Népújság, 1984. május (35. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-30 / 125. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. május 30., szerda S. Tapasztalataim a küldöttgyűlésekről Legyen vita... Mint köztudomású, az elmúlt időszakban a KISZ valamennyi területén értékelték az előző küldöttgyűlés *óta eltelt munkát, és a tapasztalatok figyelembevételével kialakították a következő évek fő feladatait. A tavaszi szervezeti események során az általánosítható tapasztalatokat, az előkészítő és az azt követő beszélgetéseken, értekezleteken lehetett leszűrni. Megállapítható, hogy e jelentős rendezvények előkészítése, lebonyolítása nem tért el lényegesen a korábbi évek gyakorlatától. A taggyűléseken döntő többségben igen kevés KISZ-tag szólt hozzá, sok helyütt ugyanis ezeket nem tekintik fontos politikai fórumnak. Tovább csökkent az egyéni értékelések szerepe, jelentősége. A KISZ- vezetők nem egy esetben ezt szükségtelennek, illetve nem megvalósíthatónak tartják, mert a közvetlen gazdasági-politikai. környezetükből is hiányzik ennek szemlélete, gyakorlata. A küldöttgyűléseken általában reális értékítélet alakult ki a szervezetek helyéről, szerepéről környezetükben. Ezt azonban legtöbbször az élen álló bizottságok tagjai fogalmazták meg a beszámoló készítése során. Az eseményen ritkán bontakozott ki széles körű, mélyebb elemzésre is kitérő vita. Kár, hogy a hozzászólók nagyobb része nem a nagyobb közösség problémáihoz kapcsolódott, hanem saját szervezete eredményeit, gondjait taglalta. Egyébként is majd mindenütt meglehetősen kicsi volt az aktivitás. Figyelemre méltó azonban, hogy baráti beszélgetéseken, kisebb összejöveteleken szenvedélyesen, nemegyszer élesen vetették fel nehézségeiket a fiatalok, így összességében megállapítható, hogy mely kérdések foglalkoztatják őket. A küldöttgyűléseken érezhető volt, hogy a küldött fiatalok képviselői nemigen tudják, milyen fórumon milyen segítséget, döntést kérhetnek. Leggyakrabban problémáikat olyannak ítélik, amelyekben az irányító bizottságok úgysem tudnak mit tenni, illetve országos jellegűnek (például bérezési rendszer) amelyekből nem tudnak kialakítani megfelelő helyi feladatokat. A tavaszi időszakban végül is megfelelően felszínre kerültek az ifjúság gondjai, eredményei. Negatívan hatott azonban a tervezésre, a célok kitűzésére, hogy a fórumokon kevesebb észrevétel hangzott el. Ez nem segítette kellően a konkrét tennivalók megfogalmazását. Lényeges feladat volt az elmúlt időben az irányító szervek és tisztségviselők újjáválasztása is. A KISZ új választási rendje biztosította a demokratizmus erősítését, a végrehajtás során azonban nem léptünk lényegesen előre. Továbbra sem nőtt az előkészítés nyíltsága, demokratizmusa, nem erősödött a tagság, a küldöttek szerepe a jelölésben. A tisztségviselők kiválasztásakor sok esetben döntő jelentőségű az irányító KISZ- és pártszervek állás- foglalása. A jövőben jó lenne olyan légkört teremteni, amelyben a küldöttgyűlések folyamán nem a formai elemeket, a feltétlen hiba nélküli lebonyolítást tartják fontosnak, hanem azt, hogy a fiatalokat érintő minden kérdésről essék szó, legyen vita! Jobban érvényt kell szerezni annak is, hogy a választók maguk döntsék el, kik azok, akiket alkalmasnak találnak vezetőnek. Cserey Miklós a KISZ KB munkatársa Szabad időben, hasznosat Nemrég pályázatot hirdettek azoknak az ötleteknek az összegyűjtésére; miként lehet a lakótelepeken a szabad időt hasznosan eltölteni. A gyöngyöspatai kultúrház sikeresen szerepelt, s az intézmény százezer forintot nyert. A sok hasznos megvalósított ötlet közt szerepelt az is, hogy az ifjúsági klub tagjai a ház előcsarnokában sziklakertet hoztak létre a környéken található ásványi kőzetekből. Hangulatossá, barátságossá tették így környezetük egy részét az ide látogatók számára (Fotó: Szabó Sándor) Szilveszter alkalmából többé kevésbé valamennyien megfogadjuk, hogy ezentúl mindent másképp csinálunk. Rohanó világunk forgatagában rövid időre elgondolkodunk életünk folyásán, — ki-ki saját gondjait mérlegelve — változtatásának lehetőségén is. S hogy mi lesz a fogadalmakból? Az annyi mindentől függ. Felnőtt korban már nehéz — ha nem lehetetlen — „tabula rasa”-t csinálni, tiszta lappal kezdeni. A pályakezdő fiatalok viszont rövidesen akarva akaratlanul is új életet kezdenek. Hogyan készülnek erre, mit kaptak útravalóul az alma mater-tói, mit várnak jövőjüktől? E kérdésekről beszélgettünk a 212-es számú Ipari Szakmunkásképző Intézet néhány végzős tanulójával Egerben. Az iskolát többszáz fiatal hagyja el az idén. Tizenhárom osztály közel három- száznyolcvan diákja közvetlenül általános iskola után került ide. Negyvenötén plédig érettségivel a zsebükben kezdték el szakiskolai tanulmányaikat. Harminc- nyolc szakma közül választhattak. Mint megtudtam, a hajdani mesterség kiválasztását különböző tényezők motiválták. Prokaj Sándor, aki épületvillamossági szerelőnek készül, s Egerszólátról jár be harmadik éve tanulni, a következőket mondta: nagybátyja villlanyszerelő, gyakran elkísérte dolgozni, s megtetszett neki a szakma. Szakközépiskolába akart ugyan jelentkezni, de családi okok közbeszóltak. Nagymamájával lakik, mielőbb kereső akart lenni. Ezért döntött a szakiskola mellett. Kormos Ferenccel, aki erősáramú berendezés szerelő lesz, édesapja szerettette meg a választott foglalkozást. Szülei Adácson laknak, így kollégista lett Egerben, Vérbeli közösségi ember. A kollégiumi diáktanács tiktára, az 1983-ban Nyíregyházán az Év kórusa címet elnyert énekkar tagja, s egyéb iskolai tisztségek viselője. ök tehát élő példaképeik nyomán választottak hivatást. Rózsahegyi Tamás nyomdásznak készül. Az általános iskola hetedik osztályában részt vett Egerben egy vetélkedőn, majd nyomdai üzemlátogatáson, s ékkor jegyezte el magát a szakmával. Vannak, akiket az iskolai szafcmaismertetők tereltek jövőbeli foglalkozásuk felé. Tóth Éva így lesz nyomdai kéziszedő, Újházi László pedig esztergályos. Megkérdeztem tőlük, hogyan vélekednek szakmai 'képizésükről Meg tudják-e majd állni helyüket új életükben az üzemekben is? Általános volt a vélemény, hogy az iskola jó alapokat ad későbbi munkájukhoz. Az elméleti és gyakorlati oktatás megfelelően kiegészíti egymást. Számítanak azonban arra. hogy majdani munkahelyükön is sokat kell még tanulniuk. Prokaj Sándor nem mondott le korábbi vágyálmáról. a technikumot dolgozóként szeretné elvégezni. Erre meg is van a remény, hiszen szakmai tanulmányait végig jelessel és kitűnővel végezte. A megkérdezett fiataloknak nem kellett szégyent vallaniuk tanulmányi eredményükkel. Nqpi lehet panaszuk a munkahellyel kapcsolatban sem. Prokaj Sándor például a tanácsi építőipari vállalat 'két brigádjától is kapott ajánlatot. Az üzem tehát már megvan, csak a leendő munkatársak között kell választani. Az elhelyezkedést és a beilleszkedést nagymértékben elősegíti, hogy a tanulók jelentős része a gyakorlati oktatást üzemekben kapja. A szakmunkásbizonyítvány megszerzése után igy eleve ismerősök — sok esetben barátok — között kezdhetik pályájukat. Többen tanulmányi szerződéssel biztosították magugnak a munkahelyet. A választási lehetőség persze a szakma jellegétől is függ. Végül azt kérdeztem meg a fiataloktól, mit várnák új életüktől. Rózsahegyi Tamás leendő magasnyomó gépmester bízik benne, hogy nem lesz nehéz . beilleszkedni. Optimistán tekint a jövőbe, hiszen — ahogy mondta — órabére tőle, illetve a szakmunkásvizsga eredményétől függ. Prokaj Sándor megnyerte a szakma kiváló tanulója verseny iskolai döntőjét. Reméli, a versenynek hasonló sikeres folytatása lesz. Valamennyiük közös vágya, hogy sikeresen bizonyítsák felkészültségüket választott mesterségükből, s minél kevesebb zökkenővel kezdjék el új életüket. Az átmenetet megkönnyíti, hogy az utolsó tanévben az üzemekben már teljesítménybérben dolgoztak. S bár a száz százalékos teljesítmény rájuk még nem kötelező. felkészültségüket bizonyítja, hogy többségük eléri. Mosolygó László Az ifjú tehetség Az egyesületi irodába örvendezve robbant be Rőt Feri, a szakosztályvezető. Mielőtt még az egyesületi elnök levegőt vehetett volna, Feriből megindult a szóáradat. A bölcs elnök beleszólásával nem zavarta vígan hadaró beosztottját, akit egyébként Magyarország minden nagyobb futballpá- ly áj áról, több alkalommal a serény rendezői kar segítségével kellett eltávolítani. „Lajoskám, olyan játékost igazoltam... Egy zseni, egy miniatűr Beethoven! S rááadásul milyen fiatal. A nagy Légrádi mellette legfeljebb társalkodónő lehet! A Völgyfeltöltő SK sporttelepén kerestem fel, bemutatkoztam, ’ ezután kezet csókoltam neki. Azt mondta: ő szívesen eljönne hozzánk, csak nem tudja, hogy biztosítva lesz-e nálunk a szakmai fejlődése. Rögtön megértettem és rákérdeztem: Mennyi? Erre zseb&zámológépiet vett elő, s rövid kalkuláció után 106 ezret mondott. Látnod kellett volna, Lajoskám; olyan szerényen tudta mondani! •Mint a tegnapiak lány regényeken nevelődött szűzlá- nyai, lesütött szemmel, szégyenlősen bökte ki az ösz- szeget. Nem kezdtem el alkudozni, mert tudom: rosz- szabbat nem is tehetnék, minthogy már az első árajánlatra átmenjek kofába. Még megsértődne! Különben maga a szerénység ez a fiú. Még kocsit sem kért,' sem hobbitelket a hozzátartozó személyzettel. Majd, ha bizonyítok! — mondta magának szigorúan. Mindössze egy apró hajlékot kért, természetesen berendezve, mert a régi bútorokat már megúnta. A konyhát, a kívánalmai szerint zöldre festjük, hogy az em- berpróbálóan kemény edzések után nyugalmat árasz- szanak. A három lakószoba festését a mi ízlésünkre bízta. Mindent megígértem neki; lássa, hogy mennyire megbecsüljük azokat a játékosokat, akik nem az egyesületen akarnak meggazdagodni! Öröm ilyen jó- érzésű, szerény fiatalókkal dolgozni. Csak egytől félek: hátha később elszemtelene- dik a fiú.. .” Papp Gábor Ifjúsági dalosünnep Egerben Mint már hírül adtuk, az elmúlt hét végén rendezték meg Egerben az ifjúsági dalosünnepet. Az eseményen mintegy ezer általános és középiskolás gyermek vett részt (Fotó: Szabó Sándor) Népművelő a pálya elején — Mindenekelőtt arra kérlek: beszélj magadról, a pályádról. Hogyan kerültél Ecsédre? — Magamról nem túl sokat tudok mondani. A kultúrával, a művészettel mint amatőr színjátszó kerültem kapcsolatba. Ennek terjesztésére először ifivezetőként nyílt lehetőségem. Ez az út azután a vécsi Klubkönyvtárba vezetett. Onnan kerültem az ecsédi művelődési házba. — Mikor kezdtél? — Az elmúlt év augusztusában. — Tehát még egészen friss, új benyomásaid vannak. Hogyan sikerült a beilleszkedés? — Nyugodtan mondhatom: jól. Emberközeli kapcsolatba kerültem a község vezetőivel, lakóival, a társadalmi szervekkel és ezek vezetőivel is. Ez a dolog — a kapcsolatteremtés — véleményem szerint elsőrendű szempont kell legyen a népművelői munkában. Egyedül, magamra hagyva persze nekem sem menne. Smid Dezső tanácselnök és Hegedűs Lajos vb-titkár a legmesszebbmenőkig támogat munkámban. — Jó, hogy ilyenek az első tapasztalatok. Ezek után munkáddal kapcsolatos terveidről kérdeznélek. Az elképzelésekről, melyek foglalkoztatnak? — Ha jobban megnézzük a falusi kultúrházak programajánlatait, láthatjuk, hogy igen nagy részükben ezek a kéthetenkénti disco vagy táncmulatság bűvkörében mozognak. Van még esetleg egy ifjúsági klub, ahol a gyerekek hetente egyszer összejönnek, és asztalifociznak, vagy tévét néznek. Nos, én mindenképpen szeretnék túllépni az előbb említett discók és táncmulatságok keretein. Szeretnék a közösség lakosságának vizuális és kulturális nevelésében az eddigieknél nagyobb részt vállalni. — Mit jelent ez konkrétabban? — A művelődési házban kialakítanak egy kisgalériát, ahol havonta rendszeresen bemutatkozhatnának a kortárs képző- és iparművészeknek. Csak a technikai feltételek hiányoznak. Megfelelő helyiség van. Egyébként megismerkedtem itt a faluban néhány plyan fiatallal, akik érdeklődnek a színjátszás, illetve a néprajz iránt. Ez indított arra a gondolatra, hogy a meglevő kiscsoportok mellett beindítanánk egy színjátszókört, és egy helytörténeti szakkört. A megnövekedett szabad idő ésszerű eltöltése érdekében szombatonként úgynevezett szabadidő-napok megrendezését tervezem. Ezeken a könnyed szórakozási formák lennének túlsúlyban. Fontos a „nyitott ház” koncepció. Az^ hogy minden korosztály és réteg megtalálja a számára értelmes, hasznos időtöltés módját. — Sok sikert a tervekhez! Karácsondi Imre összeállította; Németi Zsuzsa