Népújság, 1984. június (35. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-17 / 141. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. június 17., vasárnap 3 SIKERES RAJT Háromszáz új vállalat A TANÁCSOK ÉS A LAKOSSÁG PÁRBESZÉDE A falugyűlések haszna Jól rangsorolt lakossági javaslatok, több társadalmi munka — Előtérben a környezet- védelem — Mi lesz a körzeti orvosi és a lakossági telefonszolgálattal — Több mint 1300 közérdekű bejelentés A nyolcvanas évek elején az előző évtized gyakorlatá­val ellentétes tendencia fi­gyelhető meg a vállalatok átszerveződésében. Miköz­ben korábban a terebélyese - dés, a kisebb' üzemek és ter­melőegységek felszippantá­sa jellemezte a magyar gaz­daságot, az utóbbi években mind több gazdálkodó pró­bálgatja önállóan szárnyait. A vállalati szervezeti rend­szer korszerűsítését jelzi pél­dául, hogy 1080 és 1983 kö­zött összesen 25 gazdasági egység (ebből 12 tröszt) szűnt meg, 16 vállalat mérete csők. kent és mindössze egy vál­lalat nagysága növekedett. Az említett időszakban három­százat is meghaladja az ön­állóvá vált gazdálkodó szer­vezetek száma. Emellett ta­valy 122 kisvállalat alakult. Az életrevalóság bizonyítékai Az átszervezés és a vele­járó önállóság nem önmagá­ért való törekvés. Példák so­kasága bizonyítja, hogy az önállósulás következtében ki­alakuló gazdasági kényszer óriási energiákat szabadíthat fel. A kisebb szervezet ugyan­is általában nem képes elvi­selni azokat a veszteséges vállalkozásokat, amelyek a közös alapok és az elszámo­lás gyengesége miatt olykor eleve felismerhetetlenek. Vagy, amennyiben mégis tudnak róla, a nagyvállalat gazdálkodása összemossa a ráfizetéses és nyereséges ak­ciókat. A tapasztalatok az esetek többségében kedvezőek. Az Egyesült Izzótól leszakadt Gábor Áron Gépgyár öntö­déjében korábban a nagy- vállalati szervezetben a gé­pi kapacitás hatodrészét hasz­nálták ki. A tröszttől elvált egri, pé­csi és debreceni dohánygyár ugyancsak bebizonyította al­kalmazkodó képességét. Egye­bek közt új beszerzési for­rások feltárásával és az ér­tékesítési formák változato­sabbá tételével javítottak gazdálkodásukon. Versenyezzenek a fogyasztóért Az önállósuló vállalatok első lépéseit gyakran nehe­zíti, hogy olykor hónapokig elhúzódnak az anyavállalat és a leszakadó egység közöt­ti viták. A disputa tárgya a leggyakrabban a termelő gé­pek, berendezések és a ko­rábban felvett hitelek ter­heinek megosztása. Márpedig tisztázatlan erőviszonyok kö­zepette az átlagosnál kocká­zatosabb a döntés. A szétválasztással járó el­kerülhetetlen feszültségek el­lenére továbbra is indokolt a termelő szervezetek egy részének decentralizációja, szétválasztása. Enélkül ugyanis elképzelhetetlen a gazdasági reform folytatását szolgáló versenyhelyzet ki­alakulása. Ami — hasonló­an az önálló gazdálkodás­hoz — ugyancsak nem ma­gáért való folyamat. Csakis vereenyben, másokkal össze­vetve mérettetnek meg a gazdálkodó szervezetek, s vál­hatnak ezáltal költségérzé­kennyé, ami a hatékonyabb gazdálkodás egyik fontos fel­tétele. Egy pénzügyi vizsgálat ki­mutatta: a magas jövedel- mezőségű vállalatok között igen nagy a tanácsi vállala­tok és szövetkezetek, vagyis a kis és közepes gazdálkodó szervezetek aránya. Bizonyos azonban az is, hogy ezekben a szervezetekben jól érvénye­sül a gazdasági szabályozók hatása. Nemcsak szétválás Általánosabb azonban, hogy még mindig sok a monopol- helyzetű vállalat. Ami nem­csak költségérzéketlenséget okoz, hanem valamiféle tu­dathasadásos állapotot is eredményez. Nevezetesen: a gazdálkodók, ellátási felelős­ségük következtében nem szüntethetik meg a vesztesé­ges termékek gyártását, mi­közben a szabályozás nem a piac ellátását, hanem a vál­lalat jövedelmezőségét hono­rálja. A monopolhelyzet meg­szüntetése, a költségérzékeny­ség és ezáltal a hatékonyság kikényszerítése — olyan ér­vek ezek, amelyek feltétle­nül az önállósulási folyama­tok folytatása mellett szól­nak. Molnár Patrícia Évről évre visszatérő ese­mények a megye települé­sein, valamint a városkör­zetekben a lakosság és a tanács párbeszédei. A falu­gyűléseken, illetve a város­körzeti lakossági tanácsko­zásokon a közelmúltban nem kevesebben, mint 18 ez­ren voltak kíváncsiak szű- kebb pátriájuk eredményei­re, terveire. S nemcsak kí­váncsiak voltak, hanem vé­leményalkotók, egy-egy kö­zösség szószólói is, akik egészséges lokálpatriotizmus­sal viselik gondját lakóhe­lyüknek. Támogatva ezzel azokat a tanácstagokat, akik aktivan vesznek részt a he­lyi közéletben. De, nem szó nélkül hagyva más lakossá­gi képviselők, tisztségviselők érdektelenségét, tehetetlen­ségét. A megtartott 119 fa­lugyűlés, valamint a számos városkörzeti tanácskozás so­rán ugyanis nem egy alka­lommal érte kritika azokat a tanácstagokat, akik még a falugyűlésen sem tették tiszteletüket választóik kép­viseletében. Ezért is került sor arra, hogy a helyi veze­tők felhívták az állampol­gárok figyelmét: a legköze­lebbi választásoknál nagyobb felelősséggel kell majd dön­teni a tanácstagok szemé­lyéről. A nemrégiben befejeződött falugyűlések egyik tapaszta­lata volt, hogy jó visszhan­got váltott ki a lakosság körében, ha a tanácsi vezetők felidézték a korábbi javas­latokat. s beszámoltak az in­tézkedéseikről. Példák sora igazolta: a tanácsok jól rangsorolták a lakossági igényeket, s ez tette lehető­vé, hogy a helybeliektől a korábbinál több társadalmi munkára építhettek: me­gyénkben összesen 240,5 mil­lió forint értékű segítségre. A legjobbak között Andor- naktálya magasodott ki: az egy lakosra jutó társadalmi munka értéke 2310 forint volt az elmúlt évben. örvendetes tény, hogy szinte minden településen felvetődött a környezet vé­delme, a lakóhely szépítése: szóltak az illegális szemét­lerakóhelyek megszünteté­séről, a köztisztasági tanács­rendeletek betartásáról, mint például Istenmezején, Eger- szóláton, Mátraballán. Eger- csehiben, Bükkszéken, vagy Kerecsenden, amelynek társ­községében kezdeményezték a Virágos Demjénért moz­galom megszervezését. Sok helyütt esett szó a vízellá­tás, a szennyvízelvezetés gondjairól. Jellemző például, hogy Boldogon 650-en vettek részt a falugyűlésen, amely után egyöntetűen megalakí­tották a községi víztársula­tot. .. Foglalkoztak a közlekedé­si hálózat fejlesztésével, az utak, járdák karbantartásá­val, a közlekedésbiztonság felülvizsgálatával, valamint a helyijáratok számának bő­vítésével. Andornaktályán és Pétervásárán például a Volánnak adták fel a kérdést: miért nem lehet a közös tanács területén he­lyijáratra érvényes bérlet­tel utazni a sokkal drágább helyközi bérlet helyett.. ? Ami pedig az egészségügyi ellátást illeti, főként az or­vosokkal való kapcsolattar­tás nehézsége vetődött fel élesen, ugyanis több köz­ségben leszerelték a körzeti orvosok telefonját! De szá­mos felszólaló sérelmezte: módosítsák a posta nyitva tartási idejét az igényekhez. Ezen belül konkrétan a távbeszélő szolgálat olyan megszervezését, amely lehe­tővé teszi, hogy a készülé­kek bármikor igénybevehe- tők legyenek. A városkörzeti tanácsko­zások is a lakossággal való jó kapcsolatok kiépítését és megtartását, elmélyítését szolgálják a tanácsok szá­mára. Ezeket a fórumokat a körzetben élők aktivitása jellemezte. Hatvanban pél­dául 191 közérdekű felszó­lalást jegyeztek fel a taná­csi ügyintézők, 141-re a helyszínen válaszoltak, a többire írásban — illetve később — a tanácsi fogadó­órákon kerestek megnyugta­tó megoldást. Egyébként nemcsak a hatvani, hanem szinte valamennyi falugyű­lésre, tanácskozásra jellem­ző volt, hogy zömmel köz­érdekű kérdésekkel, felve­tésekkel foglalkoztak a részt­vevők. Jelzi ezt a statiszti­ka is, amelyet a tanácsok és a népfrontbizottságok ál­lítottak össze: több mint ezerháromszázán szólaltak fel a kereskedelem, a la­kossági szolgáltatások, a kul­turális, egészségügyi, szoci­ális, kommunális, közlekedé­si, valamint az ügyintézői apparátusi munka közös ér­tékelése kapcsán. Természe­tesen abban a reményben, hogy egy esztendővel ké­sőbb egy sor, ma még soka­kat foglalkoztató gond meg­oldódik s nem lesz témája az immár hagyománnyá vált párbeszédeknek. EGY ELLENŐRZÉS TAPASZTALATAI Ha az idegen megfordul az egri éjszakában Az éj leple mindent elfed. A sötétséget hívják támaszul az utcákon kalandozók, a csavargók, a piti kis szélhámosok, tolvajok, a garázda részegek, az erőszakoskodók, az áldozatukra leselkedő rablók. Legalábbis a világ bizonyos több milliós nagyvá­rosaiban, amelyekben külhoni vagy turista számára ugyancsak veszélyes, óvatossá­got parancsoló ez a napszak. Egerben és környékén persze közel sem ilyen félelme­tes a helyzet. Mindenestre — az idegenforgalmi idény kezdete előtt— elkísértük a rendőröket egyik hét végi éjszakai szolgálatokra, vajon mit talál az Idegen ha meg­fordul az egri éjszakában. Félig csendes országutak Néhány perccel múlt ette hét óra. Az egri kapitányság Ügyeletén nagy a sürgés­forgás. Ancsán András r. százados, ügyeletvezető ki se látszik a munkából. Szinte pillanatonként csörögnek a telefonok, utasításra várnak az éjszakai szolgálatra ér­kezők. A „nagyüzem” — halljuk tőle — már délután megkezdődött: a 45 éves eg­ri K. Józsefnét négy óra tájban iszogatás közben iga­zoltatták a Napfény bisztró­bon. Mivel rendőrségi fel­ügyelet alatt áll — és ennek szabályai szerint nyilvános szórakozóhelyet nem látogat­hat —, hazaparancsolták. Erre vetkőzni kezdett, ami­ért előállították, majd a mentő vitte el az ittas asz- szonyt, hogy az ápoló kezek között lehiggadjon. Egy épülettel odébb Ver- hóczki Richard r. százados a közlekedésieknek köti a lelkére, hogyan végezzék munkájukat az elkövetkező órákban: — Külön figyelmet szen­teljenek az ittas járműveze­tőkre, de ne menjenek el szó nélkül a közbiztonsági szabálysértések mellett sem! Fél 8. Felsőtárkány hatá­rában jó darabig csak a villámlás foglalkoztatja a járőrt. Az útra merészkedők — mintha csak megérezték volna —, ragaszkodnak a KRESZ előírásaihoz. Felné­meten viszont már megállí­tanak egy piros Ladát. Az ifjú hölgynél, de édesanyjá­nál sincs meg a forgalmi engedély, a jobb első kerék pedig olyan sima, hogy fé- sülködni lehetne benne, akár egy tükörben. A figyelmez­tetés nem marad el. Juhász Ferenc r. őrmester és Ko­vács József r. szakaszvezető azonban méltányolják a nagy sietséget: a lány más­napi esküvőjére készül­nek. .. Kis Polski Fiat fulladt le az út szélén. Gazdája igen élelmes, mielőtt bármi tör­ténne, a rendőröktől kér se­gítséget. Megkapja. Két tini közeledik imbolygó kerékpá­ron. Lámpa nélkül szürkü­letben. ök is megkapják — a feddést, s az intő szót, hogy tolják haza a biciklit. Kilenc óra. A dohány­gyár mellett újra a közle­kedésiekkel találkozunk. — Három autó alaposan túllépte a sebességet — tájé­koztat a járőrvezető. — Egy nyugatnémet Mercedes pél­dául csaknem százzal söpört végig a városon. P. István, mezőkövesdi lakos Zaporo- zsecéről le kellett venni a rendszámot, mert érvényte­len forgalmi engedéllyel köz­lekedett, a kocsi féke egyál­talán nem fogott. A buda­pesti S. Sándor pedig bor­ral melengette magát autó­zás közben, amint azt a szonda megmutatta. Duhaj lovas a viadukton Háromnegyed 10. Az eső és a televízióban .vetített film (Alcatraz) miatt csen­des a Csebokszári-lakótelep. Rádión érkezik a hír, a Rácz-hóstyán valaki nagyon erősnek képzeli magát. Előbb a sértettel futunk össze. — A Szepesi utcában la­kom — mondja az ijedt ar­cú fiatalember. — Épp a ház elé értem, leállítottam a motort, amikor jött fe­lém a nagydarab ember. Be­ugrottam a kapu mögé. Azt majdnem beszakította, majd fellökte a motort. A Könyök utcai T. Sándor már régi ismerőse a rend­őröknek. Ha iszik, mindig garázdálkodik. Épp a felesé­gével bánt volna el csú­nyán, ha nem érkezünk. Az asszony mégis ígéri, ez­után már csend és nyuga­lom lesz. A lakásban bizto­san, hiszen tíz perc múlva a viadukton taálkozunk a férfival. Szép szürke deres hátán lovagol fel és alá az autók között. Persze, nem sokáig... Közben az ügyeletén a szokottnál is nagyobb az iz­galom. Bodonyból — tudjuk meg az okát — egy kisgyer­mek eltűnéséről jött bejelen­tés. Fura módon G. András csak 10 óra körül döbbent rá: kilencéves Péter fia még nem tért haza a délutáni játszadozásból. Nyomban megkezdődik a felderítés. Ejfél felé jár az idő. Az egri autóbusz-pályaudvaron járőrkocsik, mentők. Az egerbaktai P. István, akár egy szfinx, oly mereven ül a pádon. Szemei felakadva. „Kollégája”, a kerecsendi Cs. György a váróterem kö­vezetén fekszik mély álom­ban. Felébreszteni is nagy fáradságba kerül a mentő­ápolónak. — A népkerti sörözőben iszogattunk egy kicsit — magyarázza barátja. — Tet­szik tudni, ma kaptunk fi­zetést. .. Hamar kiderül, a több ezer forintból mindössze négyszáz maradt meg a dáridó után. Mindkettőjüket bezsuppolják a mentőkocsiba, bizonyára a kijózapítás sem lesz olcsó mulatság. Ráadásul mind­kettőjükkel szemben botrá­nyos részegség miatt indul majd eljárás. Hajnali egy óra. Egy jó és egy rossz hírről tájékoz­tatnak, amikor bekukkan­tunk ismét az egri ügyelet­re. Az előbbi, hogy az el­veszettnek hitt kisfiú meg­került. Különváltan élő édes­anyjához utazott el Szuhára. Ezt persze, elfelejtette meg­mondani az apukájának. Ugyanakkor Poroszló kör­nyékén súlyos baleset történt. Teherautó és mikrobusz ka­rambolozott. Az előbbi vét­kes jármű segítségnyújtás nélkül továbment. A megye szinte minden településén dolgoznak a szolgálatban lé­vő rendőrök és önkéntes se­gítők. Kutatásuk eredmény­nyel jár, hamarosan árokba borulva találják meg a vét­kes tehergépkocsit. ★ Elmúlt két óra. Az adó­vevő készüléken is mind ke­vesebb a szóváltás. Lassan véget ér az éjszakai szolgá­lat. A benne részt vevőknek persze, még jócskán van tennivalójuk, összesíteni, ér­tékelni a tapasztalatokat. Egy dolog azonban mele­gében bizonyossá válik — miként kísérőink is mond­ják —, kivételes volt ez a hétvégi éjszaka. Hiszen meg­esik, hogy hosszú heteken, hónapokon át alig akad munkájuk az ebben a nap­szakban szolgálatot teljesí­tőknek, közrendünk, közbiz­tonságunk felett őrködőknek. Márpedig ez azt jelenti, az idegennek egyáltalán nem kell veszélyektől tartania, ha megfordul az egri éjsza­kában. Szalay Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom