Népújság, 1984. május (35. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-29 / 124. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. május 29., kedd mm life Megszokott dolog, hogy születésnapot tortával ünne­pelünk. Az azonban már szokatlanabb, hogy egy tor­ta születésnapját ünnepel­jük. Márpedig e napok­ban erre készülődtek cuk­rász- és szakácskörökben. Az ünnepelt ezúttal a dobostor­ta volt és vele együtt a fel­találója, aki éppen száz esz­tendeje, 1884-ben mutatta be különleges, új süteményét. Világhíres névadó Bizonyára kevesen tudják, hogy ez a kara-mell-tetős tor­ta nem azért kapta a nevét, mivel a dobra hasonlít, ha­nem mesterkészítőjéről, a múlt században élt Dobos Józsefről. Így hát kezdetben ez is volt a neve: Dobos­torta és csak később, amikor az eredete elhomályosult és önmagában is tulajdonnévvé vált, akkor lett dobostorta. A neves bemutató ugyan­abban az évben volt, amikor a magyar cukrászipar hírne­vének egyik úttörőjéről, Kug- ler Henriktől átvette buda­pesti cukrászdáját a svájci származású, Gerbeaud Hen­rik. Mint köztudott: a Vö­rösmarty téren a mai napig is fennáll ez az üzlet, s a térről kapta a felszabadulás utáni elnevezését. Az idei esztendeig viselte a Vörös­marty Cukrászda nevet, míg most nemrégiben újból Ger­beaud került föl a cégtáblá­ra és a sütemények, desz- szertek csomagolására. Nos, elsőként mégsem itt volt a dobostorta premierje, csupán a későbbi esztendőkben lett az egyik legszélesebb körű el.terjesztője, a budai Rusz- wum cukrászdával együtt, A bemutató — mint a kései leszármazott, Dobos Jőzefin el szokta beszélni a csalá­di hagyományok alapján — az egykori Csekonics palo­tában zajlott le, a Kecske­méti utcában, ahol elegáns csemegekereskedése volt Do­bos Józsefnek. Egy évre az országos kiállítás Dobos-pa­vilonjában a császári és ki­rályi pár is megkóstolta az édes találmányt, majd az 1889-es párizsi világkiállítá­son aranyéremmel díjazták. Ezután már meg sem állt a világhírnévig és népszerűség ge napjainkban is változat­lan. Mi a titka? Természetesen — amint ez ilyenkor lenni szokott — a konkurrencia nehezen nyu­godott bele ebbe a világra­szóló sikerbe, de a dobos­torta készítése hosszú időn át szigorú üzleti titok ma­radt. Pedig sokan szerették volna tudni, hogy mi rejtő­zik a hegedű lakik csillogású, kesernyés illatú karamell-te- tő alatt, miféle omlós süte­mény. Ma már tudjuk a titkát. Amint azt Tausin Károly, a Margit-saigeti szállodánk ki­tűnő szakembere elmondot­ta: tulajdonképpen már 1906- ban kiadta a neves mester a titkot a cukrászok és a mé- zeskaiácsosok ipartestületé­nek. Az alapötlet — mint minden ötlet — valójában egyszerű: a sok tojással fel­vert piskótamasszához forró vajat is tett, ettől válnak a lapok finom porhanyóssá. Közéjük kakaós vajkrémet kennek, az egésznek a tete­jére pedig olvasztott cukrot, amit ragyogó fényesre simíta­nak el és vajazott beosztó­késsel képezik a körcikkeket. Ez az eredeti dobostorta re­ceptje, de időközben több más változat is létrejött már. Ezerszeletes építmény Ezért is hirdetett a cente­nárium alkalmából Dobos József-emlékversenyt a Ma­gyar Szakácsok és Cukrászok Szövetsége révén a Danubius Szálloda és Gyógyüdülő Vál­lalat. Ebben az ország min­den cukrásza részt vehetett, akár állami, akár szövetke­zeti, akár magánműhelyben tevékenykedik. A Dobos-cuk­rász díszmunkákat szakmai zsűri bírálta el és az idei gyermeknapon, május 27-én, a, Margit-szigeten hirdették ki a győzteseket. Az igazi nyertesek azonban a gyer­mekek lettek, mert az itt rendezett majálison köztük sorsolták ki a készítménye­ket. Sőt, még ennél nagyobb meglepetés is volt: a gye­rekek elfogyaszthatták az er­re az alkalomra készített ezerszeletes, emeletes dobos­tortát. Egész napos majális kö­szöntötte a dobostorta-cen­tenáriumot, amelynek azért is a Margit-sziget volt a színhelye, mert a fővárosnak ezt a hajdan beléptidíjas nagy parkterületét 65 eszten­deje nyitotta meg a tanács­kormány a nagyközönség előtt és látta vendégül a munkásgyerekeket. Müzsír a fogyókúrázóknak Az USA Ohio államában a Cincinnati Egyetemen olyan műzsírt próbáltak ki, amely ízben és halmazállapotában nagyon hasonlít az állati zsírokhoz, és a növényi ola­jokhoz. Ez a műzsír való­jában kémiailag teljesen különbözik a glicerinből és a zsírsavláncokból álló ál­lati és növényi zsiradékok­tól. Kémiai szerkezetét te­kintve saharoze-polieszter. önként vállalkozó embere­ken végzett kísérletek azt mutatták, hogy ez a műzsír melegítésre ugyanúgy lágyul, mint az állati és növényi zsiradékok, szobahőmérsék­leten pedig a vajhoz és mar­garinhoz hasonló halmazál­lapotú, tehát kenyérre is kenhető. A klinikán végzett vizs­gálatok azt bizonyították, hogy ha a napi zsírszükség­let 80 százalékát ezzel a sa- haroze-polieszterrel helyette­sítették, akkor a megmaradt 20 százalék növényi olaj, vagy állati zsiradék volt ah­hoz, hogy a zsírban oldódó vitaminok (A, D, É, K) a tápcsatornából felszívódja­nak. A saharoze-polieszter viszont egyáltalán nem szí­vódik fel, de növeli a bél salakanyag-tartalmát, ezáltal gátolja más anyagok teljes felszívódását, és a bélmoz­gást is elősegíti. Kéthetes időszak alatt az így táplált elhízottak jelentős súlyvesz­teséget érnek el. Ugyanakkor azonban nem éheztek. Ét­rendjük nem nélkülözte a zsír ízét. Kivétel nélkül valamennyi műzsírt fogyasztó betegnek csökkent a vérzsírtartalma, és csökkent a koleszterinnek az a válfaja is, amely az ér­elmeszesedést okozza. Amennyiben e szer forgal­mazását engedélyezik, ami egyébként még hátravan, komoly segítséget jelenthet a fogyókúrázóknak. Távoli utcák üzenete Nemzetközi plakátkiállítás a Magyar Nemzeti Galériában CARNAVAL OE LA HABANA 1975 Law*.-..-.-., ________________■__ Ra imundo Garcia Parra (Kuba) plakátja A szocialista országok kul­turális minisztereinek buda­pesti konferenciája és a Mú­zeumi Világnap alkalmából nemzetközi plakátkiállítás nyílt a Magyar Nemzeti Ga­lériában. A közös humanista alapo­kon nyugvó kultúra sokszí­nű spektruma tárulkozik ki a Magyar Nemzeti Galéria kiállításán, mely tizenegy szocialista ország mindennap­jainak művészete, az utca művészete által egész világ­részek alapvető gondjairól beszél. A központi kérdés az élet, a béke védelme, az atomháború minden embert fenyegető réme, amely ellen majd minden ország művé­szei az emberiség lelkiisme­retét felkeltő plakátokon mozgósítanak. (H. Lemke: NATO STOP, W. Brock: A Jefim Cvik (Szovjetunió) plakátja béke amerikai útja; Ojun- csimeg: A fegyverkezés el­len; M. Urbaniec: ABC; M. Wasilewski: To be war or not to be; V. Szoraszin: Óv­juk meg számukra a tavasait, a napfényt és a boldogságot!; Ph. Vilaszjuk: Békét az egész világnak!). Sokat foglalkoz­nak a mindennapok gondjai­ECOtE VYSOKÁ SUPÉHEURE ÍKOIA OES BEAUX MÚaCKÍCH ARTS UMENÍ 8RATTSLAA BRATTSIAMA ACADEMY HHCTWTaT Of MUSC MEehKAAbHOIO ANOTVeATRE H TEATBAAbMCfO ARTS MCKWCCTBA BRATISIAUA 8WTVCAABA ‘^exocAoeaww Vladislav Rostoka (Csehsslo- vákia) plakátja val, a munkával, a mezőgaz­daság és az ipar feladatai­val, a technikai haladással, a környezetszennyeződ ésse 1. (Phu K: Gyümölcsfák ülte­tése az ugaron — az export növelése; Th. Tuau: Hogy le­gyen víz a mezőknek!; Kop­pány S.: Nem bántja a sze­mét?; K. Karapanov: Kör­nyezetvédelmi Plakát.) A legtöbb falragasz azon­ban a hazai gyakorlatnak megfelelően is a különféle politikai évfordulókkal és a kulturális rendezvényekkel foglalkozik, a filmekkel, ki­állításokkal, a színházi és zenei élet eseményeit hirde­ti. A legrangosabbak a nem­zetközi művészeti versenyek­re, találkozókra mozgósíta­nak, mint a cseh R. Vanek 1978- as bmói Grafikai Bien- nálé plakátja, mely a mo­dem európai plakátművészet klasszikusai közé tartozik, vagy a kubai R. Martinez 1979- es Karibi Művészeti Fesztiváljának plakátja. A kiállítás nagy lehetőség az eszmék, gondolatok áram­lásának tanulmányozására. Az európai szocialista országok képviselői mellett a kubai, a mongol, a vietnami és a lao­szi művészek is szép szám­mal szerepelnek, a legmo­dernebb stílusáramlatok mel­lett a népi hagyományok friss színeivel gazdagítják a kiállítás képét. Különösen megkapóak a vietnami, ku­Rolf Felix Müller (Német Demokratikus Köztársaság) plakátja (Fotók: Hauer Lajos felvételei — KS) bai és laoszi művészek pla­kátjai. A vietnamiakon az ősrégi távol-keleti fametsző­hagyomány dekoratív forma- és színvilága egyesül új tar­talommal. Az európai szocia­lista országok művészei kö­zött a pálmát a hatvanas években a világmezőny élére törő lengyelek viszik el, de az eredmények más szocialis­ta országok legjobb művé­szei között ma már gyorsan közkinccsé válnak, mindenki a saját fantáziája és képes­ségei, ízLéshagyományai sze­rint formálja át az összké­pet gazdagítva. — Hosszúi nézel ki. Tör­tént valami? — Igen... a feleségem meglépett valakivel ét el­vitte az autót is. — Rettenetest És milyen autód volt? ★ — Szóval maga igazin úgy érzi, Kraftovics úr, hogy jót tesz magának a dohányzás? — De mennyire doktor úr! Mihelyt rágyújtok, a feleségem rögtön elmegy otthonról. ★ — Hát halljam, mit csi­nált azokkal a régi iratok­kal? — kérdezi az irodave­zető az új, fiatal beosztot­tat. — Betűrendbe raktam őket, főnök úr... — Remek! És azután hogy folytatta a feldolgozást? — Elküldtem a MÉH-be... ★ — Mit kaptál attól az embertől, akit kihúztál a vízből? Mennyire értékelte a saját életét? — Adott öt koronát... — És mit csináltál erre te? — Visszaadtam neki 4 ko­rona 90-et. ★ — Nem vitás, hogy a maga betegségének a szesz az oka! — Végre! Maga az el­ső orvos, aki nem engem hibáztat a betegségemért... ★ — Végig tudná élni az életét egy hetvenéves /ér* fival? — Az enyémet nem, de az övét igen... ★ — Igazgató úr, már há­rom éve dolgozom három ember helyett, is még min­dig nem kaptam fizetés­emelést! — Többet fizetni most sem tudok magának, de mutassa meg, melyik az a két másik ember, rögtön felmondok nekik! Az ital veszélye A svájciak túlságosan sokat esznek. Az átlagos svájci napon­ta 3200 kalóriát (13 500 Joule) fo­gyaszt, pedig sok esetben 2500— 3000 kalóila (10 500-12 500 Joule) elég lenne. A többlet a szerve­zetben zsírként rakódik le. A svájci lakosság 25 000—30 000 ton­na felesleges báját hordos ma- gin. E kalóriafogyasztás lényeges részét alkotják az alkoholos ita­lok — állítja az alkoholproblé­mákkal foglalkozó svájci inté­zet. A kalóriák kisebb részben az Italban lévő cukorból, na­gyobb részben az alkoholból származnak. Az alkoholkalóriák sajátossága, hogy ezeket a szervezet ritkán változtatja munkaenergiává. Te­hát vigyázzunk: az elalvás előt­ti ital kétszeresen hizlal. Az isten gyermekei továbbra is A más kasztokhoz tartozó hinduk részéről az „érintet­lenekkel” szemben alkalma­zott társadalmi és gazdasági megkülönböztetés továbbra is dühöngő átok Indiában, főleg a vidéki körzetekben. Ezt tartalmazza megint egy 12 szövetségi államban el­végzett vizsgálat, amelyet a Times of India című lap kö­zölt. A vizsgálat arról ta­núskodik, hogy 30 évvel a vallás által rögzített kasztok megszüntetése után a min­dennapok gyakorlatában a kaszthatárok szinte mozdít- hatatlanul állnak tovább. Az alkotmány által garantált egyenjogúság a „haridzsá- nok” „isten gyermekei” szá­mára, ahogy Mahatma Gan­dhi hívta valamikor a pá­riákat, a hindu parasztok szívében ma éppúgy nem érvényes, mint a múltban. Az „érintetlenek” nyilvános megbélyegzését India déli részén különös szigorúsággal gyakorolják. Karnataka, Orissza és Kerala 218 falu­jában a páriáknak tilos templomba járni. Atamil Naduban templomba járásu­kat a megvizsgált 148-ból csak 12 faluban engedélyez­ték. Ezek után érthető, hogy éppen Dél-Indiában törtek ki az utóbbi időben tömege­sen a páriák az emberhez nem méltó kasztrendszerből és tértek át az iszlámra. Néhány kivételtől eltekint­ve a haridzsanok elől a ku­tak és a szállodák is el van­nak zárva, és megtagadják tőlük a fodrászok és a mos­dók szolgálatait is. Radzsasz- tan és Uttar Prades egyes vidékein a kaszton kívüli­eknek tilos lovagolni vagy hordszéket igénybe venni. A tanulmány arra az általános következtetésre jutott, hogy az embertelen kasztrendszer vidéken „korlátlanul virág­zik”, és kevés állami vagy magánszervezet lép föl eré­lyesen a megszüntetésért. Mintegy félmilliárd hindu él falun, a haridzsanok szá­mát pedig több, mint 110 millióra becsülik. A kitaszí­tottság elleni lázadások főleg a túlnépesedett észak-indiai síkságokon vezettek véres összetűzésekhez, és a közép- és felső rétegek megtorlá­saihoz. „Tiszta őrültség — panaszkodott a Dzsanata- párti képviselő, Dandavate professzor nemrég az alsó­házban —, hogy a tehenet anyánkként tiszteljük, vi­szont a haridzsanokat és az adivasi származásúakat, sa­ját véreinket, kegyetlenke­déseknek és a legsúlyosabb megaláztatásnak tesszük ki.” Bár a kormány törekszik arra, hogy a páriáknak elő­jogot biztosítson az oktatás­ban, közülük mégis csak ke­vésnek sikerül a gazdasági és társadalmi felemelkedés. Sok foglalkozási ág tabu a számukra, főleg a felsőfokú képzettséghez kötöttek. így például a 323 országos fő­bíró közül csak négy harid- zsan. Ezzel függ össze, hogy a különböző vidéki fejleszté­si programok keretében a pénzeszközöknek csak a ne­gyede jut el a legszegényeb­bekhez. Sokat profitálnak ebből viszont a jobb hely­zetben levő rétegek, amelyek a kasztbefolyásuknál fogva ellenőrizni és irányítani tud­ják a fejlesztési eszközök elosztását. (Süddeutsche Zeitung)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom