Népújság, 1984. július (35. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-07 / 158. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. július 7., szombat 3. A népi ellenőrök vizsgálták Áruk, árak, hiánycikkek Az ember bemegy az üzletbe és nem egyszer bosz- szankodik. Vásárolni szeretne, nem pedig bosszankodni. A polcok kivétel nélkül minden boltban, áruházban dugig vannak tömve •kelmékkel, élelmiszercikkekkel, sokféle portékával, de gyakran éppen az nincs, amire a vevőnek szüksége volna. A népi ellenőrök immár fél évtizede folyamatosan vizsgálják, hogy alakul a lakosság áruellátása. Megjelennek az üzletekben, a nagykereskedelem raktáraiban, a kereskedők és termelők központjaiban, hogy a helyzetet elemezve feltárhassák a fogyatékosságokat kiváltó összefüggéseket. Tavaly hozzávetőlegesen 140 ezer négyzetméternyi eladótérrel, raktárral bővült az ország kiskereskedelmi hálózata. Sok új vendéglő, áruház, szálloda nyílt és jóval több a magánkiskereskedő is, mint akár egy esztendeje. E számszerű gyarapodás mindenképpen javította a vásárlási feltételeket. Egyúttal jó néhány vállalat törekedett arra, hogy a korábbinál jobb szervezéssel, a szolgáltatások bővítésével is javítsa a kereskedelem munkáját, a vevők lehetőségeit. A megoldás kulcsa A közelmúltban ismét volt fogyasztói áremelés. Nem az első az utóbbi években, s nyilván nem is az utoisó. Az áremelés nem titkos, tud róla a lakosság. S ha tud, magától értetődően felkészül rá, bizonyos cikkek iránt megnő a kereslet. Természetes emberi tulajdonság, hogy aki teheti, megvásárolja azokat a cikkeket, amelyeknek felfelé megy az ára. Ám bármennyire legyen is ez természetes emberi magatartás, tudatlanul — igaz — azokat sújtja, akik szerényebb anyagi helyzetük következtében nem tudnak tartalékolni. Vagyis hibás a gyakorlat. Tenni ellene persze, alig lehet. Legalább is úgy nem, hogy bárminemű korlátozás állná útját az áremelés előtti vásárlásnak. Mi is a gond? A kereskedő vállalat képtelen az áremelés után a korábban befolyt pénzből a korábbinak megfelelő mennyiségű árut beszerezni. S mivel az árucikkek átfutási ideje a rendeléstől számítva az üzletekbe jutásig sajnos, amúgyis hosszú, egy darabig pontosan azok keresik hiába valamelyik olcsóbb cikket, akik a drágábbat nem tudják megvenni. A népi ellenőrök javaslata a helyzet orvoslására: nyújtsanak rövid időre szóló kedvezményes bankhitelt a kereskedőknek. Felemás gyakorlat Az 55—60 ezer állami és szövetkezeti üzlet mellett jelentősen növekszik a magánkereskedők száma. Míg 1975-ben tízezren voltak, napjainkban a számuk meghaladja a 25 ezret. Igaz, mondják a népi ellenőrök, az üzletek többsége szatócsbolt (tehát a konjunktúrát inkább kiaknázó), nem pedig élelmiszer- üzlet, de azért mind több van az utóbbiból is. Sok a disszonáns jelenség. Vegyünk egy általánosítható példát: míg az állami üzlet húsz százalékkal adja drágábban a készletből a csészét. ezt visszaadja a tányér árának mérséklésével. Ugyanakkor a maszek csak a csészét árulja, vagy más olyan terméket, amiből nagyobb a haszon. Az is gyakori, hogy a magánkereskedő nem veszi figyelembe a Belkereskedelmi Minisztérium rájuk vonatkozó állásfoglalását, miszerint ők a bolti kiskereskedelemből kizárólag további feldolgozással forgalmazott cikkeket szerezhetnek be. Ez a szabályszegő lánckereskedelem természetesen nem növeli az árualapot, viszont drágítja a terméket. Zöldség-gyümölcsből romlott az állami szövetkezeti szektor kínálata. Az okok között az időjárás hatása mellett felsorolható a rossz szervezés, a helytelen tárolás, a szakszerűtlen kezelés, a termelői érdektelenség, az áru útját nemegyszer indokolatlanul megnyújtó sokféle áttétel. Megfelelő versenytárs hiányában a magánkereskedők igencsak felsrófolják az általuk kínált szebb portékák árát. Emlékezetes, hogy tavaly almából a termelők értékesítési gondokkal küszködtek, ám most tavasszal mégis méregdrágán lehetett hozzájutni ehhez a gyümölcshöz. A gyümölcsöt, zöldséget árusító üzletek közt sok a szerződéses, ami egyik lehetősége az érdekeltség elterjesztésének. Elvileg tehát ezek a boltok egyértelműen hasznára vannak a lakosságnak. A gyakorlat azonban felemás: az Országos Kereskedelmi Felügyelőség tapasztalatai szerint a szerződéses üzletekben több a visszaélés, mint az állami szövetkezeti szektorban. Jogosan kifogásolható A felmérések szerint ez idő tájt mintegy kétezerre tehető a hiánycikkek száma. Tavaly a kereskedelem 450 millió forint értékben gyártott belőlük: a különféle alkatrésztől kezdve egészen a mindennapos szükségletet jelentő szegig, összefogtak ruházati kereskedelmi vállalatok is, hogy közvetítsék a lakosság igényeit az ipar számára. Van tehát több féle kezdeményezés. Viszont jogosan kifogásolható, hogy például műszaki cikkekből, ' néhány ruházati cikkből jó, ha a két végletet: a nagyon olcsót, ám kis értékűt, vagy a nagyon drágát találja a vevő. A választék gazdagítása importból egyértelműen áremelő hatású. Kifogásolható, hogy többnyire éppen az olcsónak mondható cikkek hiányoznak az üzletekből. Nehezen elfogadható az a magyarázat, hogy a hazai ipar kevéssé érdekelt ezek előállításában. A külkereskedelem igyekszik behozatallal bővíteni a választékot, ám a munkamódszere hibás. Mert maguk járják a világot, ahelyett, hogy — miként az másutt szokás — idehívnák az eladót. Sok a gond az építőanyagokkal is. Jóllehet az év első két hónapjában — változatlan áron — csaknem tizedével több cserép, tégla, mész, stb fogyott a TÜZÉP-telepeken, a keresletet nem mindenütt és nem mindenből sikerült kielégíteni. Elgondolkoztató az is, hogy az utóbbi másfél évben csaknem 15 ezerrel emelkedett a félig kész családi házak száma az országban. Jelez ez is hiányt, a befejező munkákhoz szükséges cikkekét. És mit ígpr a belkereskedelem? Mindenekelőtt azt, hogy élelmiszerből, vegyes iparcikkekből az idén a vevők nagyobb választékot kapnak, s igyekeznek tovább javítani a hét végi, hét eleji ellátást. Javul az ellátás háztartási gépekből, nem lesz hiány színes televízióból, s az ipar a tavalyinál több építőanyagot gyárt.. . F. Gy. Végre gép alá érett az árpa ., Hol vagy már, Péter— Pál...?! Bizony, hogy a júniussal együtt szinte észrevétlen elmúltál. Pedig nevezetes nap lennél, Péter—Pál, arról nevezetes, hogy. érkeztedre mióta a világ — világ, kaszát fogtak, arattak az emberek. Most azonban hiába pergett június 29-re a ' naptár levele, nem mozdultak, nem indultak neki a nagy, sárga gabonatábláknak a gépek. Mert jószerivel nem is voltak még úgy igazán sárgák a táblák, és bizony, július lett, mire végre egy-egy gazdaságban hozzákezdhettek az aratásihoz. Az elsők egyike Kisköré volt. Magyar János, az elnök és Kovács Antal főmezőgazdász úgy vélték, végre elérkezett az idő, s elindították a gépeket a Burai-rétre, hatvan hektár szép, szőke árpa learatására. Most is itt vagyunk, s egyelőre a tábla széléről figyeljük az ismert, mégis valami újat mindig mutatni tudó képet: a kombájnokat, szállítójárművet. A felhőktől sűrű, borongós ég alatt fürgén, már-már kecsesen mozognak a gépek ezen a táblán, mely bizony arany, koronában mérve nem mutat sokat... Gondolhatnánk, „összejött” minden rossz: gyenge termőtalaj, rossz időjárás ... Ez bizony nem ígér dús aratást... — Azért nem panaszkodunk — mondja az elnök, és mosolyféle bújkál a szemében. — Szerencsére elég jónak ígérkezik a termés — erősíti meg Magyar János szavait teljes komolysággal Kovács Antal. — A tervet, ezt már most kijelenthetjük: túlszárnyaljuk, ha azt most még pontosan nem is tudjuk megmondani. hogy mennyivel. Mindenesetre, nekünk az a célunk, hogy lehetőleg szemveszteség nélkül sikerüljön betakarítani az árpát, majd később a búzát is. Ugyanakkor felkészültünk arra is, hogy szárítani kell a szemet, mert a nedvességtartalom most jóval nagydbb, mint a „normális” nyári időjárásban megszokott. Miközben az eredményeket latolgatjuk, elindulunk a tarlón Oláh István gépe felé. A mester megáll néhány szóra, kikászálódik a John Deere vezetőfülkéjéből. — Az egyik legrégibb aratónk — mutatják be a termelőszövetkezet vezetői. — Így igaz — mondja az emberünk —, 1957 óta csinálom ezt a munkát, így aztán mondhatom, beletanultam. Ami meg a gépet illeti, 12 éve ülök ezen, úgy. hogy igen jól ismerjük már egymást. Nekem nincs rá panaszom, és úgy gondolom, neki sincsen énrám. — Nem. biztosan nincs rád panasz — veri hátba barátságosan a kombájnost az elnök, s indulunk tovább. Oláh István pedig már ismét a gépen ül. Zúgás. dübörgés, veri. vágja. Az étkezés nagyon fontos — de nem kutyafuttában akarok elmaradni a többiektől ezért aztán azon leszek, hogy minél kevesebb legyen az állásidő, amit javításra kell fordítani. — Egyelőre• bírja a tempót? — Megvallom őszintén, kissé szokatlan. Ha arra gondolok, hogy tavaly előtt ilyenkor még vakációztam, most meg azt lesem reggelente, mikor száll fel a harmat ... Aztán késő estig ki sem jövünk a táblából, még az ebédet is ide hozzák. Eddig jól tudtam haladni én is, meg a kollégák is. Nincsenek megdőlt kalászok. A talaj is száraz. Igaz időnként rettenetes a por. de hát ez együtt jár az aratással. — Nem is lesz itt semmi baj — veszi át a szót Kovács Antal, aki azért egyik szemét rajta tartja a „gyereken”. — Csak nincs valami gond? Az ismerős hang irányába fordulunk. Ismét az „öreg” Oláh István áll mellettünk. — Nincs, Pista bátyám. — Nem is lesz, ha rám hallgatsz... — Aztán, most már inkább nekünk címezi a szót: — Ennél a munkánál két dolgot föltétien be kell tartani. az egyik a szakmai tudás, a másik pedig a jó étkezés. Már többször elmondtam a fiataloknak, mennyire fontos ez. Bizony, saját bőrömön tapasztaltam ki én is. amikor ilyen korú voltam, mint most ők. Elragadta az embert a hév, és csak úgy, kutyafuttában kaptam be néhány falatot. Estére azután majd összeestem ... Azt hittem, a fáradtságtól van. de rá kellett jönnöm, hogy azért, mert nem ettem rendesen. — Persze, ma már lényegesen könnyebb ez a munka is. mint annyi más. Ezért tudtam javasolni, a fiamnak is. hogy csatlakozzon. így most ő is arat, már ötödik éve. pedig nem lenne neki muszáj, mert tanult, érettségizett gyerek ... Mit mondjak, örülök, hogy itt ragadt, és valószínű, hogy jön majd velem Csehszlovákiába, ha itthon végzünk. Mi a lánárd- falviakkal vagyunk kapcsolatban, én már tizenegyszer voltam odakint... De elég is lesz a szóból, gyerünk, mert nem haladunk. Ismét felkapaszkodik a kis létrán, és mielőtt beülne a kényelmes vezetőfülkébe, búcsút int, majd ismét feldübörög a gép. így aligha hallja húcsúzó szavainkat: — Viszontlátásra, jó munkát, jó termést, aratók... ! (kun—k. szabó) Dúsan ömlik a mag. Kiskörén nincs panasz a termésre fújja a szél az árpa porát, nagyon nem könnyű most a munka .. . öregnek sem. fiatalnak sem ... Sípos Gyula alig múlt 18 éves. de már másodszor vesz részt aratáson. — Tavaly végeztem Kunhegyesen a mezőgazdasági szakmunkásképzőben. Az elmúlt nyáron is itt voltam, ebben a termelőszövetkezetben szakmai gyakorlaton. Akkor még mint segédvezető ültem a kombájnon, most azonban már minden felelősség az enyém. Lassan végzünk az árpával, s akkor egy-másfél hét szünet következik, mivel a búza még nem érett gép alá. Azonban az a hat-nyolc nap sem telik munka nélkül. Rakon- cátlankodik ugyanis a gépem, biztos, hogy együtt fogjuk tölteni az időt. Nem I Nekem bizony szokatlan még egy kicsit.,, Bizony, 1957 óta aratok,., AMIKOR A HARMAT FELSZÁLL ... Végre: aratunk...!
