Népújság, 1984. március (35. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-04 / 54. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. március 4., vasárnap 3Reménykeltő tanácskozás Budapest, SZOT iskola, a marxisták és hívők nemzetközi konferenciája ... Kis beszélgető csoportok a tanácskozás szünetében. A társalgás nyelve hol angol, hol francia vagy német, olykor egyikről a másikra váltanak át, ha újabb partner csatlakozik a csoporthoz. Sokféle ember — ennyi első'pillantásra is látszik. Mégis mindig megtalálják és — nemcsak a szónak szótári értelmében — a közös nyelvet. Ha majd valaki a jegyzőkönyveket tanulmányozza, könnyen megállapíthatja, hogy a leggyakrabban szereplő szó, peace, paix, Friede, mir — azaz béke. Jóllehet, a tanácskozás ennél szélesebb témakörrel foglalkozik: az emberiség jövőjével, címe szerint: „Az ember felelőssége a mai világban". S az emberek elsősorban és mindenekelőtt a békéért felelősek, hiszen ez az alapja minden további párbeszédnek és cselekvésnek. Tizenöt országból csaknem százan ültek három napon át a tanácskozó asztalok körül. Valamennyien komoly, megfontolt férfiak, a harmincasok éppúgy, mint a hetven éven is túl járók. Komolyak és megfontoltak a felszólalások is: más és más oldalról, de mindnyájan azt taglalják, mit lehet és kell tenni az emberiség fennmaradásáért, a békéért, a különböző felfogású, világnézetű emberek, marxisták és hívők közti hídépítésért. Korántsem arról van szó, hogy kölcsönös eredményeket kívánnak tenni a marxisták és a hívők — meggyőződésükben. A budapesti tárgyalóasztaloknál ült szovjet, magyar, bolgár, NDK- beli és más marxista filozófusok a vita során is hangot adtak meggyőződésüknek, amellyel szemlélik a viA műhely parányi. A fal melletti polcokon fűrészek, gyaluk, ráspolyok, és jó néhány vonóshangszer. Az utcára néző ablak előtt gyalu- pad, rajta Petróczki László hangszerkészítő legújabb munkája, egy hegedű. A hetvennégy éves hevesi férfi nem kis büszkeséggel mutatja be a remekművet. Felhangolja, s néhány pillanat múlva kellemes muzsika csendül fel. De csak egy-két taktust játszik a nótából. — Nem nagyon megy már a zenélés — mondja. — Fiatal koromban nagybőgőztem egy szimfonikus zenekarban, de amikor megnősültem, abbahagytam. Azóta nem játszottam közönség előtt, A tudományom csak arra elég, hogy tisztességesen felhangoljam a gitárokat, hegedűket. Mint kiderül, megszámlálhatatlanul sok brácsát, csellót. hegedűt és harmonikát készített az eltelt ötven év alatt. Azt mór nem tudja felidézni, hogy kikhez is kerültek ezek, de a magyar Operaházban is jó néhányan az ő kezemunkáin szólaltatják meg Beethoven, Schubert, Bartók és a többiek kompozícióit. A finnek, az NSZK-beliek és a svájciak is szívesen játszanak a műhelyéből kikerülő „bűvös eszközökön”. — Nemrégiben Pestről keresett fel egy férfi — mondja. — Arra kért, hogy készítsek a gyermekeinek hegedűt. Mondtam neki, hogy vegyenek a boltból. Azt válaszolta, hogy a gyári nem ad olyan tiszta, szép hangot, mint az enyém ... Bármenynyit kérek érte, megfizeti. Addig-addig udvarolt, míg rábeszélt. Egyébként én lágot. S ugyanig}' a katolikus. református, evangélikus, izraelita, görög-keleti és más felekezetű lelkészek és gondolkodók. „Két világháború áll mögöttünk" — ez a mondat a legtöbb előadásban és felszólalásban elhangzott. Két olyan világégés, amely Európából indult el, s amelynek sokmillió áldozata volt. Mindent el kell követnünk, hogy harmadik ne legyen. Ezért kell — mintegy világszerte ismert osztrák jezsuita, Kari Rahner mondta — megtárgyalni egymással az embernek és világának kérdéseit, a gondokat és a reményeket egyaránt. Nekünk keresztényeknek és a marxistáknak együttesen kell válaszolnunk a mai világ konkrét és égető problémáira — hangsúlyozta egy német protestáns teológus. „Itt és most nem az a fontos, ami elválaszt bennünket, hanem az, ami összeköt” — ez a gondolat ugyancsak sokszor elhangzott a tanácskozás során, marxisták és hívők részéről egyaránt. Hiszen, lehet és kell is vitatkozni, szembesíteni az álláspontokat, amelyek igen sok kérdésben különbözőek. A további vitáknak is az a feltétele, hogy megmaradjon a béke, fejlődjenek a békés kapcsolatok az országok és a népek között. „Az élet értelmét és célját illetően voltak, vannak és lesznek különbségek marxisták és hívők között — mondta egy szovjet tudós —, de arra kell törekedni, hogy a világnézeti ellentétek ne váljanak politikává.” A különböző felekezetű teológusok, akik fejhallgatón kísérték figyelemmel a felszólalást rábólintottak. Pedig, talán évekkel ezelőtt maga a szó is kellemetlenül érintette volna őket: az SZKP Tudományos Ateizmus Intézetének igazgatója volt a szónok. Az a mintegy száz ember, aki a budapesti tanácskozó teremben három napig együtt ült. önmagában kevés ahhoz, hogy megmentse a világot az évek, évtizedek óta fenyegető katasztrófától. De valamennyien képviselnek — kisebb vagy nagyobb — tömegeket. Van, aki csak saját híveinek táborát tudja maga mögött, más egy pártot, egy egyházat vagy éppen egész országot. Szavuk mindenképpen messzebbre száll a teremnél, ahol együtt ülnek. Figyelemmel kísérte a tanácskozást sok ország közvéleménye. Egyetértő vélemények és kritikák is hangzottak és hangzanak el, hiszen még nem mindenki ért egyet azzal, hogy közös fórumot kell kapniuk mindazoknak, akik el akarják hárítani az emberiség feje felől a veszedelmet. S mégis reményt kelt ez a tanácskozás. Annak a tanúbizonysága. ,hogy minden ellentéten felül lehet emelkedni, amikor az emberiség igazán nagy kérdéseiről van szó. Lehet, hogy némelyik résztvevő a 2000. évnek, mint mint szentévnek megünneplésére készül. Lehet, hogy mások a sok országban pusztító éhínség megszüntetésének határidejét látják az ezredfordulóban, s ismét mások a szocializmus újabb sikereit várják ugyanattól az időponttól. A lényeg mindenképpen, mindenek fölött az, amiről most három napig tanácskoztak Budapesten marxisták és hívők: hogy az emberiség megérje az ezredfordulót, meg az azutáni időket is. Hogy béke legyen. — A pénz nem számít, csak a jogsi maradjon meg! — mondják bűnbánóan, szemüket lesütve a kliensek. Az Egri városi Rendőrkapitányság közlekedési szabálysértési előadójának, Kása József rendőr főhadnagynak nincs könnyű dolga. Szinte nap mint nap hangzanak el szobájában a fentihez hasonló kérelmek, s r.eki ugyanakkor adott a lehetőség: ismeretei, tapasztalata: és embersége alapján mérlegelni, latolgatni a bármilyen oknál fogva szabálytalanul közlekedők cselekedeteit. Élen: az ittas vezetés Az elmúlt esztendők statisztikái ridegségük, könyörtelenségük ellenére is sokat- mondóak, alapos megfontolásra méltóak, s remélhetően érzelmekre is hatnak. 1983- ban harminc híján ezer olyan szabálysértési ügyben kellett döntenie a hatóságnak, amelyekben az előírások ellen vétők Egerben, illetve a körzetéhez tartozó északi megyevidéken okoztak sok-sok bosszúságot nemcsak a rendőröknek, hanem a járműveiket a KRESZ szabályai szerint irányítani igyekvőknek is. Ha belegondolunk: bizony riasztóan nagy ez a szám, hiszen azok az esetek nincsenek is benne, amelyeket vétségi, vagy bűntetti minősítésük miatt már az igazságszolgáltatási szervek rendeznek. Persze, nem maradt el a szabályszegők méltó megbüntetése sem. Egy év alatt összesen több mint egymillió forintot voltak kénytelenek okmánybélyegre váltva, bírságként befizetni a felelősségre vontak. Csak az ittasan vezetők, valamint a jogosítvány nélkül útra me- részkedők félmillió forinttal „adóztak” butaságukért, hanyagságukért, nemtörődömségükért. Száznyolcuknak az ezerből pedig kettő-hat hónapra a vezetői engedélytől is meg kellett válniuk. Lássuk hát, melyek voltak — nemcsak a múlt évben, hanem már az idei néhány hét alatt is — a leginkább tanulságos történetek! Magánsofőr — négy hónapra Bizonyára sokáig emlékezni fog január 19-re és 20- ra P. Sándor. A játékautomaták javítására is vállalkozó villanyszerelőt az előbbi nap délelőttjén Mátrade- recskén igazoltatták. A munka közben felhörpintett rumocska persze, azonnal árulkodott. Ráadásul a jogosítvány orvosi érvényessége is lejárt. Természetesen ezek után, hogy az intézkedő rendőr elvette az okmányt. A férfi másnap mégis autójába ült — vallomása szerint épp a hiányzó vizsgálatokat elvégeztetni. Nem volt szerencséje, az előző napi. járőrrel hozta össze a sors ... A szabálysértési tárgyaláson a maximális — ötezer forintos — bírságot rótták ki rá, és a vezetői engedélyét négy hónapra visszavonták. Már csak azért is, mert korábban már kétszer büntették meg közlekedési szabály- sértés miatt. P. Sándor ekkor sem esett kétségbe, öt napon belül kifizette az ösz- szeget, s hogy továbbra is folytathassa jövedelmező munkáját, mellékállásra magánsofőrt fogadott. M. Ráfael kisiparosnak a reggel megivott egy üveg sör volt az „árulója”. A szonda még délelőtt fél tizenkettőkor is kimutatta az alkoholt. Fegyelmezetlenségét négyezer forinttal „honorálta” a szabálysértési előadó, s két hónapra a jogosítványát is bevonta. Többszörösen is megszegte az előírásokat F. Jenő. aki engedély nélkül vezette Moszkvics személygépkocsiját, amelyen egyébként rendszámtábla sem volt. Hajnali autókázásának az lett a vége, hogy Bükkszent- mártonban egy ház előtt parkírozó Trabantba szaladt, így végképp nem kerülhette el a felelősségre vonást: négyezer forint bírsággal sújtották, s mellette természetesen a hétezer forintos kárt is meg kellett térítenie. Egy másik közlekedő Z. András is olyan járművel — motorkerékpárral — vett részt a közúti forgalomban, amelyről hiányzott a rendszámtábla. Amikor megállásra szólították fel. kiderült, hogy vezetői engedélye sincs. Nem is lehetett, hiszen sohasem tette le a vizsgát. Ennek ellenére már két alkalommal is beidézték szabálysértési tárgyalásra az elmúlt években és bírságolták meg — miként most is — ötezer forintra. ★ Kása József fontos tudnivalókkal is szolgált. E szerint a közlekedési szabály- sértések miatt akkor tart tárgyalást a hatóság, ha várhatóan a vezetői engedély visszavonására kerül sor, illetve tisztázatlanok az eset körülményei. S mikor vonják be a vétkesek jogosítványát? Mindenekelőtt, ha ittas állapotban vezették járműveiket, a megengedettnél nagyobb sebességgel hajtottak, gondatlanul veszélyeztették a közúti közlekedést, illetve olyan járművel keltek útra, amelynek a kormánya bizonytalan, vagy a fékje üzemképtelen. Szalay Zoltán Látogatóban egy hangszerkészítőnél A mesternek dalból van a lelke... Elkészült a hegedű (Fotó: Kőhíd i Imre) mindig jávorfával dolgozom. Ez adja a legtökéletesebb hangot. Nagyon sok munka akad persze addig, amíg kellőképpen legyalulom, kiformálom a leendő hegedűt, mert az sem vékonyabb, sem vastagabb nem lehet az előírtnál. Nagyon sokat méregetem, csiszolgatam, míg elnyeri a végső formáját. A beszélgetés során megtudjuk, hogy régebben cimbalom is került ki kezei közül. Most azonban már nem foglalkozik azzal, mert nem bírja emelgetni. — Csak a vonós hangszerek érdekelnek — mondja. — De így is mindig akad elfoglaltságom. Ha újat kevesen is kémek, javítanivalót mindig hoznak. Legutóbb például a helyi zeneiskolából küldtek át törött nyakú brácsát és csellót. Szép lassan „meggyógyítom” ezeket. Most már lassabban haladok, mint régebben. Hajdanán két hét kellett egy bőgőhöz, most már két hónap is kevés. A hegedű még ennél is több időt igényel, mert precízebben kell kiképezni. De nyugdíjas Vagyok, s nem olyan sürgős már a pénz sem; nem kell sietnem, mint fiatal családos koromban. Egyszerre mindig többel is foglalkozom. Amíg az egyik hangszer pihen, farigcsálom a másikat. Petróczki László bátyjától leste el még gyermekként a szakma alapvető fogásait. Később Szolnokon tanulta meg a mesterséget. Vallja: olyan munka ez, amelyben mindig akad újdonság, érdekesség. A legnagyobb öröm, amikor először szólal meg egy-egy új hegedű. Ezért nem tud elszakadni a gyalu- pádtól, a műhelytől. Ismereteit azonban senkivel sem tudja megosztani. — Nincs ilyen képzés a szakmunkásiskolában — morídja. — Tanulóim sincsenek ... A fiamnak 6em volt ehhez kedve, őszintén szólva én sem akartam hangszerkészítőt nevélni belőle, mert nehéz kenyér ez. Sokat kell dolgozni. Igaz, hogy aki megszereti, annak megéri, mert sosem • lesznek anyagi gondjai. Muzsikusokra, így hangszerkészítőkre is mindig szükség lesz. Homa János Sokszemközt Jakucs Lászlóval: A Béke-barlangtól Egerig Jakucs László nevét, 1952- ben kapta szárnyra a hír. A Földtani Intézet ifjú geológusa, egy lelkes társaság támogatásával, fölfedezte Aggtelek szomszédságában a Béke-barlangot, Baradla után, hazánk második legnagyobb, legpompázatosa- sabb földmélyi üregrendszerét. Attól kezdve egyenesen ívelt útja fölfelé. Barlang- igazgató, a szegedi tudományegyetem földrajzi tanszékének előadója, ma tanszékvezető, több tudományos könyv szerzője, és az ismeretterjesztés fáradhatatlan munkása. Így került nemrég Hatvanba is diákok, munkások közé, tudással, -szenvedéllyel tárva fel a barlangkutatás, a barlangász élet titkait. — Aki igazán eljegyzi magát a barlangvilággal, a karsztkutatással, mint annak''idején magam is tettem, ne számítson feltétlen sikerre. A földmély, innen föntről, csalóka, bármennyire fölkészült az ember. 1952- ben mi is kora tavasszal a terepen dolgoztunk, talajtani vizsgálatokat végezve, máskor az Aggtelek környéki erek, patakocskák vízét festve: ugyan hol bukkannak fel újra? És mivel szentül hittem feltételezésemben, miszerint a Baradlán kívül még egy barlangrendszert rejt ez a kartszvidék, vállaltam minden áldozatot. Barátaimmal végül már ürge- húson éltünk, eladtam zongorámét is a kutatási költségek fedezésére, amikor a harmadik akna ásásakor, a Bibic-töbörnél, sikerre jutottunk. Ez augusztus 4-én történt, és késő őszig eltartott a tíz kilozméternyi hosz- szú, szifonokkal tagolt ismeretlen barlangvilág teljes feltárása, őszintén bevallom, vergődésünk közepette egy kis csalásra is vetemedtem, amikor a második aknánál, tizenöt méter mélyen huzatot észleltünk. Leközöltettem a miskolci lapban egy kommünikét, hogy a Jakucs új barlagra bukkant Jósvafő- nél. A Földtani Intézet ugyanis valamiféle részeredményhez kötötte a támogatását. Nahát a felküldött cikkre aztán kaptunk háromezer forintot, amivel folytathattuk a munkát. A Békebarlang szépségeiben azonban csak nagyon kevesek részesülhetnek. Mondhatnám: tabu. Szétporló vízcseppektől dús levegője ugyanis eredménnyel gyógyítja a különböző asztmatikus betegségeket __ Amikor a barlangkutatás hazai helyzetéről, lehetőségeiről érdeklődtünk, dr. Jakucs László a következőket mondotta: — Nálunk a barlangkutatást egyelőre nem tartják olyan műveletnek, amely népgazdasági érdek, mert karsztvíz nélkül is megélünk. Tudok ellenpéldátI Kubában, ahol kevés a felszíni folyó, de sokfelé nagyon kellene a víz az öntözéses gazdálkodáshoz. már akadémiai téma a földmélyi vízrendszerek, óri- ástavak felkutatása, mező- gazdasági célú hasznosítása. Lehet, valamikor nálunk is előre rukkol fontosságban a karsztvíz, vele összefüggő kutató munka. Mindjárt hozzáteszem : igen kecsegtető kilátással. Mert az északi, a nyugati közép-hegység; vagy a Mecsek mélye éppen olyan barlagrendszereket őriz, akár az Aggtelek környéki karszt- fensík. Különben az országos programtól függetlenül van egy karszt- és barlangkutató társulatunk, amelynek pénze ugyan ninos, de legalább ezer lelkes, hozzáértő tagot számlál. Dr. Jakucs László, mint beszélgetésünk során kide- * rült, igen átfogóan ismeri nem csak a hazánkban folyó kutató munkát* a társulat tevékenységét, hanem azokat is, akik az ügy legjobb szolgálói. így terelődött beszélgetésünk Egerre, a tanárképző főiskola földrajz tanszékére, és az ott dolgozó Tóth Géza adjunktusra. — Tóth Gézának, illetve a munkáját segítő kis önkéntes csapatnak vitathatatlan érdeme van abban, hogy egyre többet tudunk meg a Bükkfensík természeti földrajzáról. Gondolom, eddigi ilyen irányú tudományos eredményeit összegezi az a kandidátusi dolgozat, amelyet most készít. Ez az ösz- szefoglaló „jelentés”, különösen ha sikerülne megjelentetni, népszerű formában terjeszteni, bizonnyal használna a Heves megyében folyó kutató tevékenységnek, a Rükkíensíkot járó természetbarátokat pedig hasznos ismeretanyaghoz juttatná ... Moldvay Győző SZABÁLYSÉRTŐK A KÖZLEKEDÉSBEN Nemcsak a pénz lehet megváltás...
