Népújság, 1984. június (35. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-28 / 150. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. június 28., csütörtök S Csehszlovákia Randevú a Károly-forrásnál A kiváltságosok fürdővá­rosa — így emlegette nagy­anyám Karlsbadot, az ő aranykorában csak a jómódú emberek utazhattak oda, több hetes ivó- vagy für­dőkúrára. Aztán a filmfesz­tiválok városaként tűnt fel elérhetetlen távolságban előttem, úgy képzeltem filmcsillagnak kellene len­nem, hogy egyszer én is el­jussak Karlovy Varyba. Karlovy Vary ... Könnyed elegancia árad a dallamos szavakból, a város megőriz­te vonzó érékeit minden tekintetben. Ezek az értékek ma már mindenki számára elérhetőek. Csehország híres gyógyfürdőhelyén évente 25 ezer beteget kézéinek, de en­nél sokkal több az ideláto­gató turista. Nem kevés köztük a magyar. Az IBUSZ 10 napos csehszlovákiai tár­sasutazásán négy napot tölt a csoport az erdős hegyek­től övezett patinás város­ban — a régi német nevén Karlsbad'ban. Ennyi idő elég ahhoz, hogy bejárjuk a 70 ezer lakosú fürdőváros ut­cáit, megcsodáljuk rene­szánsz, eklektikus stílusú épületeit, színházát, szana­tóriumait. Természetesen a találko­zóhely a Kolonnád, a hatal­mas üvegcsamok. amelyben a Károly-forrás 12 méteres gejzírként tör fel, s ahol a kutak állandóan csordogáló vizét szívókás porcelánpo­harakból isszák a fel-alá sétáló külföldi és hazai be­tegek, üdülővendégek. Mind­azok, akik gyomor-, bél-, epe-, máj- és allergiás be­tegségükre keresnek gyó­gyulást. Könnyen szövődnek a barátságok, bőven akad téma: a 20 forrás közül me­lyik a leghatásosabb, mikor lesz térzene, hol lehet a leg­finomabb kacsasültet enni párolt káposztával, knédli- vel.. . Valójában mindenki egy kicsit magáénak érzi a völgybe épült gyönyörű vá­rost, amelyet a gyors sod­rású Teplá folyó szel át. Honnan ez az otthonosság? Európa bármely részéről ér­kező ember elmondhatja, hogy hazájának több híres­sége — uralkodó, világhírű író, költő, zenész tudós — megfordult már Karlsfoad- ban: Erős Ágost 1701-ben, I. Péter cár 1711—12-ben, aztán I. Frigyes Vilmos po­rosz király, VII. Edward angol király, Metternich kancellár ... Geothe tizen­háromszor volt itt. S felke­reste a gyógyhelyet Schiller. Gogol. Gorkij, Tolsztoj, Bach. Liszt Ferenc. Chopin, Marx Károly, Pavlov ... szinte képtelenség felsorol­ni, hányán ittak a források gyógyító vizéből. Arany János 1867-től tíz alkalommal járt itt hogy epebántalmaitól megszaba­duljon'. Itt fejezte be Toldi trilógiáját, amelyben a für­dőt alapító IV. Károly cseh király vadászatáról szóló mondát is megörökítette. A monda szerint az uralkodó egy szarrvas üldözése köz­ben talált a gejzírszerű for­rásra. Így épült már 1370- ben fürdő a forróvizek fö­lé. Arany János szellemes megjegyzése még ma is köz­szájon forog Karlovy Vary- ban. Nagy költőnk azt állí­totta: „Ha a vizek a dokto­roknál jobbak nem lenné­nek. az emberek bizony mind elvesznének.” Messze földről, tengeren­túlról is vonzza a gyógyul­ni vágyókat a források 40— 74 fokos thermálvize, amely 34 féle — literenként 7 gramlm — ásványi anyagot tartalmaz. A napi felszínre törő hatmillió liter vízben több tonna keserűsó van. Ivókúra, fürdő, iszappako­lás és más balneo-. fizikote­rápiás komplex kezelésekkel gyógyítják a betegeket a szanatóriumokban, fürdők­ben. Naponta 1, 1,5 liter vi­zet isznak a többhetes kúra alatt. Elődeinket viszont a XVI—XVIII. században gyötrelmes kúráknak vetet­ték alá: napi 10—12 liter vi­zet kellett meginniuk, 48 órán át ültek a forróvizes fakádakban, míg a bőrük fel nem repedt, mert azt hitték, hogy a megnyílt bő­rön át távozik el a testet kínzó kór. Gondolom, az inkvizítori gyógymód után nem sok kedvük, erejük maradt kirándulásra, szóra­kozásra; hogy mlegmásszák a Péter-hegyet. vagy a Szarvasugrás-kilátóhoz menjenek, ahonnan rálátni a városra. Karlovy Vary szebb, mint valaha: parkjai, sétányai most őszi színekben pom­páznak. Rengeteg a látniva­ló, sokan keresik fel porce­lánmúzeumát, s a kristály­rajongók a Moser-gyár kiál­lítását. ahol ólomkristályba zárták a történelmet: maha­radzsák, királyok, pápák, a török szultán ámulatba ejtő, csodás serlegeit láthatjuk, a gyár egyedi darabjait. Né­hány érdekesség: XIII. Al­fonz spanyol király. Erzsé­bet királynő, Ferenc József gazdagon csiszolt, talpas kristálykelyhei. Mária Teré­zia pohárkészlete mellett Sophia Loren „S” monog- ramos garnitúrája kapott helyet... Nem lehet betelni Kar­lovy Varyval, hiába töltünk ott négy napot vagy két- három hetet. Hát még ha a környékét is bejárjuk: Ma- rianské Laznét, Frantiskovy Laznét, a gyógyhárorrdszög két kisebb pontját, amelyek szépségben, gyógyvi­zeik hatásosságában nem maradnak el a világhírű nagy fürdővárostól. Az IBUSZ Bmo—Karlovy Vary—Prága—Pozsony tár­sas útjáról hazatérők egyön­tetű véleménye: Karlsbadból ennyi nem elég. Jó lenne, ha az utazási iroda 10—15 napos utakat szervezne a jövőben Karlovy Vary tar­tózkodással. vagy a közeli gyógyfürdőhelyekre, hogy a kellemes üdülésbe egy ivó­kúra is beleférjen. Horváth Anita A Gagarin Kolonnád fivegkúpolijában IX méter magasra szökik fel a Károly-forrás vize NDK ■ . . • ..... - . - • v ' Crispendorf első embere Némely problémát az utcán is meg lehet beszélni (Fotók: ZB: Karl-Heinz Böhle felvételei — KS) Crispendorf nevét aligha ismerik Magyarországon. Kis falucska az NDK déli részén, 510 lakossal. Ebből 133 gye­rek. 85 nyugdíjas, csupán 192 ember a kereső. Kö­zülük 24 százalék máshol dolgozik, főleg az iparban, 45 százalékuk a mezőgazda­ságban. Idén májusban Crispen- dorfiban is, min az NDK- ban mindenütt, helyi válasz­tásokat tartottak. A válasz­táson ismét Waldemar Lenz- nert választották tanácsel­nökké. vagy ahogy itt mond­ják, polgármesterré. Lenz- ner 1965 óta megszakítás nélkül hivatalban van. Mos­tani megbízatása ismét öt esztendőre szól. Amikor elő­ször jelölték erre a posztra, az itt élő emberek bizalmat­lanul néztek a szomszédos faluból származó. 25 éves if­júra. Túl fiatalnak tartot­ták, s inkább mint sporto­lót ismerték, aki asztalite­niszezőként és labdarúgó­ként járt át a szomszéd köz­ségből. Az életrajza akkor még ugyancsak rövid volt: általános iskola, szakmai képzés, katonaság, munkába állás... Waldemar Lenzner azóta megnősült. 3 gyerme­ke van. Egyik lánya bölcső­dei gondozó, a fiú lakatos­nak tanul a tsz-ben, a ki­sebbik lány óvónőnek vagy tanítónőnek szeretne men­ni. Felesége a napközi ott­hont vezeti. Mint ötödszöri újraválasz­tása is bizonyítja, Lenznert nagyon megszerették a köz­ségben. Azóta persze számos tainfolyamot végzett, levele­zőként foglalkozott az ál­lamtudományokkal és sok ipártmunká't is végez. Is­meri az emberek ügyes-ba­jos dolgait, felkeresik hiva­talában. de jártában-kelté- ben is szívesen meghallgat mindenkit és ahol lehet, se­gít. — Tisztában vagyok az­zal, hogy mit várnak tő­lem ebben a kis faluiban. Ha kicsi is az irodánk — az egész község nem sokkal nagyobb —, a tanács mégis nagyon komolyan veszi azt, ami a lakosok érdekeit, köz­ségünk fejlődését szolgálja. — mondja a polgármester. — Mindannyiunktól függ, hogy otthonosan érezzük ma­gunkat községünkben. A be­leszólási jogot nem elég papírra vetni, biztosítani kell, hogy mindenki elmond­hassa véleményét, s a hasz­nos tanácsokat meg is kell Valósítani. De talán néz­zünk körül a községben! Útközben megtudjuk, hogy bár Crispendorf az okmá­nyok szerint 700 éves, sem világhírű épülettel, sem tör­ténelmi dátummal nem hív­ja fel magára az emberek figyelmét. Nincs még ben- zinkútja sem, pedig jó asz­faltút osztja ketté a falut. Kétóránként közlekedik a menetrendszerű busz Scheiz járási székhely felé. Tiszta házak, frissen vakolt hom­lokzatok, virágos előkertek, parkok mindenütt. A tavak­ban pontyok úszkálnak. Van itt önkéntes tűzoltóság, két vendéglő és egy bolt. A domboldalon régi, de gon­dozott templomépület lát­ható. Balra és jobbra szelíd emelkedővel dombhát ma­gasodik. Olyan falu ez. ami­lyenből sok van az NDK- ban. • Valamikor hatalmas ura­dalom volt itt, amely csak szegényes házakat és füg­gőségben élő kisparasztokaí tűrt meg maga körül. A szocializmussal kezdődött el a faluiban az emberhez mél­tó élet. A polgármester örömmel beszél a szegény­ség felszámolásáról. — Különösen 1961 óta gyarapodtunk szépen. Már régen elfelejtettük az egyik omladozó épületben nyitott boltot, amely inkább lak- mározó egerek tanyájául, mintsem elárusító helyül szolgált. Olyan üzletet léte­sítettünk. amely még hosz- szú évekre ki fogja elégíte­ni az igényeket. Az iskola új konyhája ellátja az óvo­dát is. Erről jut eszembe: ne felejtsük el az újonnan épült, illetve felújított óvo­dát, a bölcsődét, az iskolát a napközit és a sportpályát sem. Végül meg kell erhlí- tenem a vendéglővel kiegé­szített. 300 nézőt befogadó szabadtéri színpadot, amely egy régi kőfejtő helyén lé­tesült. évente mintegy hat­ezren látogatják. Megoldot­tuk az ivóvízellátást, és sza­bad strandot, valamint uta­kat létesítettünk. Mostanában már kábelté­vét is alkarnak Crispendorf- ban. A létesítendő szauná­nak is elsőrangúnak kell len­nie. A polgármester számá­ra azonban az a legkelleme­sebb érzés, hogy egyre több lakos nemcsak érdeklődést mutat, hanem cselekvőén közreműködik a falu építé­sében. szépítésében. Waldemar Lenzner elé­gedett a munkájával, a köz­ségháza egykor dűledezö épületéből Crispendorf köz­pontja lett. Hivatali helyi­ségén kívül itt található az orvosi rendelő. a községi könyvtár és a gyűlésterem is. A sok új létesítményről értesülve felmerül a kér­dés: honnan szármarik az anyagi fedezet? A polgár- mester válasza most is konk­rét: — A járási tanácstól ne­gyedmillió márkát kapunk bérekre, anyagra, épületek karbantartására, és társadal­mi intézmények fenntartá­sára. Községünk is szed il­letéket és adót építkezések ingatlanok, garázsok és egyéb objektumok után. Na­gyabb beruházásokra, taná­csi lakásokra, óvodára, is­kolára sitb. a községi ta­nács, megfelelő indokolás­sal külön költségvetési ala­pot kérhet. Ezt tőlünk még soha nem tagadták meg — mondja végezetül a polgár- mester. — 0. — Románia A hajóskapitány A Duna—Fekete-tenger csatorna Innepélyes megnyitása Alexandrache Vasile ha­jóskapitány február máso- dika óta nem látta a csa­ládját. Pedig hát Galac nincs éppen olyan messze: egyszerűen úgy esett, hogy feladatai ' örökké másfelé szólították. Igaz, mint az egyik legjobb folyami hajós, négy hónappal ezelőtt gya­korlatilag ő és a legénysége avatta fel a csatorna cerna- vodai zsilipjét, kisebb fajta házi ünnepség keretében. Ahogy visszaemlékezik, ak­kor minden simán zajlott, a berendezések kitűnően mű­ködtek, a hajó és a maga előtt tolt rakománya minden bonyodalom nélkül túljutott a vízi kapun. Az utóbbi időben a kapi­tány a Galatai tolóvontató­val járta a csatornát. Próba- utakat végzett. Próbálta az új vízi utat, s egyúttal be­járatta a hajót is, mert a csatorna is, a Galati is újak. Az első szokványos kérdés­re, hogy mióta hajózik, kis­sé meglepődött: valóban, mi­kor és miért adta a fejét erre a sok szépséget, tanul­ságot rejtő, ám a magán­életet tekintve nem éppen hálás mesterségre? Hiszen már a nagyapja is folyami hajós volt, még a XIX. szá­zad utolsó évtizedeiben. Az édesapja úgyszintén, és a staféta nem áll meg itt: fe­délzetmesterként a Galatin teljesít szolgálatot Alexand­rache kapitány legnagyob- biik fia is, Valentin. Négy hajósnemzedék egy család­ban — kell-e ennél termé­szetesebb és nyilvánosabb ajánlólevél? Ráadásul a családi házban már növeke­dik az egyelőre otthon ma­radt három legényke. Nem beszélve arról, hogy a ka­pitány testvérei ugyancsak akkor érzik jól magukat, ha lábuk alatt hajópadló rin­gatózik. Vagyis: mindketten szintén hajósok. A parancsnoki híd nyitott, ablakain betódul a reggeli frisseség. Előttünk a zsilip egész hosszán a párosával egymáshoz kötözött hat szál­lító uszály, egyenként 3000 tonnányi teherbíró-képes­séggel, rakterületükön apró szemű zúzottkő-halmok pú­posodnak egyenletes ma­gasságban. — A minap megjártam egy konvojjal Cernavodát, s ott valaki megkérdezte a kikötőben, hogy hát mi az a sok üres hely a raktéren, ő azt hitte, dugig töltik azt, minden talpalatnyi helyet kihasználnak... Jó, jó, mondtam neki, majd ha napraforgómagot csoma­golnak fel nekem, akkor rogyásig is megrakhatják. De a zúzott kőnek súlya van! Aztán magyaráztam neki merülési szintről, ka­pacitásról, miegyébről... Igen, a csatorna egyre in- , kább közkincs. S aki meg akarja érteni, miként zajlik errefelé az élet, annak leg­alább elemi szinten meg kell tanulnia a hajózás tu­dományát. Különben Alexandrache kapitányt az­ért vezérelték a csatornához, hogy a tolóvontatóval tör­ténő teherszállításhoz szük­séges szakemberek kiképzé­sében is segédkezzék. Mert a csatornát minden ízében ta­nulni kell. A hajósok mellett tanul­ják a révkalauzok is, akik az irányítótoronyban székel­nek, majd a? hajókra száll­va kalauzolják a zsilipeken, illetve a csatornán való köz­lekedést. Vezetőjük, Budáu Dumitru mellettük áll a parancsnoki hídon, ő tartja a kapcsolatot rádiótelefonon a toronnyal, engedélyt kér a műveletek megkezdésére. A zsilip betonfalai nyo­masztóan magasodnak a hajó fölé. Szemközt a zsilip tengeri kapuja feketén el­zárja a kilátást. Majd meg­nyílik a zsilip. A méltóság- teljesen nyíló kapu mögött a tenger halványkékje. Le­horgonyzóit hajók a Iáhatá­ron. Sirályok játékos röpkö­dése. A Galati lassan siklik kifelé a zsilipből. A hajósok tisztelegnek. Valentin időn­ként még kürtöl egyet-egyet. A tenger felé tartva taps köszönti az első hivatalos szállítmányt. S e pillanattól kezdve a csatorna a hajó­soké, amit ezentúl ők jár­nak keresztül-kasul, roppant terheket tolva maguk előtt. A polgármester és a tanácstagok

Next

/
Oldalképek
Tartalom