Népújság, 1984. március (35. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-01 / 51. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. március 1., csütörtök Amatőr síelők versenye a Kranjska Gorán (Fotó: KS) JUGOSZLÁVIA Szarajevó után is Déli szomszédunkról általában a tenger azúrkék vize, a ragyogó napfény, a pálmasorok, a mediterrán nyár jut az eszünkbe, pedig van ennek az országnak más arca is. Az elmúlt hetekben a XIV. téli olimpia versenyeiről sugárzott tévéműsorok alatt elég idő jutott arra, hogy megismerkedhessünk a jugoszláv téllel, azzal, hogy ebben az országban nemcsak a nyár kínál kellemes üdülést, hanem a hideg hónapoknak is megvan a maguk vonzereje. Az olimpiai játékok természetesen elsősorban Szarajevóra hívták fel a téli sportok rajongóinak figyelmét. Bizonyos, hogy ez a jól sikerült versenysorozat végképp megalapozta az itteni síparadicsőm, a Jahorina, a Bjelasnica, az Igman nemzetközi hírnevét. Persze, a nagyszerű síterepek, szállodák nemcsak itt fogadják a Jugoszláviában hagyományos gondossággal és szeretettel a téli vendégeket. Szlovénia észak-nyugati részén, az osztrák és az olasz határ közelében épült fel az ország legnagyobb téli sport- központja. A Kranjska Gora Ljubljanától 94 kilométerre van, itt óránként 12 ezer embert tudnak a síliftek, lanovkák segítségével az 1600 és 2300 méter magas sípályára szállítani. Szerbiában a kopaoniki síközpont még csak néhány éves múltra tekint vissza, de máris jó híre van Európa-szerte. Harminc kilométeres sípályáit 1600—2000 méter magasan építették, óránként tízezer utast visznek -hoznak itt a Óránként 10—12 ezer embert szállítanak a kopaoniki felvonók Plitvicaá táj hó- és jégruhában síliftek, a kabinos felvonók. Télen és nyáron egyaránt csodás élményt nyújt a plit- vicai tavak, vízesésések látványa. A tavak környékén is van lehetőség téli sportolásra, de itt mégiscsak a jég finom csipkézetei, a csendes táj 'kínálja az igazi pihenést az ilyenkor ugyancsak népes vendégseregnek. V. F. CSEHSZLOVÁKIA A Komensky Egyetem magyar tanszéke A pozsonyi Komensky Egyetem bölcsészettudományi karának évkönyvét lapozgatva feltárul a magyar tanszék története: 1951-ben Sass Andor és Csanda Sándor megalapozza a tanszék munkáját, az önálló magyar tanszék 1959-ben jöt létre, 1977-ben a magyar tanszéken egyesítik az általános és középiskolák magyar szakos tanárainak képzését. Tízhúsz évvel ezelőtt csupán 5—6 hallgató végzett évente, mostanában már 18—20 fiatal szerez itt diplomát. A magyar tanszéken nyolc oktató tanít, köztük dr. Csanda Sándor professzor, a művészettudományok doktora, tanszékvezető egyetemi tanár, aki így beszélt a tanszék munkájáról, gondjairól. — Fő feladatunknak azt tartjuk, hogy a szlovákiai magyar tanítási nyelvű iskolák számára jól felkészült magyar szakos tanárokat képezzünk. Oktatóink igényesek és szigorúak, kötelességüknek tartják, hogy a hallgatók a magyar irodalmon kívül a magyar nyelvtant is kiválóan tudják. A magyar szakosok tudományos továbbképzését is ellátjuk: a doktorátusi, a filológiai tudományok kandidátusa és a művészettudományok doktora cím is nálunk szerezhető meg. Nemcsak tanárokat képzünk, újságírónövendékeket is tanítunk. A magyar oktatók bekapcsolódtak a Szlovák Tudományos Akadémia nyelvészeti munkájába, számos hungarológiai tanulmány- gyűjteményt, monográfiát, 'több száz recenziót, kritikát, tanulmányt publikálnak, középiskolai tankönyveket és főiskolai jegyzeteket írnak. Egyebek között a szlovák— magyar összehasonlító nyelvészet, a szlovákiai magyar nyelvjárások, a nyelvtörténet és a nyelvhelyesség vizsgálatával is foglalkoznak. Tudományos munkára természetesen a magyar szakos hallgatóknak is lehetőségük van. Ennek első állomása a tudományos diákköri munka. Idén például fordítód versenyt rendeztek a magyar szakosok között, erre 14-en neveztek be. A résztvevőknek publicisztikai, illetve szépirodalmi szöveget kellett átültetniük szlovákról magyarra. „Csak semmi szex, kérem, németek vagyunk! Nekünk a húgunk az öcsénk. De az is előfordulhat, hogy a nővérünk a bátyánk. Fordítás és életkor dolga az egész. Mert például az a Bruder (tehát báty), aki a tiszteletreméltó társaság 1979. január 19-én a soraiba emelt — valójában nővér. Koránál fogva persze, sokunk húga is lehetne, de a megszólítása kötelezően Bruder, azaz bátyám. Az alapszabály ugyanis előírja: Schwesternek, tehát húgnak, nővérnek csakis a Brúderek feleségét hívhatják. Miután az újonnan beiktatott nőnemű személynek természetszerűleg • felesége nem lehet, olyan sincs a családjában, akinek a Schwester megszólítás járna, a hölgyet kizárólag bátynak (vagy öcesnek) nevezhetjük. Erre kötelez bennünket az ősi szabály is. Érthető?’’. Tudom, kissé bonyolult a magyarázat, de a Stralsundi Hajós Társaság elnöke sem tudta egyszerűbben elmagyarázni. öt esztendővel Összeállította: Gyurkó Géza ‘ ezelőtt fogadták maguk közé az akkor 28 éves Ingrid Ridhtert. Ma már a világ legtermészetesebb dolga, hogy ebben a kizárólag férfiak számára fönntartott közösségben, kapitányok, ha- jómémökök és egyéb válogatott tengeri medvék körében egy „női báty” is helyet foglal, egyenrangú félként nyilatkozik, szavaz, dönt. Ingrid asszony felvétele óta néhányszor keresztülhajózta az óceánt: rádióstisztként szolgált. — Nincs ebben semmi különös — nyilatkozta egy alkalommal Ingrid Richter —, ereimben jó adag tengerészvér folyik, őseim persze, férfiágon, mind hajósok voltak. És az már csak magától értetődő, hogy a férjem is az: á „Cottbus” kapitányaként járja a világtengeréket. Vele együtt, egy napon vettek föl a Stralsundi Hajós Társaságba — Brúdernek. Pontosan 496 esztendővel ezelőtt alapította ötven stralsundi hajós a nagyhírű társaságot. Akkor, amikor a tengereken a kalózok voltak az urak, a parton viszont a gazdag kereskedők, a hajósok kenyéradó gazdái. A hajósok egyesületének tehát mindenekelőtt szociális jelentősége volt: tagjai egységesen föl tudtak lépni mindazok ellen, akik érdekeiket veszélyeztették. A stralsun- diak nem sokkal a társaság megalapítása után, 1500-ban házat építettek a hajóskapitányok özvegyei számára, számottevő mértékben segítették a hátramaradottakat A szigorú alapszabályzat 26. cikkelye kimondja: aki a társaság tagjai között vitát, alógedettlenséget szít, az az ajtón kívül találja magát. Günther Ludwig kapitány, a társaság rangidős elnöke büszke arra, hogy minden Bruder példás magatartást tanúsít, • nagy igyekezettel ápolja az ősi tengerészhagyományokat. A stralsundi Frankanstrasse 9. szám alatt magasodó kereskedőházban, ahol 1635 óta található a társaság székhelye, kiállítás őrzi a régi fóliánsókat, köztük az 1488-ban keletkezett alapítólevelet, a 37 perga- mentlapos könyvet. Láthatók ott XV. századi vitorlás- hajó-modellek, régi, híres gőzösök horgonyai, a testvérek 1693 óta vezetett könyve. azaz, az ülések jegyzőkönyve. Turisták, diákok, brigádok, tengerészek egyaránt fölkeresik a régi céhház kiállítását. A Német Demokratikus Köztársaság területén található legrégebbi egyesületnek — a női báttyal együtt — 89 tagja van. A stralsund- nak elnökét hagyományosan öregnek hívják, áz elnökség tagjait kétszersültesnek. azaz élelmezési tisztnek. Évente egyszer közgyűlést tartanak a Brunderek, amelyet hajósvacsora és -bál követ. A társaság legújabb hagyományai között említik, hogy 1977 óta a hajózó kapitányokon kívül soraiba veheti azokat is (hajóépítő mérnököket, rádióstiszteket, hajókereskedöket, tőzsde- alkuszokat), akik közvetlen szakmai kapcsolatban állnak a hajózással. Ennek alapján aligha kell megvárni a társaság alapításának 500. évfordulóját, hogy újabb női Brúderrel gyarapodjék a stralsundi egyesület. Az NDK zászlaja alatt máris számos nő hajózik ráddóstisztként. kul- túriásztként, (K. L.) ratjana nővér egy kismamának mutatja a csecsemőkori íszás fortélyait SZOVJETUNIÓ r Úszás pelenkáskorban (A moszkvai Lendn-stadi- on gondozásában több éve sikeresen működik az egészség egyeteme. A Malisok gyermekuszodában .a közelmúltban új munkatárs kezdte meg a munkát: Tatjana Kolesznyikova védőnő. Az ő dolga, hogy megtanítsa a gyerekek szüleit kicsinyeik fürdetésére. Ügy tűnik ugyanis^ hogy nem is olyan egyszerű dolog helyesen megfürdetni egy kisgyereket. A Szovjetunió Egészségügyi Minisztériuma által kidolgozott és javasolt rendszerszerint húsz tartás van, mely segít a gyermeknek elsajátítani az úszás fortélyait. Azok a gyerekek, akik pélenkás korukban kezdenek úsizni, sokkal ritkábban betegszenek meg, korábban kezdenek el járná és 5—6 hónapos korukban már nagyszerűen tartják magúikat a vizen. Tatjana Kolisznyikova elhatározta, hogy életét a gyermekbetegségek elleni harcnak szenteli. A tizedik osztály után ápolónőképzőt végzett és jelenleg hallgatója a II. Orvosegyetemnek, s ez az intézmény a munkahelye is. Tatjana szorgalmas látogatója a szabadegyetem orvosi és pedagógiai tanszékének az egészséges gyermek című kurzusát és egyetlen könyvet sem mulaszt el elolvasni, ami gyermekgyógyászattal foglalkozik. A fiatal szakember mindössze 21 éves, de nevét már jól ismerik a fiatal anyák, akik a Luzsnyiki-stadion szabadegyetemére járnak és a szovjet televíziónézők milliói. Megnyerte ugyanis a televízió Rajta lányok című vetélkedőjét. A nézők abszolút kedvence lett Tatjana Kolesznyikova nővér, aki az adás után több, mint 700 levelet kapott a nézőktől. Az egyikben ez állt: „Három gyermek édesanyja vagyok és nagyon boldog lennék, ha olyan körzeti védőnőhöz tartoznánk, mint ő”. LENGYELORSZÁG A hadsereg és a kultúra * A Lengyel Néphadsereg fennállása óta igen nagy figyelmet fordít a kultúra ápolására és terjesztésére. A katonai intézmények jelentős része folytat e tekintetben mecénási tevékenységet. A Lengyel Néphadsereg Házában élénk oktatási és kulturális tevékenységet folytatnak. Tanfolyamok sokaságát szervezik a legkülönbözőbb témakörökben, 5 éves filmművészeti szemináriumokat rendeznek operatőrök és egyéves kurzusokat a filmkultúra terjesztésével foglalkozó népművelők részére. A kultúra terjesztésében nagy szerepet játszanak e székház kiadványai, a kották, énekes könyvek, előadás-szövegkönyvek, repertoár-anyagok, amelyeket a hadsereg amatőr művészeti együttesei számára jelentetnek meg. Ez a ház patronálja a helyőrségi Klubokat, a képzőművészeti köröket és kiállítótermeiket, valamint a könyvtárakat. A könyvkultúra, az olvasás népszerűsítésében kiemelkedő szerepet tölt be a Központi Katonai Könyvtár,’ amelynek jelenleg 360 ezer kötetes könyv- és igen jelentős folyóirat-állománya van. A varsói Lengyel Néphadsereg Múzeuma, valamint a különböző katonai körzetek és fegyvernemek múzeumai, az egyes egységeknél berendezett emlékmúzeumok munkatársai a lengyel fegyveres erők fejlődésével kapcsolatos anyagi emlékek gyűjtésével és kiállításával sajátos múzeumi kultúrát teremtettek. Már hagyományszámba menő szoros kapcsolat alakult ki a fotóművészek és a hadsereg között. Ez részben a Czolówka filmgyár munkatársainak köszönhető, akik filmszalagon örökítik meg a hadsereg mindennapjait; részben pedig azoknak a filmművészeknek, akik a hadseregben töltött szolgálati idő után a lengyel dokumentumfilmgyártás erősségei lettek. A Lengyel Néphadsereg Központi Művészegyüttese hazájában és külföldön egyaránt ismert és népszerű. Szép sikereket tart számon a Lengyel Néphadsereg Dísz- zenekará is. A Nemzetvédelmi Minisztérium kiadója már számos költészeti antológiát jelentetett; meg. A kiadó a szakkiadványok mellett természetesen prózai szép- irodalmi müveket is publikál a katona-írók alkotásaiból, s más művészek tollából. Ma a hadseregben 267 irodalmi színház, 296 köny- nyűzenei együttes. 22 kórus, több száz zenekar és több ezer képző- és fotóművészeti szakkör tevékenykedik. NDK Hajózó hölgyek
