Népújság, 1984. május (35. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-27 / 123. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. május 27., vasárnap 3« Kik üdülnek kedvezményesen ? f . „Az ember gonosz, benne nem bízom. De tűz, víz, ég s föld igaz rokonom... tűz, víz ég és föld, s minden istenek: szeressétek, akiket szeretek!” (Szabó Lőrinc: Ima a gyermekekért — 1939) gyermekekért Még mindig gyakran előfordul, hogy az igénylők egy része a kedvezményes üdülési kérelmeket a SZOT- ba, még többször az ágazati-iparági szakszervezeti központok, valamelyikébe címezi. Ezek szerint sokan nem tudják, hogy a beutaltak kiválasztása mindig a munkahelyeken. a mintegy 8 ezer alapszervezetben dől el. De az is lehet- hogy a levélírók — habár kérelmeikben erről csak ritkán tesznek említést — megkérdőjelezik a saját szakszervezeti bizottságuk jegyosztásának igazságosságát. Az üdülőjegyek odaítélésekor figyelembe kell venni a munkavégzés minőségét, a szociális helyzetet és az egészségi állapotot. Ez utóbbit különösen indokolja, hogy idén már minden harmadik felnőtt SZOT-beutaló gyógyüdülőbe és szanatóriumba érvényes. Nézzük meg, hogy az említett elvek a gyakorlatban hogyan érvényesülnek, A beutalók idei igénybevételéről részadatokat lehetne ismertetni. mivel az üdülési főszezon még csak most kezdődik. így az idei esztendő elemzésével nem foglalkozhatunk. Rendelkezésre áll viszont a SZOT-beutalókat igénybe vevők tavalyi, szakmánkénti statisztikája. Az összesített adatok azl igazolják, hogy a tíz ipari szakszervezetnél minden öt beutalóból négyet munkások, műszakiak, nyugdíjasok kaptak. E három kategória aránya az átlagnál is nagyobb, kedvezőbb, a döntően női munkaerőket foglalkoztató iparágakban, továbbá a bányászatban, a vegyiparban és a vasas szakmában. A nyugdíjasok beutalási arányának a többi ágazatiiparági szakszervezetre kiterjedő elemzése alkalmat ad egy tévhit eloszlatására. A különböző fórumokon esetenként ugyanis azt hallani, hogy a nyugdíjasok beutalására a szakszervezeti szervek nem fordítanak megfelelő gondot. A számok másról tanúskodnak. A szak- szervezeti tagságnak mintegy 13 százaléka nyugdíjas, — de már 1982-ben is — a SZOT-beutalóknak a 16 százalékát kapták nyugdíjasok. Tavalyi beutalási arányuk tovább javult, elérte a 18 százalékát. Vagyis csaknem minden ötödik beutaló nekik jutott. Az elmúlt két esztendő statisztikája igazolja, hogy a szakszervezeti tagságukat megtartott nyugdíjasok, ha igényelnek kedvezményes beutalót, azt előbb-utóbb meg is kapják. Az persze lehetséges, hogy nem oda és arra az időpontra jut nekik- ahol és amikor szeretnének üdülni, de ez az aktív dolgozóknál is így van. Nyugdíjasok csak a fősze- zoni családos üdülésben nem részesülhetnek. Ennek oka. hogy a főidény rövidsége miatt, ilyenkor az aktív dolgozók igényét is csak részben lehet kielégíteni. A korábbi. merevebb előírás azonban e területen is változott. Az idei évtől kezdve az új üdülési szabályzat lehetőséget nyújt arra, hogy az egyik szülő akadályoztatása esetén, helyette a nagyszülő is elutazhat a családos beutalóval. De mindkét nagyszülő a kisunokával sem üdülhet a főszezonban. A másik kedvező változás, hogy a SZOT-üdülő-szanató- riumokra a folyó évben már nem érvényes a kétévenkénti főidény-korlátozás, és ezekbe az intézményekbe a szakszervezeti tag nyugdíjasok is beutalhatok. Hát persze, hogy szeretjük a gyerekeket. Más kérdés — és amíg ember él a földön, minden felnőttgeneráció számára kérdés marad —, hogy jól szeretjük-e őket. Ilyenkor, gyermeknap táján, mi felnőttek, hajlamosak vagyunk némi önvizsgálatra is, s néha kétségkívül fontos következtetésekre jutunk gyerekügyben. Jobbára pedagógiai jellegű következtetések ezek, felelősség- érzettől áthatottak, magukat okítok. Természetesen szükség van erre, hiszen a gye rekek — ha idejük engedi — gyúrmázás, labdázás vagy éppen tanulás közben is még felnéznek ránk, még ezer meg ezer olyan kérdésük van, amelyre tőlünk várják a választ, nem engedhetjük hát meg magunknak, hogy bizalmukat elveszítsük. Ám azt még kevésbé engedhetjük, hogy a világot elveszítsük, amelyet emberségesebbre gyűrni ők lesznek hivatottak. A gyerekekkel szemben ez ma a legfőbb felelősségünk. Elláthatjuk magunkat korszerű pedagógiai intelmekkel is, mondhatjuk egymásnak, hogy a gyermek nem pusz tán tárgya, hanem alanya is a nevelésnek, figyelmeztethetjük egymást, hogy a családi demokrácia a gyermeknevelés nélkülözhetetlen eleme, felhívhatjuk a figyelmet arra, hogy ne drága ajándékokkal igyekezzünk helyettesíteni a gyerekekre fordítandó időt, s hogy a családi fészek melegét nem pótolhatja sem az iskola, sem a társadalom. Igen, ez mind fontos, s tán még aktuálisabb arról beszélni, hogy a közösségi érzést, a munkaszeretetei a leginkább példaadással plántálhatjuk ibele fiainkba és lányainkba, hozzátéve gyorsan, hogy menynyire ijesztő az olyan jól nevelt gyerek, aki már ötéves korában folyékonyan szavalja előítéleteink frázisait. És elmondhatjuk, hogy gyerekeink a bennünk felmerülő kérdésekre is kíváncsiak, hogy a számukra lecsiszolt, szép, kerek válaszokkal hosz- szú távon nemigen tudnak mit kezdeni, hogy amennyiben nem maguk járják végig a megismerés sokszor gyötrelmes, de mindig izgalmas útját; a kész válaszokkal telítődve az első csalódás megingatja a bizalmukat. Ám e bizalom megőrzésénél is fontosabb a világot megőrizni a számukra. Ehhez pedig a világ felnőttéinek kell az egymás iránti bizalmat erősíteni. A gyerekeket e vészterhes világban nem akkor szeretjük jól, ha őket igyekszünk megóvni a nagyvilág minden bajától, hanem, ha a világot igyekszünk megóvni értük. A szeretet egeyébként is azóta lehet norma, amióta a természetes összetartozás hiányzik az életünkből. Paradoxonnak hangzik, de nem az, hogy ezt a természetes összetartozást emberi teendő megteremteni. A gyér* mekekért akkor tesszük a legtöbbet, ha legalább ennek esélyét meghagyjuk nekik. Az ember nem gonosz. Mi rákényszerültünk, hogy bízzunk benne. munkájára lenne szükség, hiszen én nem kezdeményezhetem. . . v ★ Nehéz lenne egyértelműen eldönteni, hogy mennyire hasznos jelenlegi formájában mindez. Előnye: valamelyest megmozgatja a falu lakóit. De a sorozat szépen csengő címe nélkül is levetítenék a Birodalom visszavág című filmet, felavathatnák a kisdobosokat, s lejátszanék a programfüzetben szereplő bajnoki futballmeccset. Ha már tiszai napokról beszélünk, jobban kihasználhatnák a folyó adta lehetőségeket. Amennyiben úgy ítélik meg, hogy érdemes ápolni ezt a 17 éves múltra visszatekintő hagyományt. Az is szerencsésebb lenne, ha jövőre nem májusban, hanem az idegenforgalmi főszezonban csalogatnák az itteni községek kulturális szórakoztató csemegékkel a turistákat is. Homa János ARCTALAN EGYVELEG Tiszai napok—Tisza nélkül? A poroszlólak sem emlékeznek ma már arra, hogy hajdanán kinek a fejében született meg az ötlet: minden május közepén. egy héten keresztül rendezzenek tiszai napokat a községben. Az első esztendőben, 1967- ben többek között halászati kiállítás, történeti előadás, nótaest, filmankét és KISZ- esek találkozója szerepelt a meghívón. A következő évben a tévétulajdonosok tartottak összejövetelt. Az idők során kezdett kialakulni a „falunapok” gerince: a horgász- és halfőző-, valamint az autós ügyességi verseny és a tsz brigádjainak vetélkedője. Rendszeresnek számított a volt füzesabonyi járáshoz tartozó kórusok bemutatója. Az idén az „étlap” nem sok kuriózummal kecsegtetett. — A dalosok összejövetelét most is terveztük, de nem tudtuk biztosítani az énekesek étkeztetésére szükséges ötezer forintot — mondja Pásztor Gyula, a művelődési ház igazgatója. — Egyébként a csütörtöktől vasárnapig tartó programokban az előadók így is több mint 30 ezer forintot „vesznek ki a zsebünkből”. — Ebből a szép summából egy sajátos arculatú műsort is összeállíthattak volna, mert az autós ügyességi versenytől, a diszkótól és Kálmán Imre Csárdáskirálynőjétől még nem válik azzá ez a sorozat. — Ezít mint kívülálló mondhatja — válaszol Pásztor Gyula. — Én ismerem a helyiek igényeit. Próbálkoztam Vasarely, Picasso alkotásainak bemutatásával, nehezebb fajsúlyú színházi előadásokkal. . . Kevesen gyűltek össze. Az operettet, a magyar nótát kedvelik, erre jön be a közönség. Mégsem érzem fölöslegesnek ezt a megmozdulást. Legalább ilyenkor betér hozzánk a falu apraja-nagyja. — Az idén csupán a horgász- és halfőző versenyben aknázzák ki azt a lehetőséget, amelyet a Tisza nyújt... — Régebben volt halászati kiállítás, horgászatról hangzottak el előadások. Ez már „lerágott csont”. Ahhoz, hogy a továbbiakban az esetleges nagyobb horderejű ötleteket megvalósítsuk, több pénz kellene. Sajnos, sem a megyei tanács, sem az Állami Ifjúsági Bizottság, s más sem támogat bennünket. A község anyagi erejéből ennél többre nem telik. A mi intézményünknek egész évben 80 ezer forintból kell gazdálkodnia. \tb Amiről kevés szó esik: a Tisza, a halászat (Fotó: Szántó György) — Kiskörén és Tiszafüreden is hagyományuk van az ehhez hasonló tájnapoknak. Nem lenne szerencsésebb, ha együttműködnének ? — Mindenképpen... Azzal sokkal nagyobb lehetőségünk nyílna. Például szörf, csónak és egyéb vízi versenyeket szervezhetnénk... Az összefogáshoz viszont a megyei tanács patronáló, irányító Eiben Imréné népi iparművész is bemutatkozott munkáival a talunapokon A régi már elfogyott, új még nincs A burgonyaellátásról Azzal semmi újat nem mondunk, hogy alapvető élelmiszerünk a burgonya. Éppen ezért mindenki számára természetes, hogy szükségleteinek megfelelően tudjon vásárolni belőle. Az utóbbi hetekben azonban akadozik az ellátás ebből a termékből. A miértre, valamint arra, hogy meddig tart még a szűkös burgonyaszezon, Hídvégi Istvántól, a Heves megyei ZÖLDÉRT Vállalat, kereskedelmi igazgató- helyettesétől kértünk választ. — Nemcsak megyénkben, hanem országosan is gond az óburgonyából való ellátás — mondta az igazgató- helyettes. Ennek három oka van. Először is a tavalyi termés a szárazság miatt kevesebb volt a vártnál, az előző éveknél. Március végén, április elején a Vetőmagtermeltető Vállalat nem tudott elegendő mennyiségű úgynevezett fémzárolt vetőmagburgonyát forgalomba hozni. Ezért több termelő jobb híján az étkezési burgonyát ültette el. S mindezt tetézte a szokatlanul magas fogyasztás. Az előző évekhez képest 15 százalékkal több burgonyát fogyasztottunk. — Ez országosan érvényes. A megyénkben hogyan áll a helyzet? — A megyei szükségletek 90 százalékát a ZÖLDÉRT Heves megyei Vállalata biztosítja. Mi 2900 tonnát tároltunk be az ősszel, ami 200 tonnával több, mint amire megbízást kaptunk a Heves megyei Tanácstól. A témához tartozik, hogy a megyében csak a szükségletek 20 százalékát termelik meg. A legfontosabb burgonyatermelő bázisunk a tamamérai terrpelőszövetkezet. Így megyén kívüli beszerzésről kellett gondoskodnunk. Put- nokról, Szécsényből, Pátro- háról és Mándokról vásároltunk burgonyát. Társvállalatunknál, a Szabolcs megyei ZÖLDÉRT-nél tárolási szerződést kötöttünk. Amikor viszont kértük az általunk kifizetett, s a tárolás díját is elszámolt burgonyánkat, egyszerűen közölték velünk, hogy nincs. Még ma is nyolcvan tonna burgonyánkkal tartoznak. — Ezek szerint akkor teljes a burgonyahiány? — Erről azért nem beszélhetünk. Jelenleg is van háromszáz mázsa készletünk. A lakossági ellátást egykilós csomagolásban biztosítani tudjuk, s kielégítjük a fontosabb intézmények — kórházak, szociális intézetek — igényeit — A hiány érezhető-e az árban? — Az óburgonya árát az árhivatal határozta meg Amikor azonban a maszekok érezték, hogy szűkül a keret, felvásárolták a készleteket. Ezért fordulhat elő, hogy amíg mi a szabályzók miatt kénytelenek vagyunk hét forint negyven fillérért árusítani, addig a szabad standokon ugyanaz az áru 15—20 forintba kerül. — Tehát ó már, új még nincs. Mikorra várható, hogy javul a burgonyaellátás? — Pánikról nem beszélhetünk, a vészharangot nem kell megkondítani. Az azonban tény, hogy kevesebb burgonya van, mint amire szükség lenne. Ezért is beszéltem a differenciált elosztásról. Raktárainkba a jövő hét elején megérkeznek a nagyobb új burgonya- szállítmányok, amelyek lényegesen csökkentik majd a hiányt. Ennek ára hétfőtől negyven forint lesz. Ezen kívül pótlás gyanánt beszereztünk burgonyapelyhet, amit szintén hétfőtől lehet majd kapni. Az elkövetkezendő hetekben mindenképpen érezhetően javul a burgonyaellátás ... » Kis Szabó Ervin
