Népújság, 1984. április (35. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-12 / 86. szám
j2SEI]^33EC5^E0EBBBIÍIÍ^I:’ NÉPÚJSÁG, 1984. április 12., csütörtök Mi lesz veled, aeiatőrmozgaloin? Embere válogatja — és a szűkebb meg a szélesebb társadalmi környezet kultúrájától is függ —, milyen módon próbálunk a hétköznapok és önmagunk fölé emelkedni. Élményéhségünk csillapítására időtlen idők óta élünk a művész.et gyümölcseivel. Vagy pontosabb jelképpel étve: kenyerével, amelyet megvásárolhatunk, de akár magunk is süthetünk magunknak. Csak a polgárosodás — más szóval az egyre tömegesebbé váló árutermelés — folyományaként kezdtünk leszokni mind testi, mind szellemi táplálékunknak, mind pedig tárgyi környezetünknek saját kezünkkel való formálgatásá- ról. A mi társadalmunk — céljait tekintve — emberközpontú árutermelő társadalom, ezért legjobb törekvései arra irányulnak, hogy mindinkább visszahelyezzék az embert örömszerző és ön- fejlesztő-önkiteljesítő képességeinek birtokába. Ezért támogatja többek között az amatőr művészeti tevékenységet. Ez a támogatás elsősorban abban nyilvánul meg, hogy a művelődési otthonok alaptevékenységi körébe tartozik amatőr művészeti csoportok-közösségek fenntartása (helyiség, fűtés, világítás, tárgyi kellékek, szakvezetők és fellépési-bemutatkozási lehetősége biztosítása). A közoktatás területén kisebb hangsúlyt (és támogatást) kap a rendszeres munka, inkább néhány hagyományos — évenkénti vagy kétévenkénti — országos rendezvény ösztönzi a művészeti tevékenységhez vonzódó gyerekeket és pedagógusokat. 1980-bari országos konferenciát tartottak három amatőr művészeti ág képviselői, megfogalmazták a következő évek feladatait, és országos tanácsokat választottak, melyek a színjátszókat, képzőművészeket és táncosokat képviselvén, igyekeztek részt venni a mozgalom irányításában. Idén, négy év elteltével, újabb országos konferenciák dolga lesz az elvégzett munka, az újabb feladatok és lehetőségek felmérése. A fent említett művészeti ágakhoz ezúttal a bábosok is csatlakoznak. Az idei tanácskozásokat különösen érdekessé teszik az utóbbi néhány esztendő gazdasági-társadalmi folyamatai, változásai. Legalábbis erre enged következtetni a szánjátszók konferenciája, amely már le is zajlott. Legfőbb gond a fenntartókkal (elsősorban a tanácsi művelődési otthonokkal) való viszony feszültebbé válása. A gazdálkodás új szabályozói, a bevételi tervek kényszere egyre csökkenti a csoportok anyagi támogatását, bizonyos helyeken még a próbatermeket is bevételes szolgáltatások javára kell átengedniük: A piaci törvények érvényesítése a köz- művelődés területén már első pillantásra óhatatlanul fölveti az amatőr művészet társadalmi hasznosságának kérdését. Szerencsére vannak olyan színjátszó együttesek, amelyek állandó és lelkes közönséget mondhatnak magukénak, sőt olyan példa is akad, hogy több — különböző műfajú — amatőr csoport egyesületbe tömörülve szakadt el a fenntartó emlőjéről. Mégsem tekinthetjük a gazdasági életképességet az amatőr együttesek egyetlen jogcímének az életben maradáshoz. Nem lenne célravezető a hivatásos színházak állami dotációjával példálózni, hisz az amatőr együtteseknek sem mindegyike vállalkozik irodalmi (dráma- és színház- történeti) értékek közvetítésére, sőt sokuk megvalósításában még a vitathatatlan értékek is jócskán veszítenek eredeti (vagy lehetséges) fényükből. Mégsem lenne helyes színjátszásra szerveződött közösségek felbomlását elősegíteni — vagy együtt maradását nem segíteni. Az efféle közösségek tagjai, az emberhez méltó lét lehetőségeit keresik, s az általuk választott út helyes irányba vezet. Hogy ki meddig jut rajta, az sok mindenen múlik. Mindig lesznek csoportok, amelyek legföljebb önmagukat szórakoztathatják, de az érdeklődők köre csoportonként különböző nagyságú, s a művészi fejlődéssel párhuzamosan növekedhet is. A piaci törvényeket valóban figyelembe kell vennünk: nem erőltethetünk gyönge produkciókat a szabadon válogató közönségre — de nem szabad ezt tennünk a gyanútlanabb közönségréteggel sem. A jó produkciók forgalmazásában azonban nagyobb részt vállalhatnának a közművelődési intézmények. Nyárra elkészül a rendelet, amely ennek anyagi lehetőségeit is szabályozza. Vannak azonban olyan vonatkozásai is az amatőr művészetnek — nevezetesen a síznjátszásnak is —, amelyeket a szocialista közművelődésnek meg kell óvnia a „piaci áringadozástól”. Elsősorban a művészeti vezetők, rendezők, — s lehetőség szerint a színjátszók — kép- zéséről-továbbképzéséről van szó. S úgy látszik, s terüle- ' ten nem olyan borúsak a kilátásaink, mint a tárgyi feltételek alakulását illetően. A februári konferencián több (de még mindig nem elég) egyetem és főiskola kezdeményezéseiről ‘ hallottunk amelyek a leendő pedagógusok ilyen irányú felkészítését célozzák. Kísérje kellő figyelem és siker e kezdeményezéseket! Remélhetőleg a többi amatőr művészeti ágnak ez év folyamán sorra kerülő konferenciái is megcsillanthatnak néhány — a felhőkön átütő — reménysugárt... Trencsényi Imre „Mindenkinek van egy álma” Falusi színjátszók találkozója Fényes Szabolcs szerzői estje Egerben Április 16-án, hétfőn este 7 órakor Egerben, a Kemény Ferenc Sportcsarnokban tartják meg Fényes Szabolcs szerzői estjét, „Mindenkinek van egy álma” címmel, a Vidám Színpad rendezésében. A műsorban fellép Kovács Zsuzsa, Lehoczky Zsuzsa, Domonkos Zsuzsa. Straub Dezső, Virágh József, Hídvégi Miklós és Szolnoki Tibor. Konferál: Juszt László. A Megyei Művelődési Központ rendezésében tartják meg a Heves megyei falusi színjátszók minősítő találkozóját április 14-én, szombaton délelőtt 10 órakor az Egercsehi Bányász Művelődési Háziban. A rendezvényen kilenc- együttes mutatja be műsorát. köztük a poroszlói gyermekszínjátszókor, az ostoro- si „Napraforgó" kiscsoport a tarnazisadányi „Andersen" színjátszócsoport. A nagy- visnyói „Napsugár” színjátszókor A pünkösdi királyné című játékkal lép fel, a boldogiak Baranyi Ferenc művét játsszák. Az egercséhi általános iskola színpada mellett az adácsi „Veritas” együttes, a sarudi színjátszócsoport szerepel. A makiári színjátszók Fejér István: Az■ alkohol öl című jelenetét mutatják be. Szobor az utazónak Születésének 200- évfordulója alkalmából Körösi Csorna Sándornak Budapesten, a X. kerületben szobrot állítottak a róla elnevezett sétány végében. Tóth Béla szobrászművész és Tóth Tamás építész alkotta az emlékművet. (MTI-fotó: E. Várkonyi Péter felvétele — KS) T örténelemóra — nem középiskolás fokon Az osztályban elült a zaj, a fiúk összecsukták könyvüket, s megkezdődött az óra. Ezúttal azonban nemcsak abban különbözött a többi tanórától, hogy elmaradt a feleltetés. A katedrán nem a negyedikesek tanára, hanem egy író állt. — Miért vállalkozik Si- monffy András kétszeres József Attila-díjas író ilyen feladatra? — Mindenekelőtt % kíváncsiság hajtott. Érdekelnek a fiatalok, a középiskolás korosztály. Szerte az országban számos helyütt tartottam már történelemórát, s az előadás után számomra is érdekfészítő beszélgetés, vita alakult ki. Megismertem a gyerekek szemléletét, s mondhatom, nagyon értékesnek tartom a tizenéves korosztályt. Elsősorban diákokkal találkoztam — voltam fővárosi gimnáziumokban, jártam Pápán, Pannonhalmán, s most itt, Egerben, a Gép- és Műszeripari Szakközépiskolában. — Milyen tapasztalatokra tett szert? — Nyitottak, érdeklődőek a középiskolások. Nekem is tizenéves fiam van, s az a véleményem, kevéssé figyelnek oda ezekre a gyerekekre. Pedig igencsak fontos ebben a korban a szemléletformálás, a helyes látásmód kialakítása. Olykor egészen meglepő, hogyan vélekednek a világról. — Mit tart a legfontosabbnak a világnézetük, a történelemszemléletük megteremtésében? — Véleményem szerint ezeknek a fiataloknak az életében hiányoznak az eszményképek. Az, hogy „emberközelbe” kerüljenek a történelmi személyiségekkel, hősökkel és antihősöfckel. Nagyon néhéz a gyerekekkel megteremteni a kellő kontaktust. Az a tapasztalatom, hogy a legtöbbje nem tudja, hogy a felnőtteknek is megvannak a maguk gondjai, s sokszor hajlandók visszaélni ezzel. Ha természetes kíváncsiságukra nem kapnak választ, bezárkóznak. — Hogyan látja mai történelemoktatásunkat? — Nagyon sok függ az iskolától, a tanártól, aki „megágyaz” a , lehetőségeknek". Annak, hogy a gyerekek ne csak magolják és visszaadják felelés során az eseményeket, hanem képesek legyenek meglátni az összefüggéseket, ítéletet alkossanak, rendszerezzenek. — ön elsősorban a II. világháború témájából meríti a rendhagyó órák anyagait... — Több helyütt meglepődtem a diákok tájékozottságán. Sok segítséget is kapnak a tanuláshoz, az eligazodáshoz. A levéltárak „felszabadultak” a számukra, persze ez az iskola, a nevelő szemléletétől is függ, mennyire használja ki a forrásokat. Más oktatási intézmények „időzavarban” szenvednek : például a szakmunkásképzőknek a szakma mellett általános műveltséget is kell nyújtaniuk. Sok helyütt háttérbe szorul még a közismereti tárgyak oktatása. — Még egy utolsó kérdést . .. min dolgozik most az író? — A téli könyvvásárra jelenik meg a Magvető Kiadónál Alrnási Pál sopronkőhidai naplója. A dokumentumok rendszerezése, a korba való beágyazása a munkám. Gerelyes Endre születésének ötvenedik évfordulójára készül még egy válogatás, amelyhez a bevezető tanulmányt is én írom. Jövő nyárra várható a megjelenése. Mikes Márta Az ajándékozás nem mindennapi problémája szinte attól a pillanattól fogva nyugtalanít, hogy első ízben mentem látogatóba. Emlékszem, több mint egy óra hosszat bolyongtam a piac széltében-hosszában s törtem a fejem erősen, milyen virágot vegyek. Az egyik túl drága volt, a másik nem tetszett, és így tovább. Azóta az ünnep mindig- komoly töprengést jelent számomra: ,mit is ajándékozzak. Nemrég aztán egy újságban érdekes tanácsot olvastam. Nagyon megörültem neki. A szerző, hogy úgy mondjam, egyszerűen zseniális ember! Azt mondja, hogy egy feleség számára nincs szebb ajándék a bóknál. „A szép szó a nő számára a legértékesebb ajándéknál is sokkalta drágább”. Megkezdtem a tanács átültetését a valóságba. — Kedvesem — mondom a feleségemnek —, ma valahogy olyan jó színben vagy. Kissé csodálkozva tekintett rám, majd ß tükör elé állt és elmosolyodott. — Hogy neked milyen gyönyörű szemed van! Nem Jurij Propopenko: A bók mondtam még? — ejtek el egy apró bókot a következő napok valamelyikén. Nagyon tetszenek neki a bókjaim. Észrevehetően jó hangulata lett tőlük. Úgyhogy mondhatom, igen hálás voltam ia cikk szerzőjének. Örömöt szerzek a feleségemnek, s ráadásul a pénz is a zsebemben marad. Hát nem jó? Sajnos, egy idő után azon kaptam magam, hogy ismétlésekbe bocsátkozom. Mondjuk, egyik héten kétszet dicsértem meg a frizuráját és háromszor azt a gyönyörű, kellemteljes járását, ám hamarosan be kellett szereznem egy erre ,a .célra szolgáló noteszt. Már mint hogy feljegyezhessem, mikor mit mondtam. Az a helyzet, hogy nem is olyan egyszerű dolog megfelelő bókot találni, pláne egy idő után. A bókokat idővel szinte fantasztikusakká kell fokozni, ám ugyanakkor meg kell maradni a hihetőség bizonyos határán belül. Például egy alkalommal mit eszeltem ki: — Egyszerűen elképzelni sem tudod, micsoda gyönyörű vagy ezen (a ma i szép napon. Ez ,a ruha, amit felvettél, még |kedvesebbé és aranyosabbá varázsol .á szememben, olyan csodálatosan hangsúlyozza kecses arcvonásaidat, hogy becsületszavamra mondom, ez az arc a legkiválóbb festők ecsetjére méltó. Az egész nagy házban nem tudnék még egy ilyet mutatni. Ragyogó eredménnyel járt. A feleségem egy teljes órán át nem mozdult el a tükör elöl. Születésnapjára már egész bók-gyűjteményt mondtam el neki, s ezekkel a szavakkal fejeztem be: — Meg vagyok győződve, hogy az egész kerületben nem lehet találni olyant, aki a nyomodba jöhetne szépség, okosság és jóízlés dolgában. Az állótükör előtt nézegette magát egész este. Egyébként is igen megkedvelte mostanában a nagy- tükröt. Se mozi, se színház, csak a tükör. Minden este. Március nyolcadika, ugye, különleges ünnep. Nők napja. Most aztán igazán ki kell tennem magamért, gondoltam. íme! Elmentem a könyvtárba és a világirodalom legszebb remekeire támaszkodva gyűjtöttem vagy öt sűrűn teleírt lapra való bőkot. Sokat dolgoztam rajta, de úgy láttam, megéri. Odaálltam eléje, és elmondtam elejétől végig a legemelkedettebb bókokat, amiket ember |valaha is kitalált. Kis mosoly jelent meg a szája szögletében, s ezt felelte: — Jól mondod. Szép vagyok és utolérhetetlen. Azonkívül megismételhetetlenül aranyos is, és a város asszonyai között a legeslegvonzóbb, a leggyönyörűbb. Ezért aztán az én kiváló adottságaim birtokában egyszerűen érthetetlen, hogy ilyen ... ilyen izére pazarlóm 'a drága időmet, mint te. Sokkal jobbat érdemelek. Hallgass ide ... Szóval, elhagyott. Itt ülök a szobában, és ,csak nézek magam élé. Várom. Várok. Várakozom. Mi lett volna, tűnődöm, ha még egy kicsit el is túloztam volna ezt a nagy bókolást. Fordította: Konczek József Múzeumban a Fenyő-könyvtár Pécsre került a híres Fenyő-könyvtár: Fenyő Iván Hender-díjas művészettörténész nagy értékű művészeti könyvgyűjteménye. A Szépművészeti Múzeum grafikai osztályának vezetője egy életen át gyarapította a könyvtárát, főleg a századforduló és a század művészetével foglalkozó hazai és külföldi kiadványokat gyűjtötte, s ő maga is több képzőművészeti tárgyú könyvet írt. A már korábban létrejött megállapodás alapján özvegye a pécsi Janus Pannonius Múzeumnak adományozta a hagyatékot képező csaknem háromezer könyveit, valamint a könyvtár biedermeier bútorait. A Baranya megyei Múzeum- igazgatóság barokk épületében Fenyő Iván-emlékszo- bát rendeznek be,
