Népújság, 1984. június (35. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-24 / 147. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXV. évfolyam, 147. szám ARA: 1984. június 24., vasárnap 1,40 FORINT Az érdeklődés középpontjában Zöldségek, gyümölcsök és az árak Bár van választék, de magas árakon, a gyöngyösi piacon (Fotó: Szabó Sándor) Önzőek Nem félek ide írni a ki­fejezést: önzőek vagyunk. Még azért sem szégyellem magam, hogy ez alól én sem vagyok kivétel. Val­lom, hogy e nélkül az ér­zés nélkül aliglha marad­hatott volna fenn a gerin­cesek faja, közte az em­ber. Ezek után talán azt aka­rom hirdetni, hogy nosza, éljünk úgy. mintha raj­tunk kívül senki sem mo­zogna a földtekén? Ezt azért mégsem. Viszolygok még a gondolatától is. Elismerem, ideje lenne végre egyértelművé ten­nem, mit is akarok ezzel az önzéssel, amit termé­szetesnek, azaz: emberi­nek tartok, mégsem foga­dok el, mint fő mozgató­rugót. Az ember együtt él ugyan az önzéssel, de nem annak alárendelten. Van egy szalonképesebb fogalom az előbbinél. Ügy szól: érdek. Persze ebben is lehet olyan túlzás, ami már sehogy sem fogadható el. Mert az érdek ott mun­kál minden tettünkben, minden törekvésünkben, de nem korlátlanul. Azt azonban nem egé­szen értem, miért kell szembeállítani nálunk az egyéni érdeket a közösségi érdekkel. Nem értem, mert a mi társadalmi rendünk középpontjában az ember áll. Az az ember, akinek millióiból tevődik össze a társadalom. Ha tehát a közösségi érdek nem fog­lalja magába az egyéni ér­deket. akkor valami nincs a helyén. Jól tudom, jól emlék­szem, volt időszak, ami­kor azt hirdettük, hogy a magasabb rendű érdeknek alá kell vetni az egyénit. Sőt, azt is mondtuk, hogy a mi társadalmunkban az áldozatvállalás sem rend­kívüli mozgatóerő. Az a bizonyos aranytyúk is ezt az elvet erősítette annak : idején. Vallom azonban, hogy a békés élet közegé­ben, a hétköznapi munká­ban nem lehet általános mértékegység az áldozat- vállalás. Nem lehet a jó munka előfeltétele. Mert a ; jó munka nyomán újabb értékek születnek meg, és ezeknek az értékeknek meg : kell térülniük az egyén teljesítményében is. Ha a tisztességes telje­sítmény után nem követ­kezik be az egyéni érdek aránylag tisztességes kielé­gítése, akkor nincs serken- . : tő erő a feladatban, akkor semmi sem ösztönöz a fel- : adat végrehajtására. Akkor nincs miért törnie magát az embernek, mert hiába megy ki a piacra, ott nem hivatkozhat arra az önzet­len áldozatkészségre, ami a munkahelyén volt rá a jellemző. Mindennapjaink is azt sugallják, hogy az érdek, az egészséges érdek a tet­teink forrása. Ez pedig olyan önzés, ami létünket alapozza meg. Az egyén és a társadalom érdeke egy­aránt. Azt hiszem, hogy az elő­ző sorok semmi meglepe­tést nem tartalmaznak, legfeljebb annyiban térnek el az általánostól, hogy a csendes gondolatokat nyom- : tatott szavakba rögzítették. G. Molnár Ferenc Kevés a zöldség és a gyü­mölcs, nincs annyi, mint ta­valy ilyenkor volt, így a szűkebb kínálat miatt az árak is magasabbak a pia­cokon, az üzletekben. A zöldség- és gyümölcsellátás ezért nap mint nap foglal­koztatja a közvéleményt, a kereskedelmet és nem kevés­bé a fogyasztókat. Noha hi­vatalosan is beköszöntött a nyár, a kialakult helyzet túlzottan mégsem változott. Ezért kértünk tájékoztatást arról, hogy milyen a jelenle­gi felhozatal, hogyan ala­kulnak az árak a Heves me­gyei piacokon. Hídvégi István, a Heves megyei ZÖLDÉRT kereske­delmi igazgatóhelyettese el­mondta, hogy az idén a ké­sői kitavaszodás miatt a napfényes órák száma keve­sebb volt a sokévi átlagtól, sőt, a hőmérséklet is ala­csonyabb. ami sem a fólia alatti, sem pedig az üveghá­zi, valamint a korai szabad­földi zöldségfélék fejlődésé­nek nem kedvezett. Csaknem kéthetes eltolódás van a ta­valyi évhez képest. Emiatt több termékből lényegesen kevesebb került a piacokra, mint 1983 nyarának elején és mindezek lényegesen ma­gasabb árakon. Tavaly ilyenkor például a vállalat 1500 torma burgo­nyát, zöldséget és gyümöl­csöt öásárolt fel a termelők­től. Most viszont 520 tonná­nál tartanak, amely mind- 30 százaléka a tavaly ju.aus közepéig átvett mennyiségnek. A kedvezőt­len időjárás mellett a fó­liás paradicsomtermelőket jelentős károk érték, miután betegség pusztította ezt a nö­vényt, ami terméskiesésben jelentkezett. Hídvégi István másra is utalt: — Ezen a tavaszon tovább nőtt a konkurrencda a válla­lat és a magán zöldség- és gyümölcskereskedők között. Az utóbbiak ugyanis nagy mennyiségű árut vásároltak fel a háztájiból, amely te­hát nem kerülhetett be a szövetkezeti kereskedelem­be. A megyében levő áfé- szek többsége viszont a szer­ződéses fegyelmet betartva vállalatunknak adja el fo­lyamatosan a zöldséget és a gyümölcsöt Több helyen vi­szont az úgynevezett több- csatornás értékesítés miatt megszüntették az együttmű­ködést a ZÖLDÉR T-tel, ezért arra kényszerültünk, hogy például Hatvanban, Csányban és Makiáron sa­ját felvásárlót állítsunk be, akik közvetlenül megszer­vezik és átveszik a terméke­ket, mivel minden árura szükségünk van! Csányban termelik például az ország­ban a legkorábban érő sza­badtéri uborkát, amelyből mi látjuk el Budapestet és a megyét is. Tehát hetven vagonnal kívánunk átven­ni belőle. — Mi van a paradi­csommal és a paprikával? — Paradicsomot más me­gyéikből, így a Szabolcs­Szatmár és a Baranya me­gyei társvállalattól, továbbá Budapestről szerezzük be. A paprikát viszont teljes egészében a hatvani áfész boldogi szakcsoportja ter­meli és szállítja a ZÓLDÉRT- nek. Egyébként éppen en­nek alapján vállalatunk volt az első. amely nemrég át­tért a paprika kilónkénti árusítására az egyes dara­bok helyett. — Késnek a gyümölcsök is. — Valóban, valamennyi 10 —>15 náppal később érik. Le­futóban van már az egres, amelyből jelentős mennyisé­get exportáltunk is. Az eper után a cseresznye- és a meggyszezon most indul. Ezekből is kisebb a kínálat, mivel a tavaszi fagyok mi­att sok lehullott a fákról. — A fogyasztók gyakran panaszkodnak, hogy maga­sak az árak. Várható-e ezek mérséklése? — Vállalatunk árpolitiká­ját a SZŐ VOSZ által ko­rábban közzétett irányelvek alapján alakítjuk, amelyet ma már a termelők egyre inkább elfogadnak. A bur­gonyáért. a zöldségért és a gyümölcsfélékért a fogyasz­tói ár 50—70 százalékát adjuk a termelőknek. A kedvezőt­len időjárás miatt kialakult helyzet nyomán a tavalyi­nál jelenleg magasabbak a fogyasztói árak. Az új bur­gonya például 28, a főző­hagyma 22. a fejes káposzta és a gyökér 17, a zöldpapri­ka és a paradicsom 30, a karalábé 39, a cseresznye 36, az eper 67 százalékkal drágább mint 1983 júniusá­ban volt, hogy csak néhány fontosabb cikkre utaljak! Nagyon kellene a felmelege­dés, amely bizonyosan ked­vezne a szabadföldi zöld­ségtermelésre. Az éjszakák ugyanis még most is hűvö­sek. Ami aggodalommal töl­ti el a termelőket és ben­nünket, felvásárlókat is, hogy a hevesi dinnye las­san fejlődik. Tavaly ilyen­kor például már 70 centis volt. most viszont alig 15 centi. A korán kiültetett pa­lánták egy része a májusi hűvös esőzések miatt tönk­rement és sajnos nem min­det tudták pótolni. Pedig a görögdinnye a legnagyobb nyári exportcikkünk. Nem a kívántnak megfelelően fej­lődik egyelőre a paradicsom és a paprika sem. Mégis bizakodunk, hogy most már a hivatalos nyár meleget hoz és meggyorsul az ■ em­lített növények fejlődése. Mi mindent elkövetünk azért, hogy több áru kerüljön a piacokra, az üzletekbe és hogy az árak is mérséklőd­jenek a fogyasztók megelé­gedésére. Mentusz Károly Helmut Kohl elutazott hazánkból A hivatalos látogatáson Magyarországon tartózkodó Helmut Kohl, a Német Szövetségi Köztársaság szövetségi kancellár­ja június 22-én nemzetközi sajtókonferenciát tartott a Duna Intercontinental Szállóban Záróeseményéhez érkezett szombaton az a háromnapos program, amelynek során Helmut Kohl, a Német Szö­vetségi Köztársaság szövet­ségi kancellárja hivatalos látogatást tett Magyaror­szágon. Délelőtt Hajdú-Bihar me­gyében vendégeskedett a kormányfő, feleségével, és NSZK-beli több más szemé­lyiséggel együtt. A vidéki látogatásra a vendégeket el­kísérte Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyet­tese, Nagy János külügymi- nisztériumi államtitkár. Esztergályos Ferenc külügy­miniszter-helyettes és Kővá­ri Péter, a Magyar Népköz- társaság bonni nagykövete is. A program a reggeli órákban a megyeszékhely, Debrecen régi és újabb ne­vezetességeinek megtekinté­sével kezdődött. A szövetsé­gi kancellár a városnézés során — Sikula György, az MSZMP Hajdú-Bihar me­gyei Bizottságának első tit­kára és Szabó Imre megyei tanácselnök kalauzolásával — felkereste a történelmi múltú Nagytemplomot, az oratóriumot, majd betért az egyik üzletközpontba. Be­nyomásairól elismerően nyi­latkozott, mert — mint mondotta —, alkalma nyí­lott megcsodálni a régmúlt és a legújahb kori történe­lem emlékhelyeit, valamint közeli személyes tapasztala­tokat szerezni a debreceni emberek életéről. Helmut Kohl délután ér­kezett vissza Budapestre a Keleti pályaudvarra, majd — kíséretével együtt — a Ferihegyi repülőtérre. Az ünnepélyes búcsúzta­tásra megjelent Lázár György, a Minisztertanács elnöke és felesége, Marjai József, Várkonyi Péter kül­ügyminiszter, továbbá a po­litikai és a gazdasági élet. több más vezető személyi­sége; ott volt Kővári Pé­ter, a Magyar Népköztársa­ság bonni nagykövete. A díszszázad parancsnoka je­lentést tett az NSZK kor­mányfőjének, majd felcsen­dültek a két ország himnu­szának hangjai. Ezután a magyar és az NSZK-beli vezetők — a há­zigazdák és vendégeik — elköszöntek egymástól. A különgépnél úttörők virág­csokrokat nyújtottak át a szövetségi kancellárnak és feleségének. Lázár György és Helmut, Kohl — akinek személyében Helmut Schmidt 1979. évi útja után most második alkalommal látogatott Magyarországra szövetségi kancellár az NSZK-ból — még néhány szót váltva, kézfogással bú­csúzott egymástól. A repülőgép néhány perc­cel 17 óra előtt elindult Bu­dapestről. Tanácskozás Szegeden Magyar—szovjet könnyűipari együttműködés A magyar—szovjet könnyű­ipari együttműködés állandó munkacsoportja gazdasági és műszaki-tudományos együtt­működés elmélyítésére hat­napos tanácskozást tartott Szegeden, amely szombaton fejeződött be. A könnyűipari minisztériumi és vállalati vezetőkből álló szovjet kül­döttséget A. A. Birjukov, össz-szövetségi könnyűipa­ri miniszterhelyettes és G. P. Gamzemlidze Grú­zia könnyűipari minisz­tere, a magyar munkacso­portot Szabó Imre ipari mi­niszterhelyettes vezette. A szovjet vendégek megte­kintettek számos könnyűipa­ri üzemet, így a Kenderfo­nó és Szövőipari Vállalat új­szegedi szövőgyárát, a Szege­di Ruhagyárat, a Hódmező­vásárhelyi Divat Kötöttáru- gyár néhány gyáregységét, ellátogattak Martfűre és Kunszentmártonra, ahol a cipőgyár munkáját tanulmá­nyozták. A tárgyalások és a gyár- látogatások eredményéről a küldöttségek vezetői tájé­koztatták a sajtó képviselő­it. Egyebek között elmon­dották, hogy a munkacso­port ülésén áttekintették az együttműködést megalapozó könnyűipari fejlesztési irá­nyokat, tárgyaltak szovjet könnyűipari üzemek magyar közreműködéssel történő mű­szaki korszerűsítéséről. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió gazdasági és műszaki tudományos együttműködési kormánybi­zottsága 1981. évi határoza­tának megfelelően a Május 1. Ruhagyár, mint fővállal­kozó részt vesz két szovjet ruhagyár rekonstrukciójá­ban. Az első tbiliszi ruha­gyár korszerűsítése 15 hó­nap alatt már megvalósult. A felsőbb szintű megálla­podás értelmében tovább bővítik a konfekció, a cipő­ipari vállalatok együttmű­ködését. Az első korszerűsí­tési munkák befejezése után más grúziai üzemek rekonst­rukciójában is részt vesznek magyar vállalatok. A szovjet küldöttség veze­tői elismeréssel szóltak a magyar üzemekben szerzett tapasztalataikról, az üzem- és munkaszervezésről, a gyár­tási technológiáról, a termé­kek minőségéről, a munká­sok élet- és munkakörülmé­nyeiről, a szociális létesít­ményekről. — Mindazt, amit a felsőbb szintű tanácskozáson elhatá­roztak, azt a következő hó­napokban, években a gya­korlatban eredményesen kí­vánjuk megvalósítani — mondotta A. A. Birjukov —: Hisszük, hogy a tapasztala­tok átvételével könnyűipari vállalataink hatékonyabban gazdálkodnak, jobb minősé­gű, versenyképes cikkeket állítanak elő — mondotta a szovjet miniszterhelyettes. (MTI) A tök még primőrnek szá­mít a hatvani piacon

Next

/
Oldalképek
Tartalom