Népújság, 1984. április (35. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-07 / 82. szám
apnlii SMIttoCfi “f Jerzy Haraswmowicz*: (1938-) (Vika# Álltak a libák álltak gágogtak gágogtak az eső eleredt Egyik a másik után leültek leültek útnak eredtek Elrepült velük nagyanyó állt előttük egy kicsit állt állt elgágogta magát majd tovaúszott Azt mondja nagyapó hogy ismerem meg ezután Piros rongy nincs a lábára kötve sem más ismertető jegye nincs mint a libáknak semmi 3Cét pákát' Itt voltak mondtak valamit Aztán a lány megfésülte aranybaját mint angyalszárnyat Elmentek Piros szerelem maradékával az alján nem hagytak itt csak két poharat (•Az 1956 után megjelenő lengyel költőnemzedék egyik legtehetségesebb tagja. Hagyományt, népiességet és modernséget, groteszk hangvételt meghittséggel, néha iróniával eredetien ötvöz össze. Hangja emlékeztet a mi Kormos Istvánunkéra.) Marian Jachimowicz: cSu (j (írkájzőrú Járkálunk gyógyíthatatlanok A szavak tovaszállnak Tenyerek susognak levelek közt Félúton a lábak kidőlnek A föld gyűrűi megdermedtek A pálya körvonalaival meteoritok örvényeivel Az ég sebhelyeivel gyengülünk mint a nyárutó Hogy melegítsük fel a csillagot belülről mikor felettünk nincs más csak sugárkoszorú Szokolay Károly fordításai Fák koronája arc fatörzs vékony nyakán lehajlik Elfutó földek mögül nevet Hallgatnak a kaszálók Lomb fekete feje kacér irónia Ajkbiggyesztve hunyorítva biztat egész az elragadtatásig a köd hegyoldalain (A lengyel avantgarde második nemzedékének talán legjelentékenyebb költője. 1906-ban született. 1917-től 1922-ig Magyarországon élt. Julian Przybos költői iskolájából nőtt ki, de rokonságot mutat a második világháború utáni költőnemzedékkel is, főleg Rózewicz-csel. Petőfi és Kassák Lajos verseit fordította lengyelre. A sokszínű és igen színvonalas modern lengyel lírának egyik markáns egyénisége.) Az élő Gogol 175 éve született Gogol Százhetvenöt é>ve, április elsején született Nyikolaj Gogol Velikije Szorocsinci- ben, a poltavai kormányzóságban, kozák kisnemesi családból. Ukrán környezetében népmesék, népdalok indították el útján, s lett az orosz próza és dráma nagy hatású mestere. Diákos, kishivatalnokos külseje — a kor divatja szerint fülig ereszkedő haj, a kis bajusz — a senkiével össze nem téveszthető játékos-derűs tekintetű arc — és a gyakran elhangzó Dosztojevszkijtől származó mondás, hogy „Mindnyájan Gogol Köpönyegéből bújtunk ki”, alkalmas rá, hogy felidézze alakját a hazájától nyugatabbra eső tájakon is. Először Arany János fogadta szeretetébe a magyar olvasó számára, német nyelvű közvetítéssel, éppen A köpönyeg fordításával, amelynek megírása 1842, a fordítás évszáma pedig 1875. Akakijevics Akaki, A köpönyeg „hőse” talán a legismertebb gogoli figura, szorongásaival, egy egész élet értékeként megszerzett köpenyével, köpönyegével, amelyet ellopnak tőle. A gogoli kisember tragédiája ezzel be is teljesedik. Jelképnek érezzük ezt a köpenyt. A köpeny o minden, amit felmutathat önmaga és a világ számára a napi kötelességteljesítés mókuskerekébe kényszerült ember, akit megaláznak, aki kénytelen ezt eltűrni, mert nincs más választása, mert ellenérzései csak a gondolatban, a napjait lefoglaló őrlődő, irreális próbálkozásokban nyilvánulhatnak meg. Első írásaiban védi az alig kapitalizálódó Oroszország XIX. századi vidéki idilljét. A köpönyeg szánnivaló „hőGogol portréja sével” eljut a városban, a hivatali szolgálatban gyötrődő kisember zavarodottságának belső ábrázolásáig. Mintha valami groteszk kifejlet jellemezné egymást követő hősei sorát. A városban a gogoli hősök vesztesek. A városi szélhámos- figurák viszont az orosz vidék- tájait-eseményeit-itársa- dalmát feltérképezve, immár az ősi, „harmónia” vámszedőivé változtatva a teljes ábrázolás tablóján váltanak valóra egy fokról-fokra megvilágosodó programot. A hősöknek ez a változása a kívánatos korabeli társadalmi fejlődés lehetetlenségének kritikai közlésével egyenértékű. Magának Gogolnak — a mesélés, az elmondás kényszerétől hajtott tehetségnek — a legtisztább, s nagyon szomorú válasza. Ez groteszk, vitriolos, művészi válasz is. Ha a külső — forradalmi — cselekvés ábrázolása járhatatlan, a lélektani, a belső ábrázolás iránya nyílik meg. Szatirikus, kirobbanó kacagásra ingerlő, sok ízzel, telitalálatokkal jellemzett figurák születnek, mint a közismert Revizor (1836) utazgató csinovnyikja, aki felismerve a csalások-hazugságok szövevényében élő vidéki cári hivatalnok butaságát és félelmét, szinte a dolgok természetes meneténél fogva aknázza ki az ebből számára adódó haszon teljes térházát. Vagy a Holt lelkek, ugyancsak utazgató szélhámosa, Csicsikov, aki meghalt jobbágyok névsorát vásárolja össze, mert így jobbágyokat birtokló nemesnek ha- zudhatja magát, egy remélt bankkölcsön érdekében. Az az időszak, amit Gogol ábrázol, még nem a forra- dalmaskodó, a cári despotiz- mus és megkövesedett intézményei ellen mozgalmakkal fellépő Oroszország, hanem a legostobább feudális-csi- novnyiki szolgalelkűség világa. Gogolban élt az igény, hogy a rossz oldal után» a szépet, a fellelhető jót is programszerűen mutassa be, de híres cselekedete, a Holt lelkek második része kéziratainak elégetése annak keserű beismerése, hogy látta: sajnos, csak az első rész igaz. A maró kritika: Dosztojevszkij, Csehov, majd századunkban Bulgakov, Ilf és Petrov, Majakovszkij, sőt napjaink sok tehetségének művei érzékeny kapcsolatban vannak a gogoli szemlélettel. Gogol megkerülhetetlen. A lélek nagy ismerője, zseniális művész, akinek önégető igazmondás-kényszere tiszteletet és bámulatot parancsol. Ez a plebejus kihívás, tisztesség és forradalmiság — az élő Gogol. Konczek József Apáti Miklós: Váltótársak Nem esett semmi eső már napok óta. A kertekben kókadtan dőltek oldalt a virágok. s ahol csak öregek laktak és nem volt kinek cipelni a locsolókannát, hordani a vizet a kútról, a csapoktól, ott kd is száradtak. Száraz meleg nyár volt, de Skurcék kertjéből dúsan, orrig érő felleg pamacsokban szállt ki az utcára a begónia, az estike és a kukacvirág illata. Skurc János erős volt, bírta a munkát a gyárban is, a kertben is. Bár a kert nem az övé volt. 1946-ban költöztek ebbe a nagy udvaros, négyila- kásos házba, a bérlők többsége ugyanolyan melós volt, mint Skurc János. Már két éve laktak itt. Az asszony is, született Tar Mária, ugyanabban a gyárban dolgozott, mint Skurc János. Tar Mária villamossal járt dolgozni. Skurc János naponta, akár délelőttös, akár délutános volt, gyalog tette meg a nyolc villamosmegál- lónyi utat. A kert a háztu- lajdonosné volt, de ő nem ebben a házban lakott, így a lakók magukénak érezhették a kertet, az udvart, gyerekeik szabadon játszhattak a tágas térségben. Hogyan és miért, sohase derült ki. de tény: ez a ház valahogy elkerülte az államosítást. Skurcék négyéves, sovány fia nem járt óvodába, ezért ha Skurc délelőttös volt, Skurcné délutános műszakot vállalt, így a gyereket segítség nélkül is el tudták látni. Skurc Janikénak igazán jó dolga volt. Hol apjával, hol anyjával töltötte a napokat de szükség szerint vigyáztak rá a ház asszonyai is, a két Ilonka, meg Wittich mama. Ha nincs ez a hosszú szárazság, ez az eszelős hőség, ez a mindent elpárologtató, fomnyasztó, sárgító kánikula, egészen kellemes lett volna az élet. A ■lakbér 25 forint volt. Azért ilyen kevés, mert Skurcék „lakásában”, ami egyetlen szobából állt, nem volt se víz, se villany. De — mondtuk már — Skurc János erős volt, és bízott az életben. Délben, mikoris Skurc már készülődött, hogy fiával együtt elinduljon a gyárba, váratlanul megérkezett Skurcné. — Azt üzeni a művezető, hogy nem kell bemenned. Skurc megtorpant, rutinos mozdulatai, melyek a mindennapi készülődést, irányították, megálltak, szinte összetörtek. A magas, nyílt arcú férfi meggörnyedt hunyorgott a fényben. — De miért? — Mert nem kell. Az öcs- kös gépével baleset történt. — Mi? — Levitte az Öcskös karját a gép. Skurc János elsépadt. Az Öcskös fiatalabb volt nála több mint tíz évvel, ő vitte be a gyárba, az idősebb testvér jogán. Esküvő előtt állt az Öcskös, a szép Abo- nyi Éva a gyűrűs menyasz- szonya volt. Abonyi Éva gyönyörűen ejtette a szavakat. szája ropogtatta az er- rekét. kedvvel formálta a hosszú magánhangzókat; hatalmas*, tiszta szemei, törékeny dereka, asszonyos csípője, nyúlánk alakja meg- igézte a Skurc testvéreket. János ismerkedett össze vele, az ismerős trafikosnő iánya volt, elég könnyen kezditek el beszélgetni, aztán Öcsköst is elvitte a trafikba. Hármasban sétáltak, eleinte csak a főutcán. Aztán a Ligetbe; később a meccsekre is eljött velük a szép Abonyi Éva. A dolog há- marább és egyszerűbben oldódott meg, mint Abonyi Éva
