Népújság, 1984. július (35. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-05 / 156. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. július 5., csütörtök Nem a jó tündérre várnak Településfejlesztés —onerobol Mindenkinek vannak olyan vágyai — és nem csupán magánéletében, de szűkebb-tágabb környezetét illetően is — amelyeket nagyon szeretne valóra váltani. A mesében erre valók a jó tündérek, akiknek elegendő, ha az ember kíván valamit, s mindjárt szállítják is készen, a lehető legjobb minőségben: a családi házat, az aszfaltozott mellékutcát, a bekötött vezetékes gázt — bármit, tetszés szerint —, csak kívánni kell. Segíts magadon ... Voltak idők —, s jobb, ha tudomásul vesszük, hogy már nem térnek vissza —. amikor a jó tündér szerepét „állam bácsi” vette át. Jó néhány város, község akkori vezetői, ha majd egyszer megírják, vagy íratják helységük krónikáját, bizonyára részletesebben is kimutatják: mi minden épült, létesült náluk egy-két évtized alatt állami erőből. Nemegyszer kacsalábon forgó művelődési házak és egyéb közintézmények nőttek ki szinte a földből, többnyire anélkül, hogy a helybeli lakosok hozzátették volna a maguk obu- lusát. Ne firtassuk most. hogy mennyi részük van az ilyen — enyhén szólva — nem mindig indokolt kisberuhá- zásoknak a népgazdasági egyensúly sokszor emlegetett , .megbillenésében", induljunk ki csupán abból, hogy ma, 1984-ben semmi realitása sincs a jó tündérre várakozásnak, de annak sem, hogy az őt helyettesítő „állam bácsi” szerető gondoskodására bízhassunk mindent. Mind több helyen ismerik ezt fel, s a „segíts magadon, az Isten is megsegít” mondás alapjára helyezkednek. Abból indulnak ki. hogy amire a városnak, községnek szüksége van, annak valóban meg kell lennie. Méghozzá úgy. hogy nemcsak „unokáink fogják látni”, hanem minél előbb élvezhesse eredményeit a helység ma élő apraja-nagy- ja. S ha ehhez a nagy kasz- szából érkező támogatás nem elegendő —. mint ahogyan többnyire nem az. mert nem telik rá —. akkor azok fognak össze, akiknek nemcsak álmaiban, de nagyon is mindennapi elképzeléseiben szerepel az a járható mellékutca, a vezetékes gáz. vagy akár a fiatalok sportolási lehetősége. „Civilizációs szükségletek” Tíz és fél milliárd forint nagy pénz. Még kimondani is sok, s aligha akad ember széles e hazában, aki látott már megközelítőleg ekkora summát egv halomban. Igaz. nem is egyszerre, és nem is egy helyen jött össze ez a hatalmas összeg, hanem országosan. Egyetlen év alatt. 1983-ban ennyi értékű társadalmi munkát végeztek a magyar falvak és városok lakói. S mindjárt érdemes hozzátenni azt is, hogy ez negyedével-ötödével több. mint az egy évvel korábbi társadalmi munkák összértéke. Miből jött össze ez a rendkívüli nagy összeg? Nem túlzás: fillérekből. S még azokból sem úgy. hogy valaki házról-házra gyűjtötte volna a pénzt. Volt úgy —, s nem is ritkán hogy az összeg csak papíron szerepelt. a valóságban munkát végeztek a helység lakói, sokszor maguk is utólag értesülve arról, mekkora értéket hoztak létre. Nekik ugyanis nem a pénzben kifejezett érték volt fontos. Sokkal inkább az, hogy a maguk erejének és tudásának hozzáadásával valóra vált a'í, amire már évek óta áhítoztak. A társadalmi munkának ma nagyobb a jelentősége, mint valaha. De csak az olyan társadalmi munkának, amely valódi szükségletek kielégítéséért folyik. Hogy mi szükséges egy községben, nagyközségben, városban —, azt bizony nehéz eldönteni. Már csak azért is. mert a mai rohanó időkben egyre több a lakosság kulturáltabb, jobb életét, kényelmét szolgáló — újabban használt szóval — „civilizációs szükségletei” kielégítését célzó beruházás szerepel azon a bizonyos, képzeletbeli kívánságlistán. A lakosok döntik el Hogy mire van szükség egy településen, azt mindenkinél jobban a helybeli lakosok tudják. Függetlenül attól, hogy milyen tisztséget töltenek be — viagy nem is töltenek be — a helyi választott szerveknél. Nem mond ellent ennek az sem. hogy a tanács vagy a téesz elnöke, a pártszervezet titkára, esetleg több értesülést szerzett az elkövetkező fejlesztésekről. a távlati tervekről, s annak irányába igyekszik terelni a helybeli fejlődést. Ám. ha többet tud a közeli és távolabbi jövőjéről. mint a többiek, feladata. hogy értesüléseit falugyűlésen. tanácsülésen, pártnapon vagy akármilyen fórumon — közkinccsé tegye. Ezzel segítheti elő azt a bizonyos közmegegyezést, ami minden közös munkának rendíthetetlen alapja. Nehéz lenne tagadni, hogy ezeknek a civilizációs szükségleteknek kielégítésében nagy elmaradásaink vannak.' Az volna jó. ha mindenki, a legkisebb falvak lakóit is beleértve, -villanyfényes utca aszfaltos járdáján ballaghatna esténként — például — színielőadásra, ha lakásáról telefofton intézhetné ügyes-bajos dolgait, ha gyermeke .kiskorától megszokhat- ná a 'gázrpelegítős. bojleres fürdőszobát és így tovább. Néhány óvtizete mindezt utópiánaik. netán lázálomnak gondolhattuk volna. Ma mór sok minden a megvalósíthatóság távlatain belülre került. Hogy hol. mi sürgősebb ebből — no, meg a többi szükségletből —. azt helyben kell eldönteni. S meg is valósítani úgy, hogy minden érdekelt tegye hozzá a magáét. Elsősorban társadalmi munkával, kiegészítve az állami forrásokból ezekben az években igencsak gyéren csöpögő forintokat. Az életet jelenti... Elődeink úgy tartották, hogy Péter-Pálkor megszakad a búza töve. kasza alá érett a gabona, eljött tehát az aratás ideje! így szól a régi paraszti mondás, amely bölcs, évszázados tapasztalatokra épül. A régebben termelt búzafajták általában június utolsó napjaira beértek, így akkor minden életerős parasztember kaszát fogott és vágni kezdte a kenyérnek valót, az életet adó gabonát. A búza évezredek óta egyik legbecsesebb növénye az emberiségnek. Ez az ősi növény mindig meghatározója volt a magyar mező- gazdaságnak és így van ez ma is. Érthető tehát, hogy évszázadok óta a paraszti munkák sorában legnagyobb jelentőséget az aratásnak tulajdonítottak. Persze a nyári betakarítás ma is középpontban van, nehézségét tekintve azonban a legnagyobbat az őszi betakarítási csúcs jelenti! Legújabbkori agrártörténetünk lapjairól viszont az is kicsendül hogy először a kalászosok nagyüzemi termelését oldották meg. Ügy, hogy a biológiai alapokat hordozó fajtákat, a gépesítést, a kémiai anyagok kijuttatását és a betakarítást, mint egységes folyamatot összhangba hozták. Így alakultak ki a termelési rendszerek, amelyek meg is követelik ezt, különösen a folyamat irányításában részt vevő emberek megfelelő szakképzettségét. A tudományos és gyakorlati eredmények hasznosítása ma olyan erőt jelent mező- gazdaságunknak, amely a kritikus időszakokban, mint például a tavalyi aszály volt, képes nagyobb megrázkódtatás nélkül túljutni. A jelenleg termelt búzafajták érési ideje napjainkban túllépi Péter-Fál napját, mégis ez úgy marad meg jelképként, mint a betakarítás nyitánya'. Néhány helyen az ország déli részén, főleg a homokos földeken már a múlt héten megkezdték az őszi árpa betakarítását. Heves megyében elsőként Kiskörén és Kerecsenden indultak el a kombájnok. A búzát csak július közepétől takarítják he. a földrajzi adottságokat figyelembe véve a gazdaságok. Az elmúlt hetek időjárása, a csapadék és az átlagostól hűvösebb- napok jót tettek, a kalászosoknak, tehát ígéretes a határ képe! A búza termelésének- jelentősége nemcsak idehaza, hanem szerte a világoa növekedett. Az elmúlt évek terméseredményeivel országunk nemzetközileg is rangot szerzett. A betakarításra váró termésnek általában 12—13 százalékát fogyasztjuk el kenyér, illetve tésztafélék- formájában, a nagyobbik hányad viszont az állattenyésztést szolgálja. Ez a hazai kiegyensúlyozott húsellátás mellett exportunk egyik alapvető tétele is. A fennmaradó gabonamennyiséget ugyanakkor a külpiacokon értékesítjük. így érthető meg igazán, hogy nem csupán a mezőgazdaság, hanem az egész népgazdaság tevékenységét, ezen keresztül nemzetközi fizetőképességünket is mennyire befolyásolja gabonatermelésünk. Az aratásra ebben az évben is időben felkészültek az üzemek, készen állnak emberek, gépek, hogy induljanak az életért, a kenyeret, a takarmányt adó búzáért. Mentusz Károly Csőrepedés Csőrepedés történt a fürdőszobánkban. Szerencsére, csak álmodtam a repedést, illetve nem is szerencsére, ugyanis álmomban olaj ömlött nagy sugárban a csőből, és az ilyen esetet aligha lehet balesetnek nevezni napjainkban. Mindenesetre, szóltam az ilyen esetekben intézkedni köteles szervnek — nevet nem említek. nehogy kitegyenek egy sajtópernek! —, szóval: szóltam, és ők szokás szerint nem jöttek, az én drága olajam meg csak ömlött, ömlött, s így belőlem egy-kettőre olajmilliomos lett. Már éppen azon kezdtem törni a fejemet, hogy mire költőm majd a tengernyi pénzemet, amikor rájöttem, hogy ezt az egészet csak álmodom. így aztán egyik pillanatról a másikra oda lett a nagy vagyon. Arra gondoltam, mennyire jelképe lehet gazdagságom gyors elúszása számos igazi esetnek. Ezek azok. amelyekről oly sokszor hallunk és beszélünk, amelyeket magunk körül valahányszor tapasztalunk, és amelyeknek mi magunk is időnként részesei vagyunk... Ezzel kapcsolatban egy eset gyakorta jut az eszembe: nagy építkezés színhelyén jöttem-mentem, nézegettem, mint mondani szokás, a kétkezi munkával életközeiben ismerkedtem... A sok hasznos, célszerű és jól tervezett sürgés-forgás láttán, mar-már lelkendezni kezdtem, de hirtelen elérkezett a műszak vége. Ekkor én egy távolabbi helyen álltam, s egyszeresük mit látok: egy nagy billenős gép sebesen közeledik felém, és köbméternyi jó betonnal éppen csak, hogy be nem terít. S nincs egyedül, jön a második, a harmadik, és a drága betont egymás után. mind a csupasz anyaföldre öntik. Nem folytatom, hiszen — sajnos — végtelenül sok a példa, ám engedtessék meg, hogy a figyelmet egy nagyon valós körülményre itt és ezúttal felhívjam. Arról van szó, hogy az idő eljárt és a közeli jövőben még sebesebben eljár mindenféle pocsék- lás, pazarlás felett. Meglehet, sokan erre most azt mondják: lám, az újságban megint a szent szöveggel jönnek... Pedig tény, s még inkább tény lesz, csak ésszerű és jól szervezett, az anyaggal, az energiával, a tőkével — a szellemit is beleértve! — jól gazdálkodó gazdaságok, vállalatok juthatnak csak ötről a hatra, s, tehetnek szert némi szerény, de tisztességes nyereségre. Ha pedig nem... ? — mint repedt víz- (vagy gázvagy olaj-) vezetékben, elfolyik, elszáll a munkánk haszna, s nézhetünk majd nagyítóval szegény kis élet- színvonalunkra. .. B. Kun Tibor yy A legszebb az emberért tenni! yy Ideális riportalany. Természetes közvetlensége rögtön feloldja a beszélgetés kezdeti feszült pillanatait. Lelkesedéssel szól munkájáról, pedig amit csinál nem látványos és nem is mindig zökkenőmentes. Az SZMT politikai munkatársa, a társadalombiztosítás és az egészségügy területén jelentkező kérdésekkel foglalkozik — vagyis az emberekkel, az emberekért. Nevét sokan ismerik és sokan nem feledik. Szecskó Klára egy idő óta a Megyei Társadalombiztosítási Tanács elnökpője is. így vall önmagáról: — Bányász édesapámtól aki sokáig volt az egerbo- csi tanács elnöke is— megtanultam, hogy lehetek szigorú, engedékeny, jószívű, de mindig következetes. Igyekszem e szerint élni. Nem lehetek tehát közömbös, ha az emberekkel foglalkozom. Különben, hogyan bíznának meg bennem. ..?! — Az érettségi után sikerrel pályáztam meg egy külföldi ösztöndíjat. A lengyelországi Gliwicében öt évig tanultam az egészség- ügyi mérnöki kar víz- és szennyvíztechnológiai szakán. Felejthetetlenek a diákévek! A tanulmányi idő alatt a magyar hallgatók KISZ-alapszervezetének titkára voltam. Megtanultam lengyelül, szakmai tolmácsként még ma is sok helyre hívnak, így van alkalmam továbbfejleszteni ismereteimet, beszédkészségemet. Ebben persze, segítenek kinti barátaim. volt iskolatársaim is az egyes találkozások alkalmával... — Az egyetem után hívtak a fővárosba, de én Egerbe vágytam vissza. A vízmű vállalatnál képesítésemnek megfelelő állást kínáltak, s örömmel mondtam igent. Később, amikor munkavédelemből vizsgáztam, behívtak az SZMT-be. Fogalmam sem volt miért, és bevallom, furcsának tartottam, hogy a számomra ismeretlen emberek miért faggatnak újra a tétetekről. Végül Donáth Béla, a SZOT munkavédelmi osztályának akkori vezetője megnyugtatott, s elmondta. hogy fiatal szakembereket keresnek a szakszervezethez. Elvállaltam, bár ezt akkor nem volt ilyen könnyű kimondanom. Barátaim csodálkoztak rajtam, hiszen tudták, hogy mennyire szeretem a szakmámat. Rajongok a természetért. sokat tudok a vizekről, kémiájukról, mikrobiológiájukról. De úgy gondoltam. hogy műszaki ismereteimet a munkavédelemben is tudom kamatoztatni. S végül is a legszebb az emberért tenni. .. Izgalmas, nehéz feladatokat kaptam. Ellenőriztem munkatársaimmal együtt, hogy biztonságos-e a dolgozók munkavégzése, megvannak-e a feltételek testi épségük védelméhez. Betartják-e a munka- és a környezetvédelmi előírásokat. Mániákusan ragaszkodtam a személyi védőfelszerelé(Fotó: Perl Márton) sekhez, hogy minél kevesebben iratkozzanak fel a balesetet szenvedők listájára. Röviden így foglalhatnám össze felügyelői tevékenységem, ami nem volt mindig könnyű és kudarcoktól mentes. És mind többet akartam tudni. A SZOT két és fél éves munkavédelmi szakmérnöki tagozatán jelesre diplomáztam... Nagy megtiszteltetés ért, amikor a Megyei Társadalombiztosítási Tanács elnökévé választottak. Nem ismeretlen előttem ez a munkaterület sem. hiszen tavaly októbertől az SZMT társadalombiztosítási bizottságának elnöki tisztét töltöttem be. Ennek az új, ön- kormányzattal rendelkező tanácsnak a tagjai többségükben a szakszervezetek küldöttei, de képviseltetik magukat a különböző társadalmi. politikai szervek is. Kapcsolatunk ezután is rendszeres és remélem, továbbra is eredményes lesz a társadalombiztosítási igazgatósággal. Foglalkozunk a nyugdíjasok helyzetével, a nagycsaládosokkal, a gyermeküket egyedül nevelő és a megváltozott munkaképességű dolgozók élet- körülményeivel, az üzemi balesetet szenvedők további sorsával, a gyesen lévőkkel, valamint a családi pótlékkal és a táppénzzel kapcsolatos kérdésekkel. Figyelemmel kísérjük a munka- bizottságok tevékenységét Elkészült már az idei második féléves munkaprogramunk is. A tanács tagjai közül néhányat nagyon jól ismerek és kitűnő aktívának tartok. Velük levelező tanfolyamon ismertetjük meg a legújabb rendeleteket. jogszabályokat. Mindig kell tanulnunk, a paragrafusokat bújnunk, hogy megfelelően tudjuk majd képviselni megyénk lakóinak érdekeit a csecsemőtől az aggastyánig. LEJEGYEZTE: Szüle Rita
