Népújság, 1984. május (35. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-25 / 121. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. május 25., péntek Teljesítmén y érdek Látják munkájuk értelmét Eredményesebb gazdálkodás — nagyobb személyi jövedelem Az elmúlt év a bérfejlesztésben is sikeres volt az apci Qualitálnál. Nem valószínű, hogy sok olyan üzem lenne, amely hasonló eredménnyel dicsekedhet. A kifizetett bérek ugyanis átlagosan 11 százalékkal haladták meg az egy évvel korábbiakat. S ezzel az üzem a bérek rendezését még korántsem tekinti lezártnak. A mai. egyre szigorúbbá váló gazdasági körülmények között ez meglepőnek tűnhet. Megbocsát az olvasó, ha botcsinálta nyelvészként kezdem? Mert nagyon nem tetszik nekem ez a szókapcsolat: teljesítménykényszer. Igaz: mind gyakrabban használják, mert az is igaz, hogy gazdasági gondjainkat, bajainkat csakis a teljesítmények radikális növelésével enyhíthetjük. S mégis: nem szerencsés a kifejezés, mert mit is jelent a kényszer? Ne kerteljünk: egyfajta erőszakot. Lehet ezzel ideig-óráig eredményeket elérni, de az erőszak végül is ellenkezést szül, s ez semmi jóra nem vezet. S az sem. ha ügyeskedéssel, imitált teljesítményekkel engedek a kényszerítő erőszaknak. Ha viszont a teljesítménykényszer számomra teljesítményérdekként jelenik meg, akkor egészen más a helyzet; végtére is nem lennék normális, ha a saját érdekeim ellen tennék. Mindezt csak azért jegyzem meg, mert miközben nyakra-főre használjuk — no. nem fenyegetően, csak éppen mint agitációs érvet — a teljesítménykényszer kifejezést, jól tudjuk, hogy az érdekeltséget képtelenek vagyunk egyértelműen a teljesítménynöveléshez kötni. S a végeredmény, napjaink általánosítható gyakorlata: a teljesítménykényszer mellett (helyett!) a teljesítmények visszatartása. Az egyik szakfolyóiratban Bihari István, a Chinoin vezérigazgatója így nyilatkozott erről: „A vállalat nemcsak bonyolult szervezet... hanem racionálisan gondolkodó és cselekvő szervezet is, amely a legkisebb ellenállás irányában halad. Nem lehet csodálkozni azon, ha az imitált piac körülményei között a vállalatok imitált teljesítményekkel igyekeznek boldogulni. Annál is inkább, mert a valóságos teljesítményt sokszor kevésbé honorálja a környezet — a szabályozás —, mint a manipuláltat.” Hiba lenne a teljesítmény- visszatartás okait kizárólag a bérrendszer anomáliáiban keresni. Közbeszól itt az árrendszer. amely — minden jó szándékú törekvés ellenére is — egyszerűen képtelen a magyar vállalatok számára a valóságos piaci viszonyokat közvetíteni. Következésképpen nem ösztönöz valóságos teljesítménynövelésre. (Mert miféle árrendszer az, amely például egy eredeti Chinoin-gyógy- szer termelői árát dobozonként 20 forintban határozza meg. de ugyanez a gyógyszer a nyugati országokban, magyar hatóanyagból készítve, 30 dollárért kerül forgalomba? ...) Közbeszól a sajátságos magyar pénzrendszer is, amely élesen megkülönbözteti — szaknyelven: jól láthatóan megpántlikázza — a forintot. Más feltételek mellett fizethető ki a „bérforint”, mint a „beruházási forint”, s megint más feltételekhez kötik például — a vállalati gazdasági munkaközösségek felvirágzását is elősegítő — „költségforintot”. A forint konvertibilitását legalább belföldön kellene megteremteni ahhoz, hogy a hazai vállalatok teljesítményei valamiféle megbízhatósággal mérhetőek legyenek. Közbeszól a vállalati vezetők érdekeltségi rendszere. s a hazai vállalatok teljesítményének elbírálási gyakorlata. A vállalati jövedelemszabályozás alapjául szolgáló, úgynevezett bázisszemlélet — vagyis, hogy a vállalatnak minden évben és minden körülmények között többet kellett teljesítenie — lazulóban van ugyan, de a biztonságra törekvő vállalatvezető még mindig teljesítmény-tartalékokat halmoz fel, ha úgy látja, hogy különböző okok miatt átmenetileg képtelen a korábbi teljesitményszintet tartani. A szabályozórendszer — és a vezetők érdekeltségi rendszere — ugyanis gyakorlatilag ma sem tűri el a teljesitménystagná- lást. vagy éppen visszaesést, még a remélhetően bekövetkező fellendülés reményében sem. S persze közbeszól a sokat vitatott bérrendszer is. A szigorúan központilag szabályozott és a kifizethető „bérforintokat” még a kifizetés előtt keményen megadóztató bérrendszer a lehető legkevesebb differenciálási lehetőségeket engedi. S mert a „bérforintokból” mindenkinek csak kevéske jut, az egész rendszer ösztönző hatása elhalványul, jelentéktelenné válik, s bekövetkezik a fura helyzet: nem a bérek, hanem a béren kívüli keresetek differenciálják a személyi jövedelmeket — a valóságos munkahelyi teljesitményektő függetlenül. A bérszabályozás megalkotóit — és állandó megújítod — persze csakis a jó szándék vezérli a bérszínvonalfék állandó működtetésével a «súlyosabb következményekkel együtt járó nagyarányú inflációt kívánják megelőzni. Nyilván ők is tudják, hogy e törekvésük közben egyúttal teljesítményinflációt is okoznak, mert fékezik a teljesítménynövelést kiváltó ösztönző erőt. Nyilván azt is tudják. hogy a béreknek csakis a teljesítménnyel kellene arányban állniuk, a nettó jövedelmeknek viszont a népgazdaság teherbíró képességével is. E felismerés gyakorlati érvényesíttetésé- hez azonban új adózási rendszerre lenne szükség. Erről is gondolkodnak és kísérleti megújításának is most már második éve vagyunk tanúi. Kérdés: miféle eredményekre vezetnek a kísérletek? Ám a pozitív eredmények által igazolt kísérleti megoldások általánossá tételéhez az árrendszer, a pénzrendszer, az adórendszer gyökeres megújítására is szükség van. Mert enél- kül nem remélhető, hogy a teljesítménykényszer teljesítmény-érdekeltséggé változzék. s hogy a teljesítmények növelésével valóban versenyképes partnerekként jelenjünk meg a világpiacon. Mert ez a népgazdaság számára valóban kényszer; a létezés kényszere. Vértes Csaba Aligha lehet manapság testet-lelket megpróbálóbb és mégis sokak számára elengedhetetlenül szükséges vállalkozást említeni, mint a lakásépítés. Fölösleges szószaporítás lenne a gondókat itt részletezni, hisz nemigen van olyan olvasó, aki ha máshonnan nem, de szűkebb baráti körének tagjaitól ne hallott volna rémmesékbe illő történeteket arról, hogyan lehet például egy ház ajtajaihoz kulcsokat szerezni. .. Az idők szerencsére — ha lassan is —, változnak. Manapság mind több helyütt foglalkoznak azzal, hogy a legelszántabb családiház-épí- tők terheit enyhítsék. Tudósítónktól arra kértünk választ, hogy megyénkben a községi tanácsok miként támogatják a lakásépítőket? Varga Dezsővé Hevesről arról tájékoztatott, hogy a VI. ötéves tervben tervezett, mintegy másfél száz házzal szemben az elmúlt év decemberéig 250-et sikerült tető alá hozni. Az újsütetű városban tavaly 48 telket alakítottak ki az építkezni vágyóknak. 60 százalékuknál azóta már állnak az alapok. Elkészült a víz-, a villany- hálózat is. Idén újabb 60 telA bérfejlesztés részleteiről Tari Mihály gazdasági igazgatót. Mozsár Ferencet, az üzemi szakszervezeti bizottság titkárát és Nagy Gábor személyzeti vezetőt kérdeztük. — Milyen gazdasági eredmények tették lehetővé az elmúlt évi bérfejlesztést? — Mindenekelőtt tudni kell — válaszolta Tari Mihály —, hogy adómentes bérfejlesztésre két lehetőségünk van. Az egyik a jövedelmezőségi mutató alakulásától függ, a másik a tőkés exporttól. Az utóbbival a kivitel növelésére sarkallják a vállalatokat. Nos, mi 1983-ban megkétszereztük tőkés exportunkat, s így 4 millió forintos, úgynevezett tőkés bérprefe- renciát értünk el. Ez hét százalékos bérfejlesztésnek felelt meg. A jövedelmezőségi mutató négy százalékos növelést tett lehetővé, s így adódik, hogy a kifizethető bér lényegében 11 százalékkal nőtt. Az említett négymilliót tavaly jutalomként fizettük ki. Ez fejenként átlagosan több mint ötezer forintot jelentett. Az idén alapbéresi tettük ezeket az t összegeket, mivel ösztönző hatásuk így nagyobb. További kedvező változás, hogy ebben az évben fölemeltük az éjszakái és a folyamatos üzemi, a kohászoknál .pedig bevezettük az úgynevezett melegüzemi pótlékot. Ezekhez állami támogatást is kaptunk. — Első hallásra meglepőnek tűnik a bérfejlesztés mértéke. Mi a véleménye erről a szakszervezetnek? két adnak tartós használatba a volt járási székhelyen, a közművek kiépítésére itt is rövid idő alatt sor kerül majd. Füzesabonyban — erről Nagyné Váradi Anna tudósított — szintén kiemelt feladatként kezelik az ügyet. A városi jogú nagyközségben sokáig nem volt megfelelő a telekkínálat, elsősorban ezen kellett változtatni. 1981-től 83-ig több új utcát nyitottak, újabb földterületeket alakítottak beépíthetövé. Ennek következeiében nőtt az építkezési kedv. Tavaly szerencsére szinte minden igénylő kérését ki tudták elégíteni. A kiosztott telkek általában 210 négyszögölesek voltak. Nehézségek azonban még mindig vannak. A nagyközségben ugyanis családi ház építésével foglalkozó vállalat nincs, így a lakások többsége rokoni összefogással, kampányszerűen készül. Nehezíti a falak felhúzását az is, hogy csupán hat kőművesmester dolgozik a településen, s az építőanyagok beszerzése is igen körülményes. — Egyáltalán nem tartjuk soknak a béremelést, mondhatnánk. nem tapsolunk az örömtől — válaszolja Mozsár Ferenc. — Sokáig nem volt abban a helyzetben az üzem. hogy jelentősebb bérfejlesztést valósíthatott volna meg. Így fizetéseink néhány éve még jócskán elmaradtak attól, amit a szomszédos üzemekben kaptak. Pedig nálunk is kemény munka folyik Különösen az öntőknél. Nyáron a kemencék mellett a 70— 80 Celsius fokos hőség sem ritka. Nem beszélve arról, hogy mennyire balesetveszélyes ez a munka. Szóval, nem könnyű itt dolgozni, még akkor sem. ha a munkakörülmények javulását is figyelembe vesszük. Persze, itt is vannak kevésbé nehéz munkák is. Ezért a bérfejlesztésnél is differenciálunk, s ennek szükségességét maguk a dolgozók is megértik. Mindent összevetve, úgy véljük, hogy a bérek további emelése is indokolt. Éppen ezért igyekszünk úgy dolgozni, hogy termelésünk ehhez megfelelően alapot adjon. — Ebben az évben is növeljük exportunkat — vette át a szót Tari Mihály — s úgy ítéljük meg. hogy lehetőségünk van a múlt évi tőkés kivitel túlteljesítésére. Ezzel további három-három és fél százalékos béremelés lehetőségét szeretnénk megteremteni. Gazdálkodásunkban arra törekszünk, hogy a belföldi ellátás mellett minél jobban kiaknázzuk az exportban rejlő lehetőségeket. Űj kezdeményezésünk az alumínium tömbök gyárA tanács tervei között szerepel mindenesetre 80 új lakótelek kialakítása, olyanoké, amelyeken lehetőség lesz növénytermesztésre, illetve állattartásra. Dormánd és Füzesabony közt kerékpárutat építenek és bővítik az ivóvízhálózatot is. Füzesabonyban a Rákóczi, az Arany János és a Tárkányi utcákban korszerűsítik a vízhálózatot. Péter vásárán — erről Dom. bóvári János adott hírt — szebbnél szebb családi házakban gyönyörködhetnek az oda látogatók. Többségük kétszintes, több generáció együttélésére alkalmas. Az eddig üresen álló telkeken mind gyakrabban kalákában szorgoskodnak az emberek. bizonyítván, hogy a helyi tanács sikeresen kísérletezik a népesség megtartásával. Hogyan? Ebben az évben „Péterkén” 19 telket tesznek alkalmassá építkezésre. A villanyhálózat még az idén elkészül. Az illetékesek szak- tanácsadással, típustervek tásánál keletkező, úgynevezett alumíniumsalak hazai feldolgozása. Eddig az osztrákok vették meg a benne levő 15—20 százalékos alu- míniuim-tartalom miatt. A mi elképzelésünk az. hogy inkább gépeket veszünk bérbe külföldről, s a tiszta alumínium kinyerését mi végezzük el. Ez jóval kifizetődőbb lenne számunkra. Reméljük, hogy most folyó tárgyalásaink sikeresek lesznek. — Érezhető-e az utóbbi évek bérfejlesztésének hatása a munkásgárda stabilitásában? — Feltétlenül — válaszolt Nagy Gábor. — elég összehasonlítani az 1979-es és az 1983-as fluktuációt. Mert korábban a munkaerő megtartásával is voltak gondjaink. Egy sor változásra a vezetők és a munkáskollektíva szívós munkájára volt szükség ahhoz, hogy mind a termelésben, mind a bérekben eljussunk a mai szintre. Ma már dolgozóink 80 százaléka törzsgárdatag. Az emberek látják munkájuk értelmét. Mindezzel azért nem akarom azt mondani, hogy gondjaink egyáltalán nincsenek. Nem könnyű szakma a mienk. Ha nem akarunk meglepődni. időben kell gondoskodnunk az utánpótlásról. Szakembereink nagy részét saját magunk neveljük ki. s a tanulást minden esetben anyagilag is ösztönözzük. Most ősszel például 25 fővel indítjuk a csepeli Kossuth La jos Kohói pari Szakközépiskola kihelyezett tagozatát. Az oktatásba saját mérnökeink is bekapcsolódnak. Hőkezelő szakmun- kás-tanfolyamot is szervezünk 15 résztvevővel. Ezenkívül ösztöndíjasaink is vannak. Igyekszünk előrelátni, s a korszerű termelés személyi feltételeit időben megteremteni. Tudjuk azonban, hogy elképzeléseink csak akkor valósulhatnak meg. ha ezekhez a ma munkájával teremtünk biztos alapot. Mosolygó László ajánlásával és beszerzésével is segítik a fészekrakókat. Dón Gyula Karácsondról azt írja: örülnek a helybéli fiatalok. Nemrégiben a község belterületén osztották fői ugyanis az elhanyagolt „jegyzőtelket”, 12 házhelyet adtak át jutányos áron. Az ifjak társadalmi munkával az utcákat, a járdákat is rendbe tették. Kár, hogy az újabb jelentkezőknek már . csak a falu szélén tudnak lehetőséget biztosítani az építkezésre. Pajkos István Apcról azl írta, hogy az elmúlt esztendőben a falu főutcájának végén került sor parcellázásra. E területeket elsősorban a fiatalok, fizikai munkások, nagycsaládosok vehették birtokukba. Sokan fizetési kedvez* ményt élvezhetnek. A villanyhálózat kiépítését vállalta a tanács, a vízhálózat ügyében még folynak a tárgyalások. Sokat segít a METALLO- GLÓBUS apci gyáregysége is. Főleg anyagiakkal támogatják a rászorulókat. Az itt élők úgy ítélik, jelentős a fejlődés az elmúlt évekhez viszonyítva. Szuperfoszfát műtrágya A Budapesti Vegyiművek egyik legnagyobb mennyiségben előállított terméke a szuperfoszfát műtrágya. A csak belföldi értékesitésre gyártott műtrágyából az idén több mint százötvenezer tonnát szállítanak a megrendelőknek (MTl-fotó: Fehér József felvétele — KS) MIT SEGÍT A TANACS? Támogatják megyénkben a „lészekrakókat”
