Népújság, 1984. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-25 / 199. szám

10. liilill ORSZÁGRÓL—ORSZÁGRA NÉPÚJSÁG, 1984. augusztus 25., szombat Ezekben a napokban a Közel- és Távol-Kelet mu­zulmánjainak minden* út Mekkába vezet... Ugyanis az iszlám kalen­dárium szerint az idei — az 1404-ben a zarándoklat au­gusztus havának közepére esik. A vallás előírásai sze­rint a földgolyónkon élő mintegy másfél billió igaz­hitűnek legalább életében egyszer, ha nincs leküzdhe­tetlen akadálya, el kell jut­nia a savatagi királyság szent városába, Mekkába. Üticéljuk az arábiai város Nagymecsetjének közepén álló, fekete lepellel takart Kába szentélye. A szó ere­deti jelentése kocka, utalva az építmény alakjára, amelynek a keleti sarkában található az a bizonyos fe­kete kő, amely egyes felté­telezések szerint nem más, mint egy meteoritdarab. A vallásalapító Mohamed jó politikai érzékét bizonyít­ja, hogy a hadzsot, azaz a zarándoklatot még az iszlám előtti arab hagyományokból vette át, s ezzel lényegesen megkönnyítette az új val­lás elfogadását, a „pogány” arabok számára. A tisztes férfiú — ahogy az igazhí­vők nevének kimondásakor hozzáteszik: üdv és béke lengje körül —, nem lebe­csülendő üzleti érzékkel rendelkezett. Ám, minden bizonnyal valószínű, akkori­ban még ő sem mert volna arra gondolni, hogy mily hatalmas haszonhoz jutnak manapság az egyébként sem szegény Szaúd-Arábia-i her­cegek és királyok a szent városokból Mekkából és Medinából. Az évenként is­métlődő „szent menetelés” millió és millió hittestvért vonz a sivatagi szultanátus- ba. A fehér lepelbe — ih- ramba — burkolt muzul­mánok repülőn, hajón, vo­naton és autóbuszon igye­keznek az áhított úticél fe­lé. Legtöbbjük kis keresetű falusi vagy munkás. Sok­szor egy fél élet árát, nehéz munkával keresett pénzét költik el ezalatt a pár nap alatt. Nagy árat fizetnek az­kozástól, az idén harminc­egyezren kerekednek fel anatóliai falvakból és váro­sokból. Az Iszlám Fejlesz­tési Bank törökföldről ezer­ötszáz speciálisan képzett mészárost és ötven veterán katonatisztet lát vendégül. Ezenkívül támogatást ígért azoknak a muzulmán testvé­reknek is, akik nem tudnak részt venni az idei mekkai zarándoklaton. A felajánlás nem minden politikai cél nélkül történik. Hiszen an­nak a kétszázezer áldozati báránynak a húsa, amelyet Ábrahám tiszteletére vág­nak le Szudánba és a pa­kisztáni menekülttáborok­ban „tengődő” afgán „me­nekültekhez" jut. Az ünnep múltával egyéb­ként kellemetlen meglepe- petések is érhetik az újsü­tetű hadzsikat. Néhány év­vel ezelőtt Jugoszláviában tífuszjárvány tört ki. Amint kiderült, a zarándoklatról visszatérők voltak a baci­lusgazdák, ugyanis „elfe­lejtették” beoltatni magu­kat. Túlzás volna summáza- tul olyan képet kialakítani a több ezer éves iszlám-ha­gyományokból, hogy mindez csupán üzleti vállalkozás. De amint egy ősrégi arab mon­dás tartja: Alah-nak tet­szik az élelmes munkával szerzett haszon... (Soós) A résztvevőknek a mek­kai tartózkodás ideje alatt többféle szertartást kell el­végezniük: első stáció • a tavát, a Kába megcsókolá- sa és kétszeri körbejárása. A második szakaszban, a szaaj-ban a Mekka közelé­ben lévő két dombot, a Szaafát és Morvát keresik fel, ezután az Arafat hegye felé hömpölyög a több száz­ezres tömeg. Minában bá­rányt áldoznak, majd visz- szatérnek a Nagymecsethez, ahol a zarándoklat utolsó három napját töltik, s ez idő közben megkövezik a sátánt szimbolizáló oszlopot. Aligha szükséges hangsú­lyoznunk azt, hogy mindez nem kevés anyagi áldozattal jár. Ilyenkor, vallási nép- vándorlás idején egyszerre felszöknek Szaúd-Arábiában a kibérelhető lakások és szállodai szobák árai épp úgy, mint a közlekedést le­bonyolító buszok tarifái. A helybéli lakosság jó része ért, hogy a rituális vándor­lás teljesítése után fejükre burkolhassák a zöld tur­bánt. (A mekkai szent me­netet végrehajtotta Germa- nus Gyula professzor is, akit ezután az iszlám vi­lágban hadzsi Abdul Karim Germanus néven emleget­tek.) Zarándokok ezrei a mekkai Nagy­mecsetben átengedi saját otthonát is, na, persze, jó pénzért az indonéz, indiai, tadzsik, tö­rök, tatár, pakisztáni hit­testvéreknek. Idegenvezetők és tolmácsok légiói várják a határátkelőnél a vendége­ket. A gazdag olajsejksé­gekből érkezők vagyonát aligha ingatják meg a za­rándoklattal járó költségek, de nem így a szegényebb „rokonokét”. A Törökország­ban havonta megjelenő mu­zulmán egyház hivatalos lapja szerint idén több mint ezer dollárba kerül egy em­bernek a zarándoklás. No, természetesen az olcsóbbik fajta. Ebből az összegből ötszáz dollár jut a helyi szükségletek kielégítésére, azaz szállodára, étkezésre, sátorverési illetékre és még ki tudná számba venni azt a sokfajta adót, amivel a szaúdiak megcsapolják azoknak az embereknek a zsebét, akik havonta alig keresnek többet 40—60 dol­lárnál. S így valóban fél életen át gyűjtögetnek. Min­denesetre ez sem riasztja vissza őket a nagy vállal­FRANCIAORSZÁG: Házasság vagy együttélés? Jobb házasságkötés nél­kül együtt élni, — egyre többen vélekednek így Fran­ciaországban. A statisztikai hivatal adatai szerint me­redeken növekszik — tíz év alatt csaknem megduplá­zódott — az együttélések száma, mégpedig a házas­ságok rovására. A házasság- kötések száma az 1972. évi 416 ezerről 1983-ra 300 ezerre csökkent. Ma jóval kevesebb a házas francia, mint eddig bármikor. Nem meglepő, hogy az együttélést elsősorban a fia­talabbak, másrészt az elvál­tak részesítik előnyben. A felmérés például megállapí­totta, hogy négy „próbahá­zasságban” élő férfi közül három 25 év alatti és csak százból négy a 40 feletti. Az anyakönyvi okirat nélkül élő nyolszázezer pár, pon­tosabban az 1,6 millió sza­badházasságban élő közül 200 ezer az elvált — leg­alábbis a most publikált felmérés évében, 1982-ben az volt. Igaz az is, hogy a válások száma is megkét­szereződött két évtized alatt. A házasság elutasításának egyik statisztikailag kimu­tatható következménye, hogy növekszik az agglegények serege: 1975-ben 4,3 millió­ra, 1982-ben már 5,3 millió­ra becsülik számukat. Az elfordulás a házasság­tól főként a városokban ter­jedő divat. Párizsi lakos például az egyedül élők 30 százaléka. Vidéken, ahol az ország lakosságának több mint kétharmada él, csupán hét és fél százalékuk lakik. Következésképp — állapít­ja meg a statisztikai hiva­tal — a mezőgazdasági la­kosság körében ez az élet­forma nem túl népszerű. Egyébként a válásnak van egy olyan magyaráza­ta is, amely nem annyira az erkölcsökkel és a divattal, mint inkább a pénzügyek­kel függ össze — különösen elvált emberek esetében. A francia adóhivatal ugyanis természetesen kedvezményt nyújt azoknak a magányos férfiaknak és nőknek, akik egyedül nevelik gyermekei­ket. Előfordul, hogy ezt az előnyt akkor is meg akar­ják tartani, amikor az élet­ben már ismét párra talál­tak. Persze, olyanok is jócs­kán akadnak, akik eleve az­ért kerülik el az anyakönyv­vezetőt, mert „házasságon kívül” született gyermekeik révén próbálják megszerez­ni az adókedvezményt, no­ha tartósan közös háztar­tásban élnek gyermekeik anyjával. Végül is: válságban van-e a házasság a franciák föld­jén? A válasz nem egyér­telmű. Az országban együt' élő 13 millió 232 ezer pár csaknem 94 százaléka még mindig házasnak mondhat­ja magát... Gabriel Garcia Márquez Halál­zászlóalj Bogota utcáin öt pisztoly- lövéssel megölték a leghí­resebb ügyvédet, Enrique Galvizt, a politikai foglyok jogainak védelmezőjét. Né­hány órával később az ille­gális MAS-csoport (a „há- lálzászlóalj”) vállalta magá­ra a felelősséget a bűnté­nyért, és a tömegtájékozta­tási eszközök elé tárta kö­vetkező áldozatai névsorát. Köztük van Maria Jimena Duzan újságírónő. A lis­tán a második dr. Alfredo Vasquez Carrisoza, Alfonso Lopez Miquelsen kormánya volt londoni követének, a polgári jogok védelmére alakult kolumbiai bizottság jelenlegi elnökének a neve. A harmadik — nyilván sze­rénységből — az enyém. A MAS-csoportot — tag­jainak szavai szerint — úgymond azért hozták lét­re, hogy harcot vívjon a kolumbiai politikai és tár­sadalmi személyiségek el­rablása ellen, innen szárma­zik a neve is (MAS: „Ha­lál az emberrablókra!” spa­nyol jelmondat rövidítése.) Az a hír járja, hogy a szer­vezet tagjai szolgálaton kí­vül helyezett volt katonák, s azelőtt azoknak a kábító­szer-kereskedőknek a maffiá­ja pénzelte őket, akiknek a családjai maguk váltak az emberrablók áldozataivá. A kolumbiai hatóságok min­dig megőrizték furcsa hall­gatásukat a MAS merész, sőt egyenesen kihívó tevé­kenységével kapcsolatban, Luis Carlos Leiva tábornok honvédelmi miniszter pedig egyetlen mondattal jelle­mezte a szervezetet: ezek az emberek a maffia stróman­jai. Semmi kétség afelől, hogy a törvény képviselőjének meggyilkolása és azoknak az embereknek a megfenye­getése, akiknek semmi kö­zük az emberrablókhoz, sőt soha nem álltak semmiféle kapcsolatban a maffia kép­viselőivel, mindent a helyé­re tesz. A MAS olyan cso­port, melyet a politikai sze­mélyiségek ellen törvényte­len módszerekkel vívott harcra, a fennálló rezsim­mel elégedetlen emberekkel való fizikai leszámolásra szerveztek meg. A csoport tagjai valóban kommandók, akik a katonai felderítés szolgálatában állnak, és aki­ket argentínai, uruguay-i és chilei kollégáik mintájára képeztek ki. Ma már tény­legesen köztudott, hogy az ún. „halálszázadokat” ezek­ben az országokban hivatá­sos katonákból alakították ki. akik vagy elhivatottság­ból vagy meggyőződésből az emberek fizikai megsem­misítésének rettenetes szak­máját választották. Ezek alapján ítélve, többen kö­zülük, miután teljesítették az eléjük állított feladato­kat a tulajdon országaik­ban, most más vidékeken is felajánlják szolgálataikat. Hondurasban gyülekeznek a Nicaragua elleni harci cse­lekmények megszervezésé­re. a totális terror és a ha­lál művészetére okítják a Salvadorban kormányzó juntát, de beszivárognak mindenhová, kontinensünk­től messze egészen Dél-Af- rikáig, ahol a világ egyik megtorlásai révén leghirhed- tebb kormánya nagyra érté­keli a leplezetlen gyilkossá­gok végrehajtása terén fel­mutatott kifogástalan pro­fesszionalizmusukat. Kolumbiában a kormány folytonos cáfolatai ellenére teljesen nyilvánvaló e ter­rorista szervezetek jelenlé­te. 1980 júliusában Bogota szerkesztőségeibe leleplező levél érkezett, amelyet ter­mészetesen egyetlen sajtó- orgánum sem közölt le. A „halálszázad” egyik volt tagja, egy hadnagy írta és bajtársai szignálták: két őr­mester és egy káplár, akik — szavak szerint — a „Har­ry Solano zászlóalja” elne­vezésű felderítési és kémel­hárítási zászlóaljhoz tartoz­tak. E levélben valóban meg­történt eseményekről írnak olyan kínos pontossággal, amire a fantasztikus iroda­lom egyetlen szerzője sem képes. Szó esik benne arról, hogy 1978-ban Kolumbiá­ban megszervezték a 3—A csoportot. Mind az elneve­zése, mind a funkciói töké­letesen megegyeztek az Ar­gentínában működő hason­ló bandáéval. Ehhez egy „propagandaszázad” tarto­zott, melynek az volt az egyetlen feladata, hogy re­akciós jelszavakat fessen a házak falaira. „Abban az esetben, ha tetten értek, fé­lelem nélkül megadhattuk magunkat a hatóságoknak — szól a levél —, mivel végül szabadon engedtek bennün­ket.” A csoport egyik tagja bombát helyezett el három haladó bogotai lap, az Al­ternativa, a Bogotano és a Vox proletaria szerkesztősé­gében. A csoport tevékeny­sége teljesen megfelelt an­nak, amivel ma egyre rend­szeresebben és egyre fenye­getőbb mértékben a MAS foglalkozik. A levélben említik az egyik hidegvérrel meggyil­kolt partizánvezető, Manuel Martinez Curioz elleni me­rénylet szervezőinek igazi nevét. A levél több epizód­ja megdöbbenést vált ki szörnyű kegyetlensége ré­vén: „Maria Lopez doktor­nőnek borotvát nyomtak a kezébe, és megparancsolták neki, hogy végezzen magá­val, mire ő a rettenetes szenvedésektől való félelmé­ben felvágta az ereit...” A levélben többször ismétlő­dik: „Bármely pillanatban készek vagyunk bizonyíté­kokat szolgáltatni az elkö­vetett bűntényekről, vala­mint azokról a módszerek­ről, amelyekhez eközben fo­lyamodnak.” Tehát most nálunk, Ko­lumbiában is van már sa­ját „halálszázadunk”, mely­nek „jóakaratától” függ a sorsunk. Fenyegetésüket az őt megillető komolysággal fogadom. Nemegyszer kije­lentettem, hogy iszonyodom a terror minden formájától, bárhonnan is származzék, bármik is a céljai, vagyis méltatlan, törvénytelen harcmodornak tartom. Nincs a világon dicstele­nebb dolog, mint engem meggyilkolni: nincs semmi védőfegyverem az írógépen kívül; ám egyáltalán nem áll szándékomban szakíta­ni elveimmel és meggyőző­désemmel, változtatni a te­vékenységemen csupán az­ért, hogy még éljek néhány fölösleges esztendőt. Zahemszky László fordítása . Szíchwj*. LAKÁSFELSZERELÉSI ÉS AJÁNDÉK BOLT, Eger, Városfal u. 5. (Csíky S. u. 5. mögött) Augusztus 25-től szeptember 1-ig 10—20—30%-os árengedménnyel kaphatók egyes kiegészítő bútorok, lakás­berendezési és ajándéktárgyak. Bő áruválasztékkal várjuk kedves vásárlóinkat. Nyitva: 9—18 óráig, szombaton 9—14 óráig. Telefon: 15-704. A BICSKE ÉS KÖRNYÉKE ÁFÉSZ műhellyel és gyártóeszközzel is rendelkező gyakorlott BEDOLGOZÓKAT KERES különböző szakmákban, jó kereseti lehetőséggel. JELENTKEZNI: munkanapokon 8 és 15 óra között, illetve levélben az alábbi címen: Bicske, Vörösmarty u. 24. az ÁFÉSZ ipari üzemében. Az EGRI IKLV Jelentkezés: tel vételre keres SZERE LOKOMO VÉS MUNKÁRA EGER. SZAKMUNKASOKAT. Somogyi B. u. 3. sz. telep továbbá házkezelési osztály. VILLANYSZERELŐKET. ISZLAM VILÁG Zarándokok karavánja A Kábakő előtt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom