Népújság, 1984. június (35. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-15 / 139. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1984. június 15., péntek A SOMOGYI KÖNYVTÁR új ÉPÜLETE. A szegedi Dóm téren elkészült az ország egyik jelentős kulturális beruházása, a Somogyi Könyvtár, és a Csongrád megyei Levéltár új épülete (MTI fotó: Nagy László felv. — KS) Pécsi István: Évtizedek az ifjúságért (A nevelés professzora — emberközelből) Tanítványai, tanár társai, barátai és családtagjai a napokban köszöntötték 80. születésnapján dr. Somos Lajos nyugalmazott főisko­lai tanárt, a Magyar Peda­gógiai Társaság Heves me­gyei tagozatának elnökét. Erre az alkalomra jelen­tette meg a Magyar Pedagó­giai Társaság azt a kiadvá­nyát, melyben az olvasók betekintést nyerhetnek Észak-Magyarország egyik legjelentősebb elméleti és gyakorló pedagógusának életútjába, munkásságába. Ez a pálya, amelyet a szer­ző olvasmányosan, de tudo­mányos igényességgel mu­tat be, nem szokványos. Az indulás nehézségei (a haj­dani juhász család hetedik, legkisebb gyermeke), a pe­dagógus-sors rögös szépsé­gei, a tevékenység a nyugdí­jaskor egyaránt jellemzői hivatásának. Pécsi István hűen érzé­kelteti, hogyan jutott el ez a kartársai és tanítványai által méltán tisztelt nevelő „Az akkoriban nem nagyon érdekelt a tanulás”-tól ad­dig, hogy a bibliográfiát igényesen összeállító dr. Szecskó Károly több mint 110 könyvet, cikket, elem­zést sorolhatott fel Somos tanár úr munkáiból. Az életút és a róla szóló könyv sok hasznos olyan tapasztalatot is kíván, amelyből a ma pedagógusa is tanulhat. Egyet ezek kö­zül szeretnénk kiemelni: a ma pedagógiájának is egyik központi kérdése a hátrá­nyos helyzetű tanulókkal- való foglalkozás. A szerző arra is szépen világít rá, hogy nem elegendő a társa­dalom, az iskola, a pedagó­gus lelkiismeretes törődése, a sikerhez tanulók akaratá­ra, tettrekészségére és szor­galmára is szükség van. Színes sztorik tárják elénk egy emberséges, tanít­ványait követelve szerető pedagógus munkásságát. Jól érzékelhetően rajzolódik ki az életút meghatározó sze­repe a pályára. A hátrányos helyzetből indult tudós ta­nár egyik központi pedagó­giai problémája az ilyen indíttatású tanulókkal va­ló foglalkozás lett már a felszabadulás előtt is. Dr. Szabados Lajos ★ Dr. Somos Lajos munkás­ságáról filmet készitettek, melyet a televízió csütörtö­kön sugárzott Teremtő nyugtalanság címmel. A forgatókönyvet dr. Nagy Andor kandidátus, a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola tanszékvezető tanára írta. A magyar nyelv hete Heves megyében Az összegezés és az érté­kelés szándékával adunk számot az 1984-es magyar nyelv hete Heves megyei rendezvényeiről. Maga az elnevezés már nem fedi a valóságot: az egy hét idő­tartama szűknek bizonyult arra, hogy eleget tehessünk annak az érdeklődésnek, amely anyanyelvi nevelő­ismeretterjesztő előadásso­rozatunkat kísérte. Meg kellett tehát hosszabbíta­nunk anyanyelvűnk ünnepi hetét, annál is inkább, mert az anyanyelvi ismeretter­jesztés megújulásának va­gyunk tanúi itt Heves me­gyében is. Az érdeklődők köre is tágult, az előadáso­kat kérő intézmények, szer­vezetek száma is növekedett. Ha ez a folyamat tovább tart, akkor alig lesz olyan helység megyénkben, ahová nem juthatnak el előadóink. Ennek az örvendetesen megnövekedett érdeklődés­nek és igényinek megfelelően érvről évre bővítenünk kel­lett tematikánkat, korszerű­sítenünk illett előadásaink módszerét, új és új előadó­kat kellett megnyernünk vállalt feladataink elvégzé­sére. Az alábbiakban éppen arról adunk számot, hogy mindezeket a célokat igye­keztünk el is érni. Példamutató volt a szer­vezés is. Ebben kulcsszere­pet vállalt a TIT Heves megyei Szervezetének veze­tősége, magyar nyelvi szak­osztálya és a tanárképző főiskola magyar nyelvészeti tanszéke. De valójában itt is bővíteni illik a rendező szervek körét azoknak az intézményeknek a nevével, akik vállalták és példás rendben megszervezték me­gyénk városaiban, községei­ben a magyar nyelv heti előadásokat. A szervezés irányítását végző Tóth Vil- mosné, Kőfalvi Katalin (Eger), Sisáné Murai Judit, Bozsik István (Gyöngyös), Dr. Nagy Ferenc (Heves), Császár István (Füzesabony) segítségével sikerült elér­nünk, hogy előadóinkat min­denütt jól megszervezett hallgatóság várta, s az elő­adások légköre is olyan volt, amely alkalmat adott arra, hogy valódi partnerviszony alakuljon ki az előadók és hallgatóságuk között. Megyei rendezvénysoro­zatunk nyitányát április 10- én Füzesabonyban tartottuk a Füzesabonyi Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépisko­la vezetőségénék, tanárainak és ifjúságának rendezésében. A megnyitót Eperjesi Lász­ló igazgató tartotta, s kö­szöntötte a nagy számban megjelent hallgatóságot. Az ifjúság rövid, de igényes műsora is szép keretet adott az ünnepi megnyitónak. A megnyitó rendezvény elő­adását Dr. Koltai Ádám, a TIT országos magyar nyelvi választmányának tagja tar­totta. Tartalmas és igényes előadásáról a Népújság ha­sábjain Pécsi István szá­molt be. Az előadás témája: Hogyan beszél ifjúságunk? Ez sem véletlen: a magyar nyelv hete idei, 1984. évi előadásainak központi kér­dése „Az ifjúság beszédkul­túrája” témakör volt. Ezt a témát megyénk több helysé­gében is sok iskola, intéz­mény (ifjúsági klub, könyv­tár, szülői munkaközösség, nevelési központ stb.) kérte. A téma időszerűségéről azok is vallottak, akik hozzá­szóltak előadásainkhoz. Egyetértettek azzal is, hogy hasznos volt ilyen keretek között is mérlegre tenni if­júságunk nyelvhasználatát, nyelvi viselkedési formáinak alakulását. Mindezt azonban elsősorban * a szükségesnek tűnő javítások felvázolásá­val igyekeztünk a hallgató­ság elé tárni, azaz nemcsak a diagnózist írtuk le, hanem a megfelelő terápiára is vol­tak elgondolásaink. Ebbe a témakörbe vonhatók idei előadásaink közül ezek is: Az élőszó az iskolában: a tanulói beszéd. Az ifjúság köszönési és megszólítási gondjai. Beszédkultúra és if júság. Hogyan beszél a mai fiatalság? Anyanyelv és az ifjúság. A kultúrált beszéd és nyelvi durvaság tünetei sitb. Témakínálataink közül elsősorban ezeket kérték a rendezőszervek: A Heves megyei nyelvjárás. A nyelvi humor és forrásai. Humor és derű a nyelvtanórákon. Köznyelvi szóhasználat, is­kolai szóhasználat. Anya­nyelvi tudat, nemzeti tudat. A szövegelemzés kérdései. Gyöngyös város 650. jubi­leumi éve alkalmából aján­lott két témánkat is sok is­kolában, intézményben (pl. a Húsipari Vállalat, a Bu­gát Pál Kórház, a kékeste- tőd Állami Gyógyintézet klubjában) szép számú hall­gatóság előtt, fejthettük ki. Gyöngyös város nevének élettörténete, Gyöngyös vá­ros népének szólásai és köz­mondásai témák előadásai kapcsán még arra is kap­tunk lehetőséget, hogy a szó­láskészletet bővíthessük. Több intézmény és szervezet kérte ezeket a témákat is: A közéleti nyelvhasználat: az értekezletek és a viták nyelvi formálása, a meg­győző beszéd retorikai és módszertani követelményei. A gyöngyösi pártszervezet aktivistái, a gyöngyösi me­zőgazdasági főiskola TIT-es csoportja részére tartott elő­adásaink arra is lehetőséget adtak számunkra, hogy a magyar nyelv heti előadá­sainkkal részt vállaljunk a különböző továbbképzési cé­lok megvalósításában is. Ezért ítéljük újszerűnek és hasznosnak azt. hogy több előadást kértek a szülői munkaközösségek részére is. A megtartott szülői érte­kezletek után rendezett TIT­előadásokon megjelent szü­lők nagy száma a jövőbeli a'nyanyelvi nevelési és isme­retterjesztő munkánk szem­pontjából is figyelemre mél­tó jelenség. Az ún. „helyi jellegű” té­mák (A Heves megyei pa­lócok szókészlete és szó- lóskincse. A török világ nyelvi emlékei, az egri nép szókészletében és szólás­kincsében. Hogyan beszél a Heves megyei nép? stb.) iránti érdeklődés arra fi­gyelmeztet bennünket, hogy a jövőben ezt a témakört bővítenünk kell. Hasznos­nak bizonyult Az idegenve­zető nyelvhasználata téma felvetése is. Mind Egerben, mind Gyöngyösön a megfe­lelő szervek továbbképzési célok szolgálatába is állít­hatják ezt a témakört. A magyar helyesírás kor­szerűsítésének idején ez az évi magyar nyelv heti elő­adások körébe vontunk he­lyesírási témákat is. Cél­szerű lenne, ha nemcsak az iskolai tanulók számára ren­dezett előadásokon hallhat­na a hallgatóság e fontos témakörről, hanem a felnőt­tek is a különböző művelő­dési házak rendezvénysoro­zata keretében. A köszönet és tisztelet hangján és szándékával kell szólnunk előadóink feladat- vállalásairól. Ezen a téren is új helyzet alakult ki. Az eddigi szakelőadóink, nyel­vészeink (Dr. Chikán Zol- tónné. Dobóné Dr. Berencsik Margit, Dr.. Fekete Péter, Dr. Pásztor Emil, Dr. Raisz Rózsa, Dr. Bakos József) mellett több kartársunk, TIT-aktivistánk is beállt a sorba. Előadásokat vállalók névsora ebben az évben is bővült. Molnár Endréné, Farkas Istvánná, Kovács Sándomé, Sajtos Dezsőné, Rubóczky Andrásné, Eper­jesi László, Szabó Béláné, Jakab Sándorné, Bakondi János előadásait megköszön­ve, a nyelvi szakosztály jö­vőbeni feladatának tekinti, hogy olyan előadói konfe­renciát rendez számukra, melynek keretében az anya­nyelvi nevelési és ismeret- terjesztési előadások, nyelvi, retorikai és módszertani kö­vetelményeinek elméleti, gyakorlati vonatkozásait ál­lítjuk előtérbe. S végül köszönetét kell mondanom azoknak, akik Heves megye városaiban és helységeiben aktív részt vál­laltak az ez évi magyar nyelv heti előadások meg­szervezésében. Az iskolák vezetői, pedagógusai mellett köszönet illeti a különböző klubok, könyvtárak és mű­velődési házak vezetőit, s nem különben azt a több­száz hallgatót, köztük igen sok ifjú embert, akik min­dig fegyelmezetten, ér­deklődéssel hallgatták meg előadásainkat. A magyar nyelv heti előadá­sok azt a feladatot is vál­lalják, hogy egyre értőbb és érdeklődőbb hallgatóság ne­velődjék a valóban értelmes és hasznos előadások isme­retanyagának és tanulságai­nak befogadására és tovább­adására. dr. Bakos József a TIT megyei magyar nyelvi szakosztály elnöke Ill 1. Kései Béla életkorát be- határolhanánk úgy is: har­mincon túl, negyvenen in­nen. Mivelhogy küllemének gyakori változása években mérhető nála. Ha például odafönt beborul a magassá- gos, Kései három-négy esz­tendőt is magára vesz, oly­annyira szomorú. Ha viszont süt a nap, s odafönt szeplő- nyi csak a felhőség, nem fordítható meg a tétel; Ké­sei Béla ilyenkor nem tű­nik három-négy évvel fia- talabbnak. Legföljebb egy- gyel, jobb esetben kettővel. Persze, ezt nem szabad ál­talánosítanunk — szakmájá­ra nézve marós — hősünk esetében, mert nemegyszer csaknem szétcsorgott a nap­korong, ő mégis ki volt bé­lelve búval. Kései Béla vissza-visszaté- rő búja szürkeségének tu­datából fakadt, ö mondta egyszer tükörmásának: mi a túrónak születtél e világ­ra, ha képtelen vagy kiemel­kedni? Éled a szürkék hit­vány életét, s bárhogyan is helyezkedsz, a nap nemcsak téged ajándékoz meg suga­raival. No, azért azt nem mond­hatjuk Késeire, hogy az irigység táplálta volna ben­ne a tükör előtti monoló­got. Nem volt ő irigy, csak egyszerűen szürke. Mit akart Kései? Hogy reá figyeljen a nagyvilág? Dehogy., Megelé­gedett volna azzal is, ha a kisvárosban ujjal mutogat­nak felé, vagy ha az utcá­jukban, na jó, legalább a házból valaki a szemével intett volna suttyomban a szomszéd felé, hogy nézd Zvoissky Zita illusztrációja csak, ott megy Kései. De nem. Kései Béla már nem jár­ta a kisváros utcáit virág­csokorral és papírpanírba rejtett hosszú nyakú üveggel. Megtette ezt korábban több vasárnapon is, csakhogy a járókelői azt higgyék: ven­dégségbe tart, vagy: de ren­des, visz a feleségének virá­got. Nem kapott efféle jel­zést, hát felhagyott a vasár­napi szertartással, s üldögélt agglegényi magányában ott­hon. Egy ilyen magány­vasárnapon fogadta meg; mindenáron ki fog törni sa­ját szürkeségéből. Majd ő megmutatja! Verset akart írni, de nem volt kihez, hát elvetette a papírt és a szándékot. Épp esett az eső, mindenki ro­hant az utcán. Itt az alka­lom, gondolta, s hajadon­főit, egyszál ingben sétálni indult. Ernyő? Minek?! Hogy még inkább kitűnjön a ro­hangáló, a tócsákat kerülge­tő embertársai közül, meg­állt az egyik tócsánál. A tó­csa a járdán volt, a járda mellett autó. Kései jókorát dobbantott a tócsába, fröcs- csent a lé az autó oldalá­hoz. De hiába e fordított művelet, senki sem állta őt körül, senki sem csettintett, hogy ez igen! Ezt nevezem! Ilyen ám a bátor ember! Ha látta is esetleg valaki, egészen mást gondolt Ké­seiről. Azt gondolhatta vol­na. .. Pedig nem volt az! Csak szürke. Néha-néha fellobbant benne valami, valami szik­rányi fény, de az azonnal ki is aludt. Így hát maradt a szürke kis senki. A névte­lenség már-már hurokként ölelte a nyakát, szorongatta. Azért is megmutatom ezek­nek, ki az a Kései Béla, mondta egy napon tükörmá­sának, és kacsintott egyet. Arca mosolyra rándult. Meg is lepődött emiatt, mert ilyet aztán rég látott a tü­kör, a tükörkép és Kései. Agyában mocorogtak a gon­dolatok, szája széléről hol eltűnt, hol visszajött a mo­soly, később már tartósan húzódott szét a szája, már röhögött is, tán még tap­solt is örömében. Ez az! — mondta a tükörnek, és bol­dogan becsapta maga mö­gött a fénytelen lakás ajta­ját. A spórolt pénz a zsebében szorongott. Az áruház pult­jára rakott bőröndök közül kiválasztotta és megvette a legnagyobbat. Kirohant vele az utcára. A járókelők most azt hiszik, vonatra sietek, gondolta, mivelhogy azok készséggel adtak utat nekL Kezdetnek nem is rossz! De várjatok csak, mi jön ez­után?! (Folytatjuk) A vilógsz ónt Hámor Vilmos:

Next

/
Oldalképek
Tartalom