Népújság, 1984. április (35. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-14 / 88. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. április 14., szombat MŰVÉSZET ÉS IRODALOM Igásfogat 90 éve született Derkovits Gyula Derkovits Gyula életműve a magyar szocialista képzőmű. vészét máig élő, elevenen ható öröksége. A magyar szocialista realista művészet úttörője most lenne 90 éves. 1894. április 13-án, született Szombathelyen. Apja 16 éves korában szerződéssel magához vette asztalosinasnak- Az inasévek után segédként dolgozott, közben szüntelenül rajzolt, festett. Vonzódott a tárgyakhoz, színekhez, hangulatokhoz. Alkotói tevékenysége körülbelül 1918-as és 1919-es években kezdődik, de csak a 20-as. évek közepén érik művésszé. Munkássága három korszakra bontható: mitologikusra, expresszionistára és realistára. A lényeges eltérések ellenére is ez a há. rom periódus szerves egységet alkotott művészetében. Derkovits festészetére sorsdöntő hatású volt az 1919-es forradalom. Áz ellenforradalmi terror elől 1923-ban Bécsbe emigrált, csak 1926-ban tért vissza Magyarországra. Ebben az időszakban készült a Dózsa fametszet-sorozat, amellyel megteremtette a modern magyar fametszés művészetét. Az 1930—34-es esztendőkben a gazdasági válság, az erőteljes fasizálódás tragikus élményei értékrendszerét, világképét tovább formálták, megerősítették a szocialista elkötelezettségét. Művészetét mindvégig társadalomközpontúság, forradalmi agitativitás jellemezte. Mindössze 39 évet élt szegénységben, nyomorban, de meg nem alkuvó, kétértelműséget nem ismerő festészete megmaradt az utókornak. — esik — szonynak, aki kint állt a lakás előtt, valahogy ilyenformán: „Mamuska, meghoztuk a papát, menjen, nézze meg..Csak ennyit, nem többet, bár ezt az öregasz- szony természetesen félreértelmezné. Hogy miből látni mindezt? Pontosan nem tudhatja az ember, de ha megpillantja valaki a mozdulatlan nénit, épp elég okot lát a föltételezésre ... — Mama, a szobában van a Kocsi papa — súgta az öregasszony fülébe Li ppainé, amikor már leszaladtak a mentősök a lépcsőn. Kocsi mama nem mozdult feldúlt volt és tanácstalan, majd vértelen arca hirtelen megszínesedett, megigazította a haját, és bement a szobába. Leült a férje ágya szélére. Megigazította a párnát a férfi feje alatt. Mosolygott. Kicsit későb levetette a férfi cipőjét, és megint visszaült az ágy szélére. Mosolygott. Várt és mosolygott. Az öregember is mosolygott. Csendben. — Föl kéne támasztani a fejem! Hoznál ide egy kispárnát a fejem alá? Az öregasszony kispárnát tett a férfi feje alá, és visz- szaült az ágy szélére. Mosolygott. Az öregember is mosolygott. — Tudja, az én öregem bent van a kórházban. Agy, vérzése van. Be se engednek hozzá. Megmondta a főorvos: „Kocsi mama, maga ne látogassa a férjét". Gondolhatja, mi van, ha már megmondják az embernek, hogy ne látogassa a férjét... Maga, persze, még fiatal, maga mindent kibír. A fiatalok mindent kibírnak. Kocsi mama szégyenlősen elpirult és mosolygott. Az öregember is mosolygott. — Hoznál egy kis harap- nivalót? — Kenyerem, az van! Köménymagos levesem is van, meg paprikás krumplim, kolbásszal. Képzelheti, az öregem, hogy befalná szegényke, de hát ezt a főorvos mindentől eltiltotta. — Hozz egy kis paprikás krupmlit, mama! Az öregasszony kirepült a konyhába, a konyhából a folyosóra, és elújságolta Lippainénak, és sorban mindenkinek a hosszú folyosón, hogy egy fiatalembert hoztak a mentők, véletlenségből épp hozzá, a férje helyett. Egy erős, egészséges, vidám fiatalembert, s éhes, akár a farkas. •. Lippainé ezalatt megmelegítette a köménymagos levest és a paprikás krumplit, egy tálcára kenyeret, szörpöt és kompótot tett, Kocsi mama pedig boldogan vitte az elkészített ételt a szobába. Amíg a férfi evett, Kocsi mama szóval tartotta. Természetesen a férjéről beszélt, válaszként az öregember bólogatott. Kocsi mama mosolygott, az öregember is mosolygott, később föl-fölkacagtak, időnkénti jóízű hahotájuk özvegy Lip- painét is nevetésre késztette, amikor a muskátlikat megöntözte Kocsi néniék lakása előtt. BEMUTATJUK ... ...a Hunnia stúdiót Ot játékfilm az idén Játékfilmjeinken gyakorta láthatjuk ezt a felírást: Készítette a Hunnia Stúdió. — A MAFILM berkeiben ma öt játékfilm-stúdió működik. Tulajdonképpen miért van szükség ezekre a stúdiókra? — kérdeztük a Hunnia Stúdió vezetőjét, Köllő Miklóst. — A filmgyártás természetéből adódik az öt stúdió létrejötte és munkája. Jóval célszerűbbnek ígérkezett kisebb szervezeti egységekben tevékenykedni — mondja Köllő Miklós. — Az ötlettől a filmgyártásig igen differenciált munkát kell végeznünk. Mindez rendkívüli odaadást, lelkiismeretes munkát követel az embertől. Még a hatvanas években vetődött fél a kisebb műhelyekre való osztódás ötlete. Addig ugyanis, évente legfeljebb 10—12 filmet gyártottunk, de időközben elértük a bűvös huszas számot. Azóta is évi 20—25 filmet forgatunk, és egyetlen személy eszmei felügyelete, művészi irányító tevékenysége ehhez már nem elegendő. Művészi szempontból ez a mennyiség komoly veszélyeket jelenített. — A mai stúdiórendszer folyamatosan épült ki? — Igen. Már korábban is voltak nálunk rendezői és generációs csoportosulások. A filmszakma először 1964-ben vágott neki a studiórendszer- nek. A végleges, mai struktúra kialakítása azonban csak 1976-ban történt meg. —Beszélhetünk-e egyáltalán a stúdiók saját profil- . járói? Vagy erre nincs szükség a gyakorlatban? — Tiszta profilok nem alakultak ki. Sok esztendő tapasztalata után is csak azt mondhatom, árnyalatokban lehet megfogalmazni a meglévő különbségeket. Én inkább a stúdiók közötti 'célszerű munkamegosztást tartom lényegesebbnek, jellemzőnek. — Milyen feltételekkel kezdte el munkáját a Hunnia? — Átmeneti bizonytalankodás után — eleinte nemigen tudtuk, mihez kezdjünk — találtunk magunkra. Első filmjeinket, bár igen nagy műgonddal készítettük el, nem fogadták kedvezően. Ezért, okulva a tapasztalatokon és átesve némi megrázkódtatáson, arra törekedtünk, hogy olyan fimeket forgassunk, amelyek elnyerik a néző rokonszenvét, felkeltik érdeklődését. Közben készültek erősen artisztikus, formailag színvonalasan készített, vagy éppen túlhajtott filmek is, mint a Nárcisz és Psziché, ' vagy a Csontváry, de emellett sikerült tömegeket vonzó fil'meket is forgatnunk: a Kengurut, a Veri az ördög a feleségét, és a Vámmentes házasságot. Mondhatjuk, bizonyos kinövésekkel ugyan, de azért célt értünk. Ezeket a filmeket már emelt fővel vállalhattuk a szakma előtt. A nézők száma is emelkedett. Emellett rendezőink tehetsége is érvényesült (Sándor Pál, Huszárik Zoltán, Bódy Gábor és mások). Mindegyikük eltérő módon kereste érvényesülésének útját, saját kifejezésmódját. A stúdió, végül is azt mondhat. juk, elgondolásaiknak, ötleteiknek sokkalta inkább képes volt teret nyitni. — Valamit megtudhatunk a stúdiórendszer felépítéséről? — A közös munkát a Stúdió Tanács irányítja, melynek tagjai között rendezők: Kézdi Kovács -Lóránt, Sándor Pál, Szomjas György, Zsombolyai János, Grün- walszky Ferenc, és gyakorló dramaturgok — Bíró Zsuzsa, Csoóri Sándor és Vásárhelyi Miklós — találhatók. Van egy szűkebb körű stúdióvezetőség is, amely az elkészült forgatókönyveket vitatja meg, és megnézi az elkészült munkakópiákat, s elemzi az éves terveket. — Köllő Miklós hogyan értékeli stúdiójuk eddigi teljesítményét? — Kívülről könnyebb lenne elvégezni. Voltak jó, sikeres periódusaink, de persze nehezebbek is. Túljutottunk bizonyos veszélyes jelenségeken. Ma mindenképpen jobb filmeket forgatunk, mint a megelőző időszakban. Nézőink tábora is nőtt, és ott vannak filmjeink a nagy filmfesztiválokon Cannes- bah, Moszkvában, Nyugat- Berlinben. Nem becsüljük le a magyar filmkritikusok díját sem, amelyet a Kis Valentinéért és a Veri az ördög a feleségét-ért kaptunk. A Szerencsés Dániel tavaly fődíjat hozott haza Cannes- ból. Voltak persze kudarcaink is, minden évben akadt olyan filmünk, amellyel megint elszalasztottunk egy lehetőséget. — Mivel v jellemezhetné végül legjobban a stúdió munkáját? — Talán azzal, hogy nálunk nagyon sok a pályakezdő filmes, akit mi indítottunk útnak. Mintegy húsz rendező — a filmgyár hatvan rendezője közül — nálunk debütált. Ez persze, nagyon kockázatos vállalkozás mindig, de a szerencse mellénk szegődött, nem voltak nagy, látványos bukások. Tulajdonképpen ez már meg is határozhatná a profilunkat, ha ehhez évente markáns rajzolatú filmek is készülnének... Nálunk valamennyi filmes nemzedék képviselve van. Szabadon választhatnak; hozzák ötleteiket; a rendező nincs egyetlen stúdióhoz kötve. — A stúdiórendsper tehát bevált? — A stúdió mindenekelőtt arra jó, hogy türelemre tanítson bennünket az eredeti elképzelésekkel szemben. Vitáinkon ellentétes vélemények csapnak össze, de éppen a vtiák közepette találhatják meg a rendezők elképzeléseik útját. ,— Milyen konkrét feladatok előtt áll az idén a stúdió? — öt játékfilmet forgatunk (tavalyról is maradt még egy): Jeles András An-’ gyali üdvözletét, Grün- walszky Ferenc Eszmélését, Szőnyi Gábor Budapesti nyomozóját, Sán<jpr Pál Ez csak moziját, és az idén debütáló Gárdos Pál Uram isten című filmjét. Ezenkívül még az idén előkészítjük Gyön- gyössy—Kábái Yerma című filmjét is — mondotta befejezésül Köllő Miklós. Szémann Béla Bolgár karikatúrakiiállíitós nyílt a Bolgár Kulturális és Tájékoztató Központban. Cvetan Cekov- t Karandas :■ Krinolin Velin Andreev: Szerenád Velin Andreev: Szöveg nélkül Cvetan Cekov-Karandas: Jó napot! Cvetan Cekov-Karandas: Minden nő lehet szirén, csak a hal legyen elég nagy (Hauer Lajos reprodukciói — KS) 4
