Népújság, 1984. július (35. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-15 / 165. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. július 15., vasárnap 3. Kölcsönök a kistermelés fejlesztésére Pártunk és kormányunk sokféleképpen segíti, támo­gatja a kistermelőket és a kisipart. A következőkben tájékoztatunk a támogatás néhány fontosabb módozatá­ról. Merőgazdasági termelési kölcsönök Mezőgazdasági kisterme­lőknek kell tekinteni az ál­lami támogatás szempontjá­ból a háztáji és kisegítő gazdaságokat, valamint az egyéni termelőket. Az álla­mi támogatás tekintetében a mezőgazdasági szakcsopor­tok közös mezőgazdasági te­vékenységére a mezőgazda- sági nagyüzemekre vonatko­zó rendelkezéseket alkalmaz­zák. A mezőgazdasági szak­csoportok tagjai háztáji, ki­segítő és egyéni gazdaságuk után, a mezőgazdasági kis­termelőkre vonatkozó ren­delkezések szerint részesül­nek állami támogatásban. Például bogyós gyümöl­csös telepítéséhez csökken­tett áron vásárolhatnak sza­porítóanyagot, ha legalább 500 négyzetméternyi terület teljes termésére három év­re termékértékesítési szer­ződést kötnek valamelyik mezőgazdasági nagyüzemmel (állami gazdasággal, terme­lőszövetkezettel ; áfész-szel; zöldség-, gyümölcsértékesítő szövetkezeti vállalattal; kon­zerv- vagy hűtőipari válla­lattal). A mezőgazdasági kister­melők a nagyüzemekkel azo­nos mértékű támogatásban részesülhetnek a nagyüzemi ültetvényekhez csatlakozó telepítéseikhez. További ked­vezmény, hogy a kistermelő fóliasátor létesítéséhez szük­séges fóliát és előre gyártott vázszerkezetet (akár fém­ből, akár műanyagból) 40 százalékkal csökkentett fo­gyasztói áron vásárolhat. En­nek előfeltétele, hogy a fó­lia alatt termelt zöldség ér­tékesítésére hároméves szer­ződést kössön az áfésszel, il­letve valamelyik mezőgazda- sági nagyüzemmel vagy más forgalmazó vállalattal. Az intenzívebb gazdálkodósért Napjainkban mindenütt előtérbe kerül az intenzívebb gazdálkodás követelménye. Ezt szolgálja az a rendelke­zés, amely szerint a mező- gazdasági kistermelők a ker­ti traktor (7,5 kW teljesít­ményig) és ennek a mező- gazdasági termelést szolgáló munkagépei (talajművelő, vető-ültető, növényvédő és terménybetakarító munka­gépek, valamint utánfutók), a motoros kapa, a termény­daráló és -morzsoló, a mo­toros permetező és porozó, a szecskavágó, továbbá a háti- és targoncás permetező, va­lamint a fejőgép beszerzése­kor 20 százalék támogatás­ban részesülnek. A mező- gazdasági nagyüzemekkel azonos támogatás illeti meg a kistermelőket a műtrágya, a növényvédő és a gyomirtó szerek beszerzésénél. Mezőgazdasági termelési kölcsön egyébként minden olyan személynek nyújtható, aki mezőgazdasági művelés­re alkalmas területtel (ház­táji gazdasággal, kerttel, ud­varral, bérleménnyel) ren­delkezik és ezen — akár sa­ját fogyasztásra, akár érté­kesítésre — termel valamit. Kölcsön nyújtható állat, ál­lattáp, takarmány beszerzé­sére; gyümölcs, szőlő telepí­tésére, felújítására; legfel­jebb 6 négyzetméteres szer­számkamra, továbbá kút létesítésére; palánta, nö­vényvédő szerek, műtrágya, fóliasátor (az ehhez szüksé­ges fűtő- és öntözőberende­zések, szerszámok) beszerzé­sére; állatférőhely létesítésé­re, kialakítására; gyümölcs­tároló építésére (1500 négy­zetméter termőföld terület felett 12 négyzetméterig) a költségvetés szerinti összeg 70 százalékáig, ám legfeljebb 25 ezer forintig terjedő ösz- szegben; mezőgazdasági kis­gép beszerzésére a vételár 70 százalékáig, 25 ezer forin­tig (szerződéses termelés ese tén 50 ezer forintig). E köl­csönök lejáratát a megtérü­lés idejétől függően állapít­ják meg, maximum 5 év­ben; az évi kamat nyolc százalék. Vannak kedvezményes köl­csönök is. Így nagyüzem ál­tal szervezett termelés ese­tén az említett célokra 50 ezer forintig engedélyezhe­tő kölcsön, több összefüg­gő hitelcélok esetén pedig 100 ezer forintig. Ilyen, évi hat százalék kamatú ked­vezményes kölcsönt igényel­hetnek méhész szakcsopor­tok, valamint kisáruterme- lők az Állatforgalmi, vala­mint az Állattenyésztő Vál­lalattól történő tenyészüsző vásárlására. Kisiparosoknak nyújtható hitelek Azok a kisiparosok, akik­nek érvényes iparigazolvá­nyuk (kisipari működési en­gedélyük) van, tevékenysé­gük folytatásához kölcsönt vehetnek igénybe új üzlet építésére (50 százalékos sa­ját erő mellett legfeljebb 200 ezer forintig) meglevő üzle­tük korszerűsítésére (50 szá­zalék saját erő mellett 100 ezer forintig). Hasonló fel­tételek mellett lehet köl­csönt igényelni gépek, szer­számok, berendezések vásár­lására; fuvarozási és egyéb szállítási célra szükséges új és használt teherszállító s egyéb járműre. Ipari te­vékenységhez teherszállító, személyszállításhoz pedig új és használt személygépko­csira, úgy hogy a beszerzé­si költség legalább 50 szá­zalékának saját erőből tör­ténő előteremtése mellett maximum 40 ezer forintig terjedhető összeget, nyers­anyag árukészlet beszerzésé­re a költségek 40 százaléká­nak saját erőből való bizto­sítása esetén legfeljebb 100 ezer forintig terjedő össze­get vehetnek fel kölcsön­ként. A kölcsönök lejáratát a cél jellegétől, valamint a meg­térülés várható idejétől füg­gően állapítják meg; a köl­csönök kamata új üzlet épí­tésénél évi 11, egyéb eset­ben évi 12 százalék. — UL — Hőszigetelt ajtók Az Épületasztalos-ipari és Faipari Vállalat újfajta bejárati ajtót fejlesztett ki, amely a legszigorúbb hő­technikai követelmények­nek is megfelel. Az ajtót hőszigetelő betéttel látták el, és gondoskodtak arról, hogy az illesztési hézagokat rugalmas tömítőszegély zárja el, s ezeken a rése­ken télen ne juthasson be a hideg levegő vagy az aj­tóra csapódó eső a lakásba. Az újfaja ajtó lényegesen csökkenti a fűtési energia­veszteséget, ám a kellő vastagságú hőszigetelés té­len megakadályozza az ajtó­lap bepárásodását is. Az ajtólapot színes vagy fautánzatú erezéses bevo­nattal, valamint függőleges és vízszintes lécezéssel dí­szítik, s már a gyárban két biztonsági zárral látják el. Az új termék gyártására a vállalat zuglói gyárában készültek fel, s a jövő hó­napban kezdik meg a nagy­üzemi termelést. Az idén ezer, jövőre mintegy 3000 ajtólapot készítenek. TERMÉSZETÓVÁS AZ ÁLLATVÉDELEM IS Vadaskerti sóhajok — Párádon „Állati” tűnődések A hegyvidék lábaihoz ku­porodó településen járva ön­kéntelenül is eszébe jut a bámészkodónak Róna Emi bájos meséjének kezdő so­rai: „Mátra alján, falu szé­lén, lakik az én öreg né- ném...” Napjainkra már ha­misítatlan üdülő- és szana­tóriumközpont lett a néhai Károlyi-uradalom. S a hegy­vidéki nyaralók megkapó szépségében „parádézik” az üdülők faluja — Párád. Jó néhányan emlegetik a visszatérő vendégek közül a strandi sétány elkerített kis vadaskertjét is, ahol a tere­bélyes tölgyek, lucfenyők árnyékában, szemben a Ká- rolyiné „pletykafájával”, őzek, muflonok, mókás mó­kusok, pompázatos tollú pá­vák kedves kompániájában gyönyörködhettek kicsik és nagyok. Aki mostanság jár erre, s ellátogatna régi er­dei „barátaihoz”, bizony csa­lódik. Már jó ideje nem haj­szolja a fürge mókus a ke­reket, nem találja a csiga- szarvú muflont sem a jászol mellett, s hiába keresi a dí­szes pávát is. Csupán egy szomorú sete­suta őzgida rugdossa, tur­kálja a lehullott leveleket, tobozokat. E sorok írója is szomorú­an konstatálta a megválto­zott körülményeket, s az okokat a helybéli erdészet illetékesétől kérdezte volna. Ám, ott úgy tájékoztatták, hogy a kis vadrezervátum a szanatórium gazdasági osz­tályához tartozik. Meglepő, hogy egy kisebb fajta állatkertet szigorú gaz- dászok gondozzanak, ám Vi- zér Lajos gazdasági osztály- vezető nem holmi száraz lel­kű számszaki „szaki”, hanem igazi, meleg szívű állatba­rát. Akárcsak a szanatórium főorvosa, dr. Tóth Sándor. Megtudtuk, hogy a régi ha­gyományokat kívánták fel­eleveníteni, hiszen Párádon és Sándor-réten mindig is volt vadaskert. ö a hatva­nas évektől kezdve fogad­ták be azokat az állatokat, amelyeket az erdőjáró vadá­szok bíztak rájuk. Még a hét végén sem mulasztották el etetésüket, s mindig volt friss ivóvíz a vályúban is. A tollas- és bundás lakók szinte már hozzátartoztak a szanatóriumhoz. Reggelen­te az épületek erkélyére nem egyszer fel-felröppent a sze- lid páva, amelyik fészekra­kás után a pihés apróságo­kat is a vadaskertbe hozta. Hangos gurukkolással ébresz­tette a beutaltakat. De az ál­latbarát szanatórium veze­tősége befogadta a „szalon­kabátos” fecskéket is, erről mind a mai napig tanúsko­dik az árkádok alatti szám­talan fészek, amelyek alá a higiénia érdekében dobozo­kat tettek. Aztán megkezdődött a pusztulás... A barátkozó muflont egy „jó lelkű" lá­togató cigarettacsikkel etet­te meg. A házimadárrá ke­zesedéit pávát egy éhezéstől, csavargástól elvadult kóbor kutya falta fel, s hasonló sorsa lett az őzeknek és vad­kacsáknak is. Qk egyedül a mókust engedték szabadon, miután felnőtt. Szomorúan csóválja a fe­jét dr. Tóth Sándor, hiszen intézményük „díszei” hozzá­tartoztak a lelki terápiához. Természetesen ha hozzájut­nak, szeretnének új, két- és négylábú lakókat letelepíte­ni. — De azért, hogy rájuk is ez a sors várjon? — teszi hozzá mogorván a diskur­zus végén az igazgató. ★ Nem árt elgondolkodni a hallottak felett, úgy véljük, már-már tipikusnak nevez­hető a parádi probléma. Aligha lehet elfelejteni azt a lehangoló és megdöbbentő nemtörődömséget, ahogyan nagyon sokan bánnak meg­unt kedvenceikkel. Korábban azt hihettük vol­na egy-egy állatkerti séta tapasztalata alapján, hogy az ötnapos rhunkahét csak a szerencsétlen foglyokat érinti. Hiszen a vályúk egy- egy szombati vagy vasárna­pi látogatás során puskapor- szárazak, látni, hogy hétvé­ge. Lehet, hogy úgy gondol­koznak, egyen az oroszlán majd hétfőn? Ám az állat­kerti lakók életénél sokkal sanyarúbb sorsok is vannak. Egy-egy szabad hétvége ál­dozatai azok a korcs és faj­tiszta ölebek is, amelyek acsargó, vicsorgó karavánjá­val a mátrai utak mentén találkozhatunk. Talán né­hány nappal korábban még pátyolgatta, simogatta a ked­vencet a gazdi, aztán elun­va, vagy csak szeszélyből egy vasárnap délután kilök­te az autóból az útpadkára. Ezek után aligha csodálkoz­hatunk és vádaskodhatunk az állatokra, hogy a kiéhe­zett ölebekből a hegyi fal­vak baromfiudvarainak és vadaskertiéinek vérebe lett. Akárhogy is nézzük és szé­pítjük önmagunk előtt, állat­kínzásról van szó. S ez alig­ha intézhető el a hivatalu­kat ellátó „precíz” sintérek- kel. Ideje volna nekünk, embereknek saját magunk érdekében is változtatni ál­lattartó szokásainkon — amíg nem késő! Soós Tamás M űanyag szennyvíztisztító A Fővárosi Műanyagipari Vállalat a hazai gyártók között elsőként alakított ki kommunális szennyvíztisztí­tó berendezést vasbeton vagy fém helyett műanyag­ból. Az üvegszál erősítésű poliészter tartály és a hozzá tartozó műanyag vezetékek könnyen szállíthatók és te­lepíthetők akár a föld fel­színe alá vagy fölé, s nagy előnyük az is, hogy nem korrodálnak. A műanyag berendezés — teljesítményétől függő­en — napi 5—100 köbmé­ter szennyvíz tisztítására alkalmas. Ez elegendő egy kisebb település vagy üdü­lők, különféle intézmények szennyvíztisztítási gondjai­nak megoldására. A beren­dezést olyan helyekre ter­vezték, ahol nincs csatorna, s a szennyvizet eddig emésztőben gyűjtötték, majd elszállíttatták. A be­rendezés a hagyományos biológiai tisztítókhoz ha­sonlóan működik: először leülepítik a szilárd anyago­kat, majd a baktériumok lebontják a szennyeződése­ket, s végül összegyűjtik az iszapot. Mindezt azonban már a hasonló konstruk­cióknál kevesebb energia felhasználásával végzi el az új berendezés, mert komp­resszor helyett műanyag propellerrel juttatják be a baktériumokat éltető oxi­gént. A Fővárosi Műanyagipari Vállalat a hatvani Lenin Mgtsz-szel közösen kísérle­tekbe kezdett a berendezés­ben megtisztított szennyvíz hasznosítására. Azt vizs­gálják, hogy milyen haté­konysággal lehet az öntö­zést föld alatti csővezeté­ken, a megtisztított vízzel helyettesíteni. Ezt a kísér­letet az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság is tá­mogatja anyagiakkal, a szennyvíztisztító rendszer alkalmazására pedig a Víz- gépészeti Vállalattal társult a Fővárosi Műanyagipari Vállalat. A HÁZIASSZONYOKNAK... A Hatvan és Vidéke ÁFÉSZ kisteleki húsüzemében több tucatnyi házias jellegű húsipari termék készül. A zsír sem megy veszendőbe: évente több mint kétszáz mázsát töltenek üvegekbe a Csemege Keres­kedelmi Vállalat megrendelésére. Felvételünkön: Sármány János né munka közben (Fotó: Szabó Sándor) A FÜZESABONYI ÁLLOMÁSON Vagondézsmáló vasutasok — Az egri vasútállomáson vagyok raktámok. Felada­taim közé tartozik többek között a rendező pályaud­varra érkező olyan vasúti kocsik ellenőrzése, amelye­ken nincs ólamzár, vagy az megsérült. Egy május végi reggelen így futott be Füzes­abonyból egy vagon. Az aj­tótérben valamennyi raklap sértetlen volt, de a kocsi vé­gében öt doboz 5—5 kilo­grammos csomagolású szeg hiányzott. Néhány nappal később azt vettem' észre, hogy az őszibarack gyü­mölcslevet tartalmazó szál­lítmányt dézsmálta meg va­laki — ebből a bejelentés­ből, majd tanúvallomásból derült fény a teherszerelvé- nyekből árukat el-elemelge- tő vasutas társaság tetteire. A füzesabonyi MÁV-állo- más 2-es számú őrhelyén dolgozók közül a 30 éves nagyközségbeli Czeglédi István és három munkatár­sa a vizsgálat során beis­merte az elkövetett bűncse­lekményeket — Még az elmúlt év telén figyeltünk fel rá egyszer — mondta kihallgatásakor a rendőrségen a lopások miatt korábban már többször fe­lelősségre vont kocsirendező —, hogy a hetedik vágányon lévő tehervonat egyik kocsi­jában kerékpárok vannak. Mivel könnyen hozzáfértünk, különféle alkatrészeket sze­reltünk le a biciklikről, s vittük haza azokat, A lopássorozat — leg­alábbis a tettesek vallomása szerint — így kezdődött. Az idén áprilisban vagonokon szállított kombájnok kínál­ták az újabb alkalmat a tol- vajlásra. — A mezőgazdasági gépek fémből készült szerszámos­ládáit valaki már előzőleg feszegette, csak be kellett nyúlni a különféle eszközö­kért — emlékezett vissza az esetre a két bűntárs, a szin­tén 30 éves, mezótárkányi Weisz László tolatásvezető és a 25 éves mezótárkányi Németh Ferenc kocsirende­ző. A nyúlkálás persze, nem lett volna kötelező. Mint ahogy a gyanúsítottak azt sem gondolták végig, mi a várható következménye a heccnek: eltulajdonítanak pár karton tasakos tésztát, meg­főzik és megeszik. Az egyeki 35 éves Farkas Lajos az em­lítetteken túl permetezőgé­pek és talicskák kerekeit is leszerelte, mondván, hátha jók lesznek otthon valamire, ö egyébként még az őrhely kitakarítására elkért cirok­seprűket is hazavitte kis családjának. Az egyik va­gonból eltűnt több tasak bécsifehér festék, valamint egy tartálykocsiból kiszip­pantott több liter normál- benzin ellopása, már csak tetézése volt a törvénytelen cselekedeteknek. A társadalmi tulajdonban okozott kár — megközelítő­en • 12 ezer forint — való­jában nem tűnik tetemes­nek, s jelentős része meg is térült az eddigi eljárás so­rán. Veszélyessége azonban — főleg mert ki tudja meddig folytathatták volna bűncselekmény-sorozatu­kat az elkövetők, ha vé­letlenül nem derül fény tetteikre — tagadhatatlan. Annál is inkább, mivel éppen olyan emberek en­gedtek a csábításnak, akik­nek elemi kötelességük lenne a közvagyon megóvá­sa. A füzesabonyi rendőr- kapitányság befejezte a vizsgálatot, s az ügyet vád­emelési javaslattal átadta az ügyészségnek. Czeglédi Istvánnal és bűntársaival szemben dolog elleni erő­szakkal elkövetett lopás miatt folytatódik az eljárás. Sz. Z.

Next

/
Oldalképek
Tartalom