Népújság, 1984. március (35. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-24 / 71. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1984. március 24., szombat A MÁLNA GURULT VOLNA Termelték Nagyrédén A hűtőházban Lőrinci Istvánná és munkatársnői borsót készítenek elő exportra Eredeti készítmények Miképp fokozhatjuk a gyógyszerexportot? / A télváltás időszakát ól- iük Ezért ''an, hogy a piacon mar kapható idei m zöldségféle is, de a boltok hűtőpultjaiban meg mindig kutatnak a vevők a gyors- fagyasztott zöldborsó es mas, hasonló termékek utónAfelől érdeklődtünk tehat Nagyrédén, hogyan sikerült az ^lmúlt évi elképzeléseket megvalósítaniuk, mH várhatunk meg a mirelit árukból. A tűz és a fagy Az egyik, rosszabb, mint a más^ A tűz tönkretette a szőlőskert Tsz hutó4i nak egyikét, a fagy pedig ^Sámoltunk azzj hogy 1983 tavaszára a nu 5£S J55S3Ä gyümölcsfélékből ezernégyszáz, zöldségfélékből pedig több mint két ezer-nyolcszáz tonnat faS^ztónk. A tény pecbg? Gyümölcsből majdnem háromszáz tonna a többlet, zöldségből pedig majdnem ugyanannyi a hiány. Kit lehet hibáztatni a lemaradásért? Az időjárást. aT aszaiy vlSszaveteUe a nyár végén es az ősz kéz Hetén betakarítható növelek hozamát. Kevesebb lett a zöldbab, a tök, az uborka és a csemege kukorica November elejen pedig a fagy ártott meg a kerekben a karfiolnak. A híres-neves málna sem sikerült úgy. mint ahogy szerették volna. A termes mennyiségével még nem lett volna baj, de a szemek k£ül s“at ki kellett válogatni. Az úgynevezett gurulós málna aránya tehat csökkent. Húszmillióval több Azzal már jó előre számoltak, hogy a nyugati piac „beszűkül". Hogyan lehetett mégis valamit tenni azért, hogy a tőkés valuta mennyisége ne csökkenjen az értékesítés nyomán. A minőség. A szállítás. Az igények kiele- ** ** Alapfogalmak ezek mégsem árt újból elővenni őket. Mert manapság mar ezeknek meghatározó szerepük van. _ Novemberben és dec emberben a dolgozóinkat főként a termékek való előkészítésében foglal koztattuk — hallottuk a tsz elnökétől. — Ennek olyan következménye is lett, hogy a belföldi piac igényeivel nem tudtunk megfelelően lépést tartani. Nem tudtunk annyit csomagolni, amennyit kellett volna. És még mi történt? Decemberben előkészítettünk szállításra, exportra mintegy nyolc és fél millió forint értékű málnát. Szállítóeszközt azonban nem kaptunk. A málna itthon maradt. Az eredmény? Ha nincs értékesítés, nincs .bevétel. A készlet pedig marad. Méghozzá nem is akármilyen mértékben. Az év végére majdnem húszmillióval lett több, mint amennyi a tervükben szerepelt. Senki sem örült ebnek. Ki sem tudták próbálni A szövetkezet nevéből is kiviláglik, hogy a szőlő jelentős szerepet játszik gazdálkodásukban. Tavaly volt is örülni valójuk emiatt. Még most is szívesen emlegetik, milyen cukorfokot adtak a mustok. Húsz fok fölött volt a piros tarmini, a zenit, a szürkebarát, valamint a chardonnay. A leszedett szőlő mennyisége is ezer-háromszáz tonnával haladta túl a tervezettet. Ügy akarták, hogy az új feldolgozó a szüretre már készen legyen. A dömsödi tsz azonban nem állta a szavát. Még sikeres próbaüzemet sem tudtak végezni. Másként alakult tehát minden, költségekben is, minőségben is, mint ahogy eltervezték. A tőkés piacokon nincs nagy kereslet a bor iránt. Nagyon megszigorították az átvétel feltételeit is. Mindezek ellenére is többet tudtak értékesíteni, mint remélték. — Az sem mellékes, hogy minden reklamáció nélkül teljesítettük az exportot — jegyezte meg a Szőlőskert Tsz elnöke. Mindez sokkal kínosabban indult az év elején, tavaly. Ügy látszott, hogy alig hárommillió palack bort tudnak majd a külpiacra szállítani. Bor volt, a töltősor is győzte a munkát, igyekeztek tehát a lehetőségeiket jól kihasználni. Sikerült is. — Dolgozóink vállalták a többletmunkát, amit a szövetkezet vezetősége méltányolt ás. A kitűzött célprémiumok serkentették a munkakedvet. Ebben a feszítettebb ütemben nagy szükség volt a laboratórium jó munkájára is.. Vizsgáltak, ellenőriztek mindent, nem is reklamált egyetlen vevő sem. Még az oltvány Minden jel arra mutat, hogy a szőlőtelepítés iránt csökkent szerte a termelők körében a kedv. A szőlővessző iránti érdeklődés is visszaesett. Az exportra megadott keret is azt jelzi, hogy a szaporító anyag mértékét vissza kell fogni. — Keresnünk kell a megoldás lehetőségét — jelezte a tsz elnöke. — Átmenetileg kevesebb vesszőt kell termelnünk és ugyanakkor meg kell találnunk az önálló értékesítés útjait. A vevők érdeklődése bizonyos fajtákra vonatkozik ma már. A borpiacon keresett lett a szürkebarát és a tramini. Ez a mostani tény meghatározza a tennivalókat is. — Ha azt akarjuk, hogy a bor értékesítésében elért eredményeinket megőrizzük, a terméshozamok magas szintje mellett a minőség fokozására kell törekednünk — mondta Frecska Sándor, a nagyrédei Szőlőskert Tsz elnöke. Ma már egyre többet emlegetjük a minőségi követelményt, hiszen a piac erre igencsak kényes. A nagyrédei ek tevékenységének is ez volt a kulcsfogalma eddig is, ez lesz ezután is. G. Molnár Ferenc Exportunk egyik legdinamikusabban fejlődő ágazata a gyógyszeripar. A népgazdasági egyensúly helyreállításában ezután is nagy szerep jut az immár évszázados hagyományokkal rendelkező hazai gyógyszeriparnak, amely a tervek szerint 1990- ig megduplázza termelését. A gyógyszeripar hosszú távú fejlesztési terveinek kialakításánál alapvető szempont volt a növekvő belföldi igények kielégítése. Magától értetődik, hogy ezzel párhuzamosan, a szükségleteknek megfelelően jelentősen bővíteni kell a tőkés gyógyszerkülönlegességek importját is. Szakosodási egyezmények Az államközi egyezmények alapján tovább bővül a szocialista országokba irányuló gyógyszerexportunk. Persze a kínálat összeállítása során mindinkább számolnunk kell azzal, hogy igen lendületesen fejlődik a gyógyszeripar a többi szocialista országban is, különösen Bulgáriában, Lengyelországban és a Szovjetunióban. A szakosítási és kooperációs egyezmények értelmében egy-egy cikkből teljes mértékben mi fedezzük partnereink igényét. A nem szocialista piacokra irányuló exportunk fejlesztésének egyik sarkalatos pontja a termékszerkezet korszerűsítése. A fejlett tőkés országokba irányuló kivitelünk döntő hányadát ugyanis a hatóanyagok alkotják. Ez elég hátrányos számunkra, hiszen — vegyük például az amerikai piacot —, az ottani patikában vásárolt orvosság árának maximum öt százalékát teszi ki a hatóanyag, bár ha szabadalommal nem védett hatóanyagról van szó —, akkor legfeljebb 1—2 százalékos az arány. Sokat emlegetett közhely az iparban: a gyógyszergyártó cég csak akkor tudja elérni a patikai ár 60—70 százalékát, ha a kutatástól az értékesítésig mindent a kezében tart. Magyarországon erre az óriási költségek miatt nem igen nyílik a jelenlegi gazdasági feltételek mellett lehetőség. A legtöbbe a biológiai kutatás, a klinikai vizsgálatok és a piaci tevékenység kerül. A Chinoin, társulásai Az export fokozása érdekében szakítani kell a hagyományos módszerekkel, s külföldi partnerekkel kell társulni. Olyan együttműködést kell kialakítani, amely lehetővé teszi a költségek megoszlását, illetve azt, hogy eredeti magyar készítményekkel jelenhessünk meg a piacon. Mint például a Chinoin tette ezt a közelmúltban: az angol Wellcome céggel a Piretroin nevű növényvédő szer közös gyártására írt alá szerződést. Ugyancsak a Chinoin az amerikai Johnson Vax céggel három másik vegyület, illetve gyógyszer közös előállításáról folytat tárgyalásokat. Ezek közé tartozik a Parkinson-kór ellen használt Jumex, a Prinicin nevű antibiotikum és a görcsoldó: Nospa. A tárgyalások eredményeként lehet, hogy még az idén, de legkésőbb jövőre a magyar gyógyszer- ipar történetében először jelenik meg originális magyar gyógyszer az USA piacán. Hosszabb távon exportunkban csakis az eredeti készítmények értékesítése jelenthet minőségi ugrást, hiszen ezefknél lehet a legnagyobb hasznot elérni. Növekszik a jelentősége a- licenckészítményak exportjának is. A licencvásárlád. többnyire korszerű készítmények, modem hatóanyag- gyártási és gyógyszertechnológiai eljárások átvételét jelenti, vagyis a termékszerkezet gyors változását teszi lehetővé. Csak a jó minőséget A minőségi követelmények is egyre szigorúbbá válnak világszerte. Versenyképességünk érdekében egyre sürgetőbb szükségszerűséggé válik a zárt rendszerű technológiák bevezetése, Az export fokozásának egyik elengedhetetlen követelménye. hogy a korábbinál nagyobb figyelmet fordítsunk a kiszerelt gyógyszerek csomagolására, a megfelelő- kapszulagyártásra. A jelenlegi barna ampullák például nem alkalmasak a fényre érzékeny injekciós oldatok tárolására, de a használatos kartonok és címkék sem trópusállóak, a magas páratartalmú meleg levegőn megpenészednek, elrothad- róságok miatt lehet egy-egy megszerzett piacot elveszíteni. B. Mezei Éva Irány Anglia. A Hungaro camion gépkocsivezetői Kenyeres Károly és Incze Lajos borsószállítmánnyal indulnak útnak (Fotó: Szabó Sándor) Vörösmajor, anno 1984 — Túl a 21-esen! Ez a válasz, ha Selypen, Lőrinciben vörösmajori polgár után. érdeklődik az ember. Valóban, az egykori majorság, a Sohossberger uradalom népe már ott lélegzik a cukorgyár, a Zsó- fia-malom magasba meredő falai alatt. Szinte idáig fut az új betonút is, átal a Salgótarjánba tartó főúton, meg a vaspályán. Idáig kísérik az utat az épülő új házak, a villanyoszlopok, idáig a Csőszerelőipari Vállalat üzemének munkazaja. Hányán élhetnek Vö- rösmajorban ? Inkább a házakat számolom. Az egy- szál utcát negyvenkilenc épület szegi, s a végében még ott a hajdani cselédházak egyetlen maradéka, huszonkét lakással. Lehetnek tehát háromszázan, akik vörösmajorinak vállfák magukat, bár minden ügyes-ibajos dolguk Lőrinci nagyközséghez köti őket. Hogyan élnek itt az emberek? Mint egyebütt. Csak éppen a Schossberger báró szerepkörét vette át a „Csőszer”, olyannyira meghatározó a jelenléte e piciny településen, de még a kastélyban otthonra lelt szakmunkásképző intézet szempontjából is. Ahogy Tóth József üzemvezető móndja: o vállalat semmilyen közösségi ügytől nem zárkózik el, mióta csak 1967-iben betette ide a lábát. Kezdődött a házépítéshez nyújtott anyagi támogatással, folytatódott a regionális vízmű gerincvezetékének idehozatalával, aztán utat építettek, most pedig közelben a földgáz program. Az üzem, amely tavály 215 millió forint termelési értéket produkált, már 1980- ban átállt az olcsóbb energiahordozóra, követte őket 82-ben a szakmunkásképző és annak a kollégiuma. Ha pedig Petőfibányáig ér a gáz, pályázhatnak rá az út mentén lakók, egészen a 21-esig. Persze, érdeke az üzemnek, hogy 310 dolgozójából mind több itt, helyben lakjon: nagyobb a termelés biztonsága. Aki viszont letelepül, s épít, az már összkomfortra számít. Háromszáz lélek, meg egy kicsi bolt. A pult mögött Budai Andiiásnéval, aki Zagyvaszántóról kerekezik ide minden reggel. Hogy jó-e a kis áfész-üzlet ellátása? Elég a nagy hűtő- szekrény üvegfalára, meg a polcokra tekinteni. Van itt szinte minden, friss kenyértől, tejtől a felvágottig, kolbászig, csülökhúsig, csak legyen, aki viszi. Van! Kell, hogy legyen, hiszen havonta százezer forint körül forgalmaz a vékony, kistermetű boltvezető nő, aki minden kuncsaftját nemcsak névről, hanem szokásáról ismeri már. Mondja is, hogy Mészárosék például olyan „bespájzoló” fajták. Nem naponta jönnek ezért-azért, hanem amikor friss áru érkezik, szálával viszik a szalámit, kilószám az egyéb táplálkoznivalót. Veres Gusztáv a még magányos vörösmajori utca egyik szép házát lakja feleségével, Dunaújvárosba eljáró fiával. Ö ugyan nem a „Csőszer” embere, hanem a Vízmű Vállalaté, de talán éppen innen ered, hogy inkább érzi a gondokat. Hiába megy például átal a 21- esen, a vaspályán, még kétszer annyit kell gyalogolnia az orvosig, ha valami baj kopogtat az ajtón. Az iskolás gyerekek? Azoknak még fürge a lábuk, meg közelebb a tanintézet is, ahová eltalpalnak. A kényelme- sebbjét pedig kiszolgálja a buszvállalat rendszeres iskolajárata. Ha valami, akkor talán a kulturális javak hiányoznak itt leginkább. Mert néki -már nem való az Eternit-klub, a cukrosok művelődési háza, vagy a presszó. De azért egy-két érdekesebb tudományos előadást, zeneestet szívesen meghallgatna. Ehhez viszont nincs hajlék, még egy tenyérnyi klubszoba sem, akár a „Csőszer” portáján. Mi marad hát nekik? Az annyit szidott-magasztalt televízió, meg csöndes esti disputák a feleséggel. Ha már a dolgok kezdetén szót ejtettünk a szakmunkásképző intézetről, most tegyük hozzá: testvér- barátok a „Csőszer”-rel. Éspedig a kölcsönös jó szolgálat szellemében. Szükségük is van egymásra. Az üzemi tanműhelyen évente 70—80 szakmunkástanuló jut gyakorlati képzéshez, éspedig három olyan alapszakmában, mint a csőszerelés, a szerkezeti lakatosság és a hegesztés. Ezekből telik ki mindig az a 15—20 fiatal is, aki aztán a vállalathoz tartozó szerelőipari üzemek, elsősorban az 55-ös hatvani szerelésvezetőség utánpótlását biztosítja. Különben mostanság megint nagy tervet forgat a fejében Tóth Mihály tanintézeti igazgató, ami szintúgy közös érdek, kölcsönös jó. A szakmunkás fiatalok itt tanuló, itt lakó százainak tornaterem kellene, ahol ősztől tavaszig sportolhatnak, edzhetik magukat. Amikor névrokonától, Tóth Józseftől e dolgokban érdeklődtünk, csak any- nyit jegyzett meg: rajtuk nem fog múlni, segítenek, ahogyan a gázbekötésnél is egymillió forint értékű munkát produkáltak „grátisz” az iskolának. Apró és fiatal település- a mostani Vörösmajor. De olyan házbokor, amely mindinkább terebélyesedik, amelynek jövője van. És- miután a 21-esen túlról már a selypi rész házai kacsintanak ide, a megmaradt cselédház tájékán képzelhetőéi parcellázás, hogy a növekvő igényeket kielégíthessék. Szentgyörgyi János tanácselnök, aki a napokban vonul nyugdíjba, ott jártunk alkalmával azért fontolóra vette a dolgot, majd kijelentette: tanácstagként igyekszik majd a vörösmajoriak, a csőszeresek segítségére lenni. Abban egyet- is értettek dr. Szigeti Ferenc vb-titkárral, hogy az üzemépület utáni területen, méghozzá keresztirányban kellene az új utcát nyitni_ Itt 30—40 telek könnyen kialakítható. Bár a dolognak van egy bibéje! A cselédház lakásaiban ma is tizenegy család él, tehát bárhogy dől el a dolog, ezek elhelyezéséről, új otthonáról kell előbb a tanácsnak gondoskodnia. .. Moldvay Győző
