Népújság, 1984. április (35. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-03 / 79. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. április 3„ kedd ÚJ kiváló és érdemes művészek A Magyar Népköztársaság Kiváló Művésze kitüntető címet kapta: Bartha László Munkácsy- díjas festőművész, a Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze; Bozó László, a Magyar Rádió Műsorszolgál­tatási Igazgatósága igazgató­főrendezője, a Magyar Nép- köztársaság Érdemes Művé­sze; Csákányi László, a Vi­dám Színpad Jászai Mari­díjas színművésze, a Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze; Hadics László, a Fővárosi Operettszínház Já­szai Mari-díjas és SZOT- díjas színművésze, a Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze; Horváth József, a Katona József Színház Já­szai Mari-díjas színművésze, a Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze; Kurtág György, Kossuth-díjas és Erkel Ferenc-díjas zene­szerző, a Liszt Ferenc Ze­neművészeti Főiskola egye­temi tanárának, a Magyar Népköztársaság Érdemes Művészének; öze Lajos, a Nemzeti Színház Jászai Ma­ri-díjas színművésze, a Ma­gyar Népköztársaság Érde­mes Művésze; Perényi Mik­lós, Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas gordonkamű­vész, a Magyar Népköztár­saság Érdemes Művésze; Raszler Károly, Kossuth-dí­jas és Munkácsy Mihály- díjas grafikusművész, a Ma­gyar Népköztársaság Érde­mes Művésze; Sík Igor, a Magyar Televízió Balázs Béla-díjas operatőre, a Ma­gyar Népköztársaság Érde­mes Művésze; A Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze kitüntető címet kapta: Babarczy László, a Kapos­vári Csiky Gergely Színház Jászai Mari-díjas igazgatója; Berki Viola, Munkácsy Mi- hály-díjas festőművész; Bits­key Tibor, a Thália Színház Jászai Mari-díjas színmű­vésze; Bozay Attila, Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola egyetemi adjunk­tusa; Csengery Adrienne, a Magyar Állami Operaház Liszt Ferenc-díjas magán­énekesé; Csőké József, a Magyar Filmgyártó Vállalat Balázs Béla-díjas es SZOT- díjas filmrendezője; Felföldi Anikó, a Fővárosi Operett- színház Jászai Man-dijas színművésze; FenerTamas fotóművész, a Film Színház Muzsika szerkesztősége mű­vészeti szerkesztője; Fischer Jván karmester; Fóth Ernő, Munkácsy Mihály-dijas fes­tőművész; Fülöp Zsigmond, a Nemzeti Színház Jászai Mari-díjas színművészé, Györgyfalvay Katalin, a Népszínház Erkel Ferenc- díjas és SZOT-díjas művé­szeti vezetője; Jankovics Marcell, a Pannónia Film­stúdió Kossuth-díjas és Ba­lázs Béla-díjas rajzfilm­rendezője; Kalló Viktor, Munkácsy Mihály-dijas szobrászművész; Kende Ja­nos, a Magyar Filmgyártó Vállalat Balázs Béla-díjas operatőre; Király József, Munkácsy Mihály-díjas belső- építész; Kocsis Zoltán, Kos­suth-díjas és Liszt Ferenc- díjas zongoraművész; Ko­vács Gyula, az Állami Báb­színház Jászai Mari-díjas színész-rendezője; Kováts Kolos, a Magyar Állami Operaház Liszt Ferenc-díjas magánénekese; Makrisz Zizi Munkácsy Mihály-díjas gra­fikusművész; Marton László, a Vígszínház Jászai Mari­díjas főrendezője; Moór Ma­rianna, a Nemzeti Színház Jászai Mari-díjas és SZOT- díjas színművésze; Patassy Tibor, a Győri Kisfaludy Színház Jászai Mari-díjas színművésze; Patkós Irma nyugalmazott színművész; Préda Tibor, a Magyar Film­gyártó Vállalat Balázs Béla- díjas és SZOT-díjas film­rendezője; Radó Vilmos, a Kecskeméti Katona József Színház nyugalmazott igaz­gatója; Ránki Dezső, Kos­suth-díjas és Liszt Ferenc- díjas zongoraművész; Révész Mária, (dr. Róth Miklósné), a Pannónia Filmstúdió Ba­lázs Béla-díjas szinkron­dramaturgja; Sárközy Zol­tán, a Debreceni Csokonai Színház Jászai Mari-díjas színművésze; Schéner Mi­hály, Munkácsy-díjas festő­művész; Schubert Eva, a Vidám Színpad színművésze; Spányik Éva, a Veszprémi Petőfi Színház Jászai Mari­díjas színművésze; Székely László, a Katona József Színház Jászai Mari-díjas díszlettervezője, a Magyar Képzőművészeti Főiskola egyetemi tanára; Tóth Já­nos, a Magyar Filmgyártó Vállalat Balázs Béla-díjas operatőre; Végvári Tamás, a Katona József Színház Já­szai Mari-díjas színművésze. Átadták az idei művészeti díjakat Hétfőn — hazánk felsza­badulásának 39. évfordulója alkalmából — Köpeczi Béla művelődési miniszter a Vi­gadóban átadta az idei mű­vészeti díjakat. Az esemé­nyen megjelent Aczél György, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizottságának titkára és Sarlós István, a Miniszter- tanács elnökhelyettese, a Politikai Bizottság tagjai. József Attila-díjat kapott: Marshall László költő; Tóth Bálint költő; Kiss Fe­renc kritikus, irodalomtörté­nész; Alföldy Jenő kritikus; Székely Magda költő, mű­fordító; Tamás Menyhért író, költő; Bereményi Géza író; Vámos Miklós író; Ker­tész Ákos író; Kovács István költő, irodalomtörténész; örsi Ferenc író; Bari Ká­roly költő. Jászai Mari-díjat kapott: Gálfy László, a Békés­csabai Jókai Színház szín­művésze; Vári Éva, a Pécsi Nemzeti Színház színművé­sze; Császár Angéla, a Nem­zeti Színház színművésze; Balkay Géza, a Katona Jó­zsef Színház színművésze; Götz Béla, a Madách Szín­ház díszlettervezője; Gálffi László a Vígszínház színmű­vésze; Máté Gábor, a Ka­posvári Csiky Gergely Szín­ház színművésze; Gombár Judit, a Győri Kisfaludy Színház díszlet- és jelmez- tervezője; Kránitz Lajos, a József Attila Színház szín­művésze; Turián György, a Magyar Rádió rendezője; Axt László, a Magyar Cir­kusz és Varieté artistamű­vésze; Juhász Jácint, a Ma­dách Színház színművésze; Velenczey István, a Nép­színház színművésze; Bárány Frigyes, a Nyíregyházi Mó­ricz Zsigmond Színház szín­művésze; Dánffy Sándor, a Kaposvári Csiky Gergely Színház színművésze; Leven­te Péter, a Mikroszkóp Színpad színművésze; Űri István, a Győri Kisfaludy Színház színművésze; Szoko- lay Ottó, a Nemzeti Színház színművésze. Liszt Ferenc-díjat kapott: Molnár András, a Magyar Állami Operaház magán­énekese ; Friedrich Adám, kürtművész, a Magyar Ál­lami Hangversenyzenekar I. kürtöse; Szabó László, a Debreceni Csokonai Színház zeneigazgatója; Sólymos Pál, a Pécsi Nemzeti Színház magántáncosa;. Szabadi Edit, a Magyar Állami Operaház magántáncosa; Benkó Sán­dor előadóművész. Erkel Ferenc-díjat kapott: Dobszay László, zeneku­tató, karnagy, az MTA Ze­netudományi Intézet tudo­mányos munkatársa, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Fő­iskola tanára; Foltin Jolán, koreográfus, a Népművelési Intézet tudományos munka­társa; Sáry László, zene­szerző; Antal Imre, a Ma­gyar Televízió főmunka­társa. Balázs Béla-díjat kapott: Macskássy Katalin, a Pan­nónia Filmstúdió rajzfilm­rendezője; Gerhardt Pál, a Magyar Televízió szinkron­rendezője; Maár Gyula, a Magyar Filmgyártó Vállalat filmrendezője; Kármentő Andrásné, a Magyar Film­gyártó Vállalat vágója; Mo- nori Lili, a Magyar Film­gyártó Vállalat színművésze; Sas István, a Magyar Film­gyártó Vállalat reklámfilm­rendezője; Asztalos József, a Pannónia Filmstúdió dra­maturgja; Szoboszlay Péter, a Pannónia Filmstúdió rajz­filmrendezője; Révész Ta­más, a Lapkiadó Vállalat fotóriportere. Munkácsy Miháiy-díjat ka­pott: Heinzelmann Emma alkal­mazott grafikus; Váró Már­ton szobrászművész; Polgár Ildikó keramikusművész; Kátai Mihály festőművész; Bohus Zoltán üvegtervező, a Magyar Iparművészeti Fő­iskola egyetemi tanára; Lis­sük György, a Kohászati Gyárépítő Vállalat ipari formatervezője; Szilágyi Jú­lia textiltervező; Keserű Ilona festőművész; Vadas József művészeti író, a Cor­vina Kiadó főszerkesztője; Bráda Tibor festőművész, a Magyar Képzőművészeti Fő­iskola egyetemi adjunktusa; Szabolcs Péter szobrászmű­vész; D. Fehér Zsuzsa mű­vészettörténész, a Magyar Televízió Képzőművészeti Szerkesztősége vezetője. (MTI) ÚJSÁGÍRÓKAT TÜNTETTEK KI Új Rózsa Ferenc-díjas kollegák Hazánk felszabadulásának 39. évfordulója alkalmából, újságírókat tüntettek ki hét­főn a Parlament Vadászter­mében. Kimagasló újságírói mun­kája elismeréséként Rózsa Ferenc-díjat kapott dr. Bé- nyei József, a Hajdú-Bihari Napló főszerkesztője. Fekete Sándor, az Üj Tükör főszer­kesztő-helyettese, Korompai Erik, a Volán Hírlap felelős szerkesztője, Kovalik Károly, a Magyar Televízió főmun­katársa, Peterdi Pál, a Lú- das Matyi főmumkatársa, Pi- rityi Sándor, a Magyar Táv­irati Iroda külpolitikai fő­szerkesztőségének főszer­kesztő-helyettese, Szécsi Éva, a Magyar Rádió főmunka­társa, Tóth Benedek, a Nép- szabadság szerkesztő bizott­ságának tagja. Ugyancsak a sajtóban vég­zett eredményes tevékenysé­gükért harmincán a Munka Érdemrend arany-, ezüst-, illetve bronzfokozatát, hu­szonötén pedig a „Kiváló Munkáért” kitüntetést vették át. A kitüntetéseket Bajnok Zsolt államtitkár, a Minisz­tertanács Tájékoztatási Hi­vatalának elnöke adta át. Az ünnepségen jelen volt Övá­ri Miklós, az MSZMP KB titkára. Sarlós István, a Mi­nisztertanács elnökhelyette­se, a Politikai Bizottság tag­jai, valamint Lakatos Ernő, a Központi Bizottság osztály- vezetője. (MTI) Hazánkban az általános iskolák fele a felszabadulás előtt épült. Több országos felmérd bizonyítja, hogy a tantermek jelenlegi termé­szetes és mesterséges meg­világítása nem megfelelő. Ez egyrészt káros a gyermekek egészségére, a kevés fény­től ugyanis gyorsabban fá­radnak, másrészt mind a ta­nulók, mind a tanárok lá­tása romlik is. A rossz vi­lágítás „eredménye” mind­ezeken kívül a gyakori fej­fájás is. Megyénkben a Magyar Elektronikai Egyesület Egri Csoportja társadalmi mun­kában 1978 óta foglalkozik a tanterem-megvilágítások korszerűsítésével. Folyamatos munkájuk mégis csak 1981- től, az Állami Energetikai és Energia-biztonságtechnikai Felügyelet, valamint a Mű­velődési Minisztérium által meghirdetett országos akció­val kezdődhetett el. Meghir­dették az egy üzem, egy iskola társadalmi munkaak­ciót. Ennek többek között az volt a lényege, hogy egy bri­gád egy tanterem megvilá­gításának korszerűsítését vállalja társadalmi munká­ban. Azzal a feltétellel, hogy a megyei tanács biztosítja a világítótesteket, s a mun­kához szükséges anyagokat, példának, vagy természetesen beszámoltunk: az elmúlt év során, sok szép eredmény született. Az ügy fontosságá­ra való tekintettel a megyei NEB nemrég egy átfogó vizsgálatot készített: me­gyénk népi ellenőrei elsősor­ban arra voltak kíváncsiak, hogy a nemes ötlet egy-két példának, vagy természtesen segítségnyújtásnak számít-e. Mint megállapították: 1982- ben a Heves megyei Tanács jelentős anyagi támogatásá­val ezekre a munkákra több mint 2 mlilió forintot te­remtettek elő összefogással. Sajnálatos tény, hogy a budapesti Fénycső Világítás- technikai és Villamossági Szövetkezet a megrendelt ar­matúrákat csak késve tudta szállítani. Így több helyütt félbemaradtak, elhúzódtak a szerelések, s ezént 1983-ig megyénkben mindössze 214 tanterem világításának kor­szerűsítésére került sor. A megyei tanács az elmúlt év során is egymillió forint támogatást biztosított, s a pedagógusok sem tétlenked­tek. Volt, ahol a szülői mun­kaközösség tagja — aki elektromos szakember —, ol­dotta meg a feladatot, de az is előfordult, hogy a fizika szakos tanárok volt tanít­ványaik segítségével végez­ték el a munkát. Sajnos Andornaktályán, Füzesabonyban, Hevesve- zekényen, Tarnaszentmikló- son, Pélyen, Verpeléten, Lő­rinciben, Szűcsiben, Bodony- ban és Egercsehiben a jó szándék kevésnek bizonyult. Az említett iskolákban a fej­lesztéseket nem a tervek alapján valósították meg, a várt eredmény elmaradt. Megyénk népi ellenőrei ezért is jutottak arra a kö­vetkeztetésre, hogy bár az iskolák világítása sokat ja­vult, de nem elégíti ki a Magyar Szabvány követel­ményeit. Akadozott a mű­szaki ellenőrzés, a jóhisze- műleg kezdeményezett és végzett társadalmi munka szakmai irányítását a taná­csok sem megfelelően szer-; vezték meg. A széles körű társadalmi összefogás nem hozta meg a várt eredményt. A tanulságokat gyermeke­ink érdekében kell vala­mennyi illetékesnek levon­ni... (kis szabó) „AKOTNI ÖRÖM..." Újító a dohánygyárban Nagyapáink, apáink úgy harminc-negyven esztendő­vel ezelőtt még maguknak készítettek szívnivalót. A dohányzás szertartásához el­választhatatlanul hozzátar­tozott az az aprólékosság, ahogyan megtöltötték a pa­pírt dohánnyal. Eszükbe sem jutott, hogy rövidesen mil­liószám ontják majd a ciga­rettát a modem gépek, mint ahogy a ma embere sem a dohánygyárak munkásaira gondol, miközben megrög­zött mozdulattal a csomag után nyúl... Eger egyik legrégibb ipa­ri létesítménye a dohány­gyár, ám a kerítésen belül modern technika fogadja a látogatót. Ezt sejteti már a kapun a felirat is: „Bemu­tató üzem”. A rangot az itt dolgozók szorgalmas munká­jukkal vívták ki maguknak. A címet megtartani is csak így lehet, no meg a műsza­ki színvonal ésszerű fejlesz­tésével, nem utolsósorban a szakembergárda ismereté­nek gyarapításával. A műszaki előrehaladás­ban a gyár joggal számít hozzáértő dolgozójuk tudá­sára. Természetesen nem­csak azokéra. akiknek hiva­talból ez a munkájuk, ha­nem a többiekére is, hi­szen az előrelépés egyik forrása például maga az újítómozgalom. — Alkotni — legyen az bármilyen apróság —, a leg­nagyobb öröm — summáz Hegyi László, a lakatoscso­port vezetője. — Ha az ember azt tapasztalja, hogy az elképzelését felkarolják, lehetőséget kap annak meg­valósítására, később pedig látja az eredményt, ez hol­nap is gondolkodásra ösz­tönzi. Lakatosként kezdett itt 1970-ben. Munka mellett vé­gezte el a gépipari techni­kumot. A tudásért és ter­mészetesen az előrelépés reményében. De akkor nem tudtak neki végzettségének megfelelő munkakört bizto­sítani, így az iparcikk kis- kernél próbált szerencsét. Három év múlva régi kollé­gái közé hívták vissza, cso­portvezetőnek. Az újbóli ta­lálkozás nem volt probléma- mentes; akadtak nézetelté­rések, kisebb-nagyobb viták, végül rendeződtek a sorok. A hét Lakaitos, akik hozzá­tartoznak. összeforrott gár­da, s az ugyanennyi kar­bantartó is évek óta együtt dolgozik. Feladatuk a ciga­rettaelőkészítő üzemrész és a vágatraktár gépeinek, szál­lító berendezéseinek javítá­sa, illetve a házon belül tervezett új egységek kivi­telezése. S ez az a pont, ahol akarva-akaratlanul szinte mindegyikük kiveszi részét az alkotás öröméből. — Az előkészítő üzemrész szállítószalag-rendszere a műhelyünkben készült — mutat körbe a csoportveze­tő —.A modellt egy NSZK gyártmány szolgáltatta, ezt korszerűsítették a tervezők. Én javasoltam, hogy a sza­lagrészekre két-két tepsi ke­rüljön, mert így több a hasznos felület, egyben a megoldás anyagtakarékos is. A cigarettaelőkészítöben szinte emberi kéz érintése nélkül lesz az összepréselt, bálákban érkezett dohány­levélből félkész termék. Az első állomás a vákuum­kamra, majd a pácolóhen­ger. a siló, az utónedvesítő henger, a vágógép követke­zik. Innen tárolószalagra kerül a dohány, majd a szárítóhengeren halad ke­resztül. Szállítószalag to­vábbítja a vágatraktárba, az ott levő elosztócsatornák- ból pedig egy másik üzem­részbe, a töltőgépekre kerül. — A berendezéseket rend­szeresen, a vágógépet példá­ul 2500 üzemóra után kell felülvizsgálnunk. Kiszerel­jük a sorból, mert a dohány védelme érdekében a gyár­tástól távolabb kell dolgoz­nunk, nehogy olaj, vagy gépalkatrész kerüljön vé­letlenül a szállítószalagra. Ha nincs karbantartási munka, a lakatosok meg­javítják a tönkrement zá­rakat, kerítéseket, elvégzik a szakmájukba vágó legkü­lönbözőbb feladatokat. Az emberek megtalálják itt a számításukat, különösen (Fotó: Szántó) most, ^ hogy március 1-től bérfejlesztést is kaptak. A minőségi teljesítményt nyúj­tó, a rendkívüli éjszakai műszakot vállaló dolgozók munkáját természetesen differenciáltan premizálják. Sőt, akinek ideje és ener­giája engedd, vállalati gaz­dasági munkaközösségben dolgozik. Hegyi László is vállalkozott erre, hiszen kell a pénz a nemrég vásá­rolt családi ház felújításá­ra. Nagyapáink, apáink nem­rég még maguknak készí­tettek szívnivalót. Eszükbe sem jutott, hogy rövidesen tmilliósZám ontják majd a cigarettát á modern gépek. Mint ahogy a ma embere sem a dohánygyári mun­kásokra gondol, ha megrög­zött mozdulattal a csomag után nyúl, és hosszan szip­pantva rágyújt... Fazekas Eszter Egy társadalmi1 összefogás tanulságai A fény nemcsak világnsság...

Next

/
Oldalképek
Tartalom