Népújság, 1984. július (35. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-31 / 178. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1984. július 31., kedd Egy hét. Pózok nélkül *"*Az elmúlt hét vérszegény műsorkínálatának — az igénytelenség egyre aggasz- tőbbnak tűnik — egyetlen figyelemre méltó, értékes produkciója a Tolnay Klári- portréfilm volt. A képernyő munkásai tiSz* telegtek ezzel a hetvenesz- tendősen is fiatalos, a szellemi frisseségével valamennyiünket megbabonázó művésznő korántsem lezárt életpályájának folyvást gyarapodó kincsei előtt Főhajtásnak szánták ezt a művet, s mégis az ünnepelt ajándékozott meg minket nemcsak egy sokáig emlékezetes este maradandó élményeivel, hanem egy tündökletes életpálya magvas tanulságaival is. Molnár Gál Péter riporter alapvető érdeme az volt. hogy háttérbe vonult, s hagyta őt beszélni. Épp ezért kár, hogy néha közbeszólt. és teljesen felesleges, többnyire fésületlen kérdéseivel, olykor tapintatlan megjegyzéseivel zavarta, megtörte ezt a nyíltságával lenyűgöző, ezít a gondolat- gazdag önvallomást, amely azok tetszését is megnyerte, akik egyáltalán nem rajonganak a színház varázslatos világáért. Elmaradtak az ilyenkor szinte törvényszerűen sorjázó sablonok, a megszokott pózok, a talán frappáns, de mégis üresen csengő sztorik. Egy őszinteségével rögvest rokonszenvessé váló ember idézte minden pályakezdő számára okító jellegű indulásának ezernyi buktatóját, a személyiség formálódásának mindig izgalmas műhelytitkait, a művészi karakter edződésének érdekes stációit. ö szólt — mindenféle tet* szelgés nélkül — egyenes ívű karrierjének — a kifejezés nem túlaés — seregnyi sikeréről. Másokat megszédítene ennyi eredmény, s az elismerésáradát megtépázná az egészséges kritikai érzéket. Nála nem ez történt ment szigorú értékrendet szabott, magának. Erről sem hallgatott, megemlítette távoli és közeli tévedéseit. ' „bukásait", kiemelve — erre kevesen képesek — irigylendő adottságainak korlátáit is. Nem állt elő gondosan mintázott ars poeticával, csak a játék semmi mással nem pótolható örömét említette. Ráadásul beavatott mindannyiunkat magánélete gondjaiba, hitet téve közben a mindig újrakezdés értelme mellett, akaratlanul is hangsúlyozva azt. hogy a hivatásérzet valamennyiünket átsegít a legveszedelmesebbnek látszó buktatókon is. Pózok nélküli megnyilatkozásának köszönhető, hogy személyében ezentúl nemcsak a nagyszerű színészt, hanem a nyílt, az igaz, a hozzánk közel álló embert is tiszteljük, szeretjük ... (pécsi) Útkeresés A kabaré útját keresi a televízióban. A Telepódium sorozatában egymást váltják a gyengécske társalgási vígjátékok és a különböző összeállítások. Az előzőeket a népszerű szereplőgárda nemcsak hogy megmenti a bukástól. de még sikeressé is teszi: a „kis Kabos” vöröß haja és szeplői láttán ki ne derülne vidámságra? Az utóbbiak döcögősek, úgy tűnik, nem találták meg azt a formát, amely igazából elnyerhetné a közönség kegyeit. Valaha voltak igazi kabaréegyéniségek. hogy Kellér Dezsőt, vagy Salamon Bélát említsük, de mára mintha kihalt volna az efféle komé- diázó hajlam. Színészeket léptetnek fel, akik ugyanúgy adják elő a tréfákat, mintha bármilyen más színházi előadásban szerepelnének. Ez néha siralmas eredményt hozott a Zsákutca című szombat esti műsorban annál is inkább, mert javarészt használt, csak némileg kifordított poénokkal találkozhattunk a jelenetekben. Rá kellene jönnie arra már valakinek. hogy ez sajátos műfaj, amelynek megvannak a maga titkai. Ezek eltanulhatóak, csak kellő tisztelettel ismerkedni m szükséges az elődök fortélyaival. s értő, eleven pillantással vizsgálni a jelent. Lehetetlen volna? A rádió ilyen jellegű műsorai cáfolják ezt. s egy-két olyan /■ ' A KÉPERNYŐ ELŐTT »— — sikeresebb televíziós összeállítás is. mint a múltkoriban a Telepobár. Átgondoltabb, tartalmasabb humor nélkül, s egyéniségek híján a televíziós kabaré valóban oda juthat, mint a szombati műsor címe sugallja: zsákutcába ... (gábor) A Wörthi-tó rózsája A vasárnap délutánban a nem is rossz hangulatot árasztó Tolnay-film után jól jött ez a kedélyes, öt ország tévései által „összedobott műsor a Wörthi-tó partján. Slágerek. befutott énekesek, jó zenekar, öt országból, azzal a céllal, hogy mindenki megszólaltathasson egy-egy sikerszámot. Vagy olyasmit, amit annak vél! Langyosnak azért nem volt minősíthető ez a hangulat! Kaptuk a csinos be* momdónőket. a tényleg nem rossz számokat. De mintha egy kicsit konzervízű lett volna az egész. Mintha dobozból húzták volna ki az egyes sztárokat. Azért az egyéniség mégiscsak hat, még ezen a simára csiszolt, nagyszerűen feldíszített — agyonfényesített — pályán is. Margot 'Werner három perce magasfeszültséggel töltötte meg a légkört, mert a dalt nemcsak énekelte, hanem végigjátszotta, -táncolta. nagyszerű mimikával kísérve mindazt, amit a dal, vagy a dallam még kihagyott. vagy homályban tartott volna. Máté Péter más hangulati elemekkel, férfias vonásokkal mondotta el most ugyanazt a búcsúzási fájdalmat. amit már évek óta legsajátabb hangjának ismerünk. Gálvölgyi János a legjobb úton van a jellemszínésszé érés útján, hogy bűvészkedése negatív nyomata volt mindannak, amit a bűvészek el akarnak érni. S ha már csalódásról is kell szólnom: az olaszok által slágernek szánt tizenkilenc éves Flavina Fortunato még fiatalságával és betanított gesztusaival sem tudott igazán hatni. Az egyéniség mindenütt és- mindig szükségeltetik. (farkas) Hatvani Galéria-naptár Martsa-szobrok után színháztörténeti kiállítás — Erdélybe gurul a galériabusz — Megkezdődnek a hatvani zenés színházi nyár előadásai A Hatvani Galériában augusztus 20-ig két kiállítást is megtekinthetnek az érdeklődők. A földszinten Marisa István, a nem oly régen elhunyt Munkácsy-dí- jas, érdemes művész gazdag szobor- és éremanyagából rendeztek emléktárlatot, az emeleti terem falain pedig özvegye, M. Szűcs Ilona festőművész sajátos tájképeiben, karakteres portréiban gyönyörködhetnek az érdeklődők. A galériabusz, amelynek Nyugat-Európában tett útjáról filmet készített a televízió, és ennek újabb epizódjait épp ma este sugározzák a Stúdió ’84-ben, rövidesen ismét útra kel. A műpártolók csapata augusztus 8-tól 12-ig Erdélyben tesz ötnapos látogatást. Megkezdődik közben egy újabb érdekes bemutató, a „Magyar színház” című történeti kiállítás befejező részének az előmunkálata. A dr. Cenner Mihály szerkesztette anyag a felszabadulástól napjainkig tükrözteti színjátszásunk életét. Es a korabeli fotókból, nyomtatványokból összeállított tablókon láthatják majd az érdeklődők többek között az egri Gárdonyi Géza Színház életét felvillantó dokumentumokat is. Hatásosan egészíti ki a tárlatot Kelemen Kristóf szobrászművész kéit tucatnyi portréja, amelyek mindegyike szervesen kapcsolódik színháztörténetünk felszabadulás utáni korszakához A galéria, amely az utóbbi években rendszeresen szervezett színházi előadásokat, e hónapban fontos eseményhez érkezik: megkezdi az első hatvani zenés színházi nyár szabadtéri játékait a Népkertben, rossz idő esetén a városi sportcsarnokban. A nyitó előadásra augusztus 25-én, szombaton este 8 órakor kerül sor, ami-, kor Abrahám Pál világszerte játszott darabját, a Bál a Savoyban című revüoperet- tet mutatja be a Hatvanban vendégszereplő Szegedi Nemzeti Színház 140 tagú társulata. Tahiti nevének hallajtán a legtöbb ember lelki szemei előtt nyomban megjelennek azok a tüzes színek, természetes női szépségek, trópusi virágok. amelyek Paul Gaugint bűvölték el annak idején és késztették csodálatos festményeire. E napokban mintha e világ képei, színei elvenednének meg a Margit-szigleten, ahol az újjáépült szabadtéri színpad első bemutatói sorában lép föl a Tahiti Nagy Balett. Örömünnep a kétrészes műsoruk címe, s valóban mintegy nagy egzotikus vígasság él és mozog a színpadi világ. A nagy létszámú együttes számos pompás jelenetet villant föl a polinéziai szigetvilág vaníliaillatú mindennapjaiból, szokásaiból. múltjából és jelenéből. Látványban valóban nincsen hiány és mozgalmasságban sem: az egyes jelenetek szinte filmszerűen peregnek egymás után. olvadnak egymásba. kecsesen ringanak a táncosnők csípői, s ruganyosán pattannak a félmeztelen férfiak izmai. Mulatság és halászünnep. harci tánc. A következő két hétre a könyvek közül ajánljuk figyelmükbe Gál István Ménesgazda című kötetét. Az író az ötvenes évekből vette a témát, s egy krimi izgalmával dolgozta fel. Művét meg is filmesítették. Kedden 20.30 perckor kezdődik egy nyolcrészes olasz filmsorozat, amelyet kérjük, kísérjék figyelemmel: Áz európai ember címmel a mű készítői 22 ország megszámlálhatatlanul sok helyszínén vették fel a képsorokat. Pénteken már a második részt tekinthetjük meg, a következő héten pedig újabb két epizódot forgatnak bambusztánc. tűztánc váltogatják egymást. Közben megismerkedünk sajátos hangszerekkel is, az óriási tengerikagyló-dudával, a fatörzsből vájt dobbal és más kisebb-nagyobb folklorisz- tikus elemmel. A folklór azonban sajnos, úgy látszik, nem lényegült át teljesen az együttes előadásába. bár kétségtelenül mindenütt jelen van. már csak saját elismerésre méltó gyűjtőmunkájuk folytán is. Megnyerő végül is mindent egybevetve a műsor, amellyel az 1976-ban alapított együttes, Terii Gille Hollandé művészeti vezetésével most hozzánk érkezett. Jogosan nyerték el tavaly a folklór nagydíját a polinéziai fesztiválon, s érthető a sikerük, amellyel viszonylag rövid fennállásuk óta is felléptek Észak- és Dél-Amerika több országaiban, valamint európai turnéjukon. Jelenleg is a világ körüli útjuk egyik állomásaként időznek hazánkban. örömünnepet hozva a Margitszigetre és néhány vidéki városba. le. Csütörtökön, 21.35-kor. kezdődik a Hírháttér. Pénteken a 2-es csatornán 19 órától egy érdekes dokumentumfilmnek lehetünk tanúi: a francia idegenlégió történetét dolgozták fel egy ötven perces műsorban. Szombaton játsszák a Csin- giz Ajtmaitov-sorozat következő darabját, A versenyló halála címmel. , A következő héten kedden vetítik A tanú című magyar filmet, kérjük, tekintsék meg. Ezen kívül javasoljuk a szombati Objektív című műsort és a vasárnapi beszélgetést Sinkovits Imrével. Ajánlat két hétre Látta a fiút, ahogy átvág a réten. Álmos, búzaillatú forróság lövellt köré a dűlőút porából. Meg-megállt, körülnézett.' Madár se rebbent, az aratás vákuumja mintha őket is benyelte volna, pedig máskor az egész rétet betöltötte a hangjuk, izgatottan röppentek egyik fűzbokorról a másikra, szinte fölrobbant szárnysurrogá- suktól a lomb. Leveleken; fűszálakon most a hetes por lisztes lepedéke ült. A Kö- les-ér sárgás-zöld ' észrevét- lenségben, mint valami álmos gyík lüktetett a magas löszfalak közt, biztosnak érzett rejtekében. Csak aki egészen föléje hajolt, annak lehelte arcába édeskés lányillatát. A fiú megállt a pockok, rókák lyuggatta löszfal tetején, s a virágszirmoktól fehérhabos,, sárgán átlátszatlan örvénybe bámult. Itt szoktak fürdeni,' ebben a távoli, elhagyott bombatölcsérben, ahol á másutt csenevész patak szinte tóvá terült szét. n Sokáig állt a partszegé- rj lyen, nem ment le a vízhez, mintha várna valamire, pedig láthatóan azért jött, hogy megfürödjék. Aztán mégis elindult lefelé a kitaposott, meredek ereszke- dőn, ami egyenesen a partra vitt, megszédült a töményen fölérző fülledt virág-, illattól. A part meredekét könbe-körbe cigánykóró és bürök lepte el, közöttük-fö- íöttük komló futott, s most minden virágban állt. A nehéz illat idevonzotta a környék összes legyét, darazsát, méhét, lepkéjét, dongóját, szitakötőjét, olyan tömegben bozsogtak a, pókibe- szőtte sűrű fölött, hogy távolról is hallani vélte az ember szárnyaik zaját, mintha szövőgyár zümmögött volna valahol a füzes mögött. Lerúgta magáról a gatyát, az inget már az úton. levetette, a kezében. ■ hozta idáig, és sietve ugrott bele a vízbe. A víz megbocsátón. ölelte át, szinte nem is csobbant. Sokáig guggolt mozdulatlanul a parti sekélyesben, úgy. hogy csak a fejét dug- . ta a víz fölé. Aztán beljebb merészkedett. A víz tehetetlen lassúsággal forgott-forgott körülötte színlelt nyugalomban. Hirtelen, de nem egészen váratlanul szaladt ki lába alól az enyhén iszapos folyófenék. Eleinte nem is érezte kellemetlennek ezt az új állapotot. Igaz, nem tudott úszni, de egyelőre Oláh János: A Köles-ér nem is volt szüksége e tudományra, a tüdeje tele volt levegővel, az izmai . erővel. Behúnyt szemhéja mögött sötétben derengett a víz titokzatos, zöldessárga fénye. Még nem zavarta meg az ijedtség, csak • jóval ezután, késve villant át az idegein, futott szét borzongó bőre alatt. Óvatosan, mintha nem is saját akaratából tenné, nyújtotta le a lábát, próbált tapogatózva .valami szilárd támaszt keresni, de semmit nem talált. Ügy érezte, hideg vásznakba bugyolálja egy erőszakos, ideges kéz, már-már rá is átragadt e hiábavaló kapkodás. Egy vakítóan üres pontot látott feltűnni valahol a távolban, amely gyilkos gyorsasággal közeledni látszott feléje, de aztán váratlanul, éppen a döntő pillanatban meghátrált, visszahőkölt, vagy kialudt, ezt már nem volt ideje megfigyelni. Egy föl nem szakadt kiáltás fulladás-érzése maradt a helyén. Érezte, nem sok van már hátra, ereje, levegője fogytán. Ha menekülni akarok, most kell megpróbálnom, gondoltá. Igen, harminc másodpercem van, addig még kibírom, ki kell bírnom. Meg sem született benne az elhatározás, máris úszni kezdett,’ ahogy tudott; levegő pélkül, a víz alatt. De hiába, úgy érezte, hiszen nem halad" semmit. A legszívesebben föladta volna. Aztán mégis, talán nem is egészen a saját akaratából, úrrá lett a gyöngeségén, nem engedett a homloka dö- römbölésének, a szeme előtt táncoló tarajos, vörös karikák csábításának. Pedig talán tényleg hiába bízott, végül nem csoda, hogy megfordult ez is a fejében, lehet, hogy ugyanott vagyok, ahonnan elindultam. és csak forgok körbe- körbe. Mégis, amikor elért a harmincadik másodperc végére, igaz, hosszan kivárt előtte, olyan természetesen nyújtotta le a lábát, mintha biztos lett volna benne, nem csalódhat. És valóban, odalenn szilárd talaj fogadta az érintését. Nagyot rúgott magán, és ettől nemsokára a hosszú-hosszú vakságot megszakítva újra szemébe ásított a nap, az ég, a part közönyös, részvétlen látványa, sietve fújta ki, szívta be a levegőt, rögzítette az irányt, • és kezdett mindent elölről. Egyre rövi- debb időket töltött a víz alatt, mégis egyre érzékelhetőbb lett a haladása. Annyira elmerült foglalatosságában, - hogy azt se vette észre, a víz közben már csak a térdéig ér. Amikor leállt, az öröm mellett némi röstellkedést is érzett. Előre hajolt, a folyóvíz hánytatóan édeskés íze csiklandva szökött föl a tor-, kán, futott szét a szájában, lepte el az ínyét, de nem sikerült kiköpnie. Az erő egyik pillanatról a másikra teljesen kifutott a testéből, ha történetesen nem a parton áll, most még a térdéig érő vízbe is belefullad. Egy füves horpadásig sikerült elmásznia, oda vackolta be magát. Nedves, de a naptól lassan-Lassan átfűlő hátát a fölrajzó kis kék lepkék úgy ülték meg, mintha nem is élne, olyan felhőtlen bizalommal. Ormótlan kiáltozásra ébredt, fázott, »érezte, hogy a nap már a löszfal mögé merült, későre járhat hát, el kéne indulnia, az a darab idő mögötte olyan üresen tátongott, mintha semmi de ' semmi nem történt volna benne, mintha még a delet se harangozták volna el. A legények, .észre se vette őket, amikör elcsörtettek mellette, már lent álltak a víabeij. meztelenek - voltak, testük kesernyés pör- és ■ izzadságszaga ott érzett a föltámadó szélben, most jöttek az aratásból. Szőrös, fekete, ágyékukat se takarták el, úgy nevettek föl szégyentelenül a túlparton visongó marokszedő lányokra, akik erre á. bokrok mögé húzódtak, de csak a ritkás széléig, hogy azért lássanak. A fiú ijedten kapott a ruhája után, még megvolt az ing is, a gatya is, futtában öltözött fél lábon ugrálva, meg-megállva. A folyó sunyin, meghúnyászkodva tűrt, hallgatott mögötte, szinte bűntudattal. llO'e
