Népújság, 1984. május (35. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-09 / 107. szám
2 NÉPÚJSÁG, 1981. május 9., szerda Ülést tartott az Országos Béketanács A Szovjetunió Nemzeti Olimpiai Bizottságának ülése (Folytatás az 1. oldalról) az amerikai hatóságok és a játékok szervezői olimpiaellenes lépéseinek helyeslé. sével” — mutat rá a nyilatkozat. Mint ismeretes, a Szovjetunió Nemzeti Olimpiai Bizottsága 1984. április 10-i nyilatkozatában mélységes aggodalmának adott hangot amiatt, hogy a játékok szervezői durván megsértik az olimpiai Charta szabályait, s az Egyesült Államok reakciós körei a hivatalos hatóságok beleegyezésével szovjetellenes kampányt bontakoztattak ki. A Szovjetunió Nemzeti Olimpiai' Bizottsága ebben a nyilatkozatban felkérte a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot, hogy vizsgálja meg a kialakult helyzetet. Ez év április 24-én a Nemzetközi Olimpiai Bizottság ülésén jogosnak és megalapozottnak ismerte el a Szovjetunió Nemzeti Olimpiai Bizottságának álláspontját. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság véleményét figyelmen kívül hagyva az Egyesült Államok hatóságai azonban továbbra is durván beleavatkoznak azokba az ügyekbe, amelyek kizárólag a Los Angeles-i olimpia szervező bizottságának hatáskörébe tartoznak. Ismeretes, hogy a jelenlegi olimpia előkészületeinek első napjaitól kezdve az amerikai kormányzat saját politikai céljai érdekében akarja kihasználni a játékokat. Az országban soviniszta hangulatkeltés folyik, szovjetellenes hisztériát szítanak — mutat rá a nyilatkozat. (MTI) Az olimpia és az amerikai jobboldali szervezetek A Szovjetunió Nemzeti Olimpiai Bizottsága kedden nyilvánosságra hozott döntésit megelőző hetekben a „tiltsák el a Szovjetuniót” elnevezésű jobboldali koalíció hivatalos amerikai figyelmeztetés, vagy akárcsak rosszallás hiányában tovább fokozta tevékenységét. David Balsiger, a koalíció vezetője több ízben fórumot kapott a Los Angeles Times és más jelentős lapok hasábjain nézeteinek kifejtésére. E nézetek annak részletezéséből tevődik össze, miként lehetne a szovjet sportolókat rábírni, hogy politikai menedékjogot kérjenek az Egyesült Államokban az olimpia idején. Balsiger maga is elismerte, hogy a koalíciójához tartozó jobboldali szervezetek emberei alkalmi munkásokként igyekeznek elhelyezkedni az olimpiai faluban, és a létesítiriényeknél, hogy így kapcsolatba kerülhessenek a szovjet sportolókkal, ötvenezer dollárt kívántak fordítani a csábítási kampány céljaira és 500 „menedékhelyet” készítettek elő, amelyek befogadhatják a ,.menekülőket.” (Folytatás az 1. oldalról) budapesti üzem, vállalat dolgozói, valamint az V. kerületi intézmények, iskolák és lakosok képviselői is. A koszorúzási ünnepség az Internacionálé hangjaival ért véget. A megemlékezést követően a Parlament Vadásztermében összeült az Országos Béketanács. A megjelenteket — közöttük a Szovjet Békevédelmi Bizottság, valamint a Magyar—Szovjet Baráti Társaság meghívására hazánkba érkezett szovjet ifjúsági küldöttség tagjait — Sebestyén Nándorné, az Országos Béketanács elnöke üdvözölte. Méltatta a Szovjetunió történelmi érdemeit a fasizmus szétzúzásában, s azokat az erőfeszítéseket, amelyekkel hozzájárult az új élet alapvető feltételeinek megteremtéséhez. Ezután Várkonyi Péter külügyminiszter adott tájékoztatást időszerű nemzetközi kérdésekről. Bevezetőjében a béke- és barátsági hónap jelentőségét méltatva elmondotta: a most kezdődő eseménysorozat a jelenlegi feszült nemzetközi helyzetben különösen fontos feladatot vállal azzal, hogy mozgósítja és tömöríti a béke híveit hazánkban a fe. nyegetö veszély elhárítására. A világpolitikai helyzetben bekövetkezett kedvezőtlen változások okairól szólva rámutatott: a szélsőséges, agresszív imperialista körök évek óta koncentrált szovjet- és szocialistaellenes propagandakampányt folytának, és ezzel párhuzamosan az államok közötti normális kapcsolatok meggyengítésére, a katonai erőfölény megszerzésére törekednek, annak érdekében, hogy a világ népeire rákényszerítsék akaratukat. A Varsói Szerződés tagállamai több alkalommal kinyilvánították azt az eltökélt szándékukat, hogy nem engedik meg a történelmileg kialakult erőegyensúly megbontását, ugyanakkor küzdenek azért, hogy ez az egyensúly a fegyverzet lehető legalacsonyabb szintjén valósuljon meg — mondotta. — A fegyverzet csökkentéséről érdemben tárgyalni kizárólag az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvének betartásával, a másik fél jogos biztonsági követelményeinek figyelembevételével lehet — hangsúlyozta a továbbiakban. Utalt rá, hogy kontinensünkön a bekövetkezett kedvezőtlen változások ellenére sincs közvetlen háborús veszély, de növekedett a nukleáris fenyegetettség. E folyamatok azonban, visszafordíthatok, mert léteznek, s hatnak azok az erők, amelyek az enyhülés politikáját állítják szembe a feszültség fokozásának szándékával. Kiemelte a szocialista közösség szerepét a béke és biztonság előmozdításában, hangoztatva: össze, forrottsága, egyeztetett fel. lépése és együttműködése a háborúellenes erők széles rétegeivel mind komolyabb befolyást gyakorol a politika alakítóira, ereje mind nyilvánvalóbbá válik. Pozitív tényezőként értékelte, hogy a jelenlegi helyzetben fokozódó aktivitással folytatják munkájukat azok a józan politikai személyiségek Nyugaton, akik tudatában vannak a veszélyeknek és észszerű kiutat keresnek ebből a helyzetből. Ezzel összhangban kiemelte: a Varsói Szerződés külügyminiszteri bizottságának budapesti ülésén is sürgették, hogy a két szövetség tagállamai között meg kell kezdeni a sokoldalú .konzultációikat. A hétfőn a NATO-országok Budapestre akkreditált nagyköveteinek átadott felhívás is a tárgyalások folytatását szorgalmazza, s egy olyan szerződés aláírását, amelyben .kölcsönösen lemondanának a katonai erők alkalmazásáról, s készségüket fejezték ki o békés kapcsolatok fenntartására — tette hozzá. — Ez a szerződés jelentősen megjavítaná a nemzetközi politikai légkört, mert hozzájárulna a bizalom megerősítéséhez, s a feszültség csökkentéséhez — hangoztatta Anatolij Merkulov, az Ukrán Kommunista Párt nemzetközi osztályának vezetője, a hazánkban tartózkodó Szovjet Békevédelmi Bizottság küldöttségének vezetője felszólalásában méltatta a történeti hagyományokra visszatekintő magyar—szovjet barátság jelentőségét, s a hét országnak a szocializmus építésében elért eredményeit. Szólt az imperialista körök agressziós politikájáról, amelyek következtében a világ számos pontján fe- szültségócok alakultak ki. Elítélte a fegyverzet-rendszerek fejlesztésének új szakaszát, rámutatva, hogy a Szovjetunió és a szocialista országok megfelelő lépéseket tesznek népeik biztonsága érdekében. Pethö Tibor, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és az Országos Béketanács alelnöke felszólalásában emlékeztetett rá, hogy 15 évvel ezelőtt éppen Budapesten tették közzé azt a felhívást, amely végül is elindította az enyhülési folyamatot, s elvezetett a Helsinki Záróokmány elfogadásához. Ennek kapcsán utalt rá, hogy a jelenlegi feszült nemzetközi helyzetben ismét időszerűvé vált egy hasonló kezdeményezés úbrabocsátása. Az együttműködéshez jó alapot adnak a Varsói Szerződés javaslatai, amelyek előmozdíthatják az enyhülési folyamat újbóli megszilárdítását — tette hozzá. Darvasi István, az Országos Béketanács alelnöke egyebek között arról szólt: az imperialista propagandagépezet arra törekszik, hogy az állampolgárokkal elfogadtassa a nukleáris háború megví.vhatóságának elméletét. Figyelmeztetett ennek veszélyére, majd hangsúlyozta: a Szovjetunió és a szocialista országok mindent megtesznek a nemzetközi biztonság erősítéséért. Az Országos Béketanács határozatot fogadott el arról, hogy nyílt levelet intéz az európai békemozgalmakhoz, amelyben az egységes cselekvést szorgalmazza a háborús veszélyek elhárítására. Kényszerleszállást hajtott végre a pápa repülősébe A II. János Pál pápát szállító sugárhajtású repülőgép kedden az új-guineai magasföldön műszaki hiba miatt kényszerleszállást hajtott végre. A katolikus egyházfő pápua—új-guineai látogatásá. nak második napján a fővárosból, Port Moresbyből az ország magas hegyekkel borított belsejében lévő Mount Hagenbe tartott, amikor az egyik tartalék aggregátor meghibásodása következtében lecsökkent a légnyomás a repülőgép belsejében. Az F—28-as sugármeghajtású repülőgép végül is húsz perc késéssel érkezett meg Mount Hagenbe. A kisvárosban a pápa pidgin (az angol és a helyi nyelvek keveréke) nyelven misét celebrált, amelyen csaknem kétszázezer pápua vett részt, nagyrészt hagyományos öltözetben: így félmeztelen nők fűszoknyában, férfiak paradicsommadár toliakkal ékesítve, hagyományos fegyverzetben, íjjal, nyilakkal, kőbaltával. Csehszlovákia ünnepe ~~C Külpolitikai kommentárunk Arccal Ázsia felé WASHINGTON TARTÓS ÉRDEKLŐDÉST MUTAT Japán iránt. Bush alelnök kedden érkezett Tokióba. Weinberger hadügyminiszter pedig, holnap keresi föl a szigetországot. Nyilvánvaló, az amerikai törekvés: még szorosabbra fűzni a kapcsolatokat, s megerősíteni a katonai szövetség szálait. Japán nemzetvédelmi tanácsa éppen az amerikai alelnök érkezésének előestéjén szavazta meg a haderőfejlesztés meggyorsítását, ami egybevág az USA törekvéseivel. Tokió egyszersmind abban is kifejezésre juttatta egyetértését az Egyesült Államok álláspontjával, hogy a katonai kiadások jelentős növelésével még fokozottabban hozzájárul a szovjetellenes amerikai stratégiai tervek megvalósításához. Vanak persze súrlódások is; Bush megbeszélésein valószínűleg szóba kerül majd Japán és Kína viszonya, s a szigetország és Indokína kapcsolata. Reagan pekingi útját nagy figyelemmel kísérték, s alighanem némi kárörömmel vették tudomásul, hogy az USA és Kína kapcsolataiban most sem sikerült áttörést elérni. Azt viszont Washington nehézményez- heti, hogy Tokió nemrég hozzájárult a Vietnammal folytatandó diplomáciai párbeszéd fölújításához. BUSH NEMCSAK JAPÁNT, hanem Indiát és Pakisztánt is felkeresi. Ami az indiai—amerikai kapcsolatokat illeti, az Üj-Delhi-i megbeszélések aligha nevezhetők majd kölcsönösen szívélyesnek. Indira Gandhi — úgy is, mint az el nem kötelezettek mozgalmának egyik vezetője — növekvő aggodalommal tekint a térségben egyre látványosabb amerikai katonai jelenlétre, a Pakisztánnak nyújtott washingtoni támogatás növekedésére, az Indiai-óceánon tapasztalható flottacsoportosításokra. India következetes jó viszonyban kíván élni a Szovjetunióval, s ez már szinte előre meghatározza a kormányfő és amerikai vendége eszmecseréinek alaphangját. Ami az alelnök pakisztáni látogatását illeti, az Egyesült Államok bizonyára szívesen venné, ha az ország belső rendje stabilizálódnék, s a szabadságjogokat nem korlátoznák. Szinte bizonyos, hogy Bush további segélyek kilátásba helyezésével szilárdítja meg a kétoldalú kapcsolatokat, különös tekintettel az országban összpontosuló afgán ellenforradalmárokra, akik ennek a támogatásnak legalább olyan haszonélvezői, mint Ziaul Hak rendszere. ARCCAL ÁZSIA FELÉ! — a washingtoni jelszó nem új keletű. Sajnálatos, hogy az Egyesült Államok és a kontinens között kialakult kapcsolatok nem abban az irányban hatnak, ami Ázsia népeinek legfőbb érdeke lenne. A békés együttműködés, a regionális leszerelés és a gazdasági kooperáció pozícióit az Egyesült Államok nem erősíti, inkább gyengíti. Gyapay Dénes Győzelem Kettős ünnep ez a mai nap Csehszlovákia népeinek életében. A felszabadulás és a győzelem ünnepe. Harminckilenc esztendeje e napon szabadult meg Európa a hitleri fasizmustól, s a felkelt prágaiak és a szovjet csapatok összefogva ugyanezen a napon — 1945. május 9-én — számolták fel az utolsó náci erőket. Az azóta eltelt egy esztendő híján négy évtized alapvető változásokat hozott a cseh és a szlovák nép életében. A béke első esztendei az ország újjáépítésének, a jövő megalapozásának időszakát jelentették. A haladó erők, a kommunisták vezetésével ezzel párhuzamosan kezdődött meg a küzdelem az ország politikai átalakításáért, amely 1948 februárjában dőlt el: a reakció erői kiszorultak a hatalomból, Csehszlovákia a szocialista társadalom építésének útjára lépett. Ma északi szomszédunkat az iparilag fejlett országok között tartják számon. A csehszlovák külpolitikát, amely a nemzetközi biztonság, a béke ügyét szolgálja, ugyancsak elismerés kíséri világszerte. Csehszlovákia a KGST és a Varsói Szerződés tagjaként aktív szerepet vállal a szocialista országok közös erőfeszítéseiben. Országainkat, népeinket hagyományosan jó kapcsolatok fűzik össze, amelyek jól szolgálják a magyar—csehszlovák együttműködés és az egész szocialista közösség érdekeit. Nemzeti ünnepükön szeretettel köszöntjük Csehszlovákia népeit, és további sikereket kívánunk szocialista építőmunkájukhoz. ★ A testvéri Csehszlovákia népeinek, nemzeti ünnepük, hazájuk felszabadulásának 39. évfordulóján, az MSZMP Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa és népünk nevében Kádár János, Losonczi Pál és Lázár György táviratban tolmácsolta szívélyes üdvözletünket és legjobb kívánságainkat. Az első világháború után huszonegy évvel kitört a második, míg mi, a második világháború befejeződését követő harminckilencedik esztendőt is békében éljük. Így emlékezünk meg a győzelem napjáról, 1945. május 9-ről, ez az alapérzésünk, mert ez a tény Európában. Mégis, az örömbe aggodalom vegyül, a törtémi keserű íz: nem teljesen úgy alakult az államok közötti viszony, ahogyan akkor kívántuk, nem teljesen biztos, még nem kellően megnyugtató az akkori „soha többé!” teljesülése. Akkor a fasizmust, a megtestesült háborút kellett legyőzni. Sikerült. De — sokkal előnyösebb helyzetben ugyan — most is van még mit legyőzni: az újabb világháború veszélyét. Ad-e biztatást, reményt az 1945-ös győzelem ehhez az új győzelemhez? Ad. Ez az igenlés a fő ok, amiért minden esztendőben megünnepeljük e napot. Emlékezzünk csak a múltra: kiderült azokban a háborús esztendőkben, hogy különböző társadalmi rendszerű államok összefoghatnak egy nagy cél elérésére, és a legnehezebb körülmények között is így kitarthatnak egymás mellett, ahogyan azt a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy- Britannia és mások tették. Ezt a példát már nem lehet kitörölni a történelemből. S vajon ma, az atomháború lehetősége nem elég nyomós ok-e az összefogásra, a tartós együttműködésre? Az 1945-ös győzelem a társadalmi fejlődés hatalmas távlatait nyitotta meg egy sor ország előtt és egész földrészünk számára a háború nélküli jövő lehetőségét. De nemcsak ezt a tanulságot nyújtja. Azt mondja, tanítja az emberiségnek — azoknak, akik átélték a korszakot, de az új nemzedéknek is —, hogy nem'közönséges háború volt az, nem évszázadok, évezredek fegyveres összecsapásainak egyike a sok közül. Nem egyszerűen egyik fél aratott győzelmet a másik fölött, hanem az átkos módszer is történelmi vereséget szenvedett, az a szándék, hogy egy állam politikai céljaiért kímélet nélkül eltaposson, rabszolgává tegyen, megsemmisítsen másokat. A népek közötti erőszak dicsőítése kapott súlyos csapást. S ha keserű szájízt emlegettünk, valahol itt kell keresni az okát. Nem tűntek el, sőt félelmetesen megszaporodtak azóta a tömegpusztító fegyverek, mindenekelőtt a mi békés földrészünkön. Mondjuk ki kereken: ma, hogy eljött a második világháborúban aratott győzelem harminc- kilencedik évfordulója — olyan fegyverkezési verseny közepette vagyunk kénytelenek ünnepelni, amilyet még nem látott a világ. Nem, valóban nem hasonlítható a jelen a harmincas évek végéhez, mások, kedvezőbbek a körülmények —, de azért a túloldal ma is fegyverkezéssel, nyomással szeretné ráerőszakolni politikai akaratát a szocialista országokra, az emberiségre. Az erő helyzetéből akar beszélni másokkal. A harmadik világháború felé mennénk tehát? Nem hihető, hogy bármely felelős kormány ezt akarná. Azt mondtuk, az 1945-ös győzelem biztatást ad. S azóta nem történt semmi, ami hasonlóan tevékeny összefogásra ösztönözné? Történt. A hetvenes évekre a nemzetközi életben a szocialista országok együttműködési erőfeszítéseinek és a józan nyugati politikai megfontolásoknak közös gyümölcse, beköszöntött Európába az enyhülés, amelynek áldásait minden nép élvezte, amelynek alapjai ma is épek, amelynek hasznosságát egy sor nyugati politikus is elismeri. Európa megízlelte az együttműködést és többé nem akar lemondani róla. Bevált, kiderült, hogy lehet így is. Ha illúziók nélkül nézzük a helyzetet, számításba kell venni, hogy társadalmi rendszerek, államok, csoportok, osztályok, rétegek között sok az ellentét, az érdekkülönbség, a világszemléleti eltérés, az előítélet, s mindez újra és ismét feszültségeket hoz létre. Ez elkerülhetetlen, a belátható jövőben is így lesz. De a győzelem napja arra int, hogy a népek közötti háború mérhetetlen áldozatokkal jár, a jelen arra figyelmeztet, hogy az új fegyverek sokszorosan pusztítób- bak, mint az ötvenötmillió halottat követelő második világháború eszközei, a jövő azt követeli, hogy ne csak emlékezzünk 1945-re, hanem váltsuk valóra is az akkori „Soha többé!” fogadalmat. Tatár Imre
