Népújság, 1984. június (35. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-23 / 146. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. június 23., szombat Már korábbi lapszámainkban is foglalkoztunk a Bükk különleges növényeivel. Az Eszaki-Középhegy- ség legnagyobb területű és legváltozatosabb részének rovarvilága is hordoz néhány különlegességet. Növénytakarója — különösen a hegység magas fennsíkján és az északi völgyekben — már erősen emlékeztet a Kárpátokra. Ezúttal ismét néhány érdekességet mutatunk be olvasóinknak a Bükki Nemzeti Park növénytani és rovartani különlegességeiből. összeállította: Mentusz Károly A növényvilág arisztokratái A bangók Az orchideák különleges családjának legfurcsább, legtitokzatosabb nemzetségét a bangók (Ophrys sp.) alkotják. Különös virágszer. kezetük, rejtélyes, igen nehezen tanulmányozható életmódjuk. megoldhatatlannak tűnő mesterséges szaporításuk és tartásuk, ritkaságuk és kényességük miatt az európai növényvilág „arisz- tokratái”-nak nevezik őket. Hazánkban mindössze öt fajuk él, s mindegyik virágéinak mézajka (lásd kép) meghökkentően hasonlít valamely rovar nőstényére. Nevüket is azokról kapták: poszméhbangó, méhbangó, légybangó, pókbangó. 1—3 «an nagyságú virágaik 5 lepellevélből és egy nagyobbra nőtt mézajakból állnak. A mézajak azonban más orchideáktól eltérően — nem sarkantyús, felülete sűrű, apró szőröktől bársonyos és különböző rajzolatú. Messziről a 20—30 cm magas tő- kocsányon egyesével ülő virágok megtévesztésig hasonlítanak egyes rovarokra. Megfigyelték, hogy csupán a rovarok hímjei keresik fel. Ám nem elsősorban a nőstényükkel való meglepő hasonlóság miatt, hanem azért, mert e virágok a nőstény rovarokra jellemző specifikus illatanyagot ún. szexfe- romont) választanak ki. Az így -„elcsábított” és szexuális izgalomba hozott hímek a mézajak ölelgetése közepette elvégzik a beporzást. Nektárt a bangók nem termelnek. A magyarországi bangó fajok közül a pókbangó (Ophrys spíhegodes) a leggyakoribb. Több van belőle, mint a másik négy fajból együttvéve, ám ritkasága miatt csupán véletlenül bukkanhatnak rá. Főleg a nedves mocsárréteken, lápréteken él, esetenként azonban száraz sziklagyepekben is felbukkan (a közelmúltban fedeztük fel néhány tőből álló rendszeresen virágzó állományát a Bükk-hegység egyik száraz karsztbokorer- dejének tisztásán). A fű közt rejtőzve május közepén szökken szárba, s nyitja pókra emlékeztető 1—2 cm-es virágait. Nem feltűnő növény, de közvetlen közelről szemlélve bizarr szépsége megdöbbentő. Sötét vörösbarna szőrű mézajkának H betű alakú, világoskék rajzolatáról könnyen felismerhető. A bangók eredeti élőhelyükről kiemelve rövid idő múltán elpusztulnak, ugyanis különböző, ma még kevésbé ismert mikrogombák- kal élnek együtt, mikorrhi- zás kapcsolatban. Ritkaságuk miatt minden fajuk fokozottan védett, eszmei értékük 5 000 forint. Dr. Kárász Imre Különös növények a bükki Nagymezőn Nyár derekán a Bükk- fannsík lankáit járva, a Nagymező zöld pázsitjában két ritkán látott növényre bukkanhatunk: a kardvirágra és az északi sárkányfűre. A kardvirágot a nép nyelvén többféle néven ismerik, nevezik dákoskának, dárdaliliomnak, dárdácská- nak, legényvirágnak. Az itt előforduló réti kardvirág tudományos neve: Gladiolus imbricatus L. (1. ábra) A gladiolus szó kardocs- kát jelent, amely kard alakú lombleveleinek formájára utal. A szár csúcsán ötnél több liláspiros illatos virág egy oldalra néző virágfüzért képez. Egy-egy virágot zöldes murvalevelek vesznek körül. Az „imbricatus” szó jelentése: pikkelyes. zsiridelyes. Ez valószínű a hagymagumóját körülvevő barna színű, selymesen rostos buroklevelekre vonatkozik. A bájos réti kardvirágot a középkorban szívesen ültették a kertekbe. A XVIII. és XIX. században Dél-Afrikából igen sokféle nagy virágú. színpompás, illatos gladiolus-fajt hoztak Európába, amelyekből szebbnél szebb változatot állítottak elő a nemesítők. Ezekkel a délceg rokonokkal a hazánkban őshonos, szerény . dákoska nem tudta felvenni a versenyt, s talán ennek köszönheti megmaradását. Hazánkban csak kevés egyedszámmal fordul elő, a Sátor-hegység ben, Bükkben, Mátrában, Naszályon és a Bakonyban, valamint a Nyírség és a Tiszántúl egy-egy kis foltján. Kedveli a hegyi réteket, lápréteket, ligeterdőket, homoki tölgyeseket. A Kárpátokban gladiolu- szoktól pirosló rétekben gyönyörködhetünk, de előfordul egész Közép-Európá- ban és ettől délre, délkeletre eső területeken. E szép, de pusztulásban, levő növényt védjük, óvjuk meg a jövő számára! A Nagymező töbreinek sziklafüves lejtőit szálanként, vagy kis csoportokban az északi sárkányfű (2. ábra) díszíti kékes-lilás virágaival. E növényt nevezik még pofókának, sárkányfejű pofokénak, sallangos méhfűnek, sátánfűnek is. Tudományos neve: Dracocephalum ruyschiana L. (dracocephalus = sárkány- fejű). A növény 30—40 cm magas és a szár csúcsán rövid füzért képeznek feltűnően nagy ajakos Virágai. Az emberek képzeletében e virágfejecske úgy jelenhetett meg, mint egy hétfejű sárkány. A növény levelei vékony-szálasak, megdörzsölve citromillatúak. Hazánkban csupán a Bükk- hegység sziklagyepjeiben találta meg életfeltételeit. Messze elkerült társaitól, amelyek Európa és Szibéria magas hegyvidékein élnek. A furcsa növényt a növény- nemesítők munkája a kertek díszévé varázsolta. A Nagymezőn előforduló őshonos északi sárkányfüvet fokozottan védenünk kell, hiszen itt van egyetlen hazai előfordulása! Dr. Suba János Orchideák a nemzeti parkban Boldogasszony papucsa Sokan úgy tudják, hogy az orchideák, a növényvilág impozáns szépségű tagjai csak a trópusi őserdőkben élnek. Pedig az orchideákat, magyarul kosborféléket 47 faj képviseli hazánkban. Ezek közül részletesen a legszebbet, a trópusi orchideákra hasonlító, kevés helyen előforduló Boldogasszony papucsát (Cypripedium calceolus) mutatom be. Változatos névvel illetik: Mária papucsa, rigópohár, papucsvirág, pohárvirág. Ezek a nevek a virág feltűnően nagy, sárga, papucs alakú mézajkára utalnak. Ez a mézajak nem más, mint egy rovarcsapda, amelybe a nektárt kereső rovarok beleesnek és a virág megpor- zását elvégzik. A növény 20—50 cm magas, évelő, a gyöngyvirághoz hasonló kúszó gyöktörzse van. Szára hengeres, a rajta levő levelek széles elliptikusak. kissé redőzöttek és félig szárölelők. A szárat és a levelet apró érdes szőrök borítják. Virágai a szár csúcsán általában magáno- sak. Ritkán kettő vagy három virágot is láthatunk egy száron. A virág látványosságát adó. papucs alakú mézajak 2—4 cm hosszú, sárga színű, belül pirosán pontozott és erezett. A méz- ajkot öt sallangszerű. bíbor- barna külső lepellevél övezi. A toktermésében sok apró magvat képez. A fejlődő növény gyökerei gombafonalakkal kerülnek szoros kapcsolatba, amelyek vízzel és ásványi anyagokkal látják el, áttelepítése emiatt lehetetlen. A mag csírázásától virágzásig 10 év is eltelik. Május hónapban virágzik. Élőhelye a ligetes erdő. Nehezen viseli az erős beárnyékolást, de a teljes fényt sem kedveli. Nagymérvű és gyors pusztulását a „modem” erdőművelés is sietteti. Valamikor a Kárpát-medencében elterjedtebb volt, sajnos több helyről végleg kipusztult (Mecsek, Vértes, Keszthelyi-hegység). Kevés példányszámban még nő a Bükkön kívül a Zemplénihegységben, a Bakonyban és Sopron mellett. Egész kontinensünkön elterjedési területe leszűkült, egyedszáma csökkent e szép növénynek, ezért Európa minden országában fokozottan védik. Hazánkban 1982. •július 1-től fokozott védelmet kapott, eszmei értéke 5 000 forint, ami leszedése, kiásása esetén büntetésként kiszabható. Dr. Takács Béla Akis apollólepke A lepkékkel igein sokan foglalkoznak, gyűjtik megragadó esztétikai szépségük miatt. A tarka lepkék, pillangók láttán szinte mindenkit elfog a „gyűjtési láz”. Vannak, akiknek ez hobby, szórakozás, de ha ez a munka tudományos kutatás jellegű, akkor ez a gyűjtőmunka a kipusztulóban levő fajok fennmaradását és a természet értékeinek, védelmének, fokozottabb propagálását célozza! Az itt bemutatásra kerülő kis apollólepke (Parnassius mnemosyne) (lásd az ábrát) bár általánosan elterjedt a Kárpát-medencében, illetve hazánk területén, az utóbbi évtizedekben sok élőhelyét felszámolták, az ökológiai tényezők megváltozásával számuk jelentősen csökken! Nagyobb egyedszámban fordul elő a Bükk nyugati peremétől a Sajó-völgyéig. valamint a kerecsendi tatárjuharos lösztölgyesben. A kis apollólepke megjelenésében igen hasonlít a közismert fehér lepkéinkre, mint pl.: káposztalepke, répalepke, amelyekkel könnyen össze lehet téveszteni! Ezért szükséges, hogy néhány fontos megkülönböztető bélyegre felhívjuk a figyelmet, amelyek alapján elkülöníthetők a fentebb említettektől: 49— 60 mm hosszúságú elülső szárnyai fehérek, a csúcsok és a szárnyak szegélyei felé pikkelytelenek és üvegszerű. en áttetszőek, a szárnyakat még két fekete folt is tarkítja. A hátulsó szárny belső szegélye fekete. Testét dús. fehér szőrzet fedi. Kedvező időjárás esetén már május elején találkozhatunk vele, de fő repülési ideje május közepére esik. Nedvességkedvelő faj. Hernyója, amely fekete alapon pirosán pettyezett, az odvas keltikén (Corydalis cava) él. Közvetlen környezetünkben, a Bükkben élő populációi fokozott figyelmet érdemelnek, mivel még alfaj i hovatartozásuk nem teljesen tisztázott, ezért további vizsgálatot igényel rendszertani helyzetük megítélése. Ez indokolja többek között védetté nyilvánításukat. Dr. Varga János— Mikus László VASÜTGÉPÉSZ-MÉRNÖK számára TANÁRI állást kínál a debreceni Landler Jenő Szakközépiskola vasúti járművek, dízelmozdonyok és a kapcsolódó szakmai tárgyak oktatására. ÉRDEKLŐDNI LEHET: Debrecen, Tanács u. 3. műszaki igazgatóhelyettesnél. Az Észak-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat megvételre ajánl: 3 db MARABU IV típusú ikerkazánt, 2 db 2000 l-es boylert, használt. Érdeklődni lehet személyesen: Miskolc, Dózsa Gy. u. 13. sz. alatt, az üzemviteli főosztályon, vagy a 16-931 sz. telefonon. Mátrai Erdő; ^és Fafeldolgozó Gazdaság Építésvezetősége FELVESZ külszíni robbantómesteri vizsgával rendelkező MÉLYÉPÍTŐ TECHNIKUST — vagy BÁNYATECHNIKUST, valamint: MÉLYÉPÍTŐ TECHNIKUST művezetői munkakörbe. Fizetés kollektív szerződés- szerint. JELENTKEZNI LEHET: MEFAG Építésvezetőségén, Eger—Felnémeti telepen (Fűrészüzem mögött), valamint a 12-414-es telefonon az üzemvezetőnél.
