Népújság, 1984. július (35. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-28 / 176. szám
2. NÉPÚJSÁG, 1984. július 28., szombat ADD1SZ ABEBA Addisz Abebában tartja következő csúcsértekezletét az Afrikai Egységszervezet — jelentette be csütörtökön Gosu Volde etiópiai külügyiminiszter, aki töbfci afrikai országot érintő kőrútról tért haza. A minisztert az Addisz Abeba-i rádió idézte. LUANDA Luandában befejezte munkáját az angolai népi gyűlés (parlament) ülésszaka. Az angolai törvényhozó testület megvitatta és jóváhagyta az állami terv végrehajtásáról szóló jelentést. ATHÉN Görögország és az Egyesült Államok megbízottai csütörtökön tárgyalásokat kezdtek Athénban a görög- országi négy amerikai katonai támaszponton folyó sztrájkról. A bázisok ezernyolcszáz görög alkalmazottja a bérek emelését és a munkaidő csökkentését követeli. Három héttel ezelőtt szüntették be a munkát. Az athéni kormány álláspontja szerint a támaszpontokon is a görög munkatörvényeknek kellene érvényesülniük. BELFAST Az Észak-Irország önállóságáért fegyveres-terrorista eszközökkel harcoló ír Köz- társasági Hadsereg (IRA) csütörtökön Belfastban nyilatkozatban közölte, hogy meggyilkolta egyik volt tagját, mivel együttműködött a rendőrséggel. LISSZABON A portugál parlament csütörtökön megszavazta azt a biztonsági törvénytervezetet, amely lehetővé tenné a titkosrendőrségnék a bírósági végzés nélküli házkutatásokat, a telefonok lehallgatását és az őrizetbe vételeket. Az ellenzék véleménye szerint a törvény az •elnyomás korszakának visz- szatérését jelenti. KAIRÓ Az A1 Ahali című egyiptomi lap szerint a Nyugat- Európába telepített amerikai rakéták nemcsak a szocialista országok ellen irányulnak, hanem közvetlen veszélyt jelentenek a Földközi-tenger térségében fekvő afrikai és ázsiai államokra, kiváltképp a közel- keleti országokra. Komplektov az űrfegyverkezésről Az amerikaiak válasza kétértelmű Az Egyesült Államok jelenlegi álláspontja lehetetlenné teszi a világűr militarizálásának megakadályozására vonatkozó szerződés megkötését szolgáló tárgyalásokat, amelyeket a Szovjetunió javasolt. A Szovjetunió ezt mélységesen sajnálja — mondotta pénteki moszkvai sajtóértekezletén Viktor Komplektov szovjet külügyminiszter-helyettes. Hangsúlyozta, hogy továbbra is érvényes a június 29- én kelt, konkrét témára, a világűr militarizálásának megakadályozását szolgáló tárgyalásokra vonatkozó szovjet javaslat. A miniszterhelyettes rámutatott, hogy az amerikaiak kezdettől fogva nem akarnak a szovjet részről pontosan meghatározott kérdéskörről tárgyalni. A szovjet külügyminisztérium által a napokban kézhez vett amerikai válasz ismét kétértelműen fogalmaz, tartalmát nézve pedig negatív. Szó sem esik benne a világűrről, a kozmosz militarizálásának megakadályozásáról. Mindössze azt javasolja, hogy vitassák meg, ,,a mindkét felet aggasztó területeken bfeveze. tendő bizonyos korlátozásokkal kapcsolatos tárgyalások kölcsönösen elfogadható megközelítését”. Az amerikai félnek ez a válasza önmagáért beszél: az Egyesült Államok nem óhajt érdemben tárgyalni a világűr militarizálásának megakadályozásáról, noha ez létfontosságú kérdés az emberiség számára. Madridi egyeztetés Genfi tárgyalások A genfi leszerelési értekezleten a nyugati kormányok küldöttségei elvetették a semleges és el nem kötelezett országok csoportjának két építő szellemű javaslatát, amelyekkel igyekeztek kimozdítani a holtpontról az atomháború megelőzését és az atomfegyver kísérletek betiltását célzó megbeszéléseket. Az országcsoport tervezeteket dolgozott ki és terjesztett elő az értekezlet megA lengyel hatóságoknál önként jelentkeztek az első személyek, akik a népi Lengyelország megszületésének 40. évfordulója alkalmából kihirdetett közkegyelem lehetőségeit kihasználva felfedték eddigi államellenes tevékenységüket. Az önként jelentkezők közül mindazok, akik megfeleltek az amnesztiatörvény követelményeinek vallomás. tétel után hazatérhettek. Lengyelországban hétfőtől felelő kisegítő szerveinek (munkacsoportjainak) mandátumára. A nyugati államok álláspontja miatt már hónapok óta nem tudják megalakítani a munkaszerveket. nem kezdődhetnek el a gyakorlati célú tárgyalások. A semlegesek és el nem kötelezettek kezdeményezéseit támogatták a szocialista országok — a NATO-ál- lamok azonban most is megakadályozták, hogy kedvező döntés szülessen. csütörtökig csaknem 20 ezer 800 személy esetében alkalmazták a közkegyelmet. Ezeknek elengedték vagy csökkentik a büntetését, illetve megszüntetik ellenük az eljárást. Közülük 306 személy követett el politikai jellegű bűncselekményt. A múlt szombaton elfogadott amnesztiatörvény értelmében 30 nap alatt kell szabadlábra helyezni az amnesztiában részesülő mint. egy 35 ezer személyt. Felipe González spanyol miniszterelnök, csütörtökön késő este, miután első ízben konzultált a társadalmi egyeztető tárgyalásokon részt vevő valamennyi erő képviselőivel, kijelentette a sajtónak: a , munkahelyek létesítése és a magánberuházások kérdése lesz a megbeszélések központi témája. A konzultáció után Mar- celino Oamanco, a munkásbizottságok főtitkára azon a véleményen volt, hogy Á megegyezés megkötése „nehéz” lesz, Nikolas Redondo, az Általános Munkásszövetség (UGT) főtitkára szerint ellenben „van lehetőség” arra, hogy megegyeznek az elkövetkezendő két év politikájában. Jósé Maria Cuevas, a CEDE (Vállalkozók Szövetsége) elnöke azt emelte ki, hogy a tárgyalás „fontos” volt, érintettek néhány alapvető problémát, de még sok lényeges kérdésről szót sem ejtettek. Jómaga a kormányfővel mindenesetre megvitatta a leglényegesebb kérdéseket, hangoztatta. A tanácskozáson a kormányt González mellett Joaquin Almunia munkaügyi miniszter képviseli. González pénteken fogadja Camachót, a munkásbizottságok főtitkárát. A lengyel amnesztiatörvény végrehajtása —C Külpolitikai kommentárunk )— Új offenzíva GÜNYOS, ÁRJ ANNÁL JELLEMZŐBB pletyka terjedt el az elmúlt napokban Salvadorban arról, hogy a mostanában útra kelők jobban teszik, ha nem a menetrendet nézik meg, hanem a rádiót nyitják ki indulás előtt. A közép-amerikai országban tevékenykedő gerillaegységek ugyanis újabb offenzíva megkezdését jelentették be az elkövetkező napokra, s külön figyelmeztették a közlekedési vállalatokat: számítsanak kiterjedt útlezárásokra, a vasútrendszer elleni gyakori támadásokra. A legutóbbi, alig két hete lezajlott, összehangolt akciósorozatuk hasonlóképpen zajlott. Az erőteljes washingtoni támogatást élvező kormány ellen küzdő Farabundo Marti Nemzeti Felszabadítási Front (FMLN) jó néhány tartományban megbénította a forgalmat, s több szakaszon ellenőrzése alá vonta az országot átszelő, létfontosságú pán- n amerikai autóútat. A felkelők Radio Venceremos elneve- q zésű adója bejelentette: a mostani országos szintű új had- >; műveleti terv az erőművek, elektromos központok és elosztók elleni támadásokra is kiterjed, a fővárosban tehát — csakúgy, mint eddig — ezután is számíthatnak várat- .« lan áramszünetekre. E fejlemények is világosan mutatják: szinte semmit nem változott a helyzet a tavaszi választások óta, ahol — az Egyesült Államok hathatós segítségével — végül is Jósé Napoleon Duarte győzedelmeskedett. A Fehér Ház őt részesítette előnyben fő vetélytársával, a szélsőséges D’Au- buisson őrnaggyal szemben, azt remélve, hogy a középutasként értékelhető kereszténydemokrata politikus inkább alkalmas lesz a válság rendezésére, a hírhedt halál- brigádok Washington számára is kényelmetlen garázdál- ' kodásának felszámolására. Maga Duarte választási kampánya során szintén viszonylag békülékenyebb húrokat pengetett. Megígérte többek közt, hogy megszünteti az immár 1980 óta érvényben levő rendkívüli állapotot, hely- d reállítja a személyi szabadságjogokat, véget vet a durva jogsértéseknek (magyarán a szélsőjobboldali terrorhullámnak). KORÁBBI POLITIKAI PÁLYAFUTÁSA ismeretében a baloldali csoportok (amelyek egyébként érthető módon nem vettek részt a választási komédiában, jól látva, hogy a manipulált voksolás az ország egyetlen valódi problémájának megoldására sem alkalmas) semmilyen illúziót n nem fűztek az elnök várható tevékenységéhez. Ennek elle-J> 1 nére, a kibontakozás reményében, nem zárkóztak el a párbeszédtől, s bejelentették, hogy előfeltételek nélkül készek tárgyalni Duarte rendszerével. A válasz nem okozott meglepetést: a salvadori elnök visszautasította a kezdeményezést. Döntését minden bizonnyal befolyásolta a változatlanul erős jobboldali körök nyomása csakúgy, mint a hadsereg merev magatartása. Pedig az erőviszonyok, a társadalmi feszültség valós méreteinek ismeretében rugalmasabb megközelítésre lenne szükség. A Salvadort nemzetgyűlés e heti ülésszakán elhangzott adatok azt tükrözik, hogy növekszik a kormánycsapatok vesztesége, s pártatlan megfigyelők jelentései bizonyítják, hogy gyakorlatilag eredménytelenek a sorozatos tisztogató hadműveletek. Végül — de persze nem utolsósorban — a változást, a reformfolyamat beindítását sürgetik a gerillák sikerei, szaporodó akciói. Szegő Gábor HETVEN ÉVVEL EZELŐTT Az első világháború Hetven esztendő pergett le az idő végtelen homokóráján, azóta, hogy 1914. július 28-án kitört az első világháború. A szörnyű világégés 20 millió emberéletet követelt áldozatul. Pergessük le az események filmjének néhány kockáját. „Most vagy soha” Július 28: Kiel. II. Vilmos császár tengeri hadgyakorlaton vesz részt. A zászlóshajó kajütjében újra elolvassa az imént kapott sürgönyt: „Ferenc Ferdinánd trónörököst és feleségét Szarajevóban agyonlőtték”. Elgondolkozik. Két héttel ezelőtt a konopisti kastélyban még találkoztak. Ekkor határozták el, hogy mielőbb kirobbantják a háborút.. . Néhány óra múlva a császár részletes jelentést kap a merényletről. Ezt írja rá erélyes tollvonásokkal: „Most, vagy soha!” Július 29: Conrad, a Monarchia vezérkari főnöke feljegyzi:” ... a gyilkosság Szerbia hadüzenete. Ausztria—Magyarország csak háborúval válaszolhat erre”. Ferenc József, az uralkodó, gróf Berchtold külügyminiszter, a bécsi politikai és udvari körök szintén a háború mellett foglalnak állást. Július 1: Gróf Tisza István, a magyar miniszterelnök szót emel a háború ellen: „A Szerbia elleni támadás minden emberi számítás szerint konfliktust jelent Olaszországgal és világháborút robbantana ki”. Szerinte későbbre kell halasztani a háborút, amikor már kellően felkészültek. Július 5.: Vilmos császár Potsdamban előbb Beth- mann Hollweg kancellárral, majd Falkenhayn hadügyminiszterrel tárgyal. Az uralkodó Moltke vezérkari tervének híve. Eszerint Németország számára az a legelőnyösebb, ha mielőbb megvívja a háborút Olaszországgal és Franciaországgal, mert a felkészülése teljes és azoké nem. Berlin akkor még arra számított, hogy Anglia nem vesz részt „egy balkáni ország miatti háborúban”. Tervek és elientervek Július 10.: Tisztázódik a helyzet — állapítják meg Bécsben. 1. Románia semlegességére lehet számítani. 2. Berlin lépéseket tett a Bulgáriával kötendő szerződés érdekében. 3. A német császár ismételten támogatásról biztosította a Monarchiát a Szerbia ellen tervezett akcióban. 4. Tisza István megváltoztatta álláspontját, mert másként látja a helyzetet és az erőviszonyokat. Most már ő is a háború megkezdését javasolja. Július 20.: A világ figyelme Oroszország felé fordul. Poincaré francia elnök és Viviani miniszterelnök Pé- tervárra érkezik. A francia—orosz szövetség megerősítése szerepel a napirenden. Pétervár és Párizs szeretné elodázni az európai fegyveres összecsapás idejét. Egyrészt azért, hogy idő legyen a további felkészülésre, másrészt azért, hogy német támadás esetén Anglia is beavatkozzék. Jegyzék Szerbiához Július 21.: Berchtold külügyminiszter kihallgatáson jelenik meg Ferenc Józsefnél. Bemutatja a Szerbiához intézendő jegyzék szövegét, amely nemcsak a trónörököspár elleni merényletért, hanem a nagyszerb-mozgalom miatt is felelőssé teszi a belgrádi kormányt. A tíz pontból álló ultimátum Szerbia szuverenitását sérti és elfogadhatatlan követeléseket is tartalmaz. Az uralkodó elolvassa és jóváhagyja a jegyzéket. „Túl éles a hangja” — jegyzi meg. Július 23.: Giesl báró osztrák—magyar követ a távol levő Pasics miniszter* elnök helyettesének adja át a jegyzéket. Közli: „A határidő 48 óra. Ha válasz nem érkezik, vagy nem kielégítő, a követség elhagyja Belgrádot”. II. Miklós cár néhány óra múlva a belgrádi ügyvivő táviratából értesül az ultimátum tartalmáról. Támogatásáról biztosítja a szerb kormányt. „Nem kielégítő!” Július 25.: Belgrád megszerkeszti válaszjegyzékét. Közli az elfogadható és az elfogadhatatlan pontokat. Pasics miniszterelnök adja át Giesl követnek a jegyzéket, majd eltávozik. Giesl elolvassa a szerbi kormány válaszát. Megállapítja, hogy az nem kielégítő. Üjabb jegyzéket küld. Megírja, hogy „a Monarchiát nem elégíti ki a szerb válasz és ezért a mai nappal megszűnt a diplomáciai viszony Ausztria—Magyarország ' és Szerbia között”. Giesl báró és a követség tagjai még aznap este elhagyják Belgrádot. London az ultimátum ismeretében azt javasolja a némát császárnak, hogy a vitában közvet.énül nem érdekelt négy nagyhatalom — Németország, Franciaország, Olaszország és Anglia — kísérelje meg a közvetítést. II. Vilmos az angol indítványról bizalmas táviratban értesítette Ferenc Józsefet. A következő meg. jegyzést fűzi hozzá: „Nem kell komolyan venni”. Mindent megfontoltam ... Július 28.: Ausztria—Magyarország mozgósít és hadat üzen Szerbiának. A távirat szerint azért fordulnak a fegyverek erejéhez, mert a szerb kormány nem adott kielégítő választ az ultimátumra. „Ausztrál—Magyar, ország jelen pillanattól kezdve hadiállapotban levőnek tekinti magát” — fejeződik be a hadüzenet szövege. Az uralkodó „Népeimhez” kezdetű szózatot intéz 50 millió alattvalójához. Megírja, hogy miért történt a hadüzenet. „Mindent megfontoltam, mindent meggondoltam" — jelenti ki a 84 éves Ferenc József. A világ minden lapjában az első oldalra kerül az osztrák—magyar hadüzenetről érkezett távirati irodai jelentés. Az első kommentárok megállapítják, hogy órák kérdése a világháború kitörése. Az első csata Július 28.: Megkezdődik Ausztria—Magyarország és Szerbia fegyveres összeütkö. zése. Az éjszakai órákban dördülnek el a fegyverek. A dunai flottilla és a zimo- nyi tüzérség a belgrádi erődöt, a Kalimegdánt bombázza. A szerbek felrot|oant. ják a zimonyi hidat. Az első hadijelentés szerint az első összecsapásoknál 10—12 szerb katona vesztette életét és többen megsebesültek. Az éjszakai harcban három magyar katona könnyebben megsebesült. Tovább pereg az események filmje. Augusztus 1.: Németország hpdat üzen Oroszországnak. Augusztus 3.: Párizsnak is hadüzenetet küld Németország. Augusztus 4.: A német hadsereg egységei benyomulnak a semleges Belgiumiba. Erre Anglia üzen hadat Németországnak. Ezen á napon a Monarchia is hadban állónak tekinti magát Oroszországgal szemben. Végül 34 ország sokmillió katonája áll harcban. Vilmos császár átveszi a hadsereg és a haditengerészet parancsnokságát. „Mire lehullanak az őszi falevelek, újra itthon lesztek” — üzeni a császár katonáinak, tengerészeinek. Nem sejti, hogy a négy évig tartó háború után trónok omlanak össze, részekre szakad az Osztrák—Magyar Monarchia, Oroszországban győz a forradalom.. . Vajon gondolt-e az őszi falevelekre II. Vilmos 1918- b an. amikor elűzték trónban, amikor elűzték trónjáról? Ritter Aladár
