Népújság, 1984. május (35. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-26 / 122. szám
8. IRODALOM ÉS MŰVÉSZET NÉPÚJSÁG 1984. móius 26., siómból A szlovákiai magyar irodalom A szlovákiai magyar irodalom nehezebb körülmények-között indult, mint a romániai. A régi Felvidéknek nagy történelmi és kulturális hagyományai voltak, Pozsonynak, Komáromnak, Kassának és Eperjesnek számottevő magyar szellemi élete volt, az ifjúságot régi iskolák nevelték. A tizenkilencedik század közepétől azonban igen megnőtt Budapest kulturális vonzóereje. és csak az első világháborút követő változás késztette a szlovákiai magyar értelmiséget arra, hogy megszervezze művelődésének, irodalmi életének intézményeit. Az első csehszlovák köztársaság magyar irodalmát Győry Dezső, Darkó István, Sellyéi József, Sza- latnai Rezső és Fábry Zoltán. illetve a fiatal szóéig lista értelmiséget képviselő Sarlós-mozgalom tagjai hozták létre, az újabb szlovákiai magyar irodalomnak az ő munkájukat kellett folytatnia. • Munkájuk nem volt köny- nyű, minthogy a második világháború után a lángra kapó csehszlovák nacionalizmus hosszabb időn át megakadályozott minden magyar nemzetiségi kulturális életet. Csak az 1948-as politikai fordulat után épülhetett lassan újjá a nemzetiségi irodalom: 1948 végén megindult az Üj , szó című napilap, 1956-ban a Hét című képeslap, 1956- bran az Irodalmi Szemle című folyóirat, 1953-ban létrejött a komáromi magyar színház, végül 1968-ban megalakult a Madách Könyvkiadó, s ezZel létrejöttek a szlovákiai magyar kulturális élet legfontosabb intézményei. A nemzetiségi művelődést az 1949-ben megszervezett Csemadok (Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Egyesülete) fogja össze. A szlovákiai magyar irodalom szervezésében és kritikai támogatásában a stószi magányában dolgozó Fábry Zoltánnak jutott vezető szerep. Fiatalon lett a szocialista eszmék híve, értékes publicisztikai munkát végzett a harmincas évek antifasiszta mozgalmában, mindig a társadalmi és nemzet tiségi haladás gondolatát képviselte. Következetesen emelt szót a nemzetiségi egyenjogúság és a magyarcsehszlovák barátság érdekében. Kritikai műveiben a nemzetiségi élettel foglalkozó, esztétikailag is értékes irodalmat támogatta. Mellette Turczel Lajos, Csanda Sándor, Rákos Péter, Roncsol László és Zalabai Zsig- mond foglalkoztak a szlovákiai magyar irodalom történetével és kritikai gondozásával. A nemzetiségi irodalom két világháború közötti hőskorának szereplői közül kevesen éltek vagy maradtak Csehszlovákiában a háború után. Közülük elsősorban Egri Viktornak volt szerepe, aki regényt, drámát és tanulmányt írt, lapot szerkesztett, s az ötvenes években úgyszólván a szlovákiai magyar irodalom „mindenese” volt. Mellette a prózaíró Szabó Béla és a költő For- báth Imre, illetve Csontos Vilmos képviselte az idősebb nemzedéket. A hatvanas évektől kezdve azonban a fellépő új nemzedék írói játszottak vezető szerepet. Az irodalom fejlődésének mindenképpen feltétele volt, hogy számot vessen a szlovákiai magyarság nehéz történelmi tapasztalataival: a háborús szenvedésekkel, amelyeket a fasizmus európai térhódítása okozott, és a háború utáni jogfosztott- sággal, amely nemcsak a magyar kisebbség szociális és kulturális fejlődését akadályozta, hanem a magyarszlovák kapcsolatok rendezésében is súlyos zavarokat okozott. Ez a feladat történelmi önvizsgálatot, a nemzetiségi tapasztalatok kendőzetlen feltárását kívánta meg. A valóságábrázoló igény, a történelmi számvetés igénye jelent meg Rácz Olivér, Duba Gyula, Dobos László, Mács József és a fiatal Grendel Lajos regényeiben. Rácz Olivér Megtudtam, hogy élsz című regénye személyes emlékek nyomán idézte fel a háborús éveket és a felszabadulás időszakát. Duba Gyula Szabadesés című regénye az ötvenes évek nemzetiségi értelmiségének helyzetét, Ívnak a csukák című regénye pedig a történelmi viharokban hányódó szlovákiai magyar falu életét mutatta be. Vajúdó parasztvilág című szociográfiájában szülőfalujáról festett lírai színekben gazdag képet. A szlovákiai magyarság súlyos történelmi tapasztalataival vetettek számot Dobos László Földönfutók és Egy szál ingben című regényei. Ezek a művek átfogó módon ábrázolták a közelmúlt történetét, a kisebbségi létben kialakult emberi magatartásformákat elemezték, felelős közösségi magatartást sürgettek. A fiatalabb korosztályok élményvilágát Grendel Lajos dolgozta fel. A szlovákiai magyar költészet is átalakult, a hatvanas években fellépő nemzedék képviselői: Tőzsér Árpád, Cselényi László, Zs. Nagy Lajos és Gál Sándor a költői egyéniség jogait állították helyre, ugyanakkor lírai módon fejezték ki nemzetiségi elkötelezettségüket és tapasztalataikat. Teljes mértékben átalakították a szlovákiai magyar költészet szemléleti és nyelvi rendszerét, a hagyományosabb költői látásmód után részben az avantgarde lírai kötetlenségének, kísérletező kedvének, részben annak a népi hagyományokra épülő nyelvi forradalomnak adtak szerepet, amelyet a magyarországi költészetben Juhász Ferenc és Nagy László képviselt. Az utánuk következők: Varga Imre és Tóth László költészetére pedig már egyértelműen az avantgarde újításai nyomták rá bélyegüket. I Pomogáts Béla HBi Qani kilencéves volt, nagyfejű, és imádta az édes- anyját. Kilencéves volt. mint a csodákat hivő emberek mindig. Apja az istenek honába disszidált, ahonnan nincs visszatérés — hát anyjáért rajongott helyette is, és arról ábrándozott, hogy megmentheti egyszer. Képzeletében hol lángra lobbant a ház, hogy ő élete kockáztatásával, ölben hozza ki édesanyját, hol banditák törtek a városra, akiket egyedül kellett visszavernie. De hiába edzette indiánregényeken a szívét, hiába ajzotta pattanásig az íját, apja elfeledett, érthetetlen Naplóját olvasgatva újra és újra vacogó kisfiúvá vált. „Apa mindig szomorú volt?" „Nem, kisfiam, nem.” „De amit ír, nagyon szomorú" „Honnan tudod?" „Nálam van a Naplója.” „Neked még nem szabadna azt elolvasnod.” „Miért volt szomorú?" „Tudod, néha elkeseredett." „Néha mindenki elkeseredik, igaz.” „Igen, kisfiam." „Es miért ír mindig a Csuka-tóról?" „Ott ismerkedett meg velem.” ■.. nem tudom, mi szívta ki a türelmet abból a napsü- tés-nevetésű lányból , aki a feleségem... a Tó egykori ezüstje, ami szertetükrözte jókedvét, ólomszínűvé vált, mozdulatlanná... az iszap a partra csap, és én már nem találok vissza a szavaink forrásához... és én már nem tudok megtisztulni az emlékekben, újjáteremtve ezzel a jelent. .. Dani aznap is rettenthetetlen hős volt, amikor a szirénázó mentőautó megérkezett: az orvosok azonban már csak egy tehetetlen kisfiút láttak az anyja mellett térdelni. Gyors, pattogó szavak repkedtek, amilyenekkel Dani szokta megfélemlíteni az ellenségeit — de most hiába könyörgött, hiába kiabált a rettenthetetlen hős. egyedül maradt az üres lakásban. Hogy elűzze félelmét, föl-alá járkált, ahogy apjától látta, aztán, ahogy apjától látta ágyba bújt. ... Talán azt szerette volna, ha hozzásúlyosodom... ha rám is rámrakódnak a hétköznapok, és lehúzzák a karomat. mint a teli bevásárlószatyrok.. félek, hogy mert a fiam engem formáz, gyűlölete ellene is fordul... rá is kiterjeszti, mintha fekete szárnya nőtt volna... a keserűség földrevert varjúja gubbaszt már régóta a szemében ... 1 „Mi az á Csuka-tó, anya?” „Egy régi bányató, kisfiam." „Messze van?” „Messze." „Ti mért jártatok oda?" „Talán hogy a bátorságunkat bizonyítsuk." „Egyszer el kell oda mennem, anya.” „A Csuka-tó hideg és mély, kisfiam.” „Apa azt írja, ezüstből van." „A Csuka-tó hideg és mély, fiam.” Deák Mór Csuka-tó Sokáig vergődött, míg el tudott aludni végre, össze- összekoccant a foga, de maga sem tudta, a hidegtől-e vagy az üres gyógyszeres fioláktól. Moccanni sem mert, úgy érezte, valaki áll mögötte, s ha megmozdul, azzal elárulja magát. Apró kupacba hordta össze az álom, s a Napló a Csuka-tó vizében lebegett... furcsa, különös álmom volt a Tóról ___ijesztő, sötét alagút az erdei ösv ény ... két kisfiú tapossa a havat... vacognak mindketten, de letagadják maguk előtt is. úgy nógatják egymást... amikor végre a tiltott tóhoz érnek, csalódottan látják, hogy befagyott a víz.... — Pedig azt hittem, megleshetjük — pityeredett el az egyik. — Apu biztosan megver otthon. — Te mondtad, hogy jöjjünk! — kiáltotta dühösen a másik. — Te mondtad, hogy alkonyatkor látni lehet a Csuka-királyt ! ... megrándultam álmomban, szerettem volna fölébredni. .. szerettem volna, ha nem folytatódik többé semmi... Megrándul álmában, szeretne fölébredni. Szeretné, ha nem folytatódna többé semmi. Megrándul, de az álom örvénye beszippantja, hiába kapálódzik erőtlen mozdulatokkal, hiába üt ki verejték a haja tövén. ... stég ... korhadt, megrepedt deszkák, vízbe csúszott palló... először Dani, aztán a másik merészkedik rá ... jég ... sikoly, a fiam megcsúszik ... a másik futása ... eszeveszett, félőrült futása ... ujjak ... fogást kereső ujjak ... látom, és nem tudok segíteni ... a zokogás, amikor végül partot ér ... a húsba maró hideg, az alkony ... az ijedtség, az úszni nem tudás ... a menekülés, keresztül az erdőn ... s a zokogás otthon, a zokogás.. „Voltam a Csuka-tón, anya.” „Tudom, kisfiam.” „Tudtad, hogy elmegyek, ugye?” „Igen, kisfiam.” „Azért, mert ott ismerkedtetek meg.” „Meg azért, mert nem engedtelek” „Majdnem meghaltam, anya!” „Mért fordulsz el?! Majdnem meghaltam!” Most. most végre fölébred. Fázik, de csurom víz a teste. Fél. de érzi, hogy előbb-utóbb el kell mennie a Tóhoz. Felöltözik, az iskolatáska húzza a kezét. Két órával a tanítás kezdete előtt már bent ül az osztályban. „Mj baj, anya?" „Tudod. Néha mindenki elkeseredik." „Én megvédelek bqrki ellen!” „Jól van, kisfiam.” „De ha nem mondod meg, mi baj, nem tudok segíteni.” „Nincs semmi baj, kisfiam.” „Te nem szeretsz engem, anya? Mért nem'szeretsz te engem?!" ... ki az, aki még adni tud ... mindegy, mit, csak ingyen, mert még vagy már nem megvásárolható ... talán a költők? ... a költők koporsóból beszélnek mindig ... a szerelem koporsójából, a barátság koporsójából ... ha felujjongnak, az is csak olyan, mintha fekete ruhában örülne valaki... jaj, ha elmegyek, levetett gönceimet rá ne adja a fiamra___ A portás nem engedte be. — Ma nincs látogatás — mondta kimérten —, kisgyerekek meg, pláne felügyelet nélkül, amúgyse mehetnek be. — Tudja mi maga? — kiabálta a kisfiú, csak el ne sírja magát. — Egy hülye hólyag! Hülye hólyag! Hülye hólyag! Hr (1 W\ S imái Mihály • • I •• jrjrf I I f I •• ••M M Közömbös műholdak kozott Hal a délibáb lovasa? Hol az aranyláng-orrlikú, horizont-rúgó paripa s a szőrén hullámló fiú? Lovagolt fejjel lefelé, sarkantyúi a-zeniten. Villamos haja, mint a szél söpört a szökőár fölött. Hol a nagy vérű paripa? Hol az a nagyszívű fiú? Meddig hagyja repülni a sok égi-földi háború?! Hol a délibáb lovasa, hol az a vakmerő kölyök? — melyik vesztébe rohan a közömbös műholdak között...? .....Három görbe legényke rók a, rege róka
