti. Ugyanakkor a fejlett tőkés országokhoz képest viszonylak kevés alumíniumot használ fel gépiparunk. Nemzetközi színvonalú viszont az edény- és tömegcikkgyártás alumínium-felhasználása. Teflonozott edények. kemping-felszerelések, különböző palackok gyártása. ma már minőségben is eléri a világszínvonalat. Voltaképpen mindez együtt jelenti azt, hogy az alumíniumiparban az elmúlt, másfél évtizedben teljesültek a célkitűzések. Még akkor is jogos e megállapítás. ha a magyar ezüstről szólva nem is olyan régen meglehetősen borúsan beszéltek a szakemberek. Két“ három éve is így volt ez, az alumíniumpiac akkor élte át a második világháború utáni évek legnagyobb válságát: az 1980-ban még kétezer dolláros alumíniumárak 1982-ben az év közepére 880 dollárra zuhantak. És ezek a világpiaci megrázkódtatások nem voltak hatástalanok a hazai alumír niumiparra sem. K. Nyíró József (Következik: Iparág, európai színvonalon.) alatt 2—3-szorosára emelkedett. Az eredmények a termelőerők jelentős fejlődése következtében jöttek létre. Ebben igen nagy szerepe volt a mezőgazdasággal foglalkozók iskolázottsági, szak- képzettségi szintje növekedésének, a termelőeszköz-ellátás számottevő javulásának. A könyv részletesen szól a mezőgazdasági nagyüzemekben folyó ipari tevékenységről, az élelmiszeripari feldolgozás helyzetéről és lehetőségeiről. Különösen ér. dekes a kertészeti ágazat eredményeit taglaló fejezet. Az utóbbi évtizedekben a magyar mezőgazdaságban sikerült gyökeres javulást elérni. nemcsak a terméshozamok növelésében, hanem a parasztság életében, a falusi elmaradottság felszámolásában. A valóságban — s ez a könyvből is világosan kitűnik — küzdelmek sorozatáról számos újrakezdésről, kudarcok elviseléséről és generációk helytállásáról, életrevalóságáról lehet és kall is beszélnünk, hogy a mai viszonyokat igazán megérthessük. Ügy vélem, hogy Csizmadia Ernő könyve szinte mindenkinek szóló kézikönyvként és tudományos igényű dokumentumként is ezt a megismerést-értést segíti. F. T. P. Szerviz kerestetik Mosatlan buszok, seregszámra Aligha lenne bárkinek kedve megszámolni a megyeszékhelyre naponta érkező kisebb-nagyobb buszokat, amelyek közül jó páran viselnek külföldi rendszámot. Tömve vannak reggeltől estig a parkolók a történelmi városban, s nem üresek bizony estétől, reggelig sem, hisz nem egy jármű több napos kirándulásra szállított Egerbe turistákat. Nemrégiben méltatlankodó hangú telefonáló tárcsázta a Népújság számát. Esett az eső, csupa sár a járgány, restellkedik a sofőr, ám mit tehet, ha nem talál egyetlen busz-„mosodát” sem a közelben, de még csak alkalmas helyet sem arra, hogy maga tegye rendbe a nagy darab közlekedési eszközt. Nem kis gond, különösen, ha figyelembe vesszük, néhány hét múlva a fogathajtó világbajnokság miatt megsokszorozódik majd a megyeszékhelyre látogató vendégek — buszok — száma, s ha nincs jobb megoldás, esetleg az olajos, a szeny- nyes tócsáké is. Mint érdeklődésünkre kiderült — Kelemen Tiborné főelőadótól —, a városi tanács ipari osztályán pillanatnyilag nem foglalkoznak e problémával. Véleményük szerint az effajta szolgáltatásra vállalkozókat legföljebb a szervizek közt lehetne Ne sokat költsön, vegyen inkább kölcsön! — tartja a népszerű és közismert mondás. Bizonyára jó néhányan éltek már vagy élni fognak a felszólítással megyénkben is. Feltéve, ha a keresett cikk épp megtalálható kölcsönzőboltjaink pultjain, raktáraiban. összeállításunk készítésekor elsősorban arra voltunk kíváncsiak, hogy az egyes vállalatok kínálata találkozik-e a kereslettel. A Heves megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat osztályvezetőjétől, L énárt Lajosáétól azt hallottuk, hogy egri, gyöngyösi és mátrahákeresni, hisz a maszek autómosóknak aligha van olyan anyagi lehetőségük, hogy egy alkalmas szerkezetre kétszázháromszázezer forintot áldozzanak. Hasonlóképpen vélekedett Varga Tiborné előadó a KIOSZ egri alapszervezeténél is, hozzátéve, hogy Egerben mindössze egy autómosó kisiparos van, botorság lenne őrá alapozni. Az AFIT illetékese, Bíró Ferenc műszaki vezető úgy tájékoztatott, náluk legföljebb a kis teherautókról, mikrobuszokról lehet szó a személygépkocsikon kívül, mert bármennyire is lenne fantázia ennek az új szolgáltatásnak a beindításában, egyszerűen nem fér be hozzájuk a nagyobb jármű. Hasonló a helyzet Simon Pál részlegvezető szerint az UNIVERSAL dinitrolos részlegénél. örülnek, ha déltől el tudják látni a kis autókkal jelentkezőket. A FULL-szerviz ügyeletese úgy tudja, talán náluk lesz mód fogadni a nagy teszi kölcsönzőboltjaikat igyekeztek még a szezon előtt feltölteni. Különös figyelmet fordítottak a szezonális cikkekre. Pillanatnyilag mind a három üzletükben kölcsönözhető kirándulásokhoz, táborozásokhoz sátor, gumimatrac, gyorsforraló és minden egyéb cikk, amely olyanokra vár, akik nyáron magukkal viszik a „házukat”. A megyeszékhely legnagyobb áruválasztékot kínáló, reprezentatív üzlete ä Budapesti Iparcikk Kölcsönző és Szolgáltató Vállalat „X” nevű boltja. A nyaralók náluk is legtöbben kempingcikkeket kerestek, amelyekből még korlátozott számban tű járműveket is, ha majd elkészül az új részleg. A harmadik, vagy a negyedik negyedévben. Előbb semmiképpen sem. Az egyetlen biztató szó az ügyben a Volánnál hangzott el. Sajnos itt is csak úgy: ha ... Zombori József igazgató elismerte ugyan, hogy elvileg lenne mód náluk néhány busz lemosására, szorult esetben. Ha — s ez sajnos komoly ellenérv — nem kellene olyan magas bírságot fizetniük a vízkontingens túllépése esetén. Márpedig épp emiatt előfordul, hogy rossz időben még a saját buszaik közül is válogatnak: melyik az igen sáros, melyik a kevésbé piszkos. Megoldás tehát nincs. Kár. Mert lehet, apróságnak tűnik, hogy néhány (?) koszos busz szaladgál Egerben, vagy hogy néhány parkolóban ott- felejtődik egy-egy (?) fekete tócsa, a város hírének azonban mindenképp használna, ha az érintettek megoldást találnának. sátrat, asztalt, széket tudnak most is az igénylők rendelkezésére bocsátani. Sajnos, ők nem tudnak előzetes rendelést elfogadni, így előfordul, hogy egyes slágercikkekre bizony várakozni kell. Szinte már visszatérő gondunk, hogy az idén nem kényeztetett el erős napsugaraival a nap, noha jó néhányan szerettek volna szép időben evezni, vízitúrázni is a Tiszán. Ha lett volna mivel! Ugyanis a hevesi áfésznél még nem készültek fel ezekre az igényekre. így, akik nem rendelkeznek megfelelő vízi járművel, azoknak Kisköréről át kellett kelniük az abádszalóki részre, ahol már foglalkoznak a vízi sporteszközök korlátozott számú kölcsönzésével is. Érdeklődésünkre az áfész vezetői elmondták, hogy eddig csak lakodalmas tányérkészletet és evőeszközöket igényeltek a helybéliek. Ám, hogy a nyár nemcsak a felhőtlen kikapcsolódások időszaka, hanem például a nagytakarításoké is, ezt bizonyítja az egyéb kereslet. Bizonyára jelentősen megköny- nyíti a munkákat az „X”- től kölcsönözhető okos gép, amely a szőnyeget és kárpitos bútorokat is egyaránt tisztítja. Megyénkben sokan ezekben a hónapokban házépítésre, otthonkorszerűsítésre fordítják szabad idejüket. A LAKISZ egri boltjában legtöbbször az ütve-fúrót és a betonkeverőt keresik,, s tájékoztatásuk szerint biztosított a folyamatos ellátás. Egyébként az építkezéshez szükséges hasonló eszközöket a VASVILL is az érdeklődők rendelkezésére bocsát. (soós) Egerben is segít az X (Fotó: Szabó Sándor) Tanulságos esztendők után N. Zs. Kölcsönzés — nyáron Bár ilyenek lennének ... (Fotó: Szántó György)
