Népújság, 1984. június (35. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-09 / 134. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. június 9., szombat 13. Élővilágunk számos rejtélyére próbálnak ma­gyarázatot adni a kutatók. Van, amelyekre már sikerült s ezeket az eredményeket természetesen hasznosítjuk a mindennapok során. Így például kiszámították, hogy mennyi oxigént biztosít az őserdő. Rámutattak arra is, hogy a bogarak több­ségét védeni kell, mert a biológiai védekezés szol­gálatában állnak. Felfedezték az elektromágneses növényvédelmet, s azokat a baktériumokat, ame­lyek pusztítják a rovarokat. A megfigyelések bi­zonyították, hogy a madaraknak milyen jelentős szerep jut a növények elterjesztésében. Számos más érdekesség mellett többek között ezekről ol­vashatnak az ezen az oldalon megjelent írásokból. Összeállította: Kis Szabó Ervin Védett bogarak a biológiai védekezés szolgálatában A földön csaknem háromnegyedmilllió rovarfaj­ból mindössze hatezer a kártevő, többségük kö­zömbös, néhányuk pedig komoly hasznot, „ingye­nes munkát” nyújt az ember számára. Ilyenek többek között a futrinkák, vagy futó­bogarak (Carabidae) családjába tartozók, melyek a káros rovarokat, illetve azok lárváit, bábjait fo­gyasztva jelentős szerepet töltenek be a biológiai védekezésben. Közülük néhány faj életével köze­lebbről is érdemes megismerkedni. Ahhoz, hogy rokon nö­vényfajokat termékenyen le­hessen keresztezni, azok kro­moszóma-állományának ha­sonlónak kell lennie. Ez azonban nem elegendő. Ál­talában az egyik partner virágpora a másik bibéjére kerülve ki sem hajt. Még­pedig azért nem, mert a virágpor burkából jellegze­tes fehérjeanyagok válnak szabaddá, amelyek a be- porzott bibében egyfajta al­lergiát idéznek elő. A bibe­szövet reakciója megakadá­lyozza a pollentömlő kinö­Opole mellett (Lengyel- ország), egy kísérleti erdő- gazdaság területén rendez­ték be a világ első hangya­rezervátumát. Ez egy élő la­boratórium, a rendkívül hasznos rovarok tenyésztési bázisa. A hangyák szellőz­tetik az erdő talaját, segítik a biológiai szempontból legértékesebb humuszréteg létrejöttét, sok erdei kár­tevőt pusztítanak el, és bizonyos növények magja­it is terjesztik. A hangyákkal foglalkozó Régóta ismert, hogy a ka­ticabogár hasznos rovar, pusztítja a levéltetveket. A tömeges tenyésztéshez szük­séges helyes tápanyagot azonban hosszú ideig nem találták meg, és így nem lehetett bevezetni mezőgaz­dasági „vegyszerként”. A ja­pán kutatók a poszméhek lárváival kísérleteztek, s valóban, ezen a táplálékon megél a katicabogár. Az élő táplálék adagolása azonban nagyon kényelmetlen meg­oldás, ezért kidolgozták a lárva fagyasztásos szárítá­sának és porításának a módszerét. A katicabogár ki­válóan tenyészik a porított tápanyagon, és külön fo­gyasztja a vizet. Ezzel a módszerrel olyan tömegesen tenyészthető a katicabogár, hogy fel lehet használni a vését, és ezzel a megtermé­kenyítést. A londoni botanikus kert­ben végzett kutatómunka lehetővé teszi e gátlás ki­küszöbölését. Eljárásuk alap­ja az a felismerés, hogy a virágpor nedvesség hatásá­ra fehérjeanyagokat ad le. A kutatók kikísérleteztek egy olyan módszert, amely- lyel a virágpor megmosha­tó, s így az ingeranyagok eltávolíthatók, még mielőtt a bibén hatékonnyá válhat­nának. Remélik, hogy ez a módszer megkönnyíti a rokon fajok keresztezését. tudósok számításai szerint minden hektár erdőben leg­kevesebb négy hangyaboly­nak kellene .lennie. Ebben az esetben a legtöbb kárte­vővel szemben ellenállóké­pes lenne az erdő. A hangyaboiyokat a fák növényvédő szeres beporzá­sakor gyakran elpusztítják, és a kirándulók is sok kárt tesznek bennük. Ez teszi szükségessé, hogy védelmük­ről intézményesen gondos­kodjanak. mezőgazdaságban védeke­zésül. Másik sikerüket a légy­irtásban érték el a japán kutatók. Olyan baktériumo­kat fedeztek fel, amelyek különleges mérget termel­nek. Ez a méreg kizárólag a legyeket pusztítja el, más élőlényre, az emberre is ártalmatlan. Így e baktériu­mok — Moritai Bacillus a tudományos nevük — alkal­masak rá, hogy segítségük­kel a legkülönfélébb légy­fajokat — a közönséges há­zi legyet, a zöld döglegyet, az istállólegyet és a trágya­legyet — ki lehessen pusz­títani.-A kutatók már a baktériumok tömegtenyész­tési módszereit is kidolgoz­ták. és hamarosan keres­kedelmi forgalomba hozzák a tenyészeteket „mikrobio­lógiai mezőgazdasági vegy­szerek” néven. Hazánk tölgyerdőinek la­kója az aranyos bábrabló (Calosoma sycophanta), amely a biológiai' erdővé­delem igen hasznos tagja­ként, mindenképpen megér­demli, az ember fokozott kí­méletét. A feltűnően szép, acélkék testű, fémzölden csillogó szárnyfedőjű bo­gár hossza 25—30 mm. (1. ábra) Napközben a fák tör­zsén, a lombok között fá­radhatatlanul kutat táp­láléka után, s ha egy na­gyobb kiterjedésű hernyó­fészekre bukkan, ott alapos pusztítást végez. Igen sa­játságos tulajdonsága, hogy kivételes érzékkel külön­bözteti meg a nőstény jelle­gű lepkebábokat a hímek­től és elsősorban ezeket fo­gyasztja. Nemcsak a kifej­lett bogarak, de a lárvák is kíméletlen hernyópusz­títók. Az áttelelés után le­rakott petékből lárvái meg­lehetősen rövid idő alatt (2—3 hét) kifejlődnek és azonnal megkezdik hasznos tevékenységüket. Két hét leforgása alatt megközelítő­leg 40 hernyót fogyasztanak el, de jóval többet ölnek meg közülük, mint amennyit táplálékként felhasználnak. A lárvák júliusban a talaj­ban bábozódnak be, majd szeptember vége felé ala­kulnak ki belőlük a kifej­lett bogarak. A bábrablók két-három évig élnek és A civilizáció terjedése ro­hamosan csökkenti a trópu­si őserdők területét. Az ős­erdő különleges biológiai egység, sok évszázados fej­lődés eredménye, és ha egy­szer kiirtják, soha többé nem növelhető újra. Ausztráliai kutatók, akik a birkák takarmányozásá­nak javításával foglalkoz­nak, néhány éve megállapí­tották, hogy a lóhere ugyan kiváló takarmány, de nagy ösztrogénhormon-tartalma veszélyezteti a birkák ter­ezen idő alatt több ezer hernyót elpusztítva védel­mezik erdőink fáit a falánk lombfaló hernyók táma­dásaitól. A káros lepkék el­leni küzdelemben az em­ber leghasznosabb segítőtár­sai. Az 1900-as évek ele­jén Európából Észak-Ameri- kába is áttelepítették, hogy az oda behurcolt gyapjas pille hernyóit irtsa. Sajnos hazánkban számuk az utób­bi időben nagyon megfo­gyatkozott, ézért szigorú vé­delemben részesülnek. Esz­mei értéküket 500 Ft-ban állapították meg. A kisbábrabló (Calosoma inquisitor) hasznosságát te­kintve alig marad el az aranyos bábrabló mögött. Bronzbarna színezetű a nyakpajzsa, szárnyfedője zöldes szegélyű, 15—20 mm nagyságú bogár. (2. ábra) Genetikailag a leggaz­dagabb rendszer, mert pél­dául 2 hektár őserdőben 100—200-féle fafaj él, míg a mérsékelt égövi lombos erdőkben maximálisan 20-fé- le. Ezek a fák nehezen sza­porodnak, és lassan nőnek mékenységét. Ezért szükségessé vált olyan lóherefajta nemesí­tése, amelyben nincs — vagy csak nagyon kis szá­zalékban van — ez a hor­mon. A kísérletek végül sikerrel jártak. Fiatal tölgyesekben, bokros területeken áprilistól-má- jus végéig elég gyakran megfigyelhető. Mindenféle, de különösen a nagy téli araszoló lepkék hernyói­nak irtásáról- közismert. A bábrablókhoz hasonló életmódot folytatnak a fut­rinkák. A gabonafutrinka kivételével valamennyi fa­juk hatékony szerepet tölt be a biológiai „ védekezés­ben. Közülük is az egyik leghasznosabb a ragyás fut­rinka (Carobus cancellatus), amely hazánk erdeiben elég gyakran megfigyelhető. Hossza 18—26 mm, fémesen bronzszínű, szárnyfedőin láncszerű szaggatott bordák futnak végig. (3. ábra) Gyors mozgású, éjszakai életmódot folytató raga­dozó bqgár. Nappal kövek, a fák kérge és gallyak alatt húzódik meg. Elsősorban májusban gyakori. Éjszakai zsákmányszerző útjain, ro­varlárvákra, drótférgekre, kisebb csigákra vadászik, de különösen a burgonya­bogár lárváinak pusztításá­val hajt említésre méltó hasznot. Táplálékát gyomorsav- tartalmával fecskendezi be, amely rövid idő alatt feloldja azok szöveteit. Védett bogárfaj, eszmei értéke: 500 Ft. Ma már közismert, hogy a korszerű növényvédelem nem nélkülözheti a külön­böző növényvédő szerek al­kalmazását, és ezt senki sem vitatja. De nem feledkezhe­tünk meg a biológiai véde­kezésben fontos szerepet játszó bogarakról és egyéb rovarfajokról sem. Védjük őket, hogy továbbra is meg­becsült segítőtársaink ma­radhassanak az erdők bio­lógiai védelmében. Dr. Varga János ugyan, de maximálisan ki­használják a tápanyagot. Az összes erdő a földön hektáronként átlagosan évente körülbelül 17 tonna oxigént termel, de az őserdő 28 tonnát. Az új fajtának megvan az a nagy előnye is, hogy a legkülönbözőbb klímákhoz jól alkalmazkodik. A leg­meglepőbb azonban, hogy a változat növényei mind négylevelűek. Elektromágneses növényvédelem Számos rovarfaj egyedei elektromágneses hullámok közvetítésével érintkeznek egymással. Angol méhészek próbáltak meg először elekt­romágneses hullámokat a méhek rovarkártevői ellen felhasználni. Az olyan kártevő rovar­fajok ellen, amelyek a kap­tárba hatolva a méheket pusztítják, nem lehet a kö­zönséges rovarirtó szerek­kel védekezni, hiszen ezek a rrtéhekre is veszélyesek. A kutatók készítette „elekt­romágneses csapdák” azon­ban a méheket nem káro­sítják. Ezek a kártevők nős­tényei által kibocsátott elekt­romágneses hullámokat utá­nozva odacsalogatják a hímeket. A nagy tömegben összegyűjtött hímeket el­pusztítják. s emiatt a kö­vetkező évben — megtermé- kenyülés hiányában — erő­sen csökken a kártevők szá­ma. Az új rovarirtó módszer felbecsülhetetlen értéke az, hogy csak a célba vett ro­varfajra hat, és a környe­zetet nem károsítja. Repülő magvak A madarak nagy távolsá­gokra szállítanak el magva­kat, s ezzel hozzájárulnak a növények elterjesztéséhez, még a tengerentúlra is — állítja már évtizedek óta néhány kutató. Mások vi­szont tiltakoznak, mondván, hogy a magvak csak rövid ideig maradnak meg a ma­darak emésztőrendszerében. Ez utóbbi állítást a texasi egyetemen végzett legfris­sebb vizsgálatok egyértelmű­en megcáfolták. Kimutatták, hogy vannak vándormada­rak. amelyek 100 óráig, sőt még tovább is épségben tá­rolják a magokat. Egy sza- lonkafaj például mályva­magokat 123, és szömörce- magokat 216 órán át tarto­gatott a begyében. Egy lile­faj ugyanezen növények magjait 152, illetve 340 óráig, s több-kevesebb ide­ig még más ellenálló mago­kat is hordozott. Volt olyan ellenvetés, amely szerint a vízi és ten­geri madarak nem mag­evők. A texasi kutatók ezt is megcáfolták, miközben magevő lilefajokat figyel­tek meg. Megdőlt az a fel­tevés is, hogy a költözőma­darak mielőtt vándorújuk­ra indulnak, kiürítik a zú­zógyomrukat, hiszen a fen­ti madarakról sikerült meg­állapítani, hogy éppen el­lenkezőleg, rendkívül hosz- szú ideig épségben tárolnak magvakat. Valószínű tehát, hogy azoknak a • kutatóknak lesz igazuk, akik szerint a madarlak juttatták a távoli szigetekre a kontinensekről származó növényi magvakat. Rezervátum—hangyáknak Rovarirtó baktériumok Trópusi őserdő Négylevelű lóhere Pályázati felhívás A poroszlói „Magyar— Szovjet barátság” Mgtsz 1984. július 5-től 1987. június 30-ig terjedő időre szerződéses üzemeltetésre átadja a Poroszló, Vöröshadsereg út 25. sz. alatt levő HALÁSZCSÁRDÁJÁT és a poroszlói Tisza-hídnál levő Fehér Amur HALÁSZCSÁRDÁJÁT. A pályázatokat kérjük 1984. június 20-ig benyújtani a termelőszövetkezet központi irodájába. Poroszló, Vöröshadsereg út 2. sz. A versenytárgyalást 1984. július 3-án, 10 órakor tartjuk a fenti címen. Tájékoztató adatokat és bővebb felvilágosítást a termelőszövetkezet üzemgazdasági osztályán Dr. Batki Istvánná ad. Rokon fajok keresztezése

Next

/
Oldalképek
Tartalom