Népújság, 1984. április (35. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-25 / 96. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. április 25., szerda 5. 80 évvei ezelőtt történt. . Ritka élményben volt része 1904-ben az egri színházkedvelő közönségnek: az évad utolsó három estéjén — Bállá Kálmán színiigazgató meghívását elfogadva — Blaha Lujza lépett fel a színházban. Borongós volt az idő, az eső egész nap esett, de este hat óra felé mégis sokan igyekeztek a vasútállomásra. Amikor beérkezett a vonat, a peront már valósággal ellepte a tisztelők lelkes hada. A „nemzet csalogányát” Jankovics Dezső polgármester üdvözölte a város nevében egy csokor ibolyával, majd a jogakadémiai ifjúság köszöntötte néhány szál szegfűvel. Blaha Lujza megköszönve a fogadtatást, így szólt: „Örömmel jöttem Egerbe, hogy búcsút vegyek utoljára a város kedves közönségétől”. Ezután a polgármesterrel együtt fogatra szállt, és a szímügyi bizottság kíséretében a Széchenyi szálloda elé hajtattak, ahol két szobát rendeztek be számára'. A szállodából búcsújáróhely lett: a személyzetet egész nap kérdésekkel ostromolták: mikor kel, mikor fekszik, mit eszik?... Amikor pedig próbára ment, a kíváncsi fiatalok egész serege kísérte a színházig és vissza. Első fellépésére az érkezését követő estén került sor. A színház pénztára előtt már előző nap nagy volt a tolongás. Hiába volt bérletszünet, hiába emelték fel a jegyek árát, az emberek könyörögtek egy-egy jegyért. Az első felvonás után Rát- vay Géza jogaikadémiai tanár köszöntötte a város nevében, majd Horváth Béla városi tanácsos egy nagy babérkoszorút nyújtott át a város színeivel ékesített szalaggal, melyen a következő felirat állt: „Eger város közönsége — a nemzet csalogányának” Blaha Lujza átvette a koszorút, s azt mondta: Legkedvesebb emlékeim közé fogom eltenni. Azután a közönséghez fordult s lágy, behízelgő hangján, melyen átérzett a nagy megindultság, így szólt: — Isten éltesse Eger város lelkes közönségét. Óriási tapsvihar hangzott fel, a zsinórpadlásról virágeső hullt alá s FELVESZÜNK: kazánfűtőt olajtüzelésű kazánra, alacsony nyomású a0© Borsodi Sörgyár Kirendeltsége EGER, Kistályai út 4. Megjelent a Heves vármegyei Hírlap, 1904. október 16-i számának 4. oldalán. Tövisek — virágok. Mikoi Blaha Lujza megérkezett, a fogadtatásnál minden fényes volt, csak a pálya udvar volt — sötét. Annyira sötét, hogy alig lehetett egyik embert a másiktól megkülönböztetni. Legtapintatosabb volt még a kalauz. Hogy az üdvözlő beszédet véletlenül másnak ne mondják el, a diva mellé állt és szolgálati lámpásával rögtönzött körötte „kivilágítást“. Valaki állítólag meginterpellálta ezért az egyik vasúti hivatalnokot, ki imigyen vágta ki a Máv. becsületét: — Minek gyújtottunk volna lámpásokat Blaha Lujzának, mikor ő maga is — ragyog még?!... * Az első előadás után nemes hevében elhatározta a jogászság, hogy’ — törik-szaknd — ők húzzák Blaha Lujzát a színháztól a lakásáig. Ha lovak lesznek kocsijában, kifogják a lovakat. Ha automobilon jön, kiisszák a benzint, vagy kikapcsolják az áramot és helyette magukat kapcsolják be. Ám Blaha Lujza idejekorán neszét vette a dolognak és — hazaküldte a kocsiját. így nem volt miből kifogni a lovakat, kiinni a benzint és kikapcsolni az áramot. Mikor kérdezték, miért nem engedte passziózni a fiatalságot, némelyek szerint igy válaszolt: — Nem szeretem látni a fiatalságot — befogva. Csak szabadon! Mások szerint viszont ezzel a valószínű meg- okolással élt: — Hát ha Festetich gróf kocsiját az egri utakon még a rosszvérü fiakkeros lovak is felfordithatták, hogyne fordítaná fel az én kocsimat ilyen jóvérű fiatalság 1 . . . Szólt és inkább gyalog ment. * „Ró z s a b o k or b an jöttem a világra...“ — énekli Blaháné a Piros bugyellárisban. — Becsületemre mondom, szóról-szóra igaza van! — vág közbe egyik hallgatója. — Hogy-hogy? — Hát úgy, hogy Rimaszombatban a „H á- rom rózsádban látta meg először a napvüágot. * Maga Blaha Lujza mesélte ma reggel a váróteremben a szinügyi bizottsági tagoknak: — De no higyjék ám, uraim, hogy mindenki megelégedetten távozott a színházból a három este. Saját füleimmel hallottam, amint az egyik kisfiú panaszolta a társának : „Bizony Isten, úgy sajnálom azt a harmincz krajczártl Egészen hátra voltam szorítva. Ha az a két puskalövés nem lett volna, semmit sem — láttam volna az egészből 1“. . . . Csipi-Csóka. ott állott meghatottan Blaha Lujza. Ugyanekkor a karzatról a földszintre fehér, rózsaszín és lila selyempapírra nyomtatott versek ereszkedtek alá, rajtuk egy fiatal poétának — Kállay Miklósnak — erre az alkalomra írt verse volt olvasható, amelynek utolsó strófája így hangzott: „Hej, ha dalos szép szavaddal Csak a mienk volnál, Szívhez szóló, lágy daloddal Mindig nekünk szólnál. Bár csak sose, sose ütne A válás órája, Sose szólna: „Isten hozzád, Nemzet csalogánya!” Előadás után az ifjúság ki akarta fogná a lovakat a kocsiból, hogy ők maguk húzzák a szálloda élé az GÉPIPARI VÁLLALAT egri székhellyel GYORS- és GÉPÍRNI tudó adminisztratív dolgozókat alkalmaz. Feltétel: közgazdasági szakközépiskola, érettségi. Leveleket „Jó munkaerő” jeligére az egri hirdetőbe. ünnepelt fogatát, de Blaha Lujza kocsiját elküldve, szerényen kitért ezelől. Így a közönség szűnni nem akaró éljenzése közepette tért vissza szállására. Játékáról az „Egri Híradó” így írt: „Csak hallgatni és élvezni lehet az ő üde- séggel és tisztán csengő, el- b ájolóan kellemes zené jű és tőrőlmetszett magyar kiejtésű énekét, csak gyönyörködni lehet az ö legfinomabb árnyalataiban is a művészi tökéletesség elérhető legmagasabb fokáig emelt alakításán, jellegzetesen magyar tánczábam., de szóval jellemezni a nemzet csalogányához igazán méltóan — sohasem.” Az utolsó napon a kaszinó nagytermében búcsúvacsorát rendezett tiszteletére a szinügyi bizottság és a jogakadémiai ifjúság. Másnap a polgármester és a bizottság tagjai kísérték ki az állomásra, ahol a búcsúztatására összegyűlt jogász ifjak már várták. A lelkesen éljenző sorfal között kíséretével a váróterembe ment, ahol kérésére Rátvay Géza átadta a színházban tartott üdvözlő beszédének díszesen megírt szövegét. Ezután még néhány percnyi beszélgetés következett, majd az induló vonattal véget ért Blaha Lujza utolsó egri szereplésének végső akkordja is. Kiss Péter könyvtáros Mindig a faluját festette Benedek Péter uszódi emlékháza A Benedek-emlékház Úszódon A Kalocsa környéki Úszódon egy múlt században épült parasztbarokk gazdaház nemrég új feladatot kapott. A községi tanács addig serénykedett, amíg sikerült megszereznie azt a pénzt, amellyel helyreállíthatták a műemlék jellegű épületet. A helység szülöttje, a 95. évében járó Benedek Péter parasztfestő munkásságát mutatják be benne. Az oszlopos tornácú ház tisztaszobájában egy ideig az eredeti alkotásokban gyönyörködhettek a látogatók, amelyeket a Nemzeti Galéria, a ceglédi Kossuth Múzeum és több magángyűjtő adott kölcsön erre az alkalomra. A látvány felidézte a századforduló uszódi életének emlékeit; a máig élő színes népviseletet, az egykori falusi mulatságokat, lakodalmakat, a vasárnap délutáni korzózást, a mosóasszonyokat a Dunán, a kofahajót, az uszódi esperes meg a bíró alakját, utcák, baromfiudvarok valamikori képét. Azóta a féltve őrzött vásznak, akvarellek visszakerültek a közgyűjteményekbe és a magángyűjtők otthonaiba. A falakat most a színes reprodukciók töltik be. A középső helyiségben Tóth István Balázs Béla-díjas fotóművész Benedek Péterről készített felvételei kaptak helyet, aki egyébként a Benedek-emlékház létrehozásán és berendezésén sokat munkálkodott. A harmadik szoba népművészeti vándor- kiállítások fogadóhelyéül szolgál; faragók, takácsok, fazekasok, bőrösök, hímzőasszonyok remekei vendégeskedhetnek majd ott. Benedek Péter házát szeretnék idegenforgalmi látvánnyá is tenni. Az idősebb falubeliek ismerik a portrék modelljeit, tudják még, hogy ki a Si- mó, aki szekerén iramlik a vihar elől, felismerték Pásztor Julcsát, a valamikori szép parasztlányt, az Üj utca részletét, ök is megerősítették, hogy az egykori uszódi népéletet hiteles rajzban örökítette meg a művész. A négy elemit végzett, napszámosként festegető Benedek Pétert nem volt elég egyszer felfedezni, pedig 1923-ban, első budapesti kiállításán Az Est-lapokban és a Nyugatban nem kisebb írók méltatták, mint Szabó Lőrinc, Móricz Zsigmond, Benedek Péter Lyka Károly, Tersánszky J. Jenő. Néhány évvel később a bécsi Burg múzeumlátogató közönsége ünnepelte lírai bájú, finom humorú alkotásait, de sohasem tudott megélni művészetéből. 1949-ben Cegléden kapott egy ONCSA-házat a város szélén, de ő még mindig uszódi emlékeiből élt, s amíg elhatalmasodó szem- betegsége az ecsetet le nem tetette vele, mindvégig szülőfaluja ismerős arcait, utcáit, régi élményeit vitte a vászonra. öregkorára lett csak osztályrésze a méltó megbecsülés. Előbb a Népművészet mestere címet kapta meg, majd a Munka Érdemrend arany fokozatát. Kilencvenedik születésnapjára a ceglédi Kossuth Múzeumban — az intézmény tulajdonában levő értékes anyagból — nyílt meg állandó kiállítása. Benedek Péter, ha személyesen nem is mehetett már haza Úszódra, élete munkáját küldte el. Ezentúl nemcsak a budai várban, a ceglédi múzeumban és a kecskeméti naiv művészek múzeumában láthatók képei. Az életmű hazaérkezett. Török Péter Benedek Péter festményének reprodukciója (Tóth István felvételei — KS) Mesés magnólia iHazánk természeti adottságai közt több olyan növény is előfordul, amelyek más földrészek növényzetének tagjai, s így nálunk csak ritkán látható. Ilyen például a liliomfa (Magnólia), a legősibb zárvatermő növényünk. Jellemző rá a színes csészelevél, és a sok porzó. Hazánkban lomfo- hullató fajai fordulnak elő, ezek főképpen erős fejlődé- sű cserje alakjában megjelenő formás növények. Parkokban, házi kertekben magányosan álló növényként is szépen mutatnak. Hazájuk Észak-Amerika, Kína és Japán. Több fajuk van, amelyeket a virágok színe és a virágzás időpontja, a virágok alakja stb. alapján különböztetünk meg. A kevésbé gyakorlott növénykedvelők tulipánfának is nevezik a magnóliát, noha attól lényegesen eltér. A liliomfa — egyes nézetekkel ellentétben — a talaj iránt speciális igényt támaszt. A száraz, meleg talajokban, mint amilyen a homoktalajok, sínylődik. Legkedvezőbb számára a vályog, de a homokos vályog- és agyaigtalajakon is szépen díszük, ha azok nem tömődöttek és levegőtlenek. A közvetlen, erős napfényt nem szereti. Félámyékos helyeken szépen fejlődik. Az erős déli napsütésű helyeken virágai kisebbek, és 1—2 nap alatt eLvdrágzanak. Az erős szél a bimbókat és virágokat leveri, ezért a kert, a park széltől védett helyére kell ültem. Szaporítása magvetéssel és oltással, történik, de nagy gyakorlatot kíván. A liliomfa 10—12 cm-es virágainak fehér színű sziromlevelei a lomblevelek megjelenése előtt dfezlenek; a növény zöld levelei csak az elvirágzás vége felé lennek meg. jeTEKINTSE MEG! ÉRDEMES! Keiflpingbemutató és vásár a Hatvani városi Tanács előtti téren megtekinthető április 24-től 28-ig, 8.00—18.00 óráig. A kiállított sátrak, kempingcikkek, sportszerek, járművek, OTP-, takarékszövetkezeti hitellevélre is megvásárolhatók. Minden érdeklődőt szeretettel vár a TRIAL VÁLLALAT és a HATVAN ÉS VIDÉKE KÖRZETI ÁFÉSZ A „nemzet csalogánya ” Egerben
