Népújság, 1984. május (35. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-30 / 125. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. május 30., szerda S. Tapasztalataim a küldöttgyűlésekről Legyen vita... Mint köztudomású, az el­múlt időszakban a KISZ valamennyi területén érté­kelték az előző küldöttgyű­lés *óta eltelt munkát, és a tapasztalatok figyelembevé­telével kialakították a kö­vetkező évek fő feladatait. A tavaszi szervezeti esemé­nyek során az általánosítha­tó tapasztalatokat, az előké­szítő és az azt követő be­szélgetéseken, értekezleteken lehetett leszűrni. Megálla­pítható, hogy e jelentős ren­dezvények előkészítése, le­bonyolítása nem tért el lé­nyegesen a korábbi évek gyakorlatától. A taggyűlése­ken döntő többségben igen kevés KISZ-tag szólt hozzá, sok helyütt ugyanis ezeket nem tekintik fontos politikai fórumnak. Tovább csökkent az egyéni értékelések szere­pe, jelentősége. A KISZ- vezetők nem egy esetben ezt szükségtelennek, illetve nem megvalósíthatónak tart­ják, mert a közvetlen gaz­dasági-politikai. környeze­tükből is hiányzik ennek szemlélete, gyakorlata. A küldöttgyűléseken általában reális értékítélet alakult ki a szervezetek helyéről, sze­repéről környezetükben. Ezt azonban legtöbbször az élen álló bizottságok tagjai fo­galmazták meg a beszámoló készítése során. Az esemé­nyen ritkán bontakozott ki széles körű, mélyebb elem­zésre is kitérő vita. Kár, hogy a hozzászólók nagyobb része nem a nagyobb közös­ség problémáihoz kapcsoló­dott, hanem saját szervezete eredményeit, gondjait tag­lalta. Egyébként is majd min­denütt meglehetősen kicsi volt az aktivitás. Figyelem­re méltó azonban, hogy ba­ráti beszélgetéseken, kisebb összejöveteleken szenvedé­lyesen, nemegyszer élesen vetették fel nehézségeiket a fiatalok, így összességében megállapítható, hogy mely kérdések foglalkoztatják őket. A küldöttgyűléseken érezhető volt, hogy a küldött fiatalok képviselői nemigen tudják, milyen fórumon mi­lyen segítséget, döntést kér­hetnek. Leggyakrabban problémáikat olyannak íté­lik, amelyekben az irányító bizottságok úgysem tudnak mit tenni, illetve országos jellegűnek (például bérezési rendszer) amelyekből nem tudnak kialakítani megfele­lő helyi feladatokat. A ta­vaszi időszakban végül is megfelelően felszínre kerül­tek az ifjúság gondjai, ered­ményei. Negatívan hatott azonban a tervezésre, a cé­lok kitűzésére, hogy a fóru­mokon kevesebb észrevétel hangzott el. Ez nem segítet­te kellően a konkrét tenni­valók megfogalmazását. Lényeges feladat volt az elmúlt időben az irányító szervek és tisztségviselők újjáválasztása is. A KISZ új választási rendje biztosítot­ta a demokratizmus erősíté­sét, a végrehajtás során azonban nem léptünk lé­nyegesen előre. Továbbra sem nőtt az előkészítés nyíltsága, demokratizmusa, nem erősödött a tagság, a küldöttek szerepe a jelölés­ben. A tisztségviselők kivá­lasztásakor sok esetben dön­tő jelentőségű az irányító KISZ- és pártszervek állás- foglalása. A jövőben jó lenne olyan légkört teremteni, amelyben a küldöttgyűlések folyamán nem a formai elemeket, a feltétlen hiba nélküli lebo­nyolítást tartják fontosnak, hanem azt, hogy a fiatalo­kat érintő minden kérdésről essék szó, legyen vita! Job­ban érvényt kell szerezni annak is, hogy a választók maguk döntsék el, kik azok, akiket alkalmasnak találnak vezetőnek. Cserey Miklós a KISZ KB munkatársa Szabad időben, hasznosat Nemrég pályázatot hirdettek azoknak az ötleteknek az összegyűjtésére; miként lehet a lakótelepeken a szabad időt hasznosan eltölteni. A gyöngyöspatai kultúrház sikeresen sze­repelt, s az intézmény százezer forintot nyert. A sok hasz­nos megvalósított ötlet közt szerepelt az is, hogy az ifjúsági klub tagjai a ház előcsarnokában sziklakertet hoztak létre a környéken található ásványi kőzetekből. Hangulatossá, ba­rátságossá tették így környezetük egy részét az ide látogatók számára (Fotó: Szabó Sándor) Szilveszter alkalmából többé kevésbé valamennyi­en megfogadjuk, hogy ezen­túl mindent másképp csiná­lunk. Rohanó világunk for­gatagában rövid időre el­gondolkodunk életünk fo­lyásán, — ki-ki saját gond­jait mérlegelve — változ­tatásának lehetőségén is. S hogy mi lesz a fogadalmak­ból? Az annyi mindentől függ. Felnőtt korban már nehéz — ha nem lehetetlen — „tabula rasa”-t csinálni, tiszta lappal kezdeni. A pá­lyakezdő fiatalok viszont rövidesen akarva akaratla­nul is új életet kezdenek. Hogyan készülnek erre, mit kaptak útravalóul az alma mater-tói, mit várnak jövőjüktől? E kérdésekről beszélgettünk a 212-es szá­mú Ipari Szakmunkásképző Intézet néhány végzős tanu­lójával Egerben. Az iskolát többszáz fia­tal hagyja el az idén. Tizen­három osztály közel három- száznyolcvan diákja közvet­lenül általános iskola után került ide. Negyvenötén plé­dig érettségivel a zsebük­ben kezdték el szakiskolai tanulmányaikat. Harminc- nyolc szakma közül választ­hattak. Mint megtudtam, a hajdani mesterség kiválasz­tását különböző tényezők motiválták. Prokaj Sándor, aki épület­villamossági szerelőnek ké­szül, s Egerszólátról jár be harmadik éve tanulni, a kö­vetkezőket mondta: nagy­bátyja villlanyszerelő, gyak­ran elkísérte dolgozni, s megtetszett neki a szakma. Szakközépiskolába akart ugyan jelentkezni, de csalá­di okok közbeszóltak. Nagy­mamájával lakik, mielőbb kereső akart lenni. Ezért döntött a szakiskola mellett. Kormos Ferenccel, aki erősáramú berendezés sze­relő lesz, édesapja szerettet­te meg a választott foglal­kozást. Szülei Adácson lak­nak, így kollégista lett Egerben, Vérbeli közösségi ember. A kollégiumi diák­tanács tiktára, az 1983-ban Nyíregyházán az Év kórusa címet elnyert énekkar tagja, s egyéb iskolai tisztségek viselője. ök tehát élő példaképeik nyomán választottak hiva­tást. Rózsahegyi Tamás nyom­dásznak készül. Az általá­nos iskola hetedik osztályá­ban részt vett Egerben egy vetélkedőn, majd nyomdai üzemlátogatáson, s ékkor je­gyezte el magát a szakmá­val. Vannak, akiket az isko­lai szafcmaismertetők terel­tek jövőbeli foglalkozásuk felé. Tóth Éva így lesz nyomdai kéziszedő, Újházi László pedig esztergályos. Megkérdeztem tőlük, ho­gyan vélekednek szakmai 'képizésükről Meg tudják-e majd állni helyüket új éle­tükben az üzemekben is? Általános volt a vélemény, hogy az iskola jó alapokat ad későbbi munkájukhoz. Az elméleti és gyakorlati oktatás megfelelően kiegé­szíti egymást. Számítanak azonban arra. hogy majdani munkahelyükön is sokat kell még tanulniuk. Prokaj Sándor nem mon­dott le korábbi vágyálmá­ról. a technikumot dolgozó­ként szeretné elvégezni. Er­re meg is van a remény, hiszen szakmai tanulmá­nyait végig jelessel és kitű­nővel végezte. A megkérde­zett fiataloknak nem kellett szégyent vallaniuk tanulmá­nyi eredményükkel. Nqpi lehet panaszuk a munkahellyel kapcsolatban sem. Prokaj Sándor példá­ul a tanácsi építőipari vál­lalat 'két brigádjától is ka­pott ajánlatot. Az üzem te­hát már megvan, csak a leendő munkatársak között kell választani. Az elhelyezkedést és a beilleszkedést nagymérték­ben elősegíti, hogy a tanu­lók jelentős része a gyakor­lati oktatást üzemekben kapja. A szakmunkásbizo­nyítvány megszerzése után igy eleve ismerősök — sok esetben barátok — között kezdhetik pályájukat. Töb­ben tanulmányi szerződéssel biztosították magugnak a munkahelyet. A választási lehetőség persze a szakma jellegétől is függ. Végül azt kérdeztem meg a fiataloktól, mit várnák új életüktől. Rózsahegyi Tamás leendő magasnyomó gépmester bí­zik benne, hogy nem lesz nehéz . beilleszkedni. Opti­mistán tekint a jövőbe, hi­szen — ahogy mondta — órabére tőle, illetve a szak­munkásvizsga eredményétől függ. Prokaj Sándor megnyer­te a szakma kiváló tanulója verseny iskolai döntőjét. Re­méli, a versenynek hasonló sikeres folytatása lesz. Valamennyiük közös vá­gya, hogy sikeresen bizo­nyítsák felkészültségüket választott mesterségükből, s minél kevesebb zökkenő­vel kezdjék el új életüket. Az átmenetet megkönnyíti, hogy az utolsó tanévben az üzemekben már teljesít­ménybérben dolgoztak. S bár a száz százalékos tel­jesítmény rájuk még nem kötelező. felkészültségüket bizonyítja, hogy többségük eléri. Mosolygó László Az ifjú tehetség Az egyesületi irodába ör­vendezve robbant be Rőt Feri, a szakosztályvezető. Mielőtt még az egyesületi el­nök levegőt vehetett volna, Feriből megindult a szóára­dat. A bölcs elnök beleszó­lásával nem zavarta vígan hadaró beosztottját, akit egyébként Magyarország minden nagyobb futballpá- ly áj áról, több alkalommal a serény rendezői kar se­gítségével kellett eltávolí­tani. „Lajoskám, olyan játé­kost igazoltam... Egy zse­ni, egy miniatűr Beethoven! S rááadásul milyen fiatal. A nagy Légrádi mellette legfeljebb társalkodónő le­het! A Völgyfeltöltő SK sporttelepén kerestem fel, bemutatkoztam, ’ ezután ke­zet csókoltam neki. Azt mondta: ő szívesen eljönne hozzánk, csak nem tudja, hogy biztosítva lesz-e ná­lunk a szakmai fejlődése. Rögtön megértettem és rá­kérdeztem: Mennyi? Erre zseb&zámológépiet vett elő, s rövid kalkuláció után 106 ezret mondott. Látnod kel­lett volna, Lajoskám; olyan szerényen tudta mondani! •Mint a tegnapiak lány regé­nyeken nevelődött szűzlá- nyai, lesütött szemmel, szé­gyenlősen bökte ki az ösz- szeget. Nem kezdtem el al­kudozni, mert tudom: rosz- szabbat nem is tehetnék, minthogy már az első ár­ajánlatra átmenjek kofába. Még megsértődne! Külön­ben maga a szerénység ez a fiú. Még kocsit sem kért,' sem hobbitelket a hozzá­tartozó személyzettel. Majd, ha bizonyítok! — mondta magának szigorúan. Mind­össze egy apró hajlékot kért, természetesen beren­dezve, mert a régi bútoro­kat már megúnta. A kony­hát, a kívánalmai szerint zöldre festjük, hogy az em- berpróbálóan kemény edzé­sek után nyugalmat árasz- szanak. A három lakószoba festését a mi ízlésünkre bízta. Mindent megígértem neki; lássa, hogy mennyire megbecsüljük azokat a já­tékosokat, akik nem az egyesületen akarnak meg­gazdagodni! Öröm ilyen jó- érzésű, szerény fiatalókkal dolgozni. Csak egytől félek: hátha később elszemtelene- dik a fiú.. .” Papp Gábor Ifjúsági dalosünnep Egerben Mint már hírül adtuk, az elmúlt hét végén rendezték meg Egerben az ifjúsági dalosünnepet. Az eseményen mintegy ezer általános és középiskolás gyermek vett részt (Fotó: Szabó Sándor) Népművelő a pálya elején — Mindenekelőtt arra kér­lek: beszélj magadról, a pályádról. Hogyan kerültél Ecsédre? — Magamról nem túl so­kat tudok mondani. A kultú­rával, a művészettel mint amatőr színjátszó kerültem kapcsolatba. Ennek terjesz­tésére először ifivezetőként nyílt lehetőségem. Ez az út azután a vécsi Klubkönyv­tárba vezetett. Onnan kerül­tem az ecsédi művelődési házba. — Mikor kezdtél? — Az elmúlt év augusztu­sában. — Tehát még egészen friss, új benyomásaid vannak. Ho­gyan sikerült a beilleszke­dés? — Nyugodtan mondhatom: jól. Emberközeli kapcsolat­ba kerültem a község veze­tőivel, lakóival, a társadalmi szervekkel és ezek vezetőivel is. Ez a dolog — a kapcso­latteremtés — véleményem szerint elsőrendű szempont kell legyen a népművelői munkában. Egyedül, magamra hagyva persze nekem sem menne. Smid Dezső tanácselnök és Hegedűs Lajos vb-titkár a legmesszebbmenőkig támogat munkámban. — Jó, hogy ilyenek az első tapasztalatok. Ezek után munkáddal kapcsolatos ter­veidről kérdeznélek. Az el­képzelésekről, melyek fog­lalkoztatnak? — Ha jobban megnézzük a falusi kultúrházak prog­ramajánlatait, láthatjuk, hogy igen nagy részükben ezek a kéthetenkénti disco vagy táncmulatság bűvköré­ben mozognak. Van még esetleg egy ifjúsági klub, ahol a gyerekek hetente egy­szer összejönnek, és asztali­fociznak, vagy tévét néznek. Nos, én mindenképpen szeretnék túllépni az előbb említett discók és táncmulat­ságok keretein. Szeretnék a közösség lakosságának vizuá­lis és kulturális nevelésében az eddigieknél nagyobb részt vállalni. — Mit jelent ez konkré­tabban? — A művelődési házban kialakítanak egy kisgalériát, ahol havonta rendszeresen be­mutatkozhatnának a kortárs képző- és iparművészeknek. Csak a technikai feltételek hiányoznak. Megfelelő helyi­ség van. Egyébként megismerked­tem itt a faluban néhány plyan fiatallal, akik érdek­lődnek a színjátszás, illetve a néprajz iránt. Ez indított arra a gondolatra, hogy a meglevő kiscsoportok mellett beindítanánk egy színjátszó­kört, és egy helytörténeti szakkört. A megnövekedett szabad idő ésszerű eltöltése érdekében szombatonként úgynevezett szabadidő-napok megrendezését tervezem. Ezeken a könnyed szórako­zási formák lennének túl­súlyban. Fontos a „nyitott ház” koncepció. Az^ hogy minden korosztály és réteg megtalálja a számára értel­mes, hasznos időtöltés mód­ját. — Sok sikert a tervekhez! Karácsondi Imre összeállította; Németi Zsuzsa

Next

/
Oldalképek
Tartalom