Népújság, 1984. május (35. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-26 / 122. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. május 26., szombat Számolni kell azzal, hogy a nőknél is jelent­keznek mindazok a foglalkozási ártalmak, szelle­mi és fizikai túlterhelésből fakadó szervi, vagy neurotikus betegségek, amelyek eddig jobbára a férfiak egészségét károsították. Ezt a megállapí­tást egy egészségügyi szakcikkben olvastam, amelyből megtudhattam azt is, hogy milyenek a betegségmegelőző, gyógyító kilátásaink az ezred­fordulóig. II nő sincs vasból! ÜJ MÓDSZERREL — ÚJ TERÜLETEKEN Mit ígér a fekete arany! A Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat szolnoki központjának impozáns irodaházában se szeri, se száma, az elismerésekként ka­pott serlegeknek, zászlóknak, okleveleknek. Szinte minden munkaverseny értékelésekor az elsők között emlegetik a négy üzemből álló kollektívát, akik megyénk ipari termelésének csaknem a dupláját teljesítik évente. A sikerekből bőven kiveszik részüket a szűkebb hazánk területén dolgozó eg­ri üzem bányászai is. A földtani vizsgálatok pedig azt ígérik, hogy a jö­vőben bőven lesz dolguk az egri olajbányászoknak. Mit ígér tehát a fekete aranyként emlegetett kőolaj megyénkben? Egyebek között erre kértünk választ a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat állami-díjas ve­zérigazgatójától, Pápa Aladártól. Pápa Aladár: — A jósoknak nem mindig szabad hinni... (Fotó: Nagy Zsolt) Szivósabbak, bizonyos ha­tásokkal szemben a férfiak­nál sokkal ellenállóbbak a nők. s ezért is magasabb kort érnek meg — hallhat­juk úton-útfélen. Ügy lát­szik, ez a biológiai előny, mondhatni kiváltság, a gyengébb nemnek mégsem ad akkora védettséget, mint amekkorát évtizedeken át tulajdonítottak neki. Kide­rült, hogy a nő sincs vas­ból, nem elnyűhetetlen, s amióta a társadalmi mun­kamegosztásban szinte egyen­lő részt vállal (a keresőké­pes férfiak 88 százaléka, a nők 81 százaléka dolgozik), a civilizációs betegségek őt sem kerülik el. Értve ez alatt a szív- és érrendszeri, a mozgásszervi stb. elváltozá­sokat, bajokat. A nők életmódja azonos lett a férfiakéval, sőt túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a munkavállalás mel­lett a ' családi élet. szervezé­séből, az otthoni kötelezett­ségekből övék a nagyobb rész. Egy KSH-felmérés sze­rint a nők átlagosan napon­ta 211 percet, a férfiak 44 percet töltenek háztartási munkával. (Ez utóbbi alig háromnegyed órából 28 perc ház körüli munkával, és la­káskarbantartással telik, be­leértve a kocsimosást is.) Va­lójában a gyermekneveles- től az idős szülő gondozásá­ig a nő vállát nyomja a na­gyobb teher. Így a kettős (munkahelyi és családi) szo­rításban őrlődve kiegyen­súlyozatlan az életmódja, csökken a tűrőképessége, s ezt előbb vagy utóbb az egészsége sínyli meg, mind­ez pedig a családi összhang romlásához vezet. Tudomásul kell venni, hogy ma már a nők között egyre több a szakképzett, fe­lelős munkakört betöltő, ve­zető beosztású, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy huzamosabb ideig ott­hon maradjanak gyes-en. vagy más családi ok miatt. Ez előmenetelben, szakmai fejlődésben nagy hátrányt jelentene számukra. Sokszor hallani olyan gú­nyos megjegyzéseket, hogy „ti akartatok egyenjogúak lenni, most viseljétek a kö­vetkezményét”. Valójábán aki mondja, az is tudja, hogy hamis ez a nézet. Igen, a nők akarták és akarják ma is a férfiakéval azonos jogot a munkához, az érvé­nyesüléshez, de a terhek egyenlő elosztása mellett. A körülmények a gazdasági kényszer is úgy hozta, hogy szükség volt és van a női munkaerőre. Korunk jellem­zője a kétkeresős család. A megoldást semmiesetre sem a „vissza a fakanálhoz” szemlélet adja, hogy a nő újból legyen csak a családi tűzhely őre. A jelenlegi helyzeten viszont változtatni kell nemcsak a nő, hanem az egész társada­lom érdekében. Az egyre ke­vesebb házasság, az egyre több válás, a csökkenő gyer­mekvállalási kedv népessé­günk fogyásához vezet. A demográfiai feszültségek pe­dig kedvezőtlenül érintik életszínvonalunk és szociá­lis helyzetünk alakulását. Nem lehet minden vonat­kozásban egyenlőség! jelet tenni nő és férfi közé. Esély- egyenlőség a pályaválasztás­ban, a munkahelyi előme­netelben, a bérezésben, stb. mind megvalósítható, vi­szont a családi életben óha­tatlanul többet kell vállal­nia a nőnek. Nem kiváltsá­gokra, felesleges kíméletre vágynak a lányok és asszo­nyok, hanem olyan életvi­telre, időbeosztásra, amely nem haladja meg erejüket és meg tudják osztani ma­gukat a munkahely és a család között. A napokban' ezt a válto­zást sürgető, sok ezer csa­ládot érintő kérdést vitatta meg a Magyar Nők Orszá­gos Tanácsának munkabi­zottsága, bevonva a fővárosi és vidéki nagyüzemek, gyá­rak, vállalatok, intézmények, kutatóintézetek szakembe­reit. A tanácskozás végkicsen­gése az volt, hogy a meg­oldást a vátozatosabb mun­kaidő- és foglalkoztatási formák szélesebb körű be­vezetése adná az iparban, kereskedelemben, mezőgaz­daságban, — fizikai és szel­lemi munkakörökben. Ter­mészetesen a teljes foglal­koztatás megtartásával kell lehetőséget teremteni a nők teljes munkaidős alkalma­zása mellett a részmunka- idős, a rugalmas és más idő­rendszerű elfoglaltságra. Az ágazati minisztériumok év végéig ajánlásokat, módszer­tani útmutatókat dolgoznak ki a különböző munkavál­lalási formákra, hogy így is segítsék az egyéni, a válla­lati és a társadalmi érde­keknek egyaránt megfelelő mumkaidőformák elterjedé­sét. Sajnos, ma még a mun­káltatók nincsenek érdekelt­té téve, ezért is idegenkednek az új formáktól, ugyanis ezek magasabb fo­kú szervezettséget, szigo­rúbb munkafegyelmet köve­telnek, nem beszélve arról, hogy több velük az admi­nisztráció és a létszámgaz­dálkodást is nehezítik. A gyakorlat viszont azt igazol­ja, hogy ahol már több éve bevezették, például a rugal­mas munkaidőt, ott a dol­gozók magánügyeiket sza­bad idejükben intézik, csök­kent, illetve megszűnt a túlóra, javult a munkamo­rál, enyhültek a közlekedé­si, vásárlási gondok. Elis­mert tény, hogy az iparban a részmunkaidősök alkalma­zása növeli a termelékeny­séget, a 4, 6 óránként egy­mást váltó munkások pi- hentebbek, az első órákban mindenkinek nagyobb a tel­jesítőképessége. A lehetőségek tehát adot­tak, csak élni kell velük. Így diktálja a józan ész. (H. A.) — Köztudott — kezdte a vezérigazgató —, hogy nem dúskálunk az energiahordo­zókban. Hazánk szükségleté­nek a felét külföldről kény­szerülünk behozni. — Mégsem ragaszkodtunk ahhoz a kevéshez sem min­dig úgy, mint manapság ... — A hetvenes évek kö­zepén, az úgynevezett olcsó energia korában egy tonna gabonáért kaptunk öt tonna kőolajat. Ugyanakkor ehhez viszonyítva magasak voltak a termelési költségek. így több helyütt — például Egerben is — nem volt gazdaságos a kőolajbányá­szat. A kormányzat éppen ezért azt tervezte, hogy eze­ket az üzemeket megszün­teti. Az olaj világpiaci árá­nak rohamos emelkedése vi­szont azt eredményezte, hogy mára megfordult a csere- arányérték. Manapság öt tonna gabonáért kapunk egy tonna kőolajat. — Mindez hogyan hatott az önköltségre, a gazdasá­gos bányászatra? • — Jelenleg ott tartunk, hogy a világpiaci árakhoz képest, még magasabb ön­költséggel is gazdaságos lenne akár a kőolaj, akár a földgáz kitermelése. A mi ráfordításunk egyötöde a vi­lágpiaci árnak a kőolajnál, míg a földgáznál még ked­Tizenkét esztendeje talál­koztam először dr. Rácz Má­ria viszneki körzeti orvossal. A cigány származású pálya­kezdő doktornőről akkor azóta már elhunyt Kollégám írt, felvillantva küzdelmes életútjának tanulságos állo­másait. Abban az időben más új­ságírók is megkeresték, affé­le tanulságokat nyújtó szen­zációnak számított. Láttam rajta, hogy zavarja a közfigyelem, a hírverés. A zsurnaliszták ugyanis olyan gyorsan távoztak, ahogyan megérkeztek, ő viszont ma­radt a „terepen", s rá várt a legnehezebb teendő: a bizo­nyítás, s ebben vajmi keve­set segíthettünk mi, kuriózu­mokra éhes toliforgatók. Azóta többször érdeklőd­tem róla, s mindig kedvező információkat szereztem. Ez sarkallt egy újabb beszélge­tésre, amolyan siummázatké- szítő diskurzusra. Előzetesen tájékozódtam a faluban is: a vezetők, s pa­ciensei egyaránt elismerő, di­csérő szavakkal szóltak róla, méltatva kapcsolatteremtő készségét, közvetlenségét, kedvességét, szakmai maga- biztosságát, empatikus, azaz átérző adottságait. Nem mondták, ám áttéte­lesen mégis megfogalmazták, hogy otthonra lelt, azaz be­fogadták. .. Erre utal, ezt emlégeti ő is, amikor a tanulás, az ifjú­ság egyáltalán nem könnyű esztendeit idézi. — Elsősorban az anyagi gondok kísértettek. Hárman voltunk testvérek, s apám igen sűrűn betegeskédett, azaz a család jövedelméből vezőbb a helyzet. Üj len­dületet kapott tehát a bá­nyászatnak ez az ága orszá­gosan. — Ezek figyelembevételé­vel mit ígér a fekete arany­ként emlegetett kőolaj He­ves megyében? — A vita 1979-ben dőlt el. Azóta intenzíven folytatunk kutatásokat újabb lelőhelyek után, hiszen Heves megyei kútjaink 1954 óta működ­nek. Akkoriban ugyanis beszűkítették a kutatások le­hetőségét, mert úgy tartot­ták. hogy a bor értékesebb mint- a kőolaj. Nem Jús konfliktusaink voltak a me­zőgazdasággal. Azóta a föld- és a bányatörvény szabá­lyozta a lehetőségeket mind a két ágazatban. A rekulti­váció feltételével mód nyílt újabb területek bányaműve­lésére. Erre annál is inkább szükség volt, mert az 1954 óta művelt területek kezd­tek kiapadni. A Bükk aljá­ban és környékén a tavalyi próbafúrások eredménnyel jártak miután újabb lelőhe­lyeket találtunk. amelyek közül néhányat már művel­nek is bányászaink. S ezen a területen még az önkölt­séget is érdemes növelni a hatékonyság . érdekében. Már közelítünk a technikai csúcshoz, ami szerint a föld­ben levő kőolaj, mintegy csak a legszükségesebbekre futotta. Többek között ezért vettem igen komolyan a ta­nulást, s később a munkát, a hivatást, a szerintem leg­szebb feladatkört, a gyógyí­tást is. Rajtja nem lehetett kikö­vezett. Soha nem panaszko­dott emiatt senkinek, most is csak határozott unszolásomra céloz rá. — Először néhány hónapot Gyöngyösön, az ottani kórház belgyógyászatán töltöttem dr. Czáka Andor főorvos mellett, akitől igen sokat tanultam. Ö javasolta, hogy menjek fa­lusi körzetbe, így kötöttem ki ezen a településen. Mi ta­gadás: nem vártak tárt ka­rokkal, bár annak örültek, hogy vége a folytonos helyet­tesítések időszakának. Min­denekelőtt az értelmiségiek tartózkodtak, de az a sok fal már réges -rég leomlott. No, nem magától, hanem közre­működésemmel, de hát ez így természetes, minek emiatt lelkizni. Közben — s ez ért­hető — kezdeti bizonytalan­kodásom is eloszlott. Idegen­ként jöttem, de ennyi eszten­dő múltán otthonra leltem, azaz visznekivé váltam. Meditálásra, olykor jóleső önsajnálatra aligha volt módja, mert mindig tenger­nyi teendővel kellett meg­birkóznia. — Három esztendeig Tama- őrsöt is elláttam, azaz túlzás nélkül állítom, hogy minden percem lekötöttem. Ráadásul személyekre méretezetten kellett megharcolnom a biza­lomért. Az új ügyeleti rend­szer kialakításáig minden hét végén szolgálatban álltam. Emellett én neveltem — ma is gondoskodom róluk — be­hatván százalékát hozzuk a felszínre. Ezt az úgyneve­zett föld alatti égetéses tech­nikával érjük el, ami korsze­rűnek számít. A hagyomá­nyos módon ugyanis ezen a vidéken a fontos ásványi kincsnek csupán tizennyolc százalékát tudnánk haszno­sítani. A kettő közötti kü­lönbség pedig ötmillió tonna kőolaj. Van tehát jövője Hevesben is a kitermelésnek. Kutatásaink pedig Sokat ígé­rőé k. — Rendelkeznek-e ehhez kellő szakemberekkel? — Ahogy a helyzet biz­tossá vált, úgy lett egyre optimistább a hangulat. Örömmel tapasztaltam az egri üzem pártcsoportjának beszámoló taggyűlésén, hogy több a fiatal. Csaknem hat­van KISZ-korosztályú dol­gozik ott, ami a zökkenő- mentes stafétaátadást le­hetővé teszi. Ezek az em­berek nemrégen végeztek a különböző szakirányú isko­lákban, ismerik a mai, mo­dern technikát és ez re­ményt ad a továbblépéshez is. — ön szerint várható-e újabb energia-árrobbanás a világpiacon? — Nemrégiben olvastam az egyik szaklapban, hogy az arabok szerint. 1985—86- ra, újabb áremelések várha­tegeskedő fiútestvérem há­rom fiát, azaz aligha bővel­kedtem szabad pillanatokban. Nem feledkezett meg is­meretei bővítéséről, ’tájéko­zottságának szélesítéséről sem. Letette a belgyógyász szakvizsgát, de legalább ilyen nagyra tartja a gyakorlati tapasztalatokat. — Megnyugtató, hogy jó diagnosztának tartanak, jó érzés arról szólni: jelzéseim mindig hitelesítették a kór­házi laboratóriumi vizsgála­tok. Kollégáimmal együtt sa­játos őrhelyen állunk. Ne­künk azonnal döntenünk kell, nem. várhatunk a terápiával addig, amíg megérkeznek a megerősítő adatok. A hoz­zánk fordulók azonnali törő­dést, kezelést, gyógyszeres el­látást remélnek tőlünk, s nem okozhatunk nekik csalódást. A napi rendelések időpont­ját tábla jelzi, de az előírá­sokhoz egyáltalán rnem ra­gaszkodik. — Mindig addig maradok, amíg vannak páciensek, mit számít az, hogy alkalman­ként egy-két órával megnyú­lik az ittlét? Egyébként szombat-vasárnaponként sem húzhatom le a rolót. Ha ko­pogtatnak, akkor is ajtót nyi­tok, ha nem vagyok szolgá­latban. tóak, ha ezek nem is lesz­nek olyan nagyok, mint a hetvenes évek végén. Ezt azzal magyarázzák, hogy addigra kilábal a világ a jelenlegi gazdasági válság­ból, s lehet újra emelni az árakat. Ez persze a „jósok" véleménye, akiknek nem szabad mindig hinni. — Üjabb áremelésről be­széltünk, de kérdés, hogy meddig lesz még lehetőség a kőolaj árát egyáltalán emel­ni? — A jelenlegi kitermelési ütem mellett, az előrejelzé­sek szerint a világ kőolaj- készlete várhatóan 2030 kö­rül elfogy. Addigra azon­ban biztos vagyok benne, hogy kitalálnak újabb tech­nikát, amivel a még föld­ben levő olajmennyiségnek, nemcsak hatvan százalékát lehet a felszínre hozni, ha­nem jóval többet. Erre az értékes energiahordozóra mindig szükség lesz, még akkor is, ha már most azon töprengenek egyes szakem­berek, hogy mivel lehetne pótolni. Mindezek ismeretében ta­lán tényleg nem túlzás a kőolaj mai elnevezése, mi­szerint a világ minden táján úgy emlegetik: a fekete arany . .. Az elkötelezettség szépsé­géről se feledkezik meg. — Mintegy nyolc éve raj­tolt nálunk is a krónikus be­teggondozás. Ez azt jelenti, hogy korcsoportok szerint tartjuk számon a törődésre szoruló embereket. Rendsze­resen hívjuk őket kontrollra, s ez a megelőző jellegű fel­karolás — bár sok adminiszt­rációval jár — bevált. Haté­konyabbá formálta az ellátást s lényegesen csökkentette az éjszakai hívásokat is. No, ez nem fontos, mert ezen a pá­lyán a legnagyobb átok, visz- szahúzóerő a kényelemszere­tet, amely tőlem szerencsére teljésen idegen. Csak azért utaltam az előbbi adalékra, mivel hozzátartozik a össz­képhez. Figyelő, értékelő szempárok kereszttüzében edződött hely­belivé, s erre a legbüszkébb. — Megszoktam, megszeret­tem ezt a települést, az itte­ni lakosságot, s annyi év után elmondhatom azt is. hogy az egyenértékű viszon­zás sem maradt el. Ezért nem pályázom sehová, emiatt ma­radok a visznekiek körorvo­sa. Méghozzá tisztelettől, meg­becsüléstől övezve. Létezhet ennél rangosabb méltatás...? Pécsi István Kis Szabó Ervin Egy körorvosnő otthonra lelt... v Viszneki számvetés (Fotó: Szabó Sándor)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom