Népújság, 1984. május (35. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-19 / 116. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. május 19., szombat Hatvaniban az 1950-es esztendőhöz kapcsolódik az ipari szövetkezeti mozgalom kezdete. Ekkor alakult meg a szabók társulása, 1951-ben a cipészek fogtak össze, az ezt követő esztendőben pedig a házidparral. a kötéssel és varrással foglalkozók szövetkeztek. Majd jött az 1978-as egyesülés, aminek1 következtében létrejött a jogutód Házi-, Kézmű és Bőripari Szövetkezet, teljesen új szervezeti felépítésében, új vezetőséggel, de sokban támaszkodva az elejétől fogva jól „húzó” mozgalmi emberekre. Hogy pedig ez a lépés nem volt hiábavaló, igazolja az 1983-as év eredménye, annak nyomán pedig az első „Kiváló szövetkézét” kitüntetés, amelynek az ünnepélyes átadása nem is oly rég zajlott le a vasutasok Liszt Ferenc művelődési házában, amit népszerűsége révén errefelé csak Dalinak becéznek. Elfogadható kereseti szint Igaz, a fúziót követő első évek nem sikerültek még valami jól, ami elsősorban emberi tényezőkre vezethető vissza. Az utolsó öt esztendő azonban a fölfelé ívelés útját jelzi. Hiszen fél évtized leforgása alatt 50 százalékkal növekedett a szövetkezet árbevétele, amely 1983-ban már meghaladta a nyolcvanegy millió forintot. És ami hasonlóképpen kedvező jel: a nyereség is az 1978-as háromszorosára nőtt, bőven „hajózva" a hét millió forintot. Azután arról se feledkezzünk meg, hogy lassan befejeződik a szövetkezet életében oly fontos beruházás, a tizenöt millió forint költséggel kalkulált új üzemcsarnok és egyéb kiszolgáló helyiségek építése, gépi felszerelése, ami lényegesen megjavítja a dolgozók munkakörülményeit, szociális és egészségügyi ellátásukat, nem utolsósorban pedig a szakmunkás utánpótlás szempontjából fontos gyakorlati oktatás feltételeit. Különben éppen e fejlődéssel hozható kapcsolatba az a tény is, miszerint a szövetkezet foglalkoztatottjainak a száma 850-re növekedett, bérszínvonaluk pedig 25 százalékkal magasabb a négy esztendővel ezelőttinél. Vagyis minden vonalon sikerült elfogadható kereseti szintet biztosítani a dolgozóknak. „Hevesi Mozaik” Hogy miként alakult a szövetkezet termékszerkezete? És milyen szinten folyik itt a termelő munka? Listavezető a csecsemőruházati termék, az összes hasonló áru csaknem 50 százalékát kitevő mennyiséggel. Aki a pontos méretekre ügyel: Pásztor Attiláné gépi szabász (Fotó: Szabó Sándor) Akik bérmunkában készítik a tetszetős ruhadarabokat Morvái Lászlóné és munkatársai Ami pedig a minőséget illeti, a múlt esztendőben aratott sikerekkel együtt harmincötre emelkedett az olyan cikkek száma, amelyek díjat nyertek a Kiváló Áruik Fórumán. No és az is említésre méltó, hogy az 1982-es egri „Hevesi Mozaik” termékkiállításon a szövetkezet termékei első helyre kerültek a ruházati kategóriában. Természetes dolog, hogy ez a jó pálya- szakasz oylasféle fejlesztéssel is kapcsolatba hozható, amely a technikán, a gépi felszereltségen múlik. Igen, az utóbbi évek döntő változást hoztak a szövetkezet műszaki színvonalát illetően! Az elavult, elhasználódott géppark nagy részét modern, nagyobb teljesítményű gépekre cserélték, amiből eredően — gyártmány- és gyártásfejlesztés 1 — jónak értékelhető a cég belföldi piacon elfoglalt helyzete, és a tények tanúsága szerint szinte évről évre, hónapról hónapra javulnak a hatvani Házi-, Kéz- mű- és Bőripari Szövetkezet exportlehetőségei. Bérmunka: áremeléssel Export. Itt álljunk meg egy polgári szóra! A szövetkezet külkereskedelmi mérlege ugyanis érdekes módon alakult az utolsó néhány esztendőben. A szocialista országoknak szállított gyermekruházati késztermékeik mellett ugyanis tavaly már hatmillió forint értékű bérmunkát végzett a konfek- ciós részleg hatvanhét dolgozója, éspedig az egymással rokonságban lévő nyugatnémet Bohne és Hohe cégeknek. ami nemcsak a kemény valuta miatt előnyös üzlet. Ahogy ugyanis Hegedűs Ferencné elnök mondotta, ez a két üzletfél minden anyaggal rendelkezik, ami csak a Hatvanban előállítandó konfirmáló ruhákhoz, egyéb bakfis és leányka öltözékekhez szükséges, ilyenformán biztosított a folyamatos termelés. A gond viszont ott van, hogy most- már igencsak harcolni kell az árakért, mert a rendelőket is egyre inkább sújtja a világméretű inflálódás. Kopogjuk le, hogy ennek ellenére a legutóbbi üzleti tárgyaláson tíz százalékos áremelést értek el a szövetkezetiek Pegnitzben, a Bohne és Hohe székhelyén, nem messzire Nümbergtől. A kötőgép mellett Kollár Miklósné Hasznos tanulmányutak Egyébként mind a dollár, mind a rubel elszámolású piac szempontjából komoly előnyt jelent a hatvaniaknak'a pegnitzi kapcsolat. A külkereskedelmi minisztérium ugyanis — éppen a sikerek nyomán — egyre inkább elősegíti a szövetkezeti szakemberek külföldi tanul- mányútját, amelyeken rengeteg szakmai ismeretet tudnak gyűjteni. Sőt, oly értelemben is haszonnal nézelődhetnek, hogy például mi a jövő divatja? Legutóbb, a kölni vásáron, Pásztor Attiláné szabászati csoport- vezető végzett ilyen „földerítő” munkát, aminek a gyümölcse már beérőben van. De az olyan szövetkezeti dolgozók helytállása is elősegíti a termelés sikerét, mint Maldrik PáIné, vagy Béna Sándomé, akik negyedszázados munka tapasztalataival állnak a cég szolgálatéiban, és épp az idén kapták meg az ipari miniszter „Kiváló dolgozó” kitüntetését. Kovászai ők itt a szövetkezeti eszmének, és mindenkor lehet rájuk építeni. Megemelt árbevételi terv Mindezek után hogyan festenék az idei esztendő kilátásai? A fő nehézséget — már most érezni — változatlanul a hiányos anyag- ellátás okozza. Ennek ellenére küencvenegy millió forintra emelték a szövetkezet árbevételi tervét, éspedig a beruházás eredményeként megnövekvő kapacitásra építve. És amennyire gondolnak a hazai piacra, olyan fontossággal kezelik továbbra is az exportot. Dollár áribevételüket például meg akarják duplázni. (Ily szempontból kecsegtető, hogy a nyugatnémetek után most mintakollekciót kért Kuvaiti) A rubel elszámolású piac bitonságát pedig az adja, hogy az 1984-es esztendőre tizenhét millió forint értékben rendeltek gyermekruházati cikkeket Hatvanból különböző bulgár és NDK kereskedelmi partnerek. A küencvenegy milliós terv tehát reálisnak1 tűnik. Megvalósulásához csak az kel-1, hogy az év során „minden bejöjjön”. Moldvay Győző Mi a jövő divatja...? Ünnepség után a hatvani „háziiparnál" így látja az igazgató, a kőműves és a párttitkár Amivel kitűntek az egri ingatlankezelők A megyeszékhelyen, valamint Bélapátfalván és Egereseidben majd harmincezer ember van valamilyen kapcsolatban az egri Ingatlankezelő Lakásberuházó és Közvetítő Vállalattal. Munkájuk igen sokrétű. Nemcsak az évszázados műemlékeket kell megvédeniük, felújítaniuk, hanem néhány évtizeddel ezelőtt készült lakásokat is. Ezenkívül az évek során szolgáltatásaik fejlődtek, bővültek. Ügyfeleik közül vannak olyanok, akik különösebben nincsenek megelégedve munkájukkal, ám, a többség ha nyilatkozik a témáról, azt az elismerés hangján teszi. Szakmai berkekben is kijár nekik az eüs. mérésből. A munka ünnepén az országban csupán három ingatlankezelő vállalat — köztük az egri — kapta meg a Kiváló címet. Ennek hátteréről, valamint a továbblépés lehetőségeiről beszélgettünk a vállalat igazgatójával, Karácsony Lászlóval, Kürti Tibor párttitkárral és Mihály Károly kőművessel. Belép a számítógép — Az utóbbi évek egyik legfontosabb témája volt országosan is az ingatlan- kezelők tevékenységle — kezdte az igazgató. — Az MSZMP Központi Bizottsága, majd ezt követően a Minisztertanács külön rendeletben fogalmazta meg számunkra a követelményeket. Ez bennünket nem ért váratlanul, hiszen jó előre felkészültünk erre. Éreztük ugyanis, hogy szükség van a módszerek változtatására. A budapesti ingatlankezelő vállalatok igazgatói nem kis büszkeségünkre 1983. év végén hozzánk jöttek tapasztalatcserére. Hasonló feladatokat kell ugyanis megoldanunk. — Mivel az országban csak három vállalat kapott az Önökéhez hasonló elismerést, ezt úgy is fel lehet fogni, hogy a három legjobb ingatlankezelő vállalat egyike az egri... — Való igaz. Am éhhez hozzá kell tenni, hogy a cég fennállása óta ez az ötödik Kiváló címünk. Igaz. az utolsót 1979-ben kaptuk. — Ezután hogyan látja a jövőt? — A szintet meg kell tartani. Sőt, ez a cím arra is kötelez, hogy továbblépjünk. Ehhez nagy segítségünkre lesz, a már megrendelt saját számítógépünk is. Így minden egyes lakás műszaki állapotáról azonnal információt kaphatunk, de számítógépes feldolgozásra kerül a lakbérfizetés, az anyagelszámoltatás és a bérelszámolás is. Mindez azonban csak az első lépést jelenti a jövő szempontjából. Igaz, az sem távoli célunk, hogy a házkezelő részlegünket önállóvá tegyük. Ez annyit jelentene, hogy a befolyt lakbérekből kell finanszírozni a lakások karbantartását. . Ezenkívül a költség megtartása mellett arra törekszünk, hogy a felújításra váró épületeket a jelenleginél modernebb technikával, gyorsabban, s még jobb minőséggel adhassuk vissza bérlőknek. Változtak a körülmények Kürti Tibor, a vállalat egyik művezetője, s egyben párttitkára is. Több mint két évtizede dolgozik a cégnél. Közel tíz évig volt szib-tltkár, míg i978-ban párttitkárrá választották. Ügy tartja, hogy az elmúlt évnél nem dolgoztak rosz- szabbul soha. Csak hát az évek múlásával a követelmények változtak, s nemcsak az elvárások, hanem a feladatok is növekedtek. Hogy ezeknek is elegeit tudtak tenni, így érhették el szerinte a kirívó sikert. — Ma is van gondunk éppen elég — mondta. — A gyorsszolgálatunkat fejlesztenünk kell. S hiába hirdetjük heteken át a felvételt, még sincs elég kőművesünk. Pedig ahhoz, hogy a műemlék épületek felújítását, tatarozását el tudjuk végezni, nemcsak létszámban kellene több ember, hanem azoknak jól felkészült szakembereknek is kell lenniük. S el kell mondanom azt is, hogy politikai életünk fejlesztése érdekében is van mit tennünk. Tudjuk, hogy nem elégséges a párttagépítő munkánk. Ez persze magyarázható többek között a változó összetétellel is, de ezen a téren mindenképpen fejlődnünk kell. — Akkor lezek szerint nem különösebben elégedett. .. — Mindez, amit elmondtam, azt nem egy kesergőnek szántam, csak érzékeltetni kívántam, hogy nem adták ingyen azt a bizonyos oklevelet. S tudjuk azt is, hogy ezt a szintet ha meg kívánjuk őrizni, akkor azért nagyon meg kell küzdle- nünk. Az emberek egyre igényesebbek lesznek. S ez így természetes. ML azt valljuk, s hangsúlyozzuk minden fórumon, hogy mi vagyunk a bérlőkért, s nem fordítva. Ha az tudatosul Kürti Tibor: „Mi vagyunk a bérlőkért...' (Fotó: Szántó György) mindannyiunkban, akkor a jövőben sem kell szégyenkeznünk. Ki kell használni a sikert Dr. Ábrahám ^Kálmán, építésügyi és városfejlesztési miniszter az egri IKLV kőművesének, Mihály Ká- rolynak a május elseje tiszteletére rendezett központi ünnepségen a Kiváló munkáért kitüntetést adományozta. A közel három évtizedes munkásságát ismerte el ezzel. — Amikor ide kerültem 1959-ben — emlékezett visz- sza — még csak egy lovas- kocsija volt a cégnek. Csak a hatvanas évek közepétől kezdődött a gépesítés. Kőművesek a kezdet kezdetén összesen nyolcán, ha voltunk. Jelenleg pedig már meg sem tudom mondani, hogy a különböző részlegeinknél hány kolléga dolgozik. — Annyi idő alatt szinte minden előfordul. Volt olyan, hogy azonnal rendbe kellett tenni egy lakóházat. Mihály Károly: „A siker újra összekovácsolta a társaságot ...” mert hirtelen életveszélyessé vált. Arról már ne is szóljak, hogy minden tavasszal újra kezdődik az idegenforgalmi szezon, amikorra ugye szépnek, esztétikusnak kell .lennie a városképnek. Ügy foglalhatnám össze, hogy egyetlen dologban nem volt hiány soha: a munkában. — Mégis mitől kiválóak az itt dolgozók? — A cím elnyeréséhez nagyban hozzájárult a teljesítménybérezés bevezetése. Aki többet akar keresni ilyen körülmények között, annak többet is kellett dolgozni. Kevesebb lett a lógás, intenzívebb a munka. — S hogyan látja a jövőt az egyénileg is kitüntetett kőműves? — Mint már említettem, a kezdet kezdetén kevesen voltunk, könnyebb volt jó1 közösséget kialakítani. A siker, a munka, úgy érzem, most újra összekovácsolta a társaságot. Tudunk egymásért hajtani. A jövőben ezt kell kihasználni ahhoz, hogy előre tudjunk lépni... Kis Szabó Ervin Karácsony László: „Tovább kell lépnünk...”
