Népújság, 1984. július (35. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-31 / 178. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1984. július 31., kedd Egy hét. Pózok nélkül *"*Az elmúlt hét vérszegény műsorkínálatának — az igénytelenség egyre aggasz- tőbbnak tűnik — egyetlen figyelemre méltó, értékes produkciója a Tolnay Klári- portréfilm volt. A képernyő munkásai tiSz* telegtek ezzel a hetvenesz- tendősen is fiatalos, a szel­lemi frisseségével vala­mennyiünket megbabonázó művésznő korántsem lezárt életpályájának folyvást gya­rapodó kincsei előtt Főhajtásnak szánták ezt a művet, s mégis az ünne­pelt ajándékozott meg min­ket nemcsak egy sokáig emlékezetes este maradandó élményeivel, hanem egy tündökletes életpálya mag­vas tanulságaival is. Molnár Gál Péter ripor­ter alapvető érdeme az volt. hogy háttérbe vonult, s hagyta őt beszélni. Épp ezért kár, hogy néha közbe­szólt. és teljesen felesleges, többnyire fésületlen kérdé­seivel, olykor tapintatlan megjegyzéseivel zavarta, megtörte ezt a nyíltságával lenyűgöző, ezít a gondolat- gazdag önvallomást, amely azok tetszését is megnyerte, akik egyáltalán nem rajon­ganak a színház varázslatos világáért. Elmaradtak az ilyenkor szinte törvényszerűen sor­jázó sablonok, a megszokott pózok, a talán frappáns, de mégis üresen csengő szto­rik. Egy őszinteségével rög­vest rokonszenvessé váló ember idézte minden pálya­kezdő számára okító jellegű indulásának ezernyi bukta­tóját, a személyiség formáló­dásának mindig izgalmas műhelytitkait, a művészi ka­rakter edződésének érdekes stációit. ö szólt — mindenféle tet* szelgés nélkül — egyenes ívű karrierjének — a kife­jezés nem túlaés — seregnyi sikeréről. Másokat megszé­dítene ennyi eredmény, s az elismerésáradát megtépáz­ná az egészséges kritikai érzéket. Nála nem ez tör­tént ment szigorú értékren­det szabott, magának. Erről sem hallgatott, meg­említette távoli és közeli té­vedéseit. ' „bukásait", ki­emelve — erre kevesen ké­pesek — irigylendő adottsá­gainak korlátáit is. Nem állt elő gondosan mintázott ars poeticával, csak a játék semmi mással nem pótolható örömét em­lítette. Ráadásul beavatott mindannyiunkat magánéle­te gondjaiba, hitet téve köz­ben a mindig újrakezdés értelme mellett, akaratlanul is hangsúlyozva azt. hogy a hivatásérzet valamennyiün­ket átsegít a legveszedelme­sebbnek látszó buktatókon is. Pózok nélküli megnyilat­kozásának köszönhető, hogy személyében ezentúl nem­csak a nagyszerű színészt, hanem a nyílt, az igaz, a hozzánk közel álló embert is tiszteljük, szeretjük ... (pécsi) Útkeresés A kabaré útját keresi a televízióban. A Telepódium sorozatában egymást vált­ják a gyengécske társalgási vígjátékok és a különböző összeállítások. Az előzőeket a népszerű szereplőgárda nem­csak hogy megmenti a bu­kástól. de még sikeressé is teszi: a „kis Kabos” vöröß haja és szeplői láttán ki ne derülne vidámságra? Az utóbbiak döcögősek, úgy tű­nik, nem találták meg azt a formát, amely igazából el­nyerhetné a közönség ke­gyeit. Valaha voltak igazi kaba­réegyéniségek. hogy Kellér Dezsőt, vagy Salamon Bélát említsük, de mára mintha kihalt volna az efféle komé- diázó hajlam. Színészeket léptetnek fel, akik ugyan­úgy adják elő a tréfákat, mintha bármilyen más szín­házi előadásban szerepelné­nek. Ez néha siralmas ered­ményt hozott a Zsákutca című szombat esti műsor­ban annál is inkább, mert javarészt használt, csak né­mileg kifordított poénokkal találkozhattunk a jelenetek­ben. Rá kellene jönnie arra már valakinek. hogy ez sajátos műfaj, amelynek megvannak a maga titkai. Ezek eltanulhatóak, csak kellő tisztelettel ismerkedni m szükséges az elődök forté­lyaival. s értő, eleven pil­lantással vizsgálni a jelent. Lehetetlen volna? A rá­dió ilyen jellegű műsorai cáfolják ezt. s egy-két olyan /■ ' A KÉPERNYŐ ELŐTT »— — sikeresebb televíziós össze­állítás is. mint a múltkori­ban a Telepobár. Átgondol­tabb, tartalmasabb humor nélkül, s egyéniségek híján a televíziós kabaré valóban oda juthat, mint a szomba­ti műsor címe sugallja: zsákutcába ... (gábor) A Wörthi-tó rózsája A vasárnap délutánban a nem is rossz hangulatot árasztó Tolnay-film után jól jött ez a kedélyes, öt ország tévései által „össze­dobott műsor a Wörthi-tó partján. Slágerek. befutott énekesek, jó zenekar, öt or­szágból, azzal a céllal, hogy mindenki megszólaltathasson egy-egy sikerszámot. Vagy olyasmit, amit annak vél! Langyosnak azért nem volt minősíthető ez a han­gulat! Kaptuk a csinos be* momdónőket. a tényleg nem rossz számokat. De mintha egy kicsit konzervízű lett volna az egész. Mintha do­bozból húzták volna ki az egyes sztárokat. Azért az egyéniség mégiscsak hat, még ezen a simára csiszolt, nagyszerűen feldíszített — agyonfényesített — pályán is. Margot 'Werner három perce magasfeszültséggel töltötte meg a légkört, mert a dalt nemcsak énekelte, ha­nem végigjátszotta, -táncol­ta. nagyszerű mimikával kísérve mindazt, amit a dal, vagy a dallam még kiha­gyott. vagy homályban tar­tott volna. Máté Péter más hangulati elemekkel, férfias vonások­kal mondotta el most ugyanazt a búcsúzási fájdal­mat. amit már évek óta legsajátabb hangjának isme­rünk. Gálvölgyi János a legjobb úton van a jellem­színésszé érés útján, hogy bűvészkedése negatív nyo­mata volt mindannak, amit a bűvészek el akarnak érni. S ha már csalódásról is kell szólnom: az olaszok által slágernek szánt tizenkilenc éves Flavina Fortunato még fiatalságával és betanított gesztusaival sem tudott iga­zán hatni. Az egyéniség mindenütt és- mindig szük­ségeltetik. (farkas) Hatvani Galéria-naptár Martsa-szobrok után színháztörténeti kiállítás — Erdélybe gurul a galériabusz — Megkezdődnek a hatvani zenés színházi nyár előadásai A Hatvani Galériában augusztus 20-ig két kiállí­tást is megtekinthetnek az érdeklődők. A földszinten Marisa István, a nem oly régen elhunyt Munkácsy-dí- jas, érdemes művész gazdag szobor- és éremanyagából rendeztek emléktárlatot, az emeleti terem falain pedig özvegye, M. Szűcs Ilona fes­tőművész sajátos tájképei­ben, karakteres portréiban gyönyörködhetnek az érdek­lődők. A galériabusz, amelynek Nyugat-Európában tett útjá­ról filmet készített a tele­vízió, és ennek újabb epizód­jait épp ma este sugározzák a Stúdió ’84-ben, rövidesen ismét útra kel. A műpárto­lók csapata augusztus 8-tól 12-ig Erdélyben tesz ötna­pos látogatást. Megkezdődik közben egy újabb érdekes bemutató, a „Magyar színház” című tör­téneti kiállítás befejező ré­szének az előmunkálata. A dr. Cenner Mihály szerkesz­tette anyag a felszabadulás­tól napjainkig tükrözteti színjátszásunk életét. Es a korabeli fotókból, nyomtat­ványokból összeállított tab­lókon láthatják majd az ér­deklődők többek között az egri Gárdonyi Géza Színház életét felvillantó dokumen­tumokat is. Hatásosan egé­szíti ki a tárlatot Kelemen Kristóf szobrászművész kéit tucatnyi portréja, amelyek mindegyike szervesen kap­csolódik színháztörténetünk felszabadulás utáni korsza­kához A galéria, amely az utób­bi években rendszeresen szervezett színházi előadáso­kat, e hónapban fontos ese­ményhez érkezik: megkezdi az első hatvani zenés szín­házi nyár szabadtéri játékait a Népkertben, rossz idő ese­tén a városi sportcsarnok­ban. A nyitó előadásra au­gusztus 25-én, szombaton es­te 8 órakor kerül sor, ami-, kor Abrahám Pál világszerte játszott darabját, a Bál a Savoyban című revüoperet- tet mutatja be a Hatvanban vendégszereplő Szegedi Nem­zeti Színház 140 tagú társu­lata. Tahiti nevének hallajtán a legtöbb ember lelki sze­mei előtt nyomban megje­lennek azok a tüzes színek, természetes női szépségek, trópusi virágok. amelyek Paul Gaugint bűvölték el annak idején és késztették csodálatos festményeire. E napokban mintha e világ képei, színei elvenednének meg a Margit-szigleten, ahol az újjáépült szabadtéri szín­pad első bemutatói sorában lép föl a Tahiti Nagy Ba­lett. Örömünnep a kétrészes műsoruk címe, s valóban mintegy nagy egzotikus ví­gasság él és mozog a szín­padi világ. A nagy létszámú együttes számos pompás je­lenetet villant föl a poliné­ziai szigetvilág vaníliaillatú mindennapjaiból, szokásai­ból. múltjából és jelenéből. Látványban valóban nin­csen hiány és mozgalmasság­ban sem: az egyes jelenetek szinte filmszerűen peregnek egymás után. olvadnak egy­másba. kecsesen ringanak a táncosnők csípői, s ruganyo­sán pattannak a félmeztelen férfiak izmai. Mulatság és halászünnep. harci tánc. A következő két hétre a könyvek közül ajánljuk fi­gyelmükbe Gál István Mé­nesgazda című kötetét. Az író az ötvenes évekből vet­te a témát, s egy krimi iz­galmával dolgozta fel. Mű­vét meg is filmesítették. Kedden 20.30 perckor kez­dődik egy nyolcrészes olasz filmsorozat, amelyet kérjük, kísérjék figyelemmel: Áz európai ember címmel a mű készítői 22 ország meg­számlálhatatlanul sok hely­színén vették fel a képso­rokat. Pénteken már a má­sodik részt tekinthetjük meg, a következő héten pedig újabb két epizódot forgatnak bambusztánc. tűztánc válto­gatják egymást. Közben megismerkedünk sajátos hangszerekkel is, az óriási tengerikagyló-dudával, a fa­törzsből vájt dobbal és más kisebb-nagyobb folklorisz- tikus elemmel. A folklór azonban sajnos, úgy látszik, nem lényegült át teljesen az együttes elő­adásába. bár kétségtelenül mindenütt jelen van. már csak saját elismerésre méltó gyűjtőmunkájuk folytán is. Megnyerő végül is min­dent egybevetve a műsor, amellyel az 1976-ban alapí­tott együttes, Terii Gille Hollandé művészeti vezeté­sével most hozzánk érke­zett. Jogosan nyerték el ta­valy a folklór nagydíját a polinéziai fesztiválon, s ért­hető a sikerük, amellyel vi­szonylag rövid fennállásuk óta is felléptek Észak- és Dél-Amerika több országai­ban, valamint európai tur­néjukon. Jelenleg is a vi­lág körüli útjuk egyik állo­másaként időznek hazánk­ban. örömünnepet hozva a Margitszigetre és néhány vidéki városba. le. Csütörtökön, 21.35-kor. kezdődik a Hírháttér. Pén­teken a 2-es csatornán 19 órától egy érdekes doku­mentumfilmnek lehetünk tanúi: a francia idegenlégió történetét dolgozták fel egy ötven perces műsorban. Szombaton játsszák a Csin- giz Ajtmaitov-sorozat kö­vetkező darabját, A verseny­ló halála címmel. , A következő héten ked­den vetítik A tanú című magyar filmet, kérjük, te­kintsék meg. Ezen kívül ja­vasoljuk a szombati Objektív című műsort és a vasárna­pi beszélgetést Sinkovits Imrével. Ajánlat két hétre Látta a fiút, ahogy átvág a réten. Álmos, búzaillatú for­róság lövellt köré a dűlőút porából. Meg-megállt, körül­nézett.' Madár se rebbent, az aratás vákuumja mintha őket is benyelte volna, pe­dig máskor az egész rétet betöltötte a hangjuk, izga­tottan röppentek egyik fűz­bokorról a másikra, szinte fölrobbant szárnysurrogá- suktól a lomb. Leveleken; fűszálakon most a hetes por lisztes lepedéke ült. A Kö- les-ér sárgás-zöld ' észrevét- lenségben, mint valami ál­mos gyík lüktetett a ma­gas löszfalak közt, biztos­nak érzett rejtekében. Csak aki egészen föléje hajolt, an­nak lehelte arcába édeskés lányillatát. A fiú megállt a pockok, rókák lyuggatta löszfal tetején, s a virág­szirmoktól fehérhabos,, sár­gán átlátszatlan örvénybe bámult. Itt szoktak fürde­ni,' ebben a távoli, elhagyott bombatölcsérben, ahol á másutt csenevész patak szinte tóvá terült szét. n Sokáig állt a partszegé- rj lyen, nem ment le a vízhez, mintha várna valamire, pe­dig láthatóan azért jött, hogy megfürödjék. Aztán mégis elindult lefelé a ki­taposott, meredek ereszke- dőn, ami egyenesen a part­ra vitt, megszédült a tömé­nyen fölérző fülledt virág-, illattól. A part meredekét könbe-körbe cigánykóró és bürök lepte el, közöttük-fö- íöttük komló futott, s most minden virágban állt. A nehéz illat idevonzotta a környék összes legyét, dara­zsát, méhét, lepkéjét, don­góját, szitakötőjét, olyan tö­megben bozsogtak a, pókibe- szőtte sűrű fölött, hogy tá­volról is hallani vélte az ember szárnyaik zaját, mintha szövőgyár zümmö­gött volna valahol a füzes mögött. Lerúgta magáról a gatyát, az inget már az úton. leve­tette, a kezében. ■ hozta idá­ig, és sietve ugrott bele a vízbe. A víz megbocsátón. ölelte át, szinte nem is csob­bant. Sokáig guggolt mozdu­latlanul a parti sekélyesben, úgy. hogy csak a fejét dug- . ta a víz fölé. Aztán beljebb merészkedett. A víz tehetet­len lassúsággal forgott-for­gott körülötte színlelt nyu­galomban. Hirtelen, de nem egészen váratlanul szaladt ki lába alól az enyhén iszapos fo­lyófenék. Eleinte nem is érezte kellemetlennek ezt az új állapotot. Igaz, nem tudott úszni, de egyelőre Oláh János: A Köles-ér nem is volt szüksége e tu­dományra, a tüdeje tele volt levegővel, az izmai . erővel. Behúnyt szemhéja mögött sötétben derengett a víz ti­tokzatos, zöldessárga fénye. Még nem zavarta meg az ijedtség, csak • jóval ezután, késve villant át az idegein, futott szét borzongó bőre alatt. Óvatosan, mintha nem is saját akaratából tenné, nyújtotta le a lábát, próbált tapogatózva .valami szilárd támaszt keresni, de semmit nem talált. Ügy érezte, hi­deg vásznakba bugyolálja egy erőszakos, ideges kéz, már-már rá is átragadt e hiábavaló kapkodás. Egy vakítóan üres pontot látott feltűnni valahol a távol­ban, amely gyilkos gyorsa­sággal közeledni látszott fe­léje, de aztán váratlanul, éppen a döntő pillanatban meghátrált, visszahőkölt, vagy kialudt, ezt már nem volt ideje megfigyelni. Egy föl nem szakadt kiáltás ful­ladás-érzése maradt a he­lyén. Érezte, nem sok van már hátra, ereje, levegője fogy­tán. Ha menekülni akarok, most kell megpróbálnom, gondoltá. Igen, harminc má­sodpercem van, addig még kibírom, ki kell bírnom. Meg sem született benne az elhatározás, máris úszni kezdett,’ ahogy tudott; le­vegő pélkül, a víz alatt. De hiába, úgy érezte, hiszen nem halad" semmit. A leg­szívesebben föladta volna. Aztán mégis, talán nem is egészen a saját akaratából, úrrá lett a gyöngeségén, nem engedett a homloka dö- römbölésének, a szeme előtt táncoló tarajos, vörös kari­kák csábításának. Pedig talán tényleg hiá­ba bízott, végül nem csoda, hogy megfordult ez is a fe­jében, lehet, hogy ugyanott vagyok, ahonnan elindul­tam. és csak forgok körbe- körbe. Mégis, amikor elért a harmincadik másodperc végére, igaz, hosszan kivárt előtte, olyan természetesen nyújtotta le a lábát, mintha biztos lett volna benne, nem csalódhat. És valóban, odalenn szilárd talaj fogad­ta az érintését. Nagyot rú­gott magán, és ettől nem­sokára a hosszú-hosszú vak­ságot megszakítva újra sze­mébe ásított a nap, az ég, a part közönyös, részvét­len látványa, sietve fújta ki, szívta be a levegőt, rögzí­tette az irányt, • és kezdett mindent elölről. Egyre rövi- debb időket töltött a víz alatt, mégis egyre érzékel­hetőbb lett a haladása. Annyira elmerült foglalatos­ságában, - hogy azt se vette észre, a víz közben már csak a térdéig ér. Amikor leállt, az öröm mellett né­mi röstellkedést is érzett. Előre hajolt, a folyóvíz hánytatóan édeskés íze csiklandva szökött föl a tor-, kán, futott szét a szájában, lepte el az ínyét, de nem sikerült kiköpnie. Az erő egyik pillanatról a másikra teljesen kifutott a testéből, ha történetesen nem a par­ton áll, most még a térdéig érő vízbe is belefullad. Egy füves horpadásig sikerült elmásznia, oda vackolta be magát. Nedves, de a naptól lassan-Lassan átfűlő hátát a fölrajzó kis kék lepkék úgy ülték meg, mintha nem is élne, olyan felhőtlen biza­lommal. Ormótlan kiáltozásra éb­redt, fázott, »érezte, hogy a nap már a löszfal mögé merült, későre járhat hát, el kéne indulnia, az a da­rab idő mögötte olyan üre­sen tátongott, mintha sem­mi de ' semmi nem történt volna benne, mintha még a delet se harangozták volna el. A legények, .észre se vet­te őket, amikör elcsörtettek mellette, már lent álltak a víabeij. meztelenek - voltak, testük kesernyés pör- és ■ izzadságszaga ott érzett a föltámadó szélben, most jöt­tek az aratásból. Szőrös, fekete, ágyékukat se takar­ták el, úgy nevettek föl szégyentelenül a túlparton visongó marokszedő lá­nyokra, akik erre á. bokrok mögé húzódtak, de csak a ritkás széléig, hogy azért lássanak. A fiú ijedten kapott a ru­hája után, még megvolt az ing is, a gatya is, futtában öltözött fél lábon ugrálva, meg-megállva. A folyó su­nyin, meghúnyászkodva tűrt, hallgatott mögötte, szinte bűntudattal. llO'e

Next

/
Oldalképek
Tartalom