Népújság, 1984. április (35. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-28 / 99. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1984. április 28., szombat Otven éve kezdődött az Éneklő Ifjúság mozgalom Szóljon a tiszta ének ......gúzsba kötött szavunk m ögött dalunkat védi, zengjen, éljen, s látja magát a gyermekek ábrándozön kinyílt szemében és hallja tiszta hangjukat, amelyből minden újra éled, melengetőén átölel a szívszorító, kedves ének.. (Részlet Fodor András Az énekmondó c. verséből) (Fotó: Perl Márton) Gyerekes csínytevésnek tűnt csupán, amikor több mint húsz évvel ezelőtt néhány fiútársammal kirúgat- tuk magunkat az iskolai énekkarból. Szántszándékkal hamisan énekeltünk, s kedves öreg tanárunk megtette, amit előre kifundáltunk. Akkor nem tudtam, hogy önmagamat fosztottam meg az együtt éneklés örömétől, s hogy szegényebb lettem a dallamok gazdag világának közelebbi ismeretével. Ma tudom csak igazán, amikor csaknem negyvenéves fejjel hozzákezdtem kottaolvasást tanulni, mert szégyenszemre még ezt is elfelejtettem. Talán érthetőbb a személyes példa, ha Makiári Józsefet, a KOTA (Kórusok Országos Tanácsa) elnökét is idézem: — Meghatározó élmény, hogy magam is részt vettem a harmincas évek derekán indult Éneklő Ifjúság mozgalomban. Érzelmi oldalról közelitek azóta is e mozgalomhoz, mert éppen ez a lényege. Hordozom az akkor gyűjtött jókedvet, lelkesedést, s igyekszem átadni tanítványaimnak — immár hivatásszerűen — a Zene- akadémián, de nem sok sikerrel. „Az ének szebbé teszi az életet, és az éneklők másokét ... Csak boldog gyermekből lesz boldog felnőtt... Mit kell tenni? Az iskolában úgy tanítani az éneket és zenét, hogy ne gyötrelem, hanem gyönyörűség legyen a tanulónak, s egész életre beoltsa a nemesebb zene szomját.” Kodály Zoltán eme gondolatai, tanításai alapozták meg, s az ő tanítványai — Ádám Jenő, Bárdos Lajos, Herényi György, Kertész Gyula és még sokan szerte az országban — indították útjára az Éneklő Ifjúság mozgalmat, fél évszázada, 1934-ben. Bár az ötven év során nem volt mindig folyamatos a kórusmozgalom, mégis az egykori eszmények alapján beszélhetünk ma a gyermek- és ifjúsági kórusmozgalomról. A hetvenes évek elején a rádió segítségével éledt újjá az együtt éneklés szervezettebb formája. Akkoriban 4—500 kórust sikerült bevonni, míg az évtized vége felé terebélyesedett, rendezvények sorával gazdagodott az Éneklő Ifjúság, s ma mintegy ezer általános és négy-ötszáz középfokú iskolai kórust tartanak számon. Hetven-hetvenötezer fiatal szerepel a különféle bemutatókon. A megyék legjobbjai díszhangversenyen léphetnek föl, jutalmakat, okleveleket kapnak. A legkiemelkedőbbek műsoraiból rádiófelvétel, illetve kétévenként hanglemez is készül. Nyaranta az arra érdemes középiskolásokat Balaton- szemesen, a kisebbeket Zánkán táboroztatják. S bizonyára még kedvezőbb lenne a kórusmozgalomról kialakult összkép, ha nem lenne tény, hogy a szaktanár vezetésével tartott énekórák a 75 százalékot alig érik el — alsó tagozatban még rosz- szabb az arány —, s ez a legalacsonyabb ilyen százalékos mutató a tantárgyak rangsorában, mert még a testnevelés szakos ellátottság is jobb az országos adatok szerint. Változáson megy át a felnőttek kórusmozgalma is. A régi munkáskórusok lassan kiöregszenek. Jelenleg 1200 felnőttkórus próbál, szerepel rendszeresen, mintegy 35 ezer énekes részvételével. A pedagógus-szakszervezet 54, a vasasszakszervezet 34 együttest támogat, s az építők is élenjárnak a támogatók között. Az is tény viszont, hogy az elmúlt tíz év során 100—150 kórus szűnt meg. A kedvezőtlen folyamatot újabb együttesek szervezésével igyekeznek megállítani. A SZOT legutóbbi pályázatának eredményeként csak az elmúlt esztendőben 25 új kórus alakult. Nem kedvez a mozgalom bővülésének a jelenlegi gazdasági helyzet. Az adatokat nézve a támogatás ugyan nem csökkent számottevően, az árak alakulása azonban mégis szűkíti a lehetőségeket. Elegendő példaként idézni, hogy a kották ára majdnem duplájára nőtt a közelmúltban, az utazási költségek növekedése pedig lassacskán röghöz köti az együtteseket. Meglepő, de tény: a kórusok utazásaihoz sem a MÁV, sem a Volán nem ad semmiféle kedvezményt. A jelent és a jövőt illetően igen ,sok múlik a fenntartókon, azon, hogy milyen mértékben támogatják kórusaikat. A KOTA vezetőinek véleménye szerint észszerű és szükségszerű lépés lesz megfelelő előkészítés után az egyesületi, szövetségi forma újjáélesztése, terjesztése. A túlzottan intézményesített jelenlegi szervezeti élet éppen a társadalmi bázist szűkítette be. A mozgalom továbbfejlődését a demokratizálódási folyamat segítheti. S mindez azért is fontos, mert a kórusok belső élete, nevelő ereje, valamint — közönség elé lépve — nívós énekműsora egyaránt gazdagítja kulturális életünket. ★ Ma, április 28-án délután 15.30 órai kezdettel Budapesten a Zeneakadémián általános és középiskolai kórusok részvételével hangversennyel emlékeznek meg az ugyanitt 1934. április 28-án az Éneklő Ifjúság jegyében megtartott legelső hangversenyről. Virágh Tibor r Bába Mihály: A busz ponfosan indul II/2. A férje mellett még udvarlói is vol tak, aikik azóta messze elkerülik, mert félnek, hogy esetleg feleségül kell venniük. Mert más valakinek a férje biztonsága mellett udvarolgatnd, szépeket mondani, és megint más egy szabad asszonnyal foglalkozni. Ott már leselkedik a veszély, gyanítják a háló kivetését, holott a férj árnyékában úgy foglalkoztak a nővel, mintha sohasem hagynák el. Minden férfi arra gondol, tudom, hogy a szeretője megcsalta vele a férjét, akkor őt is meg fogja csalni egy új szeretővel. Pedig nincs mindig igazuk. A férfi lehajtotta a fejét, a szódavíz csoppből ábrákat rajzolt az asztalra. — Értem, értem — suttogta. — Dehogy érti! — emelte fel a poharat az asszony, és honpintett egy kortyot. — Ha értené, nem ezt mondaná, hanem tanácsot adna. hogy mit tegyek, mivel nyugtassam meg magamat. Néha már az órán is ideges vagyok. Lehet, hogy a gyerekek sejtenek valamit, amiről nekem még fogalmam sincs. Tanítónő vagyok, önuralomra van szükségem és nyugalomra. — Ki csapongó a férje? Olyan váratlanul kérdezte ezt a férfi, hogy az asz- szony egy pillanatra megdöbbent tapintatlanságán. — Ó, dehogy! — mondta nyugalmat erőltetve magára. — Ha az lenne, nem lennék nyugtalan. Tudnám, hogy kirúg a hámból és hazajön, ismét kedves lesz. mint régen! De az én férjem jó ember, józan életű és konok az elhatározásában. Ezért is félek. Ha egyszer valaki közel férkőzik hozzá, és gyakrabban mellette lesz, mint én, akkor elvesztettem... Jani, kérem, még két konyakot — intett a pincérnek. — Csodálkozik, ugye, hogy első találkozásunkkor rögtön elmondok mindent? Ne csodálkozzon! Nekem, el kellett mondanom' a félelmemet, aggodalmamat, de itt- nincs kinek. Itt másnap már mindenki tudná azt is, ami meg sem történt. De maga elutazik... és, és tudom, hogy nem mondja el senkinek ..., és, és értse meg. én nem tudok Klári lenni, mint a Hurok regényhősnője ... Tudja... A pincér eléjük tette a két konyakot. A férfi órájára pillantott. — Fizetek is. — Igenis .,. két fekete. — És négy konyák. — Azt én fizetem — mosolygott az asszony. — Az már rendezve is van. — Igenis — mondta a pincér, és csak a két kávéért fogadta el a pénzt a férfitől. Megitták a második konyakot, a férfi ismét az órájára nézett. — A busz pontosan indul, de ne féljen, én vigyázok arra, hogy ne maradjon le. Én megértem a feleségét. Bár minden nő így értene meg engem is, aki a férjemmel akad össze! Akkor nyugodt lennék. De a nők, higgye el nekem, önzők, ők maguknak akarják a kiszemelt férfit, és meg akarják szerezni mindenáron, mint egy divatcikket. — Miért nem dolgozik itt a faluban a férje? — Hol? Itt nagyon sok férfi számára nincs munka- lehetőség. Háromezren járnak el a városba dolgozni. Biztosan látta, hogy milyen sok az egyedül sétáló, bevásárló nő. Néha úgy érzem: az élhagyott asszonyok falva a mi falunk, és én »vagyok az elnökük. Hét perce van, mennünk kell' — mondta egészen más hangon, mint egy utasítást. — A busz pontosán indul. Sötét volt. A gyér fényű lámpák alatt még mindig ott álldogáltak a fiatalok. Szeretett volna belekaroini az asszonyba, hogy megvi- giasztalja, de nem jutott eszébe egyetlen épkézláb mondat sem. Búcsúzáskor szó nélkül kezet szorított az asszonnyal, aztán felszállt a buszra. Majdnem tömött volt az éjszakai műszakra indulókkal. A busz elindult, az asszony felemelte a kezét, integetett. A fórifi szinte áz ablakhoz érintette homlokát, úgy nézte az asszonyt, amíg teljesen össze nem zsugorodott, bele nem olvadt szorongásával, félelmével, aggódásával a sötétségbe, és azon töprengett: meddig élhetnek még így bizalom nélkül, rettegések közepette? (VÉGE) Herczeg István grafikáiról Az alkotás gyökerei Az egri Ifjúsági Ház kL állítási termében áprilisban voltak láthatók Herczeg István grafikái. Régebbről kezdem. A hetvenes évek elején történt, hogy — talán még főiskolásként kiállító Herczeg István — négy lapját megvettem. Egy lepke, egy Madonna, két másik buján színezett, de valahogyan belső csillogással. a fiatalság nyugtalanságával rám köszöntő rajzolat- és színkavalkáddal beköltözött falainkra az alkotó, akiről csak azt tudtam, hogy cingár kötésű, vörös hajú, nagy bajszú legényke, szemüveges, meg hogy nem sokbeszédű. A többit mind a grafikáiról olvastam le. Azt, hogy a valóságot, mint a forrnák viszonyítási alapját jeleníti meg. Figurák és képzetek állnak össze mondanivalóvá. Elemek torlódnak egymásra, színek lebegnek egymás mellett, néha egymásba is úgy beleérnek, minta különféle alakzatban elfutó felhők az égen. Éterien tiszta ez a világ. Nemcsak azért, mert Madonnát rajzol, fest ez a fiatalember, hanem elsősorban az álmot, a gyermek álmát örökíti meg, adja tovább. Áttételesen, átfogalmazva azt mond- ja-meséli el, amit a művészi énje itt, a Földön jártában kapott. De nem egy az egyben a valóságat utánozva. hanem a formákat már meg is csavarva, fel is emelve a valóság fölé. Azt is lehetne mondani róluk, hogy ez a világ mélyebbről ad képet. Abból a lelki tartalomból építkezik, ami már emlék. Mindez a gyermekkorból megmaradt, a művészben lenyomatként megőrzött tartalom és forma. Nos, látszólag e sorok azt sugallják, hogy most egy régi élményem elevenedett meg. Akkori örömömet kell most megírnom, mert éppen aktuálissá vált egy kiállítás kapcsán? Igen, azért is, mert a kiállítás, anyagát végignézve, végigelmélkedve csaknem ugyanazok a témakörök, ugyanazok a formák sorjáznak a falon, mint annak idején, amikor a kezdő Herczeg Istvántól! a lapokat megszereztem. A gyermekkor emlékei, az áhítat semmi mással ösz- sze nem téveszthető élményed, a rokonokhoz ellátogató gyermek elámulása, a szekér, a kerék, a mozgás, a falu és annak formavilága ugyanúgy ott van a jó tíz esztendővel ezelőtti Herczeg grafikáiban, mint ezekben a most tárlattá rendezett lapokban. A száguldás, a változás különféle formái itt is ránk köszönnek. Itt is rokonságba keverednék a rakéták a földi szekérrel. A falusi rokonok együtt élnek itt a lélek hierarchiájában trónon ülőkkel. Mert a gyermeki kor élménye meghatározó lelki anyag a teremtéshez. És iitt érkezem el ahhoz a ponthoz, amely elgondolkodtat. Ezek a rajzok ugyanis, a maguk színezett- ségével, itt-ott fésületlennek látszó komponáltságá- val nem sürgetnének esetleg valami továbblépést? Nem arra gondolok most, hogy ezeket a bájosan esetlen figurákat most már egy tökéletes rajztechnikával, leo- nardói eleganciával tegye papírra, vagy vászonra a művész. Azt se írnám elő, hogy lobogó színeit egy új Tiziano fegyelmébe állítsa fésültebb rendibe, hogy minél tömörebbé válhassanak a ránk tekintő, ránk mosolygó, vagy felénk szo- morkoídó hatások! De hiszek abban, hogy a fegyelem késztetése, a fogalmazások rendjének sűrítése, tömörítése. további keresése az összhangnak és hangsúlyoknak, nem lenne ártalmára ennek a szürrealista elemekkel oly derűsen, mégis oly elgondolkodtatóan átszőtt világképnek. Tudom, meg kellene magyaráznom, mire is gondolok, mit tartok jogosnak az érzelmiekkel is alátámasztott észrevételekben. Itt azonban a befogadó szól csak egy egri művész mun- ká járói. Belső kényszere hajtotta közílésre, amikor egy kiállításon minden trükk nélkül egy értékes lélek eregeti a magasba az ő papírsárkányait. Hányán teszik ezt így? Farkas András Kiváló intézmény a megyei tanács csecsemő- és gyermekotthona Az Egészségügyi Minisztérium és az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének elnöksége pályázatot hirdetett az egészségügyi és szociális intézmények közötti munkaverseny-mozgalom keretében „kiváló intézmény” cím elnyerésére. A pályázatok elbírálása alapján a lakosság egészségügyi és szociális ellátásának javítása érdekében kifejtett munkájuk elismeréseként az egészségügyi miniszter és az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete elnöksége az alábbi intézményeknek adományozta a kitüntető címet: Ajka Városi Tanács Kórház- Rendelőintézet, Heves megyei Tanács Egyesített Csecsemőotthona és Egészség- ügyi Gyermekotthona. Komárom megyei Közegészségügyi-Járványügyi Állomás, Siófok Városi Tanács Kórház-Rendelőintézet, Vas megyei Tanács Markusovsz- ky Kórház-Rendelőintézet. (MTI) Szakközépiskolások országos versenye Kaposvárott pénteken befejeződött a Művelődési Minisztérium, az Ipari Minisztérium és a Magyar Posta által az ipari szakközépiskolák részére az 1983 84-es tanévre meghirdetett tanulmányi verseny országos döntője. A már korábban lezajlott elődöntőkön az ötven ipari szakközépiskola IV. osztályos tanulói közül százharmincketten szerezték meg az országos döntőn való részvétel jogát. A versenyzők ötven szakmacsoportban adtak számot elméleti és szakmai gyakorlati felkészültségükről. A versenyt a szakközépiskolai érettségi vizsgaszabályzat szerint bonyolították le. A 132 versenyző közül ötvenkilenc érte el a maximális pontot, ami egyben előnyt jelent az egyetemi, főiskolai felvételnél: a szakmai tárgyakból nem kell felvételizniük. (MTI)
