Népújság, 1984. augusztus (35. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-02 / 180. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. augusztus 2., csütörtök 3. A magyar ezüst sorsa II. Iparág európai színvonalon Viktor Lászlóné válogatás közben ... Mindenfelé barack meg rengeteg asszony... A nemzetközi alumíniumpiac válsága, amely mélypontját éppen két évvel ezelőtt érte el, elkerülhetetle- rül felvette a kérdést: érdemes volt-e milliárdokat áldozni a recesszióra ennyire érzékeny iparágra? Való igaz, a színes fémek, s ezen belül is az alumínium igencsak érzékeny a válságokra, ami pontosan kifejeződik eme ásványok áralakulásának ciklikusságában. Amolyan róka fogta csuka dolog ez: éppen a leginkább konjunktúraérzékeny iparágak — az elektronika, a járműipar, a gépipar, az építőipar — egyben a legnagyobb fogyasztók is. Következésképpen a konjunkturális fellendülés időszakában sokszorosan megnő a színes fémek iránti kereslet, ennek következtében növekszik a termelés, a gyártók kapacitásbővítő beruházásokba kezdenek, az árák emelkednek, s emiatt a fogyasztók és a kereskedők nagyarányú készleteket halmoznak fel, hogy ily módon védekezzenek a növekvő árak ellen. S éppen fordított a helyzet, amikor a konjunkturális kilátások romlanak: a kereslet hirtelen visszaesik, s hiába csökkentik termelőberendezéseik kihasználtságát a gyártók; a korábban felhalmozott készletek miatt az árak ‘hirtelen zuhanni kezdenek. E ciklikus áringadozásokat, s a nyomókban támadt zűrzavart fökozza az a körülmény, hogy a színes fémek kínálatának, keresletének egyaránt kicsi az árrugalmassága, vagyis a termelők és a felhasználók is csak bizonyos késéssel tudnak reagálni a megváltozott árviszonyokra. Mindezeket a körülményeket figyelembe véve hangzottak el a nyolcvanas évek közepén meglehetősen borúlátó kijelentések a magyar ezüst sorsát illetően. Aztán 1982 közepe óta megkezdődött az alumíniumárak emelkedése, — amely mind a mai napig tart —, s ezzel lassan-lassan kezdi visszanyerni régi fényét a magyar ezüst. A viharos idők elmúltával pedig apránként letisztulnak a tanulságok is. Az például, hogy bármekkora volt is a válság, egy percig sem kétséges, hogy hazánkban az alumíniumipar fejlesztése gazdaságilag indokolt volt. Egyszerűen szóba sem jöhetett semmiféle más alternatíva, mint hogy igyekezzünk kihasz- nálni-kiaknázni hatalmas bauxitkincsünk által kínállt lehetőségeinket. És az is igaz. hogy az alumínium feldolgozottsági fokának növelésével párhuzamosan mérsékelhetők a ciklikus válságok kedvezőtlen hatásai. Ez a körülmény volt az. amely oda vezetett, hogy az alumíniumipari központi fejlesztési program eredményeképpen a hazai iparágban olyan termelési keretek, feltételék alakultak ki, amelyek a legkorszerűbb termelési struktúrával rendelkező országokéhoz hasonlóak. Ennek alapvető jellemzője, hogy míg az alapanyag- gyártás nemcsak koncentrált, hanem technológiailag nagyfokúan integrált is, a félgyártmány és a továbbfeldolgozó ágazatokban a decentralizáltság érvényesül. A koncentráció nagyban elősegíti a beruházások hatékonyságának növelését, a feldolgozó ágazatokban pedig a sok kisebb-nagyobb gyár egymástól független működése — s a mindezek nyomán kialakult verseny — a nagyobb rugalmasságot, a gyorsabb reagálást teszi lehetővé. Ilyenformán az elmúlt másfél évtized alumínium- ipari fejlesztései nemcsak korszerű műszaki, technológiai bázist hoztak létre ebben az iparágban, hanem egyszersmind olyan szerkezetet. termelési struktúrát is teremtették, amely hosszú távon képessé teszi a magyar alumíniumipart arra. hogy nemzetközi piacokon, az egyre éleződő versenyben is jelentős sikereket érjen el. Az ágazat idei terve is ezt célozza. Kétségtelen persze, hogy a következő idő- szákira szóló elképzelések kialakításakor élénkülő alumíniumipari piaccal számolhattak a szákemberek. Az árak ismét emelkedő tendenciát mutatnak: a két évvel ezelőtti 880 dolláros alumíniumár 1983 elejére már 1000 dollárra emelkedett, s az év végére e színes fém tonnánkénti ára már 1600 dolláron állt. Az idei prognózisok pedig további emelkedést jeleznek. Erre a konjunktúrára épít többek között a Magyar Alumínium- ipari Tröszt — az egész ágazat gazdája —, amely a tavalyi kétmilliárd forint körüli nyereséget az idén há- rommilliárdra tervezi növelni. A bevételek bővülésében persze, elsősorban az exportnak van meghatározó szerepe. S e téren is figyelemre méltó az évről évre növekvő tőkés kivitel. Míg az ágazat tavaly mintegy 150 millió dollár értékű terméket adott el tőkés vásárlóknak, az idei terv már 160 millió dolláros bevétellel számol. A kivitelben az idén is tovább növekszik az értékes félgyártmányok aránya. Ám ez korántsem csupán mennyiségi növekedés, hanem az iparág teljesítményének jelentős minőségi javulását is mutatja. Tavaly a félgyártmányok egy- harmada került az olyan igényes, magas követelményeket támasztó piacokra, mint az Egyesült Államok, Svédország és Japán, az idén ezekbe az országokba mintegy ötven százalékkal tervezik növelni a kivitelt Ezeket az elképzeléseket alapozza meg a hazai alumíniumkohászat terve, amely az idén a tavalyihoz hasonló mennyiségű, mintegy 75 ezer tonna fém előállításával számol. A magyar—szovjet timföld-alumínium egyezmény ‘keretében 165 ezer tonna fémből a tavalyinál nyolcezer tonnával több, összesen mintegy 170 ezer tonna félgyártmány készüljön. A tekintélyes angol gazdasági lap, a The Financial Times egyik legutóbbi számában az alumíniumipari kilátásokról írva így kezdi ‘beszámolóját: „Az alumíniumipar ismét virágzik. Kimászva jelenkori leghosszabb és legmélyebb válságából, ez az iparág lett a fellendülés legfőbb haszonélvezője.” Az alumíniumipari központi fejlesztési program eredményeképpen — s ebben a szakemberek egyetértenek — megvan a lehetőség arra, hogy a haszonélvezők sorában mind jövedelmezőbb helyet foglaljon el a hazai iparág is. K. Nyíró József Nagyüzem van mostantájt a ZÖLDÉRT gyöngyösi hű* töházában. Papp János hű* tőháe-vezető szavaival élve: „mindenfelé barack. meg rengeteg asszony”. A tavalyi 340 tonna gyümölccsel szemben az idén 600 tonnát vásárolnak fel a mátraaljq termelőszövetkezetektől. ÁFÉSZ-ektől. háztáji kisgazdaságoktól. A szélkárok, a jégverés, a fagy ellenére a minőség jónak mondható. Ezt bizonyítja az is, hogy az átvett gyümölcs 60 százaléka az NSZKba. az NDK-ha és CsehszitO' vákiába utaeik. A júliustól augusztus elejéig tartó kampány időszaka alatt mintegy százan szorgoskodnak azon, hogy a barack megfelelő minőségben és mennyiségben kerüljön a megrendelőkhöz. Rivai Józsefné az exportra kerülő szállítmányt ellenőrzi Hová tűnt a friss, ropogós péksütemény? Jó idő óta csak álomképnek tűnik a reggeli idill: egy jó csésze forró kávé, vajas zsemlével, vagy kiflivel. .. Hovatovább, visszasírjuk a régi kis sütödék, s a piacra is kijáró pékek gőzölgő, ropogós remekeit: cserepes zsemléit, foszlós kiflijeit, hogy a cukros kalácskákról és az egyéb ínycsiklandozó nyalánkságokról már ne is beszéljünk. Manapság úgy tűnik, mintha összeesküdtek volna ellenünk a szakemberek, mert tipped*, szívós gyakran félig kelt — süteményekkel kell megelégednünk. S nemcsak a személyes tapasztalatunk ez, szerkesztőségünk sorra-rendre kapja a panaszos leveleket és, telefonhívásokat is. Többek között az egyik régi olvasónk, Horváth Jánosné a Heves megyei sütőipar új termékének, a félhold alakú hagyományos kifli kiegyenesített utódjának a minőségét kifogásolja. Tegyük hozzá: jogosan! Az újfajta harapnivalók egy része ugyanis aligha való reggelizőasztalra. Miként az ovális zsemle sem. Több üzletvezető is megerősíti lehangoló tapasztalatainkat, Így például az egri Katona téri áfész-áruház üzletvezetője, Koczka László szerint is körülbelül két hét óta csak immel-ámmal viszik a vásárlók a korábban kelendőnek számító zsemlét és kiflit. Pedig egy idő óta külön gondot fordítanak a kiszállításra és a tárolásra is. Azért, hogy gusztusos maradjon a péktermék, egy-egy gyűjtőládában már csak száz darabot kérnek. Ugyanígy vélekedik Bartók Lászlóné, az élelmiszer-kiskeres. kedelmi vállalat egri, Gólya utcai boltjának a vezető- helyettese is, aki arról ejt szót, hogy a rossz minőség miatt elsősorban az idősebbek és a kisgyermekes szülők emeltek kifogásokat. Vajon a „kiflimizéria” helyi, vagy megyei jelenség? — kérdeztük Haász Tamásáét, a Heves megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat igazgatóhelyettesét, aki arról tájékoztatott minket, hogy Gyöngyös és Hatvan környékén az egrihez hasonló minőségi kifogások az utóbbi időben nem voltak. Ha panaszkodtak, ezt elsősorban a nem megfelelő szállítás okozta. A hallottakról és tapasztalatokról beszámoltunk Szip- szer Imrének, a Heves megyei Sütő- és Édesipari Vállalat igazgatójának, aki elmondta, hogy „valóban az egri kemencék a ludasak” Ugyanis új péksütemény-ké- szétő gépsort helyeztek üzembe, s a változás okozta az utóbbi sajnálatos minőségi romlást. Ez esetben, sajnos nem illik az a mondás, hogy az új seprő jól seper. Ám, az új technológia miatti csorbát a lehető legrövidebb időn belül kiküszöbölik. Javítaná a minőséget az is, ha az új liszt egy kicsit tovább állna, ám a keresletet ismerve ez aligha várható. A vásárlók mindenesetre jobb minőségű terméket szeretnének a pénzükért, ősi háziasszonyi fortély és tapasztalat, hogy ha egy tészta kellőképp kelesztve és dagasztva van, akkor aligha fordulhat elő, hogy a sütemény héja kemény marad. s egyáltalán szégyenkezni kelljen vele. Talán az sem ártana, ha az üzemben dolgozó pékmesterek tapasztalatcsere formájában ellátogatnának olyan sütödékbe, ahol az új technológia már bevált. Mert ahogy a mondás tartja: ahány ház, annyi szokás! Reméljük, szűkebb hazánkban nem a töppedt, keletien zsemlék és kiflik maradnak szokásban, s olyan lesz végre a sütemény, ahogy a „nagykönyvben” meg van írva. De az is jó lenne, ha legalább a délelőtti friss árut azon nyomban kiraknák a polcra, s nem állnának a raktárban másnap reggelig. (S. T.) Bemutató augusztus 9-én Számítógépes növényvédelem Számítógép segítségével tervezik meg az egyes szántóföldi kultúrák növényvédelmi technológiáját Baranyában. A nemzetközi viszonylatban is korszerű eljárást a megyei növényvédelmi és agrokémiai állomáson fejlesztették ki. s évek óta igen eredményesen al- kalmaezák. Ennek az újszerű tervezési rendszernek a megismertetésére országos bemutatót szerveznék augusztus 9*én a Pécsi Állami Gazdaságban. A KSZE növénytenmeié si rendszer és a Baranya megyei Növényvédelmi Állomás munkatársai hetvenhat parcellán szemléltetik ^majd a különféle * gyomir- tási kísérleteket, köztük két parcellán a számítógépes szaktanácsadás alapján végzésit nörvényvédelém ered- ményességét. Ez lesz az úi módszer országos premierje, A bemutató célja léhát az, hogy olyan technológiát adjon a szakemberek kezébe, amellyel tovább növelhetik a vegyszeres gyomirtás hatásfokát. egyúttal csökkenthetik a természeti környezet növényvédő szerekkel való megterhelését. Hütövagonokban indul a megrendelőhöz ... (Fotó: Szabó Sándor)
