Népújság, 1984. április (35. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-17 / 90. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1984. április 17., kedd Brüsszeli tanácskozás Cél: a kölcsönös bizalom WASHINGTON Az amerikai hadsereg és a kormány engedélyt kapott arra, hogy úgynevezett meg­előző csapást mérjen bárki­re, vagy bármely csoportra, amely az amerikai megítélés szerint terroristának minő­sül, Az erre vonatkozó el­nöki nemzetbiztonsági uta­sításról a hétfői washingto­ni lapok számolnak be. ŰJ-DELHI Hétfő reggel Űj-Delhibe érkezett a Körösi Csorna Sándor megemlékezésen részt vevő magyar küldött­ség, amelyet Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, miniszterel­nök-helyettes vezet. A dele­gációt a repülőtéren Seila Kául indiai művelődési ál- lamminiszter és több más közéleti személyiség üdvö­zölte. MADRID A madridi katonai bíró­ság — első fokon — vasár­nap hirdetett ítéletet a pucs- csisták perében. A törvény­szék — a négy perbefogott közül — három vádlottat bű­nösnek talált „katonai ha­talomátvételre irányuló ösz- szeesküvésben”. Ezért Luis Munoz és Jesus Crespo ez­redeseket, valamint Jósé Crespo alezredest egyenként 12 évi és egynapi szabad­ságvesztésre ítélte. SZÓFIA Záróhatározat elfogadásá­val hétfőn befejezte munká­ját Szófiában a nemzetközi diákszövetség XIV. kongresz- szusa. Az április 11. és 16. között megrendezett fórumon a világ csaknem 120 orszá­gának mintegy 160 diákszer­vezete képviseltette magát teljes jogú résztvevőként vagy megfigyelőként. Helyre kellene állítani mi­előbb a kölcsönös bizalmat az európai földrészen — er­re a megállapításra jutottak az Európai Biztonság és Együttműködés Nemzetközi Bizottságának tanácskozásán részvevő kelet- és nyugat­európai szervezetek képvise­lői. A tanácskozást az el­múlt hét végén rendezték meg Brüsszelben 24 európai ország biztonsági és együtt­működési nemzeti bizottsága és 14 nemzetközi szervezet részvételével. „A tanácskozáson egyér­telműen kifejezésre jutott, Főként Hongkongról tár­gyalt hétfőn Pekingben Vu Hszüe-csien kínai és Sir Geoffrey Howe brit külügy­miniszter. Brit tájékoztatás szerint a miniszterek egyetértettek ab­ban, hogy Peking és London Hongkong ügyében folyó tár­gyalásain előrehaladás tör­tént, de még sok a megol­Az iszlám forradalom győ­zelme óta másodszor tartot­tak parlamenti választáso­kat vasárnap Iránban. A mostani választásokon kizá­rólag Khomeini ajatollahnak, a forradalom vezetőjének hí­vei indulhattak, az iszlám vezetés ellenzéke nem állít­hatott jelölteket. A parlament 276 mandá­tumára az iszlám vezetés 1500 — más hírügynökségi források szerint 1200 —kü­lönböző árnyalatú jelöltje hogy földrészünk népeit rendkívül aggasztja a nem­zetközi és európai helyzet 1979 óta tapasztalható rom­lása. — Mutat rá a találko­zóról kiadott közlemény. — Minden egyes újabb rakéta és atomtöltet, ahelyett hogy növelné, inkább csökkenti a biztonságot és kölcsönös bi­zalmat, még nehezebbé teszi a tárgyalások folytatását”. A közvéleményre hivatko­zó társadalmi szervezetek képviselői elutasították az Európára korlátozott atom­háború gondolatát. Az európai népek elsődleges ér­deke — mutattak rá —, hogy dásra váró kérdés. A brit fél szerint a kielégítő meg­állapodás fontosabb minden határidőnél vagy menetrend­nél. Kínai részről csak any- nyit közöltek, hogy „a két miniszter értékelte a tárgya­lásokon eddig elért haladást, s tanulmányozta, milyen munkát kell még elvégezni a megállapodás érdekében.” pályázott. Az alkotmány ér­telmében a 15. életévüket betöltött állampolgárok já­rulhattak az urnák elé, a szavazók személyazonossági okmányát lepecsételték. A hivatalos végeredmény legföljebb a hét végére vár­ható. Az 1980 márciusában tar­tott parlamenti választásod kon az Iszlám Köztársasá­gi Párt szerezte meg az ab­szolút többséget. ezt elkerüljük. Felhívták a nagyhatalmakat: mondjanak le kölcsönösen a tömegpusz­tító eszközök bevetéséről. Felszólítást intéztek azok­hoz a békemozgalmakhoz és társadalmi szervezetekhez, amelyek magukénak tekintik a helsinki záróokmány el­veit és rendelkezéseit, hogy lépjenek fel az atomfegyve­rek befagyasztása érdekében, az európai atomfegyverek teljes felszámolásáért, a ke­leti és nyugati rakétatele­pítések leállításáért első lé­pésként ahhoz, hogy vissza­állítsák a telepítések előtti helyzetet. Namíbiái merénylet A dél-afrikai megszállás alatt lévő Namíbia északi részén egy benzinkútnál va­sárnap pokolgép robbant és megölt két amerikai diplo­matát, akik éppen benzint töltöttek kocsijukba. Egy helyi polgári személy is éle­tét vesztette, négyen pedig megsebesültek. A diploma­ták a Namíbiában nemrég létesített amerikai összekötő irodán teljesítettek szolgála­tot Windhoekban. Az irodát, s az első állan­dó amerikai diplomáciai kép- viseletét Namíbiában an­nak az angolai—dél-afrikai csapatszétválasztási megál­lapodásnak az ellenőrzésére hozták létre, amelynek a te­tő alá hozásában tevékeny szerepet játszott az Egye­sült Államok. A dél-frikai csapatok Angolából való ki­vonását angolai—dél-afrikai —amerikai vegyes bizottság ellenőrzi. Kínai—brit külügyminiszteri tárgyalások Választások Iránban —( Külpolitikai kommentárunk Pandzsábi kihívás FELGYÚJTOTT VASÚTÁLLOMÁSOK, felrobban­tott távközlési vonalak, raktárak, meggyilkolt hindu pap — ez a szikh szélsőségesek hét végi pusztításá­nak gyorsmérlege. Pandzsáb. India gazdaságilag oly fontos északnyugati állama újabb, mindennél veszé­lyesebb terrorhullám színhelyévé válik. A pandzsábi válság hétől hétre súlyosbodik, s po­litikai hatása túlmutat a szövetségi állam határain. Nemrég, rövid időkülönbséggel, meggyilkolták Pand­zsáb fővárosában a Bharatija Dzsanata Párt (BDP) egyik képviselőjét, majd az indiai felsőház egyik tagját. Válaszképp a BDP általános sztrájkra szólított fel Delhiben. Ennek ugyan korlátozott sikere volt, arra azonban elegendőnek bizonyult, hogy elmélyítse a központi kormányzat szikhekkel kapcsolatos poli­tikája körüli bizonytalanságot, no meg arra, hogy a jobboldali párt az éleződő pandzsábi ellentétekből politikai tőkét kovácsoljon magának. A SZIKH SZÉLSŐSÉGESEK véres terrorhadjárata beláthatatlan következményekkel járó kihívás a sok­arcú, hetegorén India állami egységével szemben. Többszörös kihívás! A 17 millió lakosú szövetségi ál­lam köztudottan India legtermékenyebb földjeit mondhatja magáénak (az ország „éléskamrájának” is szokták hívni). Emellett a közvetlen célpont, a szik­hek közössége szerény számarányánál összehasonlít- hatalanul nagyobb szerepet játszik India közigazga­tásában, gazdaságában, és nemzetvédelmében. Egé­szen mostanáig a szikhek elsöprő többsége — nem utolsósorban privilegizált társadalmi-gazdasági hely­zete miatt — öt lépés távolságról figyelte az erjedést. Ám a szélsőségesek szűnni nem akaró terrorakciói hovatovább azzal fenyegetnek, hogy — akarva-aka- ratlan — a szikhek nagyobb csoportjai, esetleg tö­megei is a fanatikus uszítás hatása alá kerülnek, vagy ami még rosszabb, szembekerülnek az államot alkotó más nemzetiségekkel, vallási csoportokkal, mindenekelőtt a hindukkal. ENNEK A RENDKÍVÜL VESZÉLYES fejlemény­nek a lehetőségére figyelmeztet az a tény is, hogy naponta érkeznek a hírek a szikh szélsőségesek vér­szomjas, hinduellenes kilengéseiről. Ennek nyomán megindult egy lassú, de figyelmen kívül nem hagy­ható hindu elvándorlás Pandzsábból. Ez pedig nyug­talanító jel mindazok számára, akik India állami egységét féltik. Győri Sándor Arcéi háttérrel: Andrej Gromiko Négy évtized az első vonalban „Hogyan kell folytatni a külpolitikát olyankor, ami­kor ennyire nyilvánvalóan különbözőek és ellentétesek a nemzetközi politika fő irányvonalai? Talán egy­szerűen meg kell haragud­ni, be kell csapni az ajtót és nem kell időt és erőt fe­csérelni arra, hogy tárgya­lásokat folytassunk a világ­szerte tapasztalható feszült­ségért felelős nyugati hatal­makkal? Vagy talán mégis fel kell vetni a megérlelő­dött problémákat és sürget­ni megoldásukat — a népek támogatására, az összes bé­keszerető erők segítségére támaszkodva, együttműköd­ve a polgári tábor azon erői­vel, amelyek megértik a nem­zetközi kapcsolatok egészsé- géssé tételének szükségessé­gét. Csakis a második szem­lelet a helyes.” Ezek a megállapítások ma is elhangozhatnának. Való­jában azonban csaknem két évtizeddel korábbiak: az SZKP XXIII. kongresszusán mondta el e mondatokat Andrej Gromiko külügymi­niszter, aki akkor már egy évtizede állt az ország dip­lomáciai apparátusának élén. Ezt a politikát képviseli fo­lyamatosan, már több, mint négy évtziede azokon a posz­tokon, ahová az SZKP és a szovjet kormány megbízásá­ból került. Kezdés Washingtonban A belorussziai Gomel kör­nyéki szegényparaszti csa­ládban, 1909-ben született fiatalember alighanem soha­sem gondolt ifjúkorában ar­ra, hogy a diplomácia lesz munkaterülete. Agrárközgaz­dásznak készült, a minszki főiskolán tanult, s 23 éves korában aspiránsként került a mezőgazdaság kérdéseivel foglalkozó kutatóintézetbe. Képességei azonban hamaro­san új pályára terelték. 1936-ban már a Tudományos Akadémia közgazdaságtudo­mányi folyóiratának szer­kesztőségi titkáraként sze­rez széles körű nemzetközi ismereteket. Három év múl­va új munkakörbe hívják: a külügyi népbiztossági állo­mányba kerül, s azonnal az Egyesült Államokkal foglal­kozó osztályon kap megbí­zatást. Rövid diplomáciai gyakorlat után a Szovjet­unió washingtoni nagykövet­ségének tanácsosa lesz. A szovjet—amerikai kap­csolatok akkor jóformán a kezdetnél tartanak. A dip­lomáciai viszonyt alig né­hány éve teremtették meg, a gazdasági kapcsolatok távla­tait is csak ekkor kezdik felfedezni. S közben a vi­lágra rávetődött a háború árnyéka: Európában már dö­rögtek a fegyverek. Abban, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok két évvel később az antifasiszta koa­Andrej Gromiko, a Szovjet­unió külügyminisztere, első miniszterelnök-helyettes (Fotó: MTI — KS) lícióban szövetségesként in­dult harcba a hitleri bar­bárság ellen, része volt an­nak a diplomáciai munká­nak is, amelyet Andrej Gro­miko fejtett ki. Ennek is el­ismerése, hogy 1943-ban már a nagykövetség vezetésével bízták meg. A szovjet kül­döttség tagja a jaltai és a berlini konferencián képvi­selte országát az ENSZ lét­rehozásánál, majd a Bizton­sági Tanácsban. Következetes tárgyalópartner 1947-ben nevezik ki kül­ügyminiszter-helyettessé, s — azt a rövid időt leszámítva, amíg a londoni nagykövetsé­get vezette — munkahelye ezután már Moszkva. 1953- ban a miniszter első helyet­tese, 1957-ben pedig kül­ügyminiszter lesz. Közben beválasztják az SZKP Köz­ponti Bizottságába, előbb póttagnak, majd 1956-ban — a XX. kongresszuson — tag­nak. 1973-ban lesz tagja a párt legfelsőbb vezető tes­tületének, a Politikai Bi­zottságnak, tavaly pedig el­ső miniszterelnök-helyettessé is kinevezik. E négy évtized alatt a vi­lág minden országában meg­ismerték Gromiko nevét — és nagyon sok országban személyesen őt is. Szinte nincs a világon olyan ma­gasrangú államféri, aki ne találkozott volna vele, ne folytatott volna vele tár­gyalásokat. Az ENSZ köz­gyűlésének szónoki emelvé­nyéről csupán a legutóbbi ülésszakon hiányzott, mert az Egyesült Államok jelenle­gi vezetése lehetetlenné tette New York-i útját — de igen sok diplomata döntött úgy, hogy módosítja eredeti ter­veit, s ellátogat Moszkvába, vagy más városban kér ta­lálkozót a szovjet külügymi­nisztertől, hogy ne mulasz- sza el a rendszeressé vált évi megbeszélést, Gromiko következetesen képviseli a Szovjetunió állás­pontját és ennek megfelelő­en határozottan és szívósan keresi mindig a lehetőséget arra, hogy megtalálják a kö­zös érdekeket, a megegyezés alapjait. Aligha akad jobb ismerője a nemzetközi kap­csolatoknak, a békéért ví­vott küzdelem lehetőségei­nek, hiszen évtizedeken át képviselte ezt a politikát az első vonalban. Tárgyalópart­nerei kemény ellenfélnek tartják, de tisztelik mélyre­ható tudását, kimagasló dip­lomáciai érzékét. Törhetetlen elvhűség Barátai — akik közé mi magyarok is tartozunk — jól tudják, hogy e határozott magatartás a törhetetlen elv­hűségből származik. Gromi- kónak fontos szerepe volt és van ma is a szocialista or­szágok együttműködésének fejlesztésében, a Varsói Szerződés politikai kezdemé­nyezéseinek kidolgozásában, a kétoldalú baráti, testvéri kapcsolatok elmélyítésében, egyeztetett külpolitikának a kimunkálásában. Andrej Gromiko nemegy­szer járt hazánkban, s rend­szeresen tartja a személyes kapcsolatot a magyar kül­politika irányítóival. Ennek a szoros, baráti kapcsolat­nak és a szovjet külügymi­niszter érdemeinek egyik el­ismerése volt, amikor 70. születésnapja alkalmából ha­zánk Elnöki Tanácsa magas kitüntetésben részesítette. Kiss Csaba Uvcgvásár április 18-tól, amíg a készlet tart! Színes, mintás, öntött üvegek és színes huzalbetétes üvegek 40-50% ENGEDMÉNNYEL KAPHATÓK, EGER, Kistályail úti telepünkön.

Next

/
Oldalképek
Tartalom