Népújság, 1984. április (35. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-04 / 80. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXV. évfolyam, 80. szám ÁRA: 1984. április 4., szerda 1,8« FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Ünnepélyes zászlófelvonás a Gellérthegyen és a Parlament előtt Hazánk felszabadulásának 39. évfordulója alkalmából kedden reggel ünnepélyes külsőségek között, katonai tiszteletadással felvonták a magyar nemzeti lobogót és a nemzetközi munkásmozgalom vörös zászlaját a gellérthegyi Felszabadulási Emlékműnél. Zászlófelvonási ünnepséget tartottak kedden reggel a Parlament előtti Kossuth téren is, ahol ugyancsak ünnepélyes külsőségek között, katonai tiszteletadással vonták fel az állami zászlót. Történelem és jövő Sokjelentésű a szabadság, a felszabadulás fogalma, mélyen rétegezett fogalom. Első lélegzetre érthető módon mindenekelőtt azt jelentette az egész országnak 1945. április 4-én, az üldözést és rettegést, golyózáport, bombázást és éhezést túlélők számára: vége a fasizmus és a háború poklának. És jelentette a felszabadulás sokak számára a negyedszázados antikommunista, szovjetellenes propaganda által betáplált — jóllehet félig, vagy félig se hitt — félelmek szertefoszlását. „Magyarok! A Vörös Hadsereg nem, mint hódító jön hozzátok, hanem mint olyan hadsereg, amely a német elnyomók igája alól szabadít fel benneteket” — hirdették a korabeli első plakátok. És nemcsak a plakátok; meggyőzőbben a tapasztalatok. Pedig a szovjet nép — míg fiai a bresz- ti erődtől Moszkváig, Sztálingrádig, Leningrádig vonultak vissza, majd onnan Varsón, Bukaresten, Budapesten át Berlinig, az Elbáig, Prágáig űzték a gyilkosokat — húszmillió halottat veszített. A katonák közt alig akad, akinek ne kellett volna gyászolnia apját, anyját, vagy fiát, leányát, feleségét. Korabeli dokumentumokból. naplókból, memoárokból tudjuk, hogy a háború befe- ző szakaszában, már román, magyar, osztrák, sőt német földön járva a Vörös Hadseregben folyó politikai nevelő munka egyik fő témája volt: megértetni a szeretteiket elvesztett kis- katonákkal, hogy nem állhatnak bosszút, nem bánhatnak úgy a békés lakossággal, ahogy az ő népükkel bánt az agresszor Ukrajnában, Belorussziában, a Don vidékén. Hogy nem támadóként, hanem önvédelmi .honvédő harcukban nem hódítóként, hanem felszabadítóként jutottak idáigGyorsan, de nem azonnal, csak lépésről lépésre bár rohamlépekben tárultak fel az első szabad lélegzet után a szabadság jelentésének mélyebb rétegei. A balatoni Margit- vonalnál még dúltak a harcok. amikor az ország keleti és középső részeiben már megkezdődött — a debreceni ideiglenes kormány rendeletére, a kommunista párt sürgető kezdeményezésére — az évszázados nagybirtokok felosztása a nincstelen, s törpebirtokos parasztság között, sejtetve, hogy nemcsak a háború és a fasizmus ért véget, a felszabadulással valami mélyebb fordulat is kezdődött. Éles politikai küzdelmek jellemzték a negyvenöt április negyedikét követő jó hároméves utunkat, ez köztudomású. Csak arra felejtünk el gondolni olykor, hogy történelmünkben (leszámítva a tanács- hatalom 133 napját, cje annál messzebbre visszatekintve is) ez volt az első olyan politikai küzdelem, amelyben a munkásosztály és a parasztság esély- lyel vehetett rész, s győzött végül. Hogy a korábbi örök esélytelenségből április negyediké szabadította fel. Akik már éltek, s kivált eszméltek harminckilenc évvel ezelőtt, már kisebbségben vannak népességünk összetételében. Azok tisztánlátását pedig, akik számára a születésük-esz- mélésük előtti idő nem megélt, hanem legfeljebb csak tanult történelem, gyakran homályosítja el az időbeli távolság. Oly sok szó — gyakorta túlzó, téves, hamis szó — esik például az 1949 és 56 közötti utunkról, az úgynevezett ötvenes évek árnyoldalairól, hogy aki a fasizmus és a háború iszonyatának megélt élményei híján tekint vissza, hajlamos olykor szinte amannak bugyraival azonos mélységben látni ez utóbbit is. Pedig a szocialista útnak ez a kitérője — jóllehet tévedésekkel és bűnökkel, őszintétlenséggel és tragédiákkal teli, ám azért mégis országépítő, óriási tömegeket a proletársorból, a háromillió koldus állapotából anyagilag és kulturálisan felemelő néhány év — nem homályo- síthatta el április 4. felszabadító jelentőségét. Az természtesen igaz, hogy azon az úton, amely előtt 1945. húzta fel a sorompót, „csak” az utóbbi huszonnyolc év óta járunk következetesen. S meggyőződésünk: letéríthetelenül. A békés, nyugodt, alkotó korszak nem holmi csendes állóvíz, hanem háborgó hullámokkal, veszélyes ösvényekkel teli nyílt óceán, amelyen szüntelen új és új, eleddig ismeretlen feladatokkal kell megbirkóznunk, magunknak is szüntelen megújulva, felnőve az új feladatokhoz. Ügy tűnik ezekben az években, a statisztikai adatok tükrében, hogy egy tapodtat sem tudunk előbbre jutni például gazdasági növekedésben, nemzeti jövedelemben, életszínvonalban. sőt, egy-egy ponton korábbi évek mutatóinak szintjére csúszunk vissza. Valójában ez a veszteglés csalóka látszat. Valójában roppant energiák feszülnek a mélyben, a felszín alatt alapvető átrendeződés, korszerűsödés zajlik a gazdasági szerkezetben, s vele együtt gondolkodásmódunkban, a munkával, teljesítménnyel, minőséggel, érdekeltséggel, s a világban elfoglalt helyünkkel, szerény, de nem lekicsiny- lendő szerepünkkel kapcsolatos felfogásunkban. A történelmi évfordulók többségének az a sorsa, hogy az idő előrehaladtával, a tőle való távolság növekedtével egyszerű emléklappá — egy történelmi eseményre emlékezés napjává — zsugorodik, ünnepélyesedig Április 4-e nem ilyen ünnep. Ahogy mind előbbre jutunk az általa megnyitott úton, úgy gazdagodik tartalma, úgy tárulnak föl előttünk jelentésének újabb és új rétegei. A felszabadulás nemcsak a fasizmus és a régi elnyomó rend alóli felszabadulást jelenti számunkra. Hanem mindinkább a jövő üzenetét is: azt a szabadságot és méltóságot, amelyet csak a kiteljesedett szocializmus adhat meg az embernek. FELSZABADULÁSUNK 39. ÉVFORDULÓJÁIG „Népünk nagy történelmi utat tett meg...” Megemlékezés a fővárosban — Koszorúzás a szovjet hősi emlékműveknél — Díszünnepség Gyöngyösön A díszünnepség elnöksége (Fotó: Szántó György) Az a kokárda, amelyet március 15-én tűztünk a gomblyukunkba, még ma is díszük. Az a zászlósor, az a számos transzparens, amelyet a három tavasz ünnepe kapcsán tettünk, emeltünk a középületek homlokzatára, most is hirdeti az évfordulókat, a históriai jubileumokat: 1848., 1919. forradalmi dátumai után újkori történelmünk harmadik nagy esztendejét, 1945-öt. Az áprilisi napot, 4-ét. Amelynek mostani előestéjén országszerte megemlékezésekre, koszorúzásokra és díszünnepségekre került sor. Budapesten a zászlókkal díszített Hősök terén, a Magyar Hősök Emlékművével szemben katonai díszszázad sorakozott fel csapatzászlóval. A Himnusz hangjai után a Népköztársaság Elnöki Tanácsa képviseletében Lo- sonczi Pál és Trautmann Rezső, az MSZMP Központi Bizottsága nevében Kádár János és Németh Károly, a Minisztertanács részéről Lázár György és Sarlós István koszorúzott. Elhelyezték az emlékezés virágait a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a KISZ Központi Bizottsága, a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetsége, az MSZBT és a Magyar Úttörők Szövetsége, valamint a magyar fegyveres testületek, az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet Déli Hadseregcsoport Parancsnoksága, valamint a budapesti diplomáciai testületek képviselői is. A főváros dolgozói, a fiatalok, valamint politikai és társadalmi életünk vezetői is lerótták kegyeletüket az emlékműnél. Ugyancsak koszorúzása ünnepségre került sor a zászlódísszel övezett Szabadság téri szovjet hősök emlékművénél is, ahol a magyar és a szovjet himnusz elhangzása után a párt és a kormány, valamint a tömegszervezetek vezetői koszorúztak. Itt helyezte el a kegyelet virágait a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége részéről Vlagyimir Bazovszkij nagykövet, Iván Boimov követtanácsos és Vlagyimir Zotov ezredes, katonai és légügyi attasé. A koszorúzási ünnepség az lnternacionálé hangjai után a katonai díszszázad elvonulásával ért véget. Április 3-án, este ünnepi rádió- és tévébeszédet mondott Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára, aki mindenekelőtt kiemelte: ünnepünk igazi fényét és tartalmát az adja, hogy egy egész nép köszönti bensőségesen önmaga történelmi életművét. Bármerre is nézünk az országban, társadalmi rendszerünkben, alkotásainkban, új városaink sokaságában, gyárainkban, mezőgazdasági nagyüzemeinkben, népünk munkája, tudása ölt testet. Egy alapjaiban megváltozott ország fémjelzi harminckilenc év erőfeszítéseinek becses eredményeit. A továbbiakban utalt arra, hogy a felszabadító Szovjetunió eszmeiségének, s a haladás történelmi szükségszerűségét világosan felismerő hazafiaknak köszönhető, hogy népünk, hazánk nemcsak fennmaradt, hanem államiságában megerősödve a leghaladóbb nemzetek közé sorakozott fel. Napjaink politikai törekvését illetően hangsúlyozta: a párbeszéd hívei vagyunk, az érdemi tárgyalásokat szorgalmazzuk. Szövetségeseinkkel együtt mindent megteszünk a békés egymás mellett élésért, hogy a fenyegetettséget az enyhülés, a fegyverkezést a leszerelés váltsa fel. Bizakodással tekintünk a jövőbe. A szocializmus társadalmi és gazdasági alapjai szélesek, szilárdak hazánkban. Van erős pártunk, amely nehéz körülmények között is hiva- tottan vezette, szervezte népünket. Becsüljük meg, amit 39 év alatt szocialista történelmünk során elértünk. Ma az a követelmény, hogy felelősen gondolkodjunk, és bátran cselekedjünk, hogy munkánknak mind nagyobb értéke legyen. Ezt kívánja a haza, ezt kívánja a szocializmus ügye, ezt kívánja népünk, és benne minden egyes honfitársunk érdeke. Kedden délután koszorúzási ünnepségre került sor Egerben — s a megye számos más településén levő obeliszkeknél —■■ a Felszabadulási Emlékműnél. A megemlékezés és a kegyelet koszorúit Barta Alajos, a megyei pártbizottság, valamint Németh László, az egri városi pártbizottság első titkára kísérte a talapzathoz. A tanácsi dolgozók nevében Márkovics Ferenc, a megyei, és dr. Varjú Vilmos, az egri városi tanács elnöke hajtott fejet az emlékműnél. A tömegszervezetek képviseletében Mészáros Albert, a Hazafias Népfront megyei titkára, Dorkó József. az SZMT vezető titkára és Sós Tamás, a megyei KISZ-bizottság első titkára koszorúzott. A fegyveres testületek képviseletében Pólyák György alezredes, helyőrségparancsnok, Farkas Sándor, a munkásőrség megyei parancsnoka, valamint Pálinkás Ferenc vezérőrnagy, a BM Heves megyei Rendőrfőkapitányság vezetője tisztelgett a hősök emléke előtt. Ugyancsak hasonló aktusra került sor tegnap délután Egerben az ismeretlen szovjet katona népkerti szobránál. illetve az állami temetőben. Hazánk felszabadulásának 39. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Heves megyei és a Gyöngyös városi Bizottsága a megye második legnagyobb városában, Gyöngyösön rendezett díszünnepséget. Mielőtt a megemlékező esemény résztvevői a Mátra Művelődési Központba vonultak volna, megkoszorúzták a Szovjet Hősök Emlékművét. A művelődési központ jubileumhoz méltóan feldíszített színpadán pontban este 6 órakor hangzott el a magyar és a szovjet Himnusz, majd a díszünnepség részvevőit Kónya Lajos, az MSZMP Gyöngyös Városi Bizottságának első titkára köszöntötte. Külön üdvözölte Gulyás Sándort, az MSZMP KB tagját, a hevesi Rákóczi Tsz elnökét, Vaskó Mihályt, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottsága tagját, országgyűlési képviselőt, Csernyejev Miha(Folytatás a 2. oldalon.) A megyei és az egri városi pártbizottság koszorúját Barta Alajos és Németh László első titkárok helyezték el (Fotó: Kőhidi Imre)
