Népújság, 1984. június (35. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-09 / 134. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. június 9., szombat Tőkés csúcsértekezlet Londonban „Washingtoni keringő” Mondáié és Hart együttes indítása a Demokrata Párt színeiben az amerikai elnök­választásokon ismét reális lehetőség — állapították meg washingtoni hírmagyarázók csütörtökön este, miután a párt vezetői kissé ráncba szedték a harciaskodó colo­radói szenátort. Mondale, volt alelnök szer­dán elnyerte a megfelelő számú szavazatot elnöki je­löléséhez, de fő ellenfele, Gary Hart bejelentette, hogy „a hosszabbításban” harcot indít a volt alelnök delegátusainak elhódításá- ért. Thomas O’Neill, a képvi­selőház elnöke és a Demok­rata Párt vezetői azonban csütörtökön figyelmeztették az ambiciózus szenátort: ha nem áll be a sorba, egész politikai jövőjét kockára te­szi. O’Neill, a találkozót kö­vetően így nyilatkozott: „Hart nem egységbontó”. Maga Hart is a korábbitól elütő hangnemű, óvatos nyi­latkozatot tett. Susan King, az NBC televí­zió vezető kommentátora csü­törtökön megjegyezte, hogy a demokrata párti vetély- társak kaliforniai marako­dását követően úgy látszik megkezdődött ' a „washing­toni keringő”, amelyben a történtek ellenére még min­dig van lehetőség egy Mon­dale—Hart páros létreho­zására. Hart mellett szól egy igen nyomatékos érv: az őt támogató fiatalabb nemzedékbeli értelmiségiek mintegy húsz százaléka Hart távollétében Reagan elnök­re adná szavazatát. Súlyos agyvérzést kapott csütörtök este Enrico Ber- linguer, az Olasz Kommu­nista Párt főtitkára. A hatvankét esztendős po­litikus csütörtökön Pado- vában a közös piaci parla­menti választások kampá­nyában megrendezett nagy­gyűlésen mintegy ötezer em­ber előtt mondott beszédet. Felszólalása közben több­ször rosszul lett és nem tudta végigmondani beszé­dét sem. A nagygyűlés után nyomban visszatért szállodá­jába, ahol állapota hirtelen válságosra fordult. Azonnal orvost hívtak, aki kirendel­te a mentőket. Berlinguert az éjszaka A Füzesabonyi Állami Gazdaság felvételre keres: LAKATOS, HEGESZTŐ, FORGÁCSOLÓ szak- és betanított munkásokat. Jelentkezés a gazdaság központi műhely vezetőnél. Bérezés megegyezés szerint. JOGTANÁCSOSI munkakör betöltésére az Országos Takarékpénztár felvételt hirdet. Jelentkezni lehet: Egerben, a személyzeti főelőadónál. A hét vezető tőkés ország állam- és kormányfői csü­törtökön este — fehér asz­tal mellett — megkezdték politikai eszmecseréiket Lon­donban. A fő téma a kelet—nyu­gati viszony, valamint a biztonságpolitika és a fegy- kezéskorlátozás volt. Az Egyesült Államok, Nagy-Bri- tannia, az NSZK, Francia- ország, Kanada, Olaszország és Japán vezetői tartották magukat ahhoz az álláspont­hoz, amely eddig nemzetkö­zi magatartásukat jelle­mezte. Ennek megfelelően úgy vélték, hogy a tőkés Nyugatnak „erős védelem­re” van szüksége és nem szabad „engedményt tennie” Az olasz felsőház pénte­ken bizalmat szavazott Bet­tina Craxi kormányának, miután a kabinet csak így tudta biztosítani az úgyne­vezett inflációelleni törvény elfogadtatását, A február közepén be­nyújtott előterjesztés par­lamenti útja ezzel lezárult. Bizalmi szavazások sorozata után törvényerőre emelkedik az a javaslat, amely az infláció 10 százalékra tör­ténő leszállítása reményében a fizetésből és bérből élők keresetéből átlag 3—4 szá­zalékot von el oly módon. megoperálták az egyik pa- dovai kórházban. Az orvosi jelentések szerint a műtét jól sikerült és meg tudták állítani az agyvérzést. Az OKP főtitkárának állapota azonban továbbra is súlyos. A hír vétele után az OKP vezetősége összeült a párt római székházában, ahonnan figyelemmel kísérik a főtit­kár egészségi állapotának alakulását. Sandro Pertini köztársasági elnök állandó tájékoztatást kért a padovai kórházból. Bettino Craxi kor­mányfő Londonból szintén telefonkapcsolatba lépett a padovai kórházzal, hogy sze­mélyesen tájékozódjék Ber- linguer állapotáról. A Bizományi Áruház Vállalat gyöngyösi boltja kiárusítást tart HATVANBAN. a Vasutas Művelődési Házban, június 12—14-ig. HELYSZÍN: Mészáros Lázár u. 8. NYITVA TARTÁS: 8.30—12.30, 13.00—16.30. a Szovjetuniónak avégett, hogy ez indíttatva érezze magát a félbeszakadt fegy­verzetkorlátozási tárgyalá­sok felújítására. A csütörtök esti vacsorán mind az állam- és kormány­főknél, mind a külügymi­nisztereknél kiemelt kérdés volt az úgynevezett „demok­ratikus elvekről” (értékek­ről) szóló nyilatkozat formá­ba öntése. Az előkészületek során ilyen nyilatkozatról kevés vagy semmi szó nem esett. Illetékes helyen sem meg­erősíteni, sem tagadni nem óhajtották, hogy a doku­mentum ötlete a Fehér Ház­tól eredne. hogy a fizetést- és béreme­lést elválasztja az' árdrágu­lásoktól. . Az Olasz Kommunista Párt az eltelt négy hónap során kemény küzdelmet folytatott a terv megakadá­lyozásáért. Mint Gerardo Chiaromonte, a párt veze­tőségének tagja, az OKP szenátusi csoportjának ve­zetője beszédében rámuta­tott: a határozati javaslat keresztülhajszolása súlyos feszültséget okozott, megbon­totta a szakszervezeti egysé­get. Az OKP népszavazást indítványoz az inflációelleni törvény elutasítására. Ceausescu elutazott Varsóból Pénteken véget értek Var­sóban a legmagasabb szintű lengyel—román tárgyalások. Nicolae Ceausescu, az RKP főtitkára, a Román Szocia­lista Köztársaság elnöke ve­zette küldöttség hazautazott Varsóból. A közeli napokban kez­dődik a KGST-országok ve­zetőinek, csúcstalálkozója Moszkvában. Hasonló csúcs- találkozóra legutóbb a hat­vanas évek végén, a Komp­lex Program elfogadásakor került sor. Az akkori ma­gasszintű megbeszélések — méltán állíthatjuk — mér­földkövet jelentettek a szo­cialista országok integráció­jának történetében, amit egyebek között az is bizo­nyít. hogy a Komplex Program legfontosabb meg­állapításai ma sem vesztet­ték érvényüket. Az elmúlt évtizedben azonban sok minden meg­változott a világban. A het­venes évek voltak azok az esztendők, amikor a KGST- ben együttműködő legtöbb szocialista ország gazdaság­építő munkájában fejlődése során a legnagyobb válto­zást élte át: miután az elő­relépés extenzív tartalékai kimerültek, a továbblépés­nek a korábbihoz képest egy sokkal bonyolultabb, s mi tagadás gyakorta sokkal­ta fájdalmasabb útjára kel­lett ráállniuk, nevezetesen az intenzív fejlesztés útjá­ra. Történelmi példák bizo­nyítják, hogy e váltás ön­magában sem ró kis felada­tokat egy-egy gazdaságra, hiszen a gazdaság átállítá­sa olykor keserves társadal­mi változásokkal is jár. A szocialista országok számára az átállást tovább nehezítette, hogy minderre akkor került sor, amikor a korábbihoz képest alaposan megnehezültek a világgaz­dasági feltételek. A tőkés országok —, amelyek közül nem egy fontos kereske­Összeesküvés fenyegeti a libanoni kormányt? összehangolt politikai és katonai összeesküvés fenye­geti a libanoni nemzeti egy­ségkormányt — mutatott rá Nabih Berri síita miniszter, az Amal mozgalom vezetője a fegyveres összecsapások­kal kísért parlamenti vitát kommentálva A kabinet be­iktatásához szükséges biza­lom elválaszthatatlan a ki- lenchónapra szóló rendkí­vüli hatalom megszavazásá­tól — tette hozzá. Ellenzéki megítélés szerint a falangista rezsim számára kedvezően alakult a helyzet azzal, hogy a Lausannes megbékélési értekezleten és kormánytárcák elosztásakor sikerült megbontani az el­lenzék egységét. Egyfelől kiszakította Szliman Fran- zsijét az ellenzéki egység­frontból, másfelől szembe­állította a szunnita burzsoá­ziát a síita és a drúz közös­ség vezetőivel. Míg Szíria korábban az ellenzék feltétel nélküli támogatója volt. Lausanne óta puszta közve­títésre korlátozódik libanoni szerepe. A helyzet súlyossá­gára jellemző, hogy Berri és Dzsumblatt nem a kormá­nyon belül, hanem szíriai, vagy libanoni közvetítéssel tárgyal Dzsemajel elnökkel a hadsereg nyitott kérdéséről. Pérez de Cuellar Szíriában Hafez Asszad szíriai ál­lamfő csütörtök este fogad­ta Pérez de Cuellar ENSZ- főtitkárt. A megbeszélésen a közel-keleti helyzetről, Li­banonról, és az öböl menti háborúról volt szó. Szíria érdekelt a közel- keleti konfliktus mielőbbi békés megoldásában, és tá­mogatja az ENSZ égisze alatt összehívandó nemzet­közi értekezlet tervét — mondta a találkozó után a főtitkár szóvivője. delmi, gazdasági partnere a KGST-államoknak is — a háború utáni történelmük legmélyebb válságát élték át. Ez akadályozta a ko­rábbi normális kereskedel­mi gyakorlat folytatását, ráadásul a válság nem egy- helyütt korábban nem ta­pasztalt protekcionista in­tézkedéseket szült — nem egyszer nem is gazdasági, hanem kimondottan politi­kai indokokból. Mindezeket a körülménye­ket figyelembe véve érté­kelhetjük csak igazán azo­kat az eredményeket, ame­lyeket a szocialista orszá­gok ezekben a nehéz évek­ben elértek. Ha némiképp lassult is fejlődésük üteme, az elmúlt évek statisztikái azt mutatják, hogy gazda­sági növekedésük még min­dig meghaladja a tőkés or­szágokét. Mégpedig nem egy helyen úgy, hogy nem­csak sikerült megőrizniük az életszínvonal korábbi évek­ben elért eredményeit, ha­nem ezeket, ha szerény mértékben is, de tovább­fejleszteni is sikerült. A nehézségekkel való bir­kózás, az újszerű, korábban nem ismert feladatok a szo­cialista országokban külön- külön és a KGST-ben együttesen is új követelmé­nyeket támasztottak. Azt pedig, hogy a KGST-orszá­gok milyen hamar felismer­ték az új helyzet teremtet­te kihívást, egyebek között bizonyítják azok a — kez­detben szakértői szinten — kibontakozó viták, amelye­ket később, mind magasabb szintű politikai megbeszé­lések követtek, s amelyek­nek célja az volt, hogy a szocialista országok együtt­Az EGER 1. SZÁMŰ POSTAHIVATAL felvételre keres mozgó HÍRLAPÁRUSOKAT. Magas jutalékok, alkalmazás esetleg az idegenforgalmi szezon után is. Jelentkezni a postahivatal vezetőjénél lehet. Bizalmat kapott az olasz kormány KGST csúcstalálkozó —( Külpolitikai kommentárunk )— Pirruszi győzelem DZSARNAIL SZINGH BH1NDRAVALE, a leg­szélsőségesebb szikh vezér halott. Vele együtt százak vesztették életüket a szakadár mozgalom fellegvá­ra, az amritszári arany templom ellen indított ost­romban. Az indiai kormányzat számára azonban pir­ruszi győzelem ez. A kontinensnyi országban legalább 14 millió szikh él. Fő fészkük Pandzsáb állam, amelyet India egyik fontos élelmiszerkamrájának tartanak, jelentős ga­bonatermő területe miatt. A fanatikus, szakadár eszméket hirdető közösség legszélsőségesebb szárnya már évek óta nyugtalanítja a központi kormányt. Bhindravale valóságos prófétaként hirdette tanait, s a szikhek vakbuzgón hallgattak rá. Véres merény­letekre buzdította a mélyen vallásos tömegeket az írástudatlan néptribun, s hívei nem tétlenkedtek. Aligha lehet pontosan számot adni arról, hány hin­dut gyilkoltak meg az utóbbi években, az indiai saj­tó mindenesetre sok száz áldozatról tudott. Indira Gandhi miniszterelnök és a Kongresszus Párt eleinte önmérsékletre intette a bizonyos kül­földi körök által is támogatott szikheket. Ám Pand- zsábban és más indiai államokban egymást érték az összetűzések, a rendszerint halálos végű vereke­dések és fosztogatások. A kormányfő ellenzéke már jó ideje kemény föllépést sürgetett és Indira Gandhit tétlenséggel, határozatlansággal vádolta. A központi kormányzat számára tehát rendkívül nehéz volt a döntés: ha tovább tűrik a szikh „próféta” áldatlan működését és elnézik a hinduk elleni brutális bosz- szúhadjáratot, netán más nemzetiségek is vérszemet kapnak. Ha viszont leszámolnak a szélsőségesekkel, akkor kénytelenek a katonákat Amritszár városá­ban az arany templom ellen vezényelni — márpe­dig az a szikhek szent helye. Indira Gandhi mégis az utóbbi megoldást válasz­totta. Nyilvánvaló: kényszerűségből. INDIÁBAN A SZIKHEKEN KÍVÜL más nemzeti­ségek is nyugtalankodnak, s a vallási béke sem nyugszik biztos alapokon. Rövidesen kezdődik a vá­lasztási kampány, amelyben az arany templom ost­romát az ellenzék bizonyára fölhasználja a Kong­resszus Párttal, Indira Gandhi kormányzatával szem­ben. S félő, hogy — noha más megoldás aligha kí­nálkozott — a fanatikusok fészkének kifüstölése olaj volt a tűzre. India soknemzetiségű állam, s bizo­nyos erőknek érdekében áll, hogy gyengítsék a köz­ponti kormányzatot, önállóságot hirdessenek a ki- sebb-nagyobb vallási és népközösségek számára. Re­ális esélye ugyan nincs ezeknek a törekvéseknek, de súlyos bonyodalmakkal fenyegethetik a kontinens-, nyi állam jövőjét. Gyapay Dénes működését a kor követel­ményeihez igazítsák. E viták, megbeszélések, érdekegyeztetések során né­hány fontos kérdésben ki­kristályosodtak a nézetek. Megerősödött az az alapve­tő felismerés, hogy a ne­héz körülmények közepette még inkább szükség van a szocialista országok együtt­működésének elmélyítésére. Hiszen csak ez adhat a kö­zösségnek és minden egyes tagországnak is olyan moz­gásteret, amelyben saját fejlődési útját a korábbinál eredményesebben járhatja végig. Az is világossá vált, hogy az együttműködés bő­vítése nem jelenti a bezár­kózást, hanem éppenséggel azt célozza, hogy — a szo­cialista országok közös eredményeikre támaszkod­va — az eddigieknél haté­konyabban legyenek képe­sek bekapcsolódni a nem­zetközi munkamegosztásba. Ennek érdekében pedig to­vább kell tökéletesíteniük, a korábbinál rugalmasabbá tenniük a munka összehan­golásának eszközeit, a ter­vek egyeztetésétől a gazda­ságok strukturális korsze­rűsítésén keresztül a koo­perációk bővítéséig, az épí­tőmunka valamennyi terüle­tén. Mások persze a módsze­rek az ipar, s megint má­sok a mezőgazdaság fejlesz­tésében. Az iparban cél­szerűnek látszik már az el­határozásnál kezdődő fej­lesztések összehangolása — s erre napjaink technikai­tudományos forradalmának korában nem egy példa kí­nálkozik a távközléstől a számítástechnikáig, sok iparágban. A mezőgazdaság­ban viszoht aligha alakít­ható ki az iparban már megszokott szakosodás. A népgazdaság e területén az együttműködés fejlesztésé­nek útja, elsősorban a már bevált termesztési módsze­rek, a közös kutatási ered­mények, mind szélesebb körben való hasznosítása le­het — természetesen a he­lyi feltételek és sajátossá­gok messzemenő figyelem- bevételével. Nyilvánvaló azonban, hogy a szocialista országok gaz­daságainak és integrációs szervezetének hozzáigazítá­sa a nyolcvanas évek kö­vetelményeihez korántsem csak gazdasági kérdés. Mint annak idején a Komp­lex Program kidolgozásakor, az új utak és irányok ki­jelölése a szocialista orszá­gok együttműködésének egyszersmind legfontosabb politikai kérdése is. S ez a körülmény indokolja a mos­tanihoz hasonló csúcstalál­kozók összehívását, az olyan legmagasabb szintű tanács­kozásokat. amelyen a poli­tika szintjén beszélik meg a résztvevők a feladatokat, s jelölnek ki új utakat a kö­zös munka számára. Mind­ebből adódóan a mostani találkozó jelentőségét nem a konkrét egyezmények, meg­állapodások fémjelzik, ha­nem az olyan általános ér­vényű útmutatások, ame­lyek nyomán a nyolcvanas években tovább fejlődhet a KGST-országok együttmű­ködése, elvezetve később a megváltozott körülmények­hez igazodó megállapodá­sokhoz, egyezményekhez. Ny. I. Berlinguer kórházban

Next

/
Oldalképek
Tartalom