Népújság, 1984. május (35. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-26 / 122. szám
10 NÉPÚJSÁG, 1984. május 26., szombat Washingtonban hivatalosan is megerősítették, hogy a Csendes-óceán térségében — az Egyesült Államok, Ausztrália, Űj-Zé- land és Japán fegyveres erőinek részvételével — nagy arányú kombinált hadgyakorlatot tartanak. Az erődemonstráción mintegy 50 ezer katona, több tucat hadihajó, több száz repülőgép vesz részt. E hír kapcsán kézenfekvő a kérdés: mi a magyarázata annak. hogy az USA — a nyugat-európai rakétatelepítés folytatásával párhuzamosan — ebben a hatalmas óceáni övezetben is fokozza katonai tevékenységét? „Amerikai tó" A Reagan-kormányzat a közvetlen szembenállás doktrínájának jegyében a szocialista országokkal — mindenekelőtt a Szovjetunióval — szemben egyszerre két fő frontot igyekszik kialakítani: egy nyugatit és egy keletit. A harapófogó szára valahol az Indiai-óceán. illetve a Perzsa-(Arab) -öböl tájékán zárulna, s ebben a bekerítő gyűrűben a csendes-óceáni — különösképpen a távol-keleti — hadszíntérnek a Pentagonban különösen nagy jelentőséget tulajdonítanak. Az amerikai hadügyminisztériumhoz közel álló U. S. News and World Report egyik nemrégi számában máris amerikai tónak nyilvánítja a Csendes-óceánt, ahol az ausztráliai és az új-zélandi partoktól — a mikronéziai szigetvilágon át Japánig „a vízen, a szárazföldön és a levegőben egységes elgondolások szerinti katonai felvonulás van folyamatban”. Ebbe illeszkedik az említett hadgyakorlat és sok más lázas előkészület, egyebek között a térségben csoportosított 7. amerikai ' flotta megerősítése, az amerikai— japán—dél-koreai stratégiai háromszög összekovácsolására tett számos lépés. A New Yorkban megjelenő Daily World tavaly megírta, hogy az „USA hadvezetése a Japán- és az Ohotszki-tenger körzetét kiemelkedő fontosságúnak tekinti, mivel megítélése alapján a Szovjetunió innen sebezhető a leginkább”. Hasonlóan vélekedett Leng tengernagy, a csendes-óceáni amerikai erők főparancsnoka, amikor kijelentette: „itt a legnagyobb a valószínűsége annak, hogy a Szovjetunióval konfrontációra kerülhet sor”. Az admirális alárendeltségében álló 7. flottát nyilvánvalóan erre a lehetőségre A Tomahawk szárnyas rakéták árnyéka Japán felett — a tokiói Akahata rajza (Fotók: KS) spekulálva szerelik fel robotrepülőgépekkel (szárnyas rakétákkal) és a Trident haditengerészeti rakéta- nukleáris fegyverrendszerrel, azaz az első csapás eszközeivel. Ugyanilyen elképzelésektől vezettetve tárolnak már is 700 atomtöltetet Dél-Koreában (ahová Pershing—2-es rakéták telepítését is tervezik) s kísérlik meg „elsüllyeszthe- tetlen repülőgép-anyahajó- vá” változtatni Japánt. Szöul és Tokió ' szerepe Katonai szempontból mindenképpen figyelemre méltó volt a közelmúltban — február 1-től április közepéig — megrendezett „Team Spirit” (Csapatszellem) fedőnevű monstrehadgyakor- lat, amelyen 60 ezer amerikai és 149 ezer dél-koreai katona vett részt, vagyis több mint 200 ezer fő. (Zárójelben jegyezzük meg, hogy az 1982-es gyakorlaton „még csak” 157 ezer, az 1983-ason pedig 188 ezer főnyi csapatokat mozgattak.) A Team Spirit ’84 végrehajtásába bekapcsolódott a több mint 146 ezer főt számláló 7. amerikai flotta nagyobbik része is, továbbá a Guam szigetén állomásozó B—52-es hadászati bombázók több köteléke. Erre a méreteiben minden korábbit felülmúló erőfitogtatásra — bizonyára nem véletlenül — Reagan amerikai elnök múlt évi novemberi dél-koreai és japáni látogatása után került sor. A Fehér Ház ura Tokióban és Szöulban is — a szovjet fenyegetésre hivatkozva — a két szövetséges katonai aktivitásának növelését sürgette. A japán hadiipari körökben már régóta hallatszanak olyan hangok, hogy a szigetországnak megnövekedett gazdasági teljesítőképességével arányban álló katonai potenciált kell létrehoznia. Nakaszone, a Amerikai katonák a Team Spirit ’84 fedőnevű hadgyakorlaton kormányfő ezzel teljesen egyetértett az Egyesült Államokban tett látogatásakor, leszögezve, hogy országát a Nyugat védelmi bástyájává kell tenni. S valóban. az 1987-ig kidolgo1- zott ötéves japán haderő- fejlesztési programmal és a következő időszakra szóló tervekkel számolva, Washington erőteljesebben építhet Tokióra, főleg arra, hogy a japán haditengerészeti flotta 1990-ig átveheti a 7. amerikai flotta egyes csendőri funkcióit. Veszélyes láncszemek A csendes-óceáni térség katonapolitikai helyzetének áttekintésekor a közelmúltban Yokohamában megrendezett nemzetközi konferencián joggal vetődhetett fel az a gondolat, hogy Ázsia békéjét súlyos veszélyek fenyegetik és ha a haladó erők nem állják útját a háborús kalandok szervezőinek, beláthatatlan következményekkel járó folyamat indulhat el. A vitában részt vevők világosan megfogalmazták: az ázsiai és a csendes-óceáni. fejlemények nem választhatók el az európai helyzet alakulásától, mivel az amerikai katonai jelenlét a két kontinensen ugyanannak a stratégiának egy-egy láncszeme. Ha az egyik földrészen fegyveres összeütközés robbanna ki, az óhatatlanul katasztrófába sodorná a másikat is. Ehhez a következtetéshez aligha férhet kétség. A Szovjetunió idén áprilisban ismételten kifejezte készségét, hogy a maga részéről ezután is minden tőle telhetőt megtesz a haditengerészeti fegyverkezés átfogó korlátozásáért és e cél elérése érdekében egész sor javaslatot terjesztett elő. Andrej Gromiko külügyminiszter az ENSZ főtitkárához e tárgyban eljuttatott levelében egyik lehetőségként említi: erről a témáról a genfi leszerelési konferencián is tárgyalni lehetne... Serfőző László alezredes Az amerikai repülőgép anyahajók egyike kifut a Csendes- óceánra Egy hadgyakorlat háttere AZ FBI TITKAI Hatalmi harcok A dokumentumok nagy csoportja arról tanúskodik, hogy mi lyen módszerekkel avatkozott be az FBI az Egyesült Államok csúcsain folyó hatalmi harcokba, mégpedig mindig olyan jelöltek érdekében, akik megfeleltek Hoover szélső- jobboldali szemléletének, így például még Truman elnöksége idején Hoover a színfalak mögött az elnök republikánus ellenfelének, Deweynek a tanácsadója volt. Együtt dolgozták ki azt a javaslatot, hogy az Egyesült Államokban a kommunistáknak, mint „idegen hatalom ügynökeinek” nyilvántartásba kell magukat vétetniük. (Áz elnök- választást végül mégis Truman nyerte.) Az FBI és személyesen Hoover terjedelmes dossziét vezetett Stevensonról, aki a demokraták egyik legszélesebb látókörű és legműveltebb politikai vezetője volt a második világháború utáni időszakban. Hoover úgy vélte, hogy Stevenson túlságosan „puha a kommunizmussal szemben”. Magánéletére és politikai megjegyzéseire vonatkozó ügynöki jelentéseiket rendszeresen átjátszotta a politikus ellenfeleinek, így két ízben (1952-ben és 1956- ban) az FBI tevékenységének nagy szerepe volt abban, hogy elgáncsolják Ste- vensont áz elnökségért folytatott küzdelemben. Hasonló és jóré'szt még mindig fel nem tárt hadjáratot vezetett az FBI a Kennedy-fivérek ellen. John F. Kennedy már demokrata elnökjelölt volt, amikor Hoover utasítására az FBI egy húszoldalas összefoglaló jelentést készített Kennedy magánéletéről, különös tekintettel a női kapcsolatokMég a 60-as évek végén is... Képűnkön: meleg kézfogás Johnson elnökkel (Fotó: US News and World Report — KS) ra. Ezt a jelentést! maga Hoover tárta Kennedy elé. Nem ismeretes, hogy pontosan mi történt ezen a találkozón, annyi azonban bizonyos, hogy Kennedy már két nappal elnökké választása után bejelentette: felkérte Hoovert, hogy továbbra is maradjon az FBI élén. (Előtte általában úgy vélték. hogy Kennedy el • fogja bocsátani az FBI főnökét.) Látnivaló, hogy a hétezer oldalnyi „felszabadított dokumentum” bevilágít ugyan az amerikai politikai élet kulisszái mögé, de a politikailag igazán lényeges akciókról nem beszél. Nyilvánvalóan inkább csak a személyes jellegű, szenzációt keltő vagy intim részleteket tartalmazó okmányokat hozták nyilvánosságra. Az FBI kezében tehát továbbra is olyan titkos iratok vannak, amelyek az ország valamennyi politikai és társadalmi vezetőjének életét érintik. Ráadásul — amint azt a tények bizonyítják — a fontos politikai eseményekkel (a két Kennedy-fivér vagy Martin Luther King meggyilkolása, Nixon lemondása, stb.) kapcsolatban semmilyen okmányt nem hoztak nyilvánosságra. A páncélszekrény kulcsát tehát továbbra is őrzik. Igaz, az öreg FBI-fő- nök halála óta az amerikai törvényhozás lényeges változásokat kényszerített ki. Ezek közé tartozik, hogy az FBI mindenkori igazgatója legfeljebb tíz esztendeig maradhat hivatalban. Mégegy- szer tehát nem történhet meg, hogy egyetlen ember félévszázadig ülhet a belső elhárítás óriási pókhálójának közepén. —i—e összeállította: Pilisy Elemér A halált osztogató felhő „A fekete felhő táborunk felé tartott, majd teljesen elborította a környéket. Iszonyúan büdös volt. A törzs öregjei mélyedéseket vájtak a homokdűnébe és valamennyien belefeküdtünk. .. öt nappal később az idősebbek egymás után haltak meg.“ így emlékezett vissza Yami Lester, az egyik ősi ausztráliai törzs tagja az 1953 októberében a dél-ausztráliai Maralinga sivatagban végrehajtott nukleáris robbantásra. Lester maga is sugárfertőzést* kapott, megvakult. Az ausztráliai közvélemény tulajdonképpen csak most szerzett tudomást arról, hogy Maralinga sivatagban 1953-tól 1963-ig — azaz tíz éven keresztül — végeztek nukleáris kísérleteket. Az angol és az ausztrál titkos dokumentumok arra utalnak, hogy a Maralingán 1953-ban végrehajtott angol robbantások esetében nem gondoskodtak megfelelő biztonsági intézkedésekről. A kísérletnél közreműködő katonák, a terület lakói akaratukon kívül váltak kísérleti nyulak- ká. Már 1980 márciusában jelentette Dr. Tom Cutter, az Alice Springs-i egészség- ügyi szolgálat orvosa, hogy legkevesebb harminc, de valószínűleg ötven bennszülött halt meg a kísérleti robbantás után, és az élet- benmaradottaknál megkétszereződött a daganatos megbetegedések aránya. A jelentés nem keltett nagy figyelmet. Még 1983 szeptemberében is azt állította a canberrai kormány: nincs semmi bizonyíték arra vonatkozóan, hogy az angol nukleáris kísérletek bármilyen egészségkárosodást okoztak volna. Az ausztráliai hadügyminisztérium több mint húsz évvel a robbantások után ismerte be, hogy a kísérleteknél angol és új-zélandi katonákon kívül 15 ezer ausztráliait is alkalmaztak. Ez utóbbiak közül 1300-an „ténylegesen, vagy potenciálisan” radioaktív sugárzásnak voltak kitéve. Gordon Scholes hadügyminiszter elismerte, hogy egyesek mindössze 1,6 kilométerre voltak a robbantás helyétől. közülük csak keveseknek volt megfelelő védőöltözéke. „Parancsba adták, hogy menjünk ki, csukjuk be a szemünket és takarjuk el kezünkkel az arcunkat. A robbanás alatt minden egyes csontomat úgy láttam, mintha egy röntgenfelvétel lett volna előttem... Bajtársaim tucatjai haltak meg azóta rákban" — mondta egy egykori tiszt. Több ausztráliai pilótának át kellett repülnie a radioaktív felhőkön. A repülőgépeket olyan erős fertőzés érte, hogy a földetérés után meg kellett semmisíteni őket. A gépek legénysége csak gyakorlóruhát viselt — azóta a legtöbb pilóta meghalt sugárfertőzés következtében. Az ausztrál közvéleményben csak mostanában kezd kialakulni a kép arról, mi is történt 1953 és 1963 között. Az utóbbi időben ugyanis az akkori események közreműködői, illetve szemtanúi közül egyre többen törik meg a titoktartási kötelezettséget — és nyilatkoznak. Nincs vesztenivalójuk, legtöbbjük gyógyíthatatlan beteg az akkoriban kapott su- gárfertőzés következtében. A Gagarin Hőerőmű Vállalat felvételt hirdet közgazdasági egyetemi végzettséggel rendelkező fiatalok részére — alkalmasság esetén vezetői perspektívával — ÜZEMGAZDASZI MUNKAKÖRBE. Bérezés megegyezés szerint Felveszünk továbbá gyors- és gépírói szakképzettséggel rendelkezőket, ADMINISZTRATÍV MUNKAKÖRBE. A jelentkezéseket személyesen vagy írásban a vállalat személyzeti és oktatási főosztályára kérjük. Cím: Gagarin Hőerőmű Vállalat 3272 VISONTA, PL: 21. Telefon: 11-052, 41-13-as mellék. A Hm-i Tanácsi Építőipari Vállalat felvételre keres közép-, vagy felsőfokú végzettségű, gyakorlattal rendelkező ÉPÜLETGÉPÉSZETI MŰSZAKI ELŐKÉSZÍTŐ valamint KÖZGAZDÁSZ vagy ÜZEMGAZDÁSZ képesítésű szakembereket. FIZETÉS: megegyezés szerint. <A> Jelentkezni lehet a vállalat személyzeti osztályán. EGER, SAS ÚT 94. Telefon: 10-622