Népújság, 1984. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-17 / 193. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. augusztus 17., péntek 3, ILLÚZIÓK NÉLKÜL Kihez mérjük magunkat? NÉPI ELLENŐRÖK VIZSGÁLTÁK: Hogyan valósulnak meg terveink? Napjaink gyakran használt fogalmai között vezető helyen áll a versenyképesség. Mondjuk, írjuk, a javítását sürgetjük. Tudjuk-e azonban mindig pontosan, mit is jelent a számunkra konkrétan ez a feladat, hogy milyen szintről, hova kell, s mi módon eljutni, milyen minták segítségével? Gyakran hajlamosak vagyunk általánosítva, vagy éppen leegyszerüsítően, esetleg illúziókat táplálva gondolkodni a versenyképességről, s ritkán reálisan, ahogyan az a honi ipar eddig elért technikai, szervezettségi és képzettségbeli szintjén ésszerű. Ne a japánokhoz Tucatszámra jelennek meg például a japán és az amerikai elektronikai ipar csodái, a csúcstechnológiával rendelkező legelsők félvezetőiparának színvonalát, szervezettségét bemutató írások. s ezek mellett ugyancsak tucatszámra látnak napvilágot a bírálatok a hazai ipar tehetetlenkedéseiről az elektronikai ágazat fejlesztésében. E bírálatok rendre-másra megfeledkeznek arról, hogy az amerikai és a japán gazdaság — enyhén szólva — nincs azonos súlycsoportban velünk. Mindkét országban nemcsak a magán-, hanem — és főleg — az állami tőke hatalmas összegei áramlanak az ágazatba, létrehozva — s ez rendkívül meghatározó — a félvezető- ipar mellett ennek roppant fejlesztésigényű infrastruktúráját: a vegyiparát, amely nélkül nincs integrált- áramkör-gyártás, a berendezésiparát, a berendezések és műszerek szervizhálózatát, a kutató és gyártó szakemberek képzésének rendszerét. Ugyanakkor — s ez az előző feltétellel egyenrangúan fontos — nem kellett létrehozniuk az elektronikai termékek' felhasználóinak, megrendelőinek piacát: az USA-ban főleg a hadsereget, a computeripart, Japánban a híradástechnikát az autógyártást. Az amerikai kormány szinte számolatlanul költi a milliárdokat, évtizedek óta, a fegyverkezésre, s ezen keresztül lényegében az elektronikai ipar -fejlesztésére. A japánok nem rendelkezvén az ütőképes hadsereg húzóhatásával, a híradástechnika fejlesztésével és a termelés automatizálásával teremtettek az elektronikai ágazat számára tekintélyes megrendelői kört. Nem a játékgyártás és a háztartási computertechnika által lett naggyá az USA és Japán elektronikai ipara: hanem a mammut- sorozatokat gyártó fegyver-, illetve híradásteshnikai eszközipar elektronikai szükségleteinek talaján; a játék- gyártás „melléktermék”. Mit jelenthet akkor a számunkra, ezen a terepen, a versenyképesség? Semmiképp sem azt, hogy törjünk be az amerikaiak űrprogramjába szupergyors integrált áramkörökkel; sem, hogy ütközzünk meg az elektronizált japán távközlés- és híradástechnika termékeivel; sőt: még a japán és amerikai tőke segítségével a tajvani és hongkongi zászlók alatt piacra dobott játékokkal sem. A reális cél A honi elektronikai ipar versenyképességének reális célja csak az lehet, hogy a hazai feldolgozó ipar berendezéseinek elektronizálását legyen képes termékeivel ellátni. Versenyképessége az importmegtakarítás lehetőségét teremti meg, illetve az embargó semlegesítését. A magyar elektronikai ipar reális célja tehát, hogy az Ikarus, a Medicor, a SZIM, a BHG, a Hajógyár stb. gyártmányait tegye versenyképessé a hazai integrált áramkörökkel, mikroprocesszorokkal. Ez a célja a hazai elektronikai fejlesztési programnak.- E programban azonban szoros kölcsönhatásnak kell érvényesülnie. Tudniillik, a hazai elektronikai ágazat úgy lesz képes egyre jobban kibontakozni, amilyen ütemben a hazai feldolgozó ipar és az egészségügy, a közlekedés, a távközlés stb. elektronizálása előrehalad. Tehát, ahogyan nő majd a hazai felhasználói igény, amelyet az integráltáram- kör-gyártásnak ki kell szolgálnia. Egyik területen sem szaladhat sokkal előbbre a fejlődés.' mint a másikon. (Bár jó lenne, ha mindkettőn gyorsulna. S ha például a MÁV, a Posta és egy- egy nagy vállalat hajlandó lenne a műszaki fejlesztést az elektronikai ágazattal együtt tervezni, s esetleg anyagiakkal is beszállni az elektronikai ipar beruházásaiba.) Az elektron izáció előrehaladásához a gyárakban, egészségügyben, az oktatásban, a közlekedésben stb. meg kell jelennie az igénynek, az új konstrukcióknak, s meg kell izmosodnia annak a szakembergárdának, amely szemléletében, tudásában elősegítheti az elektronika alkalmazásának gyorsabb kibontakozását. Ez a társadalmi-gazdasági fejlődés keretében mehet végbe, s nem egy-egy gyár eredményének vagy tehetetlenkedésének függvényeként. Gyárak láncolata A fejlődés mai szintjén, az egyre kiterjedtebb társadalmi munkamegosztás keretei között a vállalatok versenyképessége egyre kevésbé múlik csak az adott gyár munkáján, törekvésein. Gyárak, ágazatok láncolatának kell előrelépniük ahhoz, hogy a gazdaság, de akár egyetlen üzem versenyképessége tartósan feljebb kerülhessen egy osztállyal. Ráadásul nemcsak az olyan új ágazatokban, mint az elektronika, alakul ez így. A hagyományosabbakban is. Ahhoz például, hogy a hazai ipar képes legyen korszerű,, billenő-nyíló ab- kot gyártani — amit szívesen vesznek itthon és külföldön is — korszerű kilincsre és vasalatokra van szükség. Ennek gyártási tudományát meg lehet venni külföldön, vagy kifejleszthető itthon. Az Elzett-gyár- ban, ahol a közelmúltban például ezt a kérdést el kellett dönteni, a licencvé- telt választották. Nem azért, mert lebecsülik a hazai mérnökök tudását, hanem, mert a korszerű gyártmány előállításához korszerű berendezésekre és nyersanyagra is szükség van, s ezek gyártására itthon még senki nem vállalkozott. A licenc- szel együtt viszont berendezéseket is kaphatott a gyár, s mód nyílott a folyamatos anyagellátás megszervezésére. Ráadásul mindezért termékekkel fizethetnek. A hazai kohászat anyaga a szóban forgó vasalatok gyártására csak a régi, lábbal, pedállal működtetett prés- (stancoló) gépen használható. Itthon a szükséges anyagot csak szálban képesek gyártani és elég egyenetlenül. A korszerű automatákon viszont csak egyenletes (revétlenített) felületű, tárcsába hajlított anyag dolgozható fel. Az automata egy másodperc alatt dob ki egy teljes ablakvasala- tot, amely a léptetős régi gépen fél percig készült. A korszerű anyagból, a korszerű gépen tehát 29-szer termelékenyebben állítható elő a termék és egyenletesen jó minőségben. Az egész gazdaság Ehhez a versenyképes színvonalhoz tehát itthon még nincs gép, nincs anyag. Emiatt a versenyképes termék előállításából származó bevételtöbbletet a licenc átadójával és az anyagszállítóval meg kell osztani. A többlet egésze itthon maradhat, amint a munkamegosztásban összekapcsolt vállalatok és ágazatok együttes fejlesztésére lesznek képesek —, vagy hajlandók. Ebben van a valóságos — nem a leegyszerűsített, vagy az illúziókat hordozó — feladat a versenyképesség javítása érdekében. El kell érni, hogy mindenütt meglássák és belássák, hogy a versenyképesség megfelelő mértékben csak a gazdaság egészének fejlődése során léphet előre. Ezért mindenki külön- külön is érdekelt az egésznek az előrejutásában, kialakításában. A kohászat, az alkatrészgyártó, a késztermék-előállító ne külön-kü- lön akarjon boldogulni exportnövelő babérokra szert tenni. Egy teljes termelési lánc versenyképességének összehangolt fejlesztése ígér igazán hasznot. Ennek érdekében ma már korlátlanul lehet önállóan kezdeményezve társulásokat szervezni, közös vállalatot alapítani, szerződéseket kötni, csak kezdjük el végre kiaknázni a lehetőségeket. (G. F.) Elsődlegesnek tekintik-e a kivitelezők a célprogramok megvalósítását? A városi tanácsoknál tapasztalható-e előrehaladás a magánépítkezések feltételeinek megteremtésében? Megfelelően készítik-e elő a tanácsok és a szakigazgatási szervek a VII. ötéves tervet? Mind ez idáig hogyan valósultak meg a VI. ötéves terv kiemelt társadalompolitikai célkitűzései? Többek között ezekre a kérdésekre kerestek választ az elmúlt hetekben a népi ellenőrök megyénkben. Vizsgálódásaik során felkeresték az egri, a gyöngyösi, a hatvani, a hevesi városi tanácsokat, megyénk két magasépítő vállalatát, valamint a Mátravidéki Építő- és Szakipari Szövetkezetei'. Megállapították, hogy a tanácsok s a kivitelező vállalatok figyelembe vették egy korábbi vizsgálat során tett észrevételeiket, valamint a Heves megyei párt- bizottság 1983. július 15-i határozatát. Ezek szerint törekedtek arra, hogy a lemaradásokat behozzák, vagy terven felüli teljesítésekkel azokat részben ellensúlyoz* zák. Gyorsították a telekkialakítás, s bérbeadás ütemét. Egerben megállapították a korszerű családi házak építésére alkalmas telkek árát, és a közművesített telkeket kisorsolták az igénylők között. Gyöngyösön elkészült a tetőtér-beépítésre is hasznosítható lakások címjegyzéke, ennek alapján folyik a legcélszerűbb megoldások kutatása, a tervezés. A népi ellenőrök megállapították, hogy megyei szinten a VI. ötéves tervidőszakra előirányzott lakások többsége már 1983. végén megépült. Ennek ellenére Heves kivételével a városokban sok a lemaradás. Ez a tervidőszak végére tovább növekszik, s a számítottnál 1200—1300 lakással kevesebb készül el. Ennek oka elsősorban az anyagi források csökkenése, kisebb mértékben szerepet játszanak az előkészítési és kivitelezési késedelmek is. Foglalkozott a vizsgálat a lakásárak alakulásával is. A helyszíni ellenőrzések és az OTP Heves megyei Igazgatóságától kapott tájékoztatás alapján megállapították, hogy a lakásárak növekedése 1983-tól meghaladja a fogyasztói árszínvonal emelkedését. Ezzel szemben az építési, szerelési munkák színvonala nem javult olyan mértékben, ami mérsékelné a magas költségeket. Egerben jelentősen csökkent azoknak a száma, akik meg tudják fizetni a jelenlegi árakat. A megye többi városában pedig 1985 után gondot okozhat a lakások értékesítése. Füzesabonyban a már idén elkészült 37 lakást is csak nehézségek árán tudták eladni, s így az OTP újabb lakóépületek építését nem tervezi. A kórházi és szociális ellátás helyzetéről megállapították a népi ellenőrök, hogy az ezek javítását célzó beruházások késedelmesen valósultak meg. A megyei kórház építkezésének minden üteme késett a megadott határidőkhöz képest, s teljes befejezésére csak a VII. ötéves tervidőszakban lehet számítani. Pénzügyi nehézségek miatt csak 1985-ben kezdődhet a gyöngyösi kórház rekonstrukciója. Jelentős az időbeni eltolódás a szociális létesítményeknél, így a bélapátfalvi szociális otthon építkezésénél. Egerben tervezési késedelem, majd a város fejlesztési forrásainak csökkenése miatt nem épül meg az úgynevezett módszertani szociális otthon. Az általános iskolai tantermek bővítését Egerben s Gyöngyösön túlteljesítik, míg Hatvanban elmaradnak az eredeti tervektől. Jó ütemben végzik a tanácsok a VII. ötéves tervre átmenő, illetve 1986-ban induló beruházások előkészítését. A népi ellenőrök vizsgálatuk után, elsősorban azt a javaslatot tették, hogy a kiemelt programokon belül kapjon nagyobb hangsúlyt a lakásépítés. A tanácsok biztosítsák a magánépítke- „ zések feltételeinek további javítását, gyorsítsák a telekkiadás ütemét a megye városaiban, de kiemelten Egerben .. . (kis szabó) 1986 JANUÁRJÁTÓL TERMELNI KELL Autoklávok a Mátrai Gázbetongyárnak A Jászberényi Aprítógépgyárban program szerint készülnek a Gagarin Hőerőmű mellett épülő — és annak hulladékára, erőművi salakjára alapozott — gáz- betongyár technológiai berendezései. Az építő-alapanyaggyártás legnagyobb hazai beruházásához majdnem félmilliárd forint értékű gépet, berendezést gyárt a jászsági nagyüzem. Az NSZK-beli Hebel-cég technológiája szerint készülő gyár legfontosabb berendezései az autoklávok lesznek, a kilenc darab 38 méter hosszú, három méter átmérőjű, 12 bár nyomáson üzemelő berendezésben gőzölik, kezelik majd a pernyebetont. Az egyébként 30 tonna súlyú, óriás kígyóhoz hasonló autoklávok közül a hetedik is elkészült Jászberényben és a hátralevő két berendezés gyártásán is dolgoznak. Az autoklávok gyártására létrehozott brigád nagy gondot fordít a szigorú technológia betartására, a biztonságra, az autoklávok hegesztési varratait ipari röntgennel ellenőrzik, minden egységét tüzetes vizsgálat alá vetik. A pernyebeton-kezelő berendezéseken kívül Jászberényben készül az épületelemek készítéséhez szükséges öntőforma, ugyanennyi úgynevezett érlelőkocsi, továbbá számos vasszerkezet. A Mátrai Gázbetongyárnak 1986 januárjától már termelnie kell, ezért az aprítógépgyár szerződésben vállalt kötelezettsége szerint a gépi, technológiai berendezéseket ez év végéig legyártja, s 1985 végére a helyszíni technológiai szereléssel is végez. A jászberényiek eddigi munkájára jellemző, hogy az NSZK-beli Hebel-cég ajánlatára javaslatokat dolgoztak ki egy újabb gázbetongyár közös felépítésére egy harmadik országban. (MTI) Sűrű lombok, hűs víz ... Az apu nyakából több a látnivaló? (Föté: Szabó Sándor) Nincs egy hely, nincs egy hely...
