Népújság, 1984. április (35. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-13 / 87. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. április 13., péntek 3. Megkezdődött az országgyűlés tavaszi ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) törvényjavaslat előkészítéséhez nyújtottak. Az országgyűlés az Alkotmányjogi Tanácsról szóló törvényjavaslatot elfogadta. Ezután Eorbándi János, a Minisztertanács elnökhelyettese tartotta meg expozéját a népi ellenőrzésről szóló törvény módosításával kapcsolatos törvényjavaslatról. Borbándi János miniszterelnökhelyettes expozéja Borbándi János, a Minisztertanács elnökhelyettese megállapította: a népi ellenőrzésre vonatkozó hatályos jogszabályok felülvizsgálata során arra az eredményre jutottak, hogy új törvény megalkotására nincs szükség. A hatályos törvényen csupán azokat a módosításokat kell elvégezni, amelyek a népi ellenőrzés feladatainak hatékonyabb és magasabb színvonalon történő ellátásához szükségesek, illetve amelyek az időköziben megjelent új jogszabályok folytán időszerűvé váltak. Ezt szolgálja a most előterjesztett törvény- javaslat. Az alkotmány legutóbbi módosítása révén a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke a Minisztertanács tagja lett; jogállására és felelősségére a miniszterekre vonatkozó rendelkezések az irányadók. Ennek megfelelően a javaslat szerint a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság a Minisztertanács felügyelete alatt áll és irányítja a népi ellenőrzés szervezetét. Borbándi János utalt az új vállalkozási formákra, s mint mondotta: alapvető társadalom és gazdaságpolitikai követelmény, hogy azok államilag ellenőrzött keretek között működjenek. Ezért a törvényjavaslat új módon fogalmazza meg a népi ellenőrzés hatáskörét, kiterjesztve azt a magánszemélyek és társulásaik üzletszerű gazdasági tevékenységére is. Végezetül kifejezte reményét, hogy a tervezett új rendelkezések hozzájárulnak a népi ellenőrzés eredményes, megbecsült munkájának továbbfejlesztéséhez, s ezáltal gazdasági és társadalmi céljaink megvalósításához. Szokola Károlyné dr. a Somogy megyei Tanács Továbbképző Intézetének igazgatója, a jogi, igazgatási és igazságügy bizottság tagja, a törvényjavaslat bizottsági előadója elmondotta: egybehangzó véleménye a képviselőknek az, hogy a törvény- javaslatban előterjesztett módosítások szükségesek, mert ezt az élet, a fejlődés, az alkotmány módosítása, a népi ellenőrzés szerepének és feladatának megváltozása indokolja. Az országgyűlés a törvényjavaslatot általánosságban és a már megszavazott módosítással egyhangúlag elfogadta. Ezután Köpeczi Béla művelődési miniszter terjesztette a képviselők elé a köz- és felsőoktatás távlati fejlesztési programjával kapcsolatos elgondolásokat. Köpeczi Béla művelődési miniszter expozéja A művelődési tárca vezetője elöljáróban elmondotta: az új társadalom építésének történetében első alkalommal került sor arra, hogy az ország legfőbb népképviseleti szerve, a teljes, és nemcsak a közoktatási rendszer helyzetét és fejlesztési feladatait megvitatja. Ez egyszerre bizonyítja a tárgy jelentőségét és a társadalom érdeklődését. Hazánkban 1945-ben az általános iskola bevezetésével és 1948-ban az iskolák államosításával történelmi változás ment végbe az oktatás szerkezetében és tartalmában. 1972-ben az állami oktatás helyzetéről és feladatairól hoztunk határozatot, amely a tartalmi korszerűsítés irányának kijelölésében ma is érvényes. Rendszerünk demokratikus jellegéből adódóan az oktatásban érvényesült a társadalmi igazságosság azzal, hogy a munkások, a parasztok, s azok gyermekei előtt minden fokon nyitva vannak az oktatási intézmények kapui, noha a teljesebb esélyegyenlőségért még nagyon sokat kell tenni. Az oktatás forradalmi átalakulásának eredményeképpen emelkedett egész népünk kulturális színvonala. A társadalom átalakulásának és ezen belül az oktatás — és főleg a felsőoktatás — fejlődésének köszönhetjük, hogy kialakult egy új, mintegy félmillió diplomásból és más, az irányításban részt vevő értelmiségiből álló réteg, amelynek nagy része fizikai dolgozókkal és alkalmazottakkal együtt — sikeresen oldja meg az ország előtt álló gazdasági-társadalmi, tudományos és kulturális feladatokat. A közoktatás és a felső- oktatás további korszerűsítését részben az új társadalmi feladatok, részben az iskolarendszeren belüli ellentmondások és gyengeségek teszik szükségessé. Irányait a politikai fórumok 1981-ben és 1982-ben határozták meg, és ezen útmutatások alapján indult meg a fejlesztési programok kidolgozása, amelyeket széles körű szakmai-társadalmi vitára bocsátottunk, és amelyeknek téziseit az ország- gyűlés megismerhette. A tudományos-technikai haladás és a gazdasági-társadalmi fejlődés nálunk is megköveteli, hogy az oktatás tartalmát tovább fejlesz- szük, illetve módosítsuk. Ennek értelmében arra törekszünk, hogy az általános műveltség szerepét az egész oktatási rendszeren belül egyetemlegesen növeljük; széles alapú, több foglalkozási ágban is használható szakmai ismereteket, úgynevezett szakmai alapképzést adjunk. Célunk, hogy a nivelláló jellegű oktató-nevelő munka helyett az egyéni adottságok és képességek differenciált fejlesztésére, a különböző jellegű tehetségek felkarolására, gondozására, kiemelésére törekedjünk. A művelődési tárca vezetője kiemelte: a fejlesztési program megvalósításának kulcskérdése, hogy lesz-e elegendő számú és megfelelően felkészült pedagógus. A pedagóguskiválasztás és -ellátás szempontjából alapvető az élet- és munkakörülmények megjavítása, a nagyobb anyagi és erkölcsi elismerés. A pedagóguspályát ki kell emelnünk a legkevésbé javadalmazott értelmiségi foglalkozások kategóriájából. Ez a legfontosabb feltétele annak, hogy megszüntethető legyen a képesítés nélküliek foglalkoztatása, s hogy az évtized végén a megnövekedett létszámú korosztályok iskoláztatásának gondjait meg tudjuk oldani. A kormány figyelemmel kíséri a pedagógusok élet- és munkakörülményeinek alakulását és a társadalom teherbíróképességét mérlegelve napirenden tartja a közoktatásban dolgozó pedagógusok anyagi helyzetének javítását. Gondoskodni kívánunk arról is, hogy a pedagógusok rendszeres továbbképzésben részesülhessenek — ilyen továbbképzés jelenleg nincs —, s ezt megfelelő ösztönzőkkel támogassuk — mondotta a miniszter. A demográfiai hullám továbbra is indokolja az általános iskolai tanteremépítés folytatását, ugyanakkor szükségessé teszi, hogy középfokon is felkészüljünk a mostaninál, mintegy 150 ezerrel több tanuló fogadására. A nagyobb létszámú korosztályok 1988-tól érik el a középfokú intézményeket. Ez a középiskolai hálózat jelentős bővítését, mintegy 8500 tanterem építését követeli meg. Célunk az iskolák önállóságának erősítése belső tartalmi-pedagógiai munkájuk fejlesztése, az iskolai közösségek kibontakoztatása — hangoztatta Köpeczi Béla. Nélkülözhetetlen az oktatás központi és területi irányítása, szakszerűségének megjavítása, a nevelő- testületek és a pedagógusok mostaninál jóval önállóbb tevékenységének szakmai tá- ' mogatása és megbecsülése. A felsőoktatásban fő feladatunknak tartjuk az oktatás tartalmi struktúrájának átalakítását és színvonalának emelését. Célunk: olyan szakemberek képzése, akilk mint értelmiségiek el tudják látni irányítói, a kultúrát alkotó és közvetítő, közvéleményalakító funkcióikat. Szükséges tehát a felsőoktatáson belül is több lehetőséget teremteni a társadalom és a természettudományi ismeretek oktatására, elsajátítására, az általános és szakmai tárgyak keretében egyaránt. Ügy vélem — mondotta befejezésül Köpeczi Béla —, hogy a közoktatás és a felsőoktatás fejlesztésének előterjesztett programja olyan reális — vagy ha úgy tetszik realista — folyamatos, a kor kívánalmainak megfelelő változtatásokat tesz lehetővé, amelyek a következő másfél évtizedben szolgálni tudják a tartalmi, szervezeti, irányítási konszeTisztelt országgyűlés! Kedves képviselőtársak! Ügy érzem, mindnyájan nagy érdeklődéssel hallgattuk a közoktatás és a felsőoktatás fejlesztési programját, amellyel egyetértek. Elsősorban azért, mert meggyőződésem, hogy a további haladás — beleértve a gazdaságit is — csak akkor lehetséges, ha a képzettség, a kultúra színvonala emelkedik. Nem mindegy egyikünk szántára sem, hogy milyen lesz a jövő nemzedéke, mi* ként állják meg helyüket a munkahelyeken, a munkapad, vagy a tervezőasztal mellett — kezdte parlamenti beszédét az egri képviselőnő, aki a továbbiakban kiemelte, hogy jó és követendő gyakorlat: az ilyen nagy horderejű kérdések vitáját, s a döntéseket széles körű társadalmi eszmecsere előzze meg, mint ahogy ez most is történt. — Örömmel üdvözöljük, hogy a közoktatás fejlesztése kiemelt szerepet kapott, s hogy az eredményes felzárkóztatás jogi és pedagógiai követelményei mellett nagy hangsúlyt kap a fejlesztési programban a tehetségfeltárás, a tehetség- gondozás. Ezeknek — emelte ki — jó színterei az iskolai tanórán kívüli lehetőségek, az általános művelődési központok, a komplex intézmények, ahol a nevelés, a tanítás, a tanulás, az ismeretszerzés és -feldolgozás, a szabad idő hasznos eltöltésével együtt, egy helyen valósítható meg. Megyénkben 15 ilyen intézmény van, s a kedvező tapasztalatok alapján ezek számát a jövőben növelni kívánjuk ... rűsítést és megfelelő gazdasági feltételek biztosítása esetén elő tudják készíteni a későbbi, még nagyobb arányú minőségi fejlődést. Ezután Medvetzky Antalnál, Váczi Istvánná, dr. Petii Gábor, majd Fábryné Dohai Ilona kért szót. Fábryné Dohai Ilona felszólalása Felszólaló képviselőnőnk ezek után arra hívta fel a figyelmet, hogy az általános iskolai fejlesztés mellett legalább olyan fontos társadalmi program a középfokú oktatás korszerűsítése, mind oa intézményfejlesztés, mind a tartalmi feltöltés szempontjából. Fontos érdekünk, hogy mindhárom is'kolatíjpus tartsa meg az eredeti funkcióját: a gmnázium elsősorban a felsőfokú továbbtanulásra készítsen fel, de fakultációval segítse azokat is, akik az érettségi után dolgozni kívánnak. Hangoztatta, hogy a szakközépiskolai szakirányú felkészítés differenciáltabbá váljék, s a szakmát tanuló fiatalok közül mind többen végezzenek érettségit is adó középiskolákban. — Megyénk vállalatai eddig is részt vállaltak az oktatás terheiben — fűzte tovább a gondolatsort —, hiszen csak a tanácsi építőipari vállalatnál, ahol dolgozom, kilenc éve van középfokú képzés, s jelenleg is nyolc szakmában folyik szakmunkásképzés. Továbbá két kihelyezett osztállyal szakközépiskolai oktatás zajlik, de szervezés alatt áll két műszaki főiskola egy- egy kihelyezett tagozatának beindítása is. A vállalatok, elsősorban a saját szakember-utánpótlásukra, de más üzemek számára is képeztek és képeznek szakembereket főleg hiányszakmákban, illetve olyanokban, amelyekben nincs központilag szervezett képzés. Ilyen például a kotrómesteri, vagy a kül- fejtéses aknászi szakma, amelyek oktatását a szakminisztériumokkal készítendő részletes programnál javaslok figyelembe venni. Fábryné Dohai Ilona hozzászólása további részében a főiskolai szintű szaktanár- képzéssel foglalkozott. Mint említette, napjainkban, mintegy 13 ezenrel több tanárt kell képezni a megfelelő intézményekben. — Egerben, 35 éve működik a tanárképző főiskola, amely elismert,, megbecsült bázisa az észak-magyarországi szaktanárképzésnek. Az intézmény sokat gyarapodott az utóbbi 15 évben, de még mindig gond van az előadótermek, a diákotthonok és az eszköztár biztosításában. Állandóan több tanárt kellett képeznünk, s ami elegendő volt 10 évvel ezelőtt 800 hallgatónak, az most zsúfoltságot jelent a mostani több mint 1300 nappali tagozatos tanárjelöltnek. És még nem említettem a 800 —4000 levelező tagozatos hallgatót. A körülmények javítására találtunk megoldást, ehhez azonban kérjük a művelődési tárca támogatását. Tisztelt országgyűlés! Én nem vagyok pedagógus, műszaki területen, dolgozom, de ismerem az iskolát és látom azokat az erőfeszítéseket. amelyeket választókerületem előbbi példája is igazol. Ügy ér- z>em, a tanárok megértőbb, segítőbb bánásmódot érdemelnének társadalmunktól, mert többségük becsülettel helytáll. .. Ezért társadalmi ügy, hogy növeljük a pedagógus hivatás presztízsét, hogy vonzóbb legyen a fiatalok, de főként a férfiak körében ez az értelmiségi pálya, mert ma a pedagógusok, mintegy 70 százaléka nő, s mert a végzettek egy- harmada, ezen belül az egyetemet végzettek 50 százaléka elhagyja a pályát. Legyen jobb a kiválasztás, s ne vegyük el azokat a kedvezményeket, amelyeknek megtartó szerepük van, gondolok itt például a lakásépítési támogatásra. Becsüljük meg őket tehát mind anyagiakben, mind erkölcsiekben jobban, hogy bizton építhessünk rájuk az oktatási programok megvalósításában. s hogy olyan felnőttekké neveljék gyermekeinket, akik képesek a társadalmi demokratizmus követelményeinek megfelelő, tudatos, politikailag elkötelezett életvitelre, önmaguk és környezetük alakítására — fejezte be hozzászólását a megyénk képviselői nevében szóló Fábryné Dohai Ilona. További tíz képviselő kapott szót és ezzel az ország- gyűlés tavaszi ülésszakának első napja — amelyen Apró Antal, Cservenka Ferencné és Péter János felváltva elnökölt — végétért. Az országgyűlés ma délelőtt folytatja munkáját. nviTTi (Munkatársunk telefonjelentése): Piros-fehér-zöld — zöld- fehér-piros... Nem a szójáték kedvéért írtam le ezeket a színeket, hanem azért, mert két állami zászló lengett az Országház kőoroszlánok övezte kapujánál. Köztudott, hogy ezekben a napokban tárgyal hazánk olasz vendégével, Bettino Craxival, Itália miniszterelnökével a Parlament épületében Lázár György. Amíg a két államférfi megbeszéléseire sor került, addig az olasz újság- - írók a nemzetközi sajtópáholyból kísérték szemmel a képviselők munkáját. S a szünetben velünk együtt gyönyörködtek a sokáig felállványozott, s mostanra újjávarázsolt kupolacsarnok pompájában. Itt beszélgettünk az ülésszak kezdete előtt képviselőinkkel is, akik sorra elkalauzolták vendégeiket az Országház festői szépségű „központjába”. Bár az igazi központ — a konkrét munka színhelye — az ülésterem, ahol dr. Köpeczi Béla művelődési miniszter expozéja után harmadikként kapott szót Fábryné Dobai Ilona. — .. .Heves megye hármas számú választókerületének képviselőjét illeti a szó... — jelentette be az elnök. ★ De, kedves olvasó, hadd ugorjunk vissza egy kicsit az események krónikájában. Az egri képviselőnő ebben a ciklusban már másodszor kért szót. — Két esztendővel ezelőtt, ugyancsak a tavaszi ülésszakon volt mondanivalóm, s utólag visszagondolva milyen érdekes: akkor is hasonló témában... 1982-ben arról beszéltem, hogy a szűkös feltételek mellett is szép eredményeket értünk el a megye közművelődésében. Most főként egy nehéz körülmények között dolgozó oktatási intézményre, az egri tanárképző főiskolára szeretném felhívni a figyelmet. — Mit vár a felszólalástól? — Bízom abban, hogy megoldódik a tanárképzés helyi gondja. S abban is bízom, hogyha itt most az ülésteremben kimondjuk: az oktatási, nevelési munka nemzeti 'ügy, akkor azt az elkövetkezendő hétköznapokban is egyértelműen annak tekinthetjük majd... ★ Eperjesi Iván — aki, mint a Thorez Bányaüzem egyik vezetője — egyetértőén hallgatta képviselőtársa szavait, amikor a szakmunkásképzés foghíjairól beszélt. — Vannak mérnökeink, akiket a külfejtéses technológia élvonalában jegyeznek. De nincsenek kotró és aknász szakembereink, akiket speciálisan erre a bányászati ágra készítettek volna fel. Akik ma nálunk dolgoznak — és becsületesen — a mélyművelésből jöttek át Visontára, ahol akár ma is 30—50, külfejtésre jól képzett szakembert tudnának foglalkoztatni. Jól fogalmazott képviselőtársam, amikor a hiányszakmák között a bányászmesterség gondjairól szólt. Mert ezek a gondok megoldhatóak: mi biztosítunk előadókat, íratunk a mérnökeinkkel megfelelő tankönyveket, van hol elsajátítani a gyakorlati alapokat, csak hát központi támogatás, elismerés is kellene mindezekhez... Reméljük, a képviselők felvetéseire ma válaszoló miniszter ezekre a témákra is kitér majd... ★ Az emeleti karzaton hallgatta végig az expozét és az első napi vitát Kiss Sándor, a megyei pártbizottság titkára is, aki nemrég még egy szűkebb képviselői testület előtt — a megyei csoportú lésen — adott számot az oktatásügy helyi fejlesztési terveiről. Ö mondta az egyik szünetben: — Csaknem négy évtized eredményei sűrűsödtek össze a miniszteri beszámolóban. S le kell szögezni, hogy — beleértve az ellentmondásait is — az oktatásügyünk miatt nem kell szégyenkeznünk: sem országosan, sem megyei szinten. Amiben viszont egyértelműen folytatni kell a hazai jó hagyományokat Hevesben is, az a szakmunkás- képzés vállalati támogatása. Ezt emelte ki egyebek között Fábryné is, s hogy okkal es joggal, arra bizonyíték: az egész ülésterem nagy figyelemmel kísérte szavait... Szilvás István
