Népújság, 1984. július (35. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-20 / 169. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1984. július 20., péntek SZEGEDI ÜNNEPI HETEK 1984 A nyitány: Hunyadi László Asztalosok, villanyszerelők, díszletfestők dolgoztak a szegedi .Dóm téren, a szabadtéri játékokra készítették elő a színpadot, a nézőteret. Itt végezték gyakorlatukat a Tömör­kény gimnázium és művészeti szakközépiskola képzőművé­szeti tagozatának diákjai is, hogy a nyitányra minden rend­ben legyen. (MTI Fotó) Hevesben alacsony a kezdő bér 4670 pályakezdőnek több mint 8 ezer pedagógusállás A szegedi szabadtéri já­tékok. — az ünnepi hetek leg­rangosabb művészeti ren­dezvénye — az idén 26. év­adjába lép. s ha ide számít­juk a két háború közötti nyarak előadásait. akkor inár túllépett fél évszázad mezsgyéjén. Az ez évi nyi­tóelőadás ma este lesz. amikor Erkel Ferenc Hu­nyadi Lászlójának dallamai töltik majd be Szeged csillagos színházát. Az ope­ra lesz műsoron 22-én. va­sárnap is. A tavalyról át­mentett produkció Varga Mátyás látványos díszleted­ben. Mifcp András rendezői instrukcióival. Kelen Péter, Kalmár Magda, Misura Zsu­zsa főszereplésével és Pál Tamás vezénylésével kerül a Dóm téri deszkákra. A következő napon. 21-én, szombaton a rendkí­vüli érdeklődésre számot tartó rockopera, az István, a király kerül a dóm elé. A tavalyi, budapesti király- dombi előadás. a lemez megjelenése és a filmbemu­tató után most új közegben, de jórészt azonos szereplő­gárdával kerül színre a mű. Szörényi és Bródy, Boldizsár Miklós Ezredforduló című drámája alapján készítette el e nálunk még újdonság- számba menő műfajú mű­vet, amelyet csakúgy, mint a filmet és a budapesti elő­adást. Koltay Gábor rendez. Segítőtársai a díszlettervező Banovich Tamás, a látvány- tervező Andor Tamás, a ko­reográfus Novák Ferenc, a jelmeztervező Csengery Emőke, s a szereplők: Pel- sőczy László, Berek Katalin, Sára Bernadett, Victor Má­té, Körtvélyessy Zsolt, Hal- mágyi Sándor, Vikidül Gyu­la, Deák „Bili" Gyula. Nagy „Feró”, Pap Vera, Hűvös­völgyi Ildikó, Tóth Enikő, Nyertes Zsuzsa, Szakácsi Sándor, Sörös Sándor, Ba­lázs Péter és természe­tesen Illés Lajos. Szö­rényi Levente, Bródy János és Szörényi Szabolcs. Hogy mit várnak a bemu­tatótól? Boldizsár Miklós: „Tudjuk, hogy hónapokkal előbb elkeltek a jegyek, so­kat várnak tőlünk, s mi szeretnénk megfelelni en­nek a fölfokozott várakozás­nak.” Bródy János: „Bízunk abban, hogy Szegeden már higgadtabban és körültekin­tő bben értékelik a müvet, talán kiderül, valójában mit is alkottunk.” Koltay Gábor: „A bizalom nem­csak bátorítást ad mindnyá­junknak, hanem maximális erőkifejtésre is kötelez. Na­gyon óhajtjuk a sikert, na­gyon szeretnénk bizonyíta­ni." ★ Nemcsak nagyszerű látvá­nyossága. de bizonyára je­lentős haszna is lesz az idei Szegedi Ipari Vásárnak. Pá­ros évenként — váltakozva a Szabadkai Pannónia Vá­sárral — már több mint száz esztendeje otthont, ad a Tisza-parti város az ipar friss eredményeinek, a mes­terek fölsorakozásának. Az idén is rengetegen jelent­keztek — 32l hazai cég (gyár. vállalat, üzem, gaz­dasági munkaközösség sbb.) és 34 kisiparos, illetve kéz­műves mellett a szomszédos Jugoszláviából 119-en. Sze­ged szovjet testvérvárosából. Odesszából 58, finn testvér- városából, Turkuiból 14. len­gyel testvérvárosából, Lodz- ból két kiállító érkezett, s még egy francia gépgyártó cég is képviselteti magát. Az ünnepélyes megnyi­tón. július 20-án. pénteken délelőtt 10_kar Kapolyi László ipari miniszter mond beszédet, előtte való napon adják át a vásár díjait. Az érdeklődők 20-án délután 2 órától léphetik át a há­romszögletű kapukat, a kö­zönségdíjat 28-án nyújtják át. Naponta tartanak divat­bemutatókat. A Szegedi Ipa­ri Vásár az újdonságok vá­sára, a határ menti árufor­galom és kereskedelem elő­relendítője és a testvérvá­rosi gazdasági kapcsolatok erősítője. ★ A szegedi nyári tárlatok­nak csaknem negyedszáza­dós történetük van. Az utóbbi években született döntés arról, hogy a hazai festők, szobrászok és grafi­kusok szegedi seregszemlé­jét — váltakozva a tábla­képfestészeti biennáléval — kétévenként rendezik meg. A 24. szegedi nyári tárlat ünnepélyes megnyitóját jú­lius 22-én. vasárnap dél­előtt 11 órakor tartják a Horváth Mihály utcai kép­tárban. A több száz bekül­dött alkotásból mintegy 200 kerül közönség elé. A megnyitón nyújtják át a díjakat. A Magyar Népköz- társaság Művészeti Alapjá­nak díját Galambos Tamás festőművész veheti át. a Csongrád megyei tanács dí­jazottja Kovács Péter fes­tőművész, a Szeged megyei város tanácsáé Rékassy Csa­ba grafikusművész. A KISZ Csongrád megyei díjának nyertese Szabó Tamás szob­rászművész, a Szakszerveze­tek Csongrád megyei Taná­csának díjazottja Tóth Sán­dor szobrászművész, a fesz­tivál intéző bizottsága elis­merését Muzsnay Ákos gra­fikusművész veheti át. Hár­man kapnak munkajutal­mat: Kéri László festőmű­vész. Pataki Ferenc festő­művész és Korányi Gábor grafikusművész. Több mint 70 millió forint a Nemzetire Július 17-ig 70 millió 161 ezer forint érkezett a Nem­zeti Színház számlájára. Az OTP XXII. kerületi fiókjá­ban, ahol a Nemzeti Szín­ház gyűjtési akciójának ada­tait regisztrálják, eddig 16 594 befizetést könyveltek el. Egyénileg 5078-an utaltak át csaknem 7 millió forin­tot, a 11516 csoportos ado­mány összege meghaladja a 63 millió forintot. A fővá­rosban 5509, vidékről 10 526 egyén és kollektíva járult hozzá eddig az új Nemzeti Színház felépítéséhez. Kül­földről 207 felajánlás érke­zett. Történeti kertjeink Ismeretterjesztő filmsorozat Történeti kertek címmel 3 részes ismeretterjesztő sorozatot készítettek a közel­múltban a Magyar Televízió munkatársai Szakoly István rendező és örsi Károly kerttervező mérnök-szakértő irányításával. Az epizódok a hazai kertművészet történe­tét követik nyomon a XVIII. századtól napjainkig. Hiánypótló vállalkozásba kezdett a tv képzőművésze­ti osztálya a sorozattal, hi­szen a magyar kertművé­szetről legutóbb több mint fel évszázada jelent meg szakmunka — Rapaics Raymund tollából —, bár kertművészetünk mindig is jeleskedett határainkon túl is elismert, útleírásokban, visszaemlékezésekben bősé­gesen leírt műalkotásokkal. A magyar természetvéde­lem 1980 elejéig 120 megyei és 25 országos jelentőségű parkot nyilvánított védetté; a műemléki főhatóság kö­rülbelül száz történeti ker­tet tart mindenképpen meg­őrzendőnek, védendőnek. A várhatóan szeptember-októ­berben képernyőre kerülő sorozat készítői e kertek ál­lapotáról is helyzetképet ad­nak. A film' szövegét a Miner­va Könyvkiadó Pusztuló mű­emlékeink nyomában cím­mel, illusztrált kötetben je­lentette meg a közelmúlt­ban. Az idei tanév végén 4670 pedagógus kapta kézhez a különböző felsőoktatási in­tézményekben a diplomáját; számukra több mint 8000 állást hirdettek meg. A Mű­velődési Minisztérium tájé­koztatása szerint a frissen végzettek 63 százaléka, több mint 2900 ifjú pedagógus vállalt munkát nevelési-ok­tatási intézményekben: ki­lencen felsőfokú- 412-en kö­zép-, 2405-en alsófukú tan­intézetekben, 128-an fjedig a népgazdaság egyéb terüle­tein. Több mint 1700 frissdip­lomás sorsáról, elhelyezkedé­séről nem tudnak a főisko­lákon és egyetemeken. Ta­pasztalatuk szerint a mun­káltatók nem tartják be a visszajelzési kötelezettségük­ről szóló rendelkezést. A statisztikából kitűnik, hogy a legrosszabb a hely­zet az óvónőknél és az egye­temet végzett középiskolai tanároknál. Ennek egyik oka, hogy a tanácsi óvodákban Stefan Barbaric, ma a Slovanska knjiznica (Szláv Könyvtár) igazgatója s a Slovén Matica vezető tiszt­ségviselője. Korábban — hosszú éveken át — a szlo­vén irodalom professzora volt a zárai (Zadar) egyete­men. Aki csak ennyit tud róla, tudása hiányos. Bar-, barié professzor ui. egyike azoknak a szomszédos or­szágokban dolgozó irodalom­tudósoknak, akik évtizede­ken át missziós szerepet vál­laltak, s vállalnak ma is, a magyar irodalom külföldi megismertetésében, nép­szerűsítésében. Jó másfél év­tizede is van már, hogy elő­ször találkoztam vele, akkor a budapesti egyetem szláv tanszékén tartott magyar nyelvű előadást. Aztán vol­tunk együtt nemzetközi kon­ferencián Üj vidéken, ahol a magyar és a szlovén iro­dalom kapcsolatairól beszélt, s őrzöm számos dolgozatá­nak különnyomatát is, ame­lyek nagyobb része ugyan­csak magyar vonatkozású. Több mint egy évtizede már annak, hogy elküldte a muraszombati könyvkiadó, a Pomurska zaloüba gondo­zásában megjelent Petőfi- kötetet, Az apostol kétnyel­vű kiadását, amelyhez ter­jedelmes tanulmányt írt — hosszan méltatva Petőfi köl­tészetét, s figyelmeztetve az egymás szellemi értékei iránti érdeklődés fontossá­gára. Itt, a hevesi tájon azt sem feledhetjük, hogy a Pe- tőfi-mű szlovén tolmácsoló- ja a gyöngyösi rokoni kap­csolatokat is ápoló jeles műfordító, Joze Hradil volt'. Egész napos tanácskozás után, kissé fáradtan me­gyünk a Cankar-palota ét­termébe. Lift repít a magas­ba hangtalanul, észrevétlen, szinte a pillanat tört része alatt. Pedig magasan a vá­ros fölött vagyunk, az óváros két-háromemeletes há­zacskái, utcái mintha apró mesevárosban lennének. A környező hegyek s a vár meg valószínűtlen közelség­ben. Megejtő szépségű in­nen a város. Az étterem minden pontjáról pompás a kilátás: a lenyugvó nap aranysugarakkal borítja az ódon háztetőket, olykor egy- egy üvegablakról vakítóan verődik vissza a fény, alant pedig a várhegy oldalán, s a parkokban smaragdzöld színre váltanak a fák, aztán hirtelen a fekete tónus jelzi: alkonyodik. Lassan kígyói­nak a lámpák, s mire a va­csorát elfogyasztjuk, csillo­rendkívül alacsony alapbért kínálnak a pályakezdőknek. Viszonylag kevés a pályázó a szakközépis­kolákba, a szakmunkáskép­ző intézetekbe, a kollégiu­mokba, és az általános is­koláik is még jelentős szám­ban várják a szaktanárokat. Az alapbérek és a letele­pedést segítő juttatások — például letelepedési segély, szolgálati lakás — az el­múlt évekhez képest kedve­zőbbek. A javuló tendencia mellett ugyanakkor — kép­zettségi szintemként és egy­es földrajzi területenként — jelentős a szóródás: míg a fővárosban, Pest és Ko­márom megyékben a pálya­kezdőknek felajánlott alap­bér az országos átlag fe­letti — több mint 3000 fo­rint —, addig Hajdú, He­ves, Somogy és Vas me­gyékben az országos átlag­tól való elmaradás a koráb­bi esztendőkhöz viszonyítva változatlan, nem egy eset­ben az 500 forintot is meg­haladja gó fényárban úszik a vá­ros. .. Barbaric professzor pesti ifjúságáról beszél, a hábo­rús években tanult itt szla­visztikát Kniezsa Istvántól és Hadovics Lászlótól. Az Eötvös Kollégium lakója­ként bőven volt alkalma is­merkedni a magyar kultúrá­val, és irodalommal is, s ez az ismerkedés tartós von­zalmat szült. Barbarié pro­fesszor rendszeresen figye­lemmel kíséri irodalmi éle­tünk mozgását, tanulmányok egész sorát írta klasszikus magyar írókról s a filológiai vizsgálkodásra is van ideje. A szlovén protestantizmus magyar vonatkozásairól éppúgy értekezett, mint a műfordítások kérdéséről, s most, a konferencián, szé­les körű kapcsolattörténeti tájékozottságával lepte meg hallgatóságát. A délszláv — magyar együttélés évszáza­dokat felölelő történetéről beszélt, a Zrínyiekről min­denekelőtt, s arról is: meny­nyire azonos gyökerű kul­túra részesei s örökösei va­gyunk mi, mai magyarok, szlovének, horvátok és szer- bek. Beszélgetésünk persze, kis­sé távolabbi szférákba is terelődik, a komparatisztika mostanság épp időszerű kér­désköre a téma: Turgenyev kelet-közép-európai fogad­tatása. Az elmúlt évben, az orosz klasszikus mester ha­lálának századik évforduló­ja alkalmából szép kiállítású könyv került a könyvesbol­tok kirakatába, a címe Tur­genyev és a szlovén realiz­mus, a szerző: Stefan Bar­baric. Érthető, hogy a szlo­vén, a magyar, a horvát, a szerb és az orosz irodalom­ban egyaránt imponálóan tájékozott professzor érde­kes kelet-közép-európai iro­dalomtörténeti jelenségnek ítéli Turgenyev és a szlovén Jankó Kersnik, Turgenyev és a horvát Sándor Ksaver Djalski, Turgenyev és a magyar Krúdy Gyula viszo­nyát. Mindhárom szerző írá­sait meghatározóan inspi­rálták a turgenyevi regény­világ hangulatai s az írói ábrázolás turgenyevi válto­zata. Köszönettel fogadom el Barbaric professzor köny­vének dedikált példányát, úti olvasmánynak aligha hozhattam volna kelleme­sebb textust magammal: a vonat olyan tájékon száguld velem, amelyek hangulatá­ban sok a turgenyevi elem... (Folytatjuk) Lőkös István III/l. Péntek délután fél hatvan. Edelényi úr ebben az idő­pontban szokott nyáron ví- kendre indulni. Csomagok­kal körülbástyázva áll a lépcsőházban. A kulcsot óva­tosan lakása ajtajának zár­jába csúsztatja, s kétszer elfordítja, majd, hogy meg­győződjék, valóban kettőre zárta-e az ajtót, megpróbál­ja még egyszer ráfordítani a kulcsot. Többszöri siker­telen kísérlet után konstatál­ja, hogy ez reménytelen vál­lalkozás. De ez még nem nyugtatja meg a tekintetben, hogy valóban tökéletesen bezárta-e az ajtót. A bizo­nyosság érdekében lenyom­ja a kilincset, és vállai meg­próbálja betaszítani. Ezt egy­más után többször is meg­kísérli, s elégedetten állapít­ja meg, hogy- eredmény nél­kül. Edelényi úr elteszi te­hát a lakáskulcsát, és szisz­tematikusan felszedi mind a nyolc kisebb-nagyobb mére­tű és fajtájú csomagját. Már indulna lefelé, amikor két­ség ébred benne: jól elzár­ta-e a gázcsapokat. Tudja, hogy még soha nem ha­gyott nyitva egyetlen gáz­csapot se, a kétely, hogy ta- lán-most-mégis, cselekvés­re készteti. Lerakja hát nyolc csomagját, kinyitja a ASPERJAN GYÖRGY Cddcnxfi úr víkendre ntegi/ gondosan bezárt ajtót, és lám, a gázcsapok tökélete­sen el vannak zárva. Edelé­nyi úr még egyszer nem sze" retne a lépcsőházból visz- szajönni, ezért számvetést készít: — tehát a gáz oké, a gázboyler elzárva, a villany mindenütt leoltva, ’ vala­mennyi konnektordugó ki­húzva, a vízcsapok csepp- mentesen elzárva. És a szo­bai ablakok? Jöhet egy nagy vihar. Betrappol a szo­bába, megrángatja az ab­lakok kilincsét, és mindent rendben talál. Ekkor esik szeme az olvasólámpára. Hogy a fene enné meg! Nincs áramtalanítva. . Ezt érezhette meg Edelényi úr az ösztöneiben, amikor még­is az újbóli ellenőrzés mellett döntött. És kihúzza a lámpa dugóját. Elhárult hát valamennyi akadály: Edelényi úr min­dent megtett vagyona biz­tonságáért, elindulhat a Ba­latonra ezernyi áldozattal összebütykölt víkendházába, a drága-drága feleségéhez, az ő egyetlen (igaz, már egy kicsit petyhüdt) Annamáriá­jához, aki a Balatonnál most éppen betegszabadságát töl­ti, mert az az átkozott nap­raforgóolaj-flakon elrepedt, az olaj kifolyt, s Annamária olyan alaposan eltaknyolt rajta, hogy a konyhaszek­rény sarkának esve azonnal eltört két oldalbordája. Leg­alábbis az orvosnak ezt a dumát adták be a szégyell­ni való igazság helyett: az történt ugyanis, hogy a drá­ga Annamária valami hü­lyeséggel ■ rettenetesen fel­idegesítette Edelényi urat,, de annyira, hogy a különben megértő és hűséges férj, mint már annyiszor, hiszté­rikus rohamot kapott, és a szóbeli elmarasztalás után idegességében megtaszaj tót­tá az értetlenkedő, nyakas- kodó, nehézfejű Annamáriát, aki nem a konyhaszekrény sarkának esett, hanem az annyi spórolás után megvett kolóniái garnitúra egyik kedves darabjának, a ko­módnak. Edelényi úr, lát­va Annamária nevű hitvese elsápadó arcát, azonnal meg­bánta tettét, amelynek kö­szönhetően neje most a hi­vatalban rothadás helyett az összekuporgatott pénzen épí­tett, oly kedvessé bütykölt víkendvityillóban töltheti a nyarat. Az ajtó ismételt gondos bezárása után Edelényi úr nyolc csomagjával levacko- lódik a ház előtt parkoló, piros színű, hallatlanul rend­ben tartott, extrákkal csak szerényen ékesített S 100-as típusú Skodájához. Ezt a kocsit Edelényi úr nem ad­ná semmi pénzért, mert meg van győződve, hogy a vilá­gon a legjobb autó az S 100- as Skoda, de a típuson belül is az ő S 100-asa, amelyen — a gondos karbantartás eredményeképpen — nem lehet észrevenni az idő mú­lását. (Folytatjuk) LJUBLJANAI KEPEK (IV/3.) Egy este B professzorral

Next

/
Oldalképek
Tartalom