Népújság, 1984. február (35. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-11 / 35. szám

to. NÉPÚJSÁG, 1984. február 11., szombat r Es most Uruguay...? Az ország történetének legnagyobb megmozdulása. A kato­nai junta ellen mintegy félmillióan tüntettek 1983 novem­berében Sztrájkokról, tüntetések­ről, rendőrrohamokról és po­litikai tanácskozásokról ér­keznek hírek Uruguayból. A kis dél-amerikai ország — területe kétszer akkora, mint Magyarországé, de lakossága mindössze hárommillió körül van — egyre nyugtalanabb. A hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején még Latin-Amerika Svájcaként emlegették. Az újságírói közhely azonban már régóta érvénytelen. A katonák 1973. június 27-én puccsot hajtot­tak végre, véget vetve a polgári demokratikus állam­rendnek és a saját demok­ratikus hagyományaiknak is. Argentin besugárzás Két és fél hónappal ké­sőbb Chilében is sikerrel — és ugyanilyen következmé­nyekkel — iárt a puccs, 1976 márciusában pedig az Uru- guayjal szomszédos Argentí­nában is hatalomra kerültek a katonák. Évekén keresztül elkeserítően egyhangú volt a déli tölcsér (Dél-Amerika déli része) hírszolgálata: azonos fajta tragédiák híreit kopogták a telexgépek, akár Uruguayról, akár Chiléről vagy Argentínáról volt szó. Napjainkban már más a helyzet. Argentínában tavaly tisztségébe a demokratikusan választott köztársasági elnö­köt és a parlament két há­zának tagj ait; Uruguayban és Chilében még nem tartunk itt, de közeledik a nagy pil­lanat. Az uruguayi és a chilei jelentések tartalma igen nagy hasonlóságot mu­tat. Az argentin demokra­tikus erők győzelme lelke­síti azokat, akik még most is a katonai diktatúra hatal­mában vannak. Azaz már nem is pontos ez a fogalma­zás, hiszen a tömegmozga­lom egyre erősödik: munká­sok és nagyiparosok, földtu­lajdonosok és mezőgazdasági dolgozók, ügyvédek, újság­írók, tanárok, diákok, házi­asszonyok egyaránt követe­lik a szabadságjogok vissza­állítását és a katonák távo­zását. Növekvő tiltakozás Tavaly május elsején mintegy negyedmillió ember vett részt a montevideói megmozduláson, pedig ko­rábban nem volt jellemző a tömeges ünneplés. Azóta szinte egymást érik az or­szágos tiltakozó napok. No­vember végén például körül­belül félmillió ember — a főváros lakosságának csak­Montevideo egyik nagy park­jában. Néhány nappal ko­rábban tartotta országos ér­tekezletét a két hagyományos polgári párt, a Nemzeti (Blan­co) és a Colorado; az előb­binek a tagjai elnökjelöltté választották Wilson Ferreira Aldunatét, akit a katonai kormány néhány évvel ez­előtt száműzött az országból. December 24-e és szilveszter éjszakáján Montevideóban és több vidéki városiban újból megtartották az üres faze­kak, lábasok „bevetésével” a már-már hagyományosnak tekinthető akciót: az edé­nyekkel és más zajkelté tár­gyakkal felszerelt nőik és férfiak kiálltak a kapuba — mindenütt ugyanabban az időpontban, — az autósok pedig hangos kürtszóval csat­lakoztak a tüntetésekhez. A tábornokok hiába til­tották be a puccs után az egységes szakszervezeti köz­pontot; később új érdekvé­delmi szervezet alakult. A január 17-i általános sztrájk után ezt is törvényen kívül helyezték, de a megfélemlí­tés már nem lehetséges. Be­tilthatják a cenzúra ellenére is tájékoztató és bíráló la­pokat, elhallgattathatják egy időre a „szabadszájú” rádió- állomásokat; ez mind hiába­való. Országos aláírásgyűjtés folyt egy polgári politikus szabadon bocsátásáért. Egyre többen követelik Liber Se- regni nyugalmazott tábornok szabadlábra helyezését, és több kommunista vezető ki­engedését is. A Széles Front — a kommunistákat, szocia­listákat és kisebb haladó csoportokat tömörítő szövet­ség — egykori elnökjelöltje novemberben ünnepelte 67. születésnapját, és tízévi fog­sága — börtön, házi őrizet, újra börtön — alatt első íz­ben a börtönből üzent honfi­társainak. A katonák dilemmája Az uruguayi katonák de­mokratizálást ígérnek, de ezt a maguk módján kép­zelik el. A tervek szerint idén novemberben rendeznék meg a választásokat, és jö­Gondterhelt a junta feje, Gregorio Alvarez tábornok (Fotó: MTI Külföldi Kép­szolgálat — KS) a civileknek. A tábornokokat azonban kellemetlen meg­lepetés érte. Az eddig enge­délyezett három polgári párt nem hajlandó a párbeszédre, ha nem teljesül az urugua­yiak minden alapvető köve­telése: a politikai foglyok és a szakszervezeti vezetők szabadlábra helyezése, a száműzöttek hazatérésének engedélyezése, az összes párt működésének legalizálása. Gregorio Alvarez tábornok, a jelenlegi köztársasági el­nök — Pinochethez hason­lóan — azt reméli, hogy az elnyomó intézkedések föl­erősítésével meghosszabbítja hatalmát. A légierő és a ha­ditengerészet főtisztjei között viszont vannak olyanok, akik már fölismerték, hogy nem célszerű túlfeszíteni a húrt, mert emiatt a fegyveres erők jövendő helyzete még rosz- szabb lehet. A nemzeti össztermék 1982-ben és 1983-ban 14 szá­zalékkal csökkent, a munka- nélküliek aránya a múlt év végén 30 százalékos volt, a reálbérek a puccs óta eltelt tíz év alatt 47 százalékkal csökkentek, a szarvasmarha- és juhtenyésztéséről híres országban visszaeesett a hús- fogyasztás. A katonák gaz- daságpolitákájának következ­ményeként Uruguayban is vannak hiányos táplálkozás­tól fölpuffadt hasú gyerme­kek és újból terjed a már eltűntnek hitt gümőkór. Raul Alfonsín beiktatása óta egyre több uruguayi emig­ráns költözik Argentínába. A katonai diktatúra ellensé­gei bizonyosak abban, hogy most Uruguay következik. És Montevideo nagyon közel van Buenos Aireshez. különböző okmányt kellett egy átlagos külkereskedelmi ügylet lebonyolításához, a papírok java része több példányban is. Egy 1975-ös felmérés már átlagosan 100- ra becsülte a papírok szá­mát, s felső határnak csak a csillagos ég látszik, hi­szen a nemzetközi kereske­delemben a könnyítések csakúgy több okmányt je­lentenek, mint a megszorítá­sok, s a vámhivatalok, mi­nisztériumok mellett új meg új papírokat igényelnek a környezetvédelmi hatóságok, vagy a legújabb, bonyolult nemzetközi, gazdasági és ke­reskedelmi szerződések. Abból kiindulva, hogy az üzlet lebonyolításának költ­kének tíz százalékát teszik ki, az ENSZ európai gazda­sági bizottsága már a 60-as évek eleje óta foglalkozik a nemzetközi kereskedelmi okmányok egyszerűsítésével és szabványosításával. A rendkívül bonyolult munka a hetvenes évek végére már jelentős sikereket hozott: széles körű nemzetközi együttműködéssel kialakítot­ták az egységes fuvarlevél- formát, amelyen a fő ada­tok: az eladó és a vevő ne­ve, címe, az áru leírása, eredete, a szállítási mód mindig ugyanazon a helyen szerepel, jelentősen meg­könnyítve többek között a szállítmányozók és a vámha­tóságok munkáját. Az ENSZ-számítások szerint a szabvány-okmányok alkal­csökkentheti a papírmunkát. — és a költségeket. A technikai fejlődés azon­ban új szakaszt nyitott a nemzetközi kereskedelemben is: az automatizált telex, majd a nagysebességű, szá­mítógépes adatátviteli rend­szerek növekvő szerepe ha­sonló gondokat okoz, mint korábban az okmány-dzsun­gel. A számítógépes nemzeti és nemzetközi adatátviteli rendszerek gyorsaság és a takarékosság érdekében vi­lágszerte kidolgozták saját kódjaikat, rövidítési rend­szereiket. Sajnos azonban szinte ahányan — annyifé­lét. Így megintcsak sürgető feladattá vált a szabványo­sítás. Az ENSZ európai gaz­dasági bizottsága, valamint kereskedelmi és fejlesztési konferenciája (UNCTAD) gozott már ki többek között a légi, a tengeri, a vasúti és a közúti szállítással, a számlákkal, a vámmal, a biztosítással kapcsolatos in­formációkra. Külön „szótár” tartalmazza az országok a kikötők, a fizetési feltételek és a pénznemek kódjait. E módszer alkalmazásával a hírközlési költségeknél óriási megtakarítás érhető el, amint az alábbi példa mu­tatja: 3150 usnyc, 8067 1, 4110 cif, 3019 deham — a megfejtés: az amerikai szál­lítmányozó értesíti ügyfelét az NSZK-ban, hogy az árut tengeri úton milyen súlyban, költséggel és milyen bizto­sítási feltételekkel továbbít­ja a hamburgi kikötőbe.-----------------------------------------------------------------S_ Kiessling-ügy Kohl gondjai Meggyőződésem, hogy egy kormány dicséretére válik, ha elismeri a hibát! — ez­zel a mondattal zárta le Hel­mut Kohl, az NSZK kan­cellárja a tábornok-bot­rányt, amely csaknem vál­ságba sodorta a kormányt. Az előzmények híre heted­hét országot és televíziót be­járt. Az történt, hogy Manf­red W ömer hadügy- miniszter azonnali hatály- lyel nyugdíjba küldte Günter Kiessling tábor­nokot, Rogers amerikai NATO-íőparancsnok nyugat­német helyettesét — azzal az indoklással, hogy homo­szexuális hajlamai vannak, s emiatt az ellenség zsarolhat­ja, katonai titkokat húzhat ki belőle. Ennek az ügynek volta­képpen nem lett volna nagy jelentősége, (legfeljebb némi szemhunyorgatós célozgatás­sal, bulvár csámcsogással, vagy éppen tapintatos hall­gatással) el lehetett volna intézni. Nem így alakult. Kiderült, hogy a leváltás el­hamarkodott volt, nincs bi­zonyíték a tábornok homo- szexualitására, az ügy bot­ránnyá dagadt, s immár nem is Kiessling, hanem a za­varba jött hadügyminiszter került a figyelem közép­pontjába. -Joggal vetették szemére, hogy kellő alap nél­kül meghurcolt egy embert. Ekkor már a pikantériát nem nélkülöző balfogásból poli­tikai ügy vált, amely nem­csak a minisztert, hanem a Wörner hadügyminiszter: balfogásaival majdnem kor­mányválságot idézett elő (Fotó: MTI Külföldi Képszolgálat — KS) kancellárt és az egész kor­mányt is kínos helyzetbe hozta. A szociáldemokrata ellenzék a miniszter azon­nali lemondását követelte. Az igazság persze, az, hogy a kancellárnak az el­lenzéki támadásoknál na- gyob gondot okozott az a nyugtalanság, amelyet az ügy saját soraikban keltett. Hirtelen felrémlett a kor­mányátalakítás árnyéka, s ezzel annak a nehezen lét­rehozott egyensúlynak a fel­borulása, amelyet egy évvel ezelőtt, a választási győzel­met követően alakítottak ki. A jelenleg Bonnban hatal­mon lévő koalíciót három párt alkotja. Négy tárcával rendelkezik a kis szabadde­mokrata partner, néggyel a bajor Keresztényszociális Unió, amelynek elnöke Franz A rehabilitált tábornok Josef Strauss, a többi he­lyet a nagy Keresztényde­mokrata Unió foglalja el, ő adja a kancellárt is. Abban a pillanatban, amint Wör­ner helyzete- megingott (fel is ajánlotta lemondását a kancellárnak), Helmut Kohl nehéz választás elé került. Annál inkább- nyomta a gond, mert rövid időn be­lül a második miniszteri botrányt élte át. Tavaly (ez akkor sokkal súlyosabb ügy volt, mint a tábornok eset­leges ferde hajlamai) rob­bant a Flick-ügy, amelynek lényege: Lambsdorff gazda­sági miniszter pártja számá­ra pénzt fogadott el egy óriás vállalattól, cserébe adómen­tességet szereztek neki egy milliárdos tranzakcióhoz. E két botrány, két miniszter esetleges távozása — még­pedig meglehetős csúfos kö­rülmények között — már erősen megmozgatta volna a koalíciót alkotó pártok kö­zötti arányokat. A szabad- demokraták attól féltek, hogy e láncreakció során el­vesztik a gazdasági minisz­teri posztot. Még ennél is nagyobb izgalmat okozott az, hogy megszólalt ismét a müncheni oroszlán: Franz Josef Straussi közvetve köz­vetlenül bejelentette igényét valamelyik fajsúlyos vezetői posztra (elsősorban a gaz­daságit szeretné). Márpedig ezt a határozott és ráme­nős egyéniséget sem Helmut Kohl, sem a szabaddemok­rata elnök, Hans-Dietrich Genscher nem látná szíve­sen Bonnban. Senki, de ő — versenytárs a döntések­nél. Helmut Kohlnak tehát jó oka volt arra, hogy elsimít­sa a tábernok-ügyet: sem a miniszteri székek körüli tán- •cot nem akarta megindíta­ni, még kevésbé szerette volna, ha ilyen kétest bot­rány kényszeríti őt kor­mányátalakításra. Ez az oka annak, hogy — elismerve a tévedést — rehabilitáltatta Günter Kiesslinget, de a kétbalkezes intézkedésekért felelős Manfred Wörnert sem menesztette. Ezek után minden vissza­tért a régi kerékvágásba az NSZK-ban? Senki sincs Bonnban, aki meggyőződés­sel vallaná, hogy a kancel­lár végleg megúszta a kor­mányátalakítást és a kelle­metlenségeket. Összeállította: Huppán Béla Az Építőipari Gépesítő Vállalat 1984. március hónapban autó- és toronydaru kezelői tanfolyamot szervez. A tanfolyamra jelentkezhet 18—40 korhatár közötti férfi dolgozó, aki a munkakör ellátására hivatást érez. A tanfolyam idejére munkabért és teljes ellátást biztosítunk. Várjuk továbbá autódaru és toronydaru kezelő jogosítvánnyal rendelkezők jelentkezését. Jelentkezni lehet kirendeltségünkön: 3300 Eger, Nagyváradi u. 15. Telefon: 36-111/71. és központunkban: 1209 Bp., XX., Marx K. út. 255. Telefon: 279-040/150 mellék. Jelentkezési határidő: 1984. február 20. avagy az egységes fuvarlevél

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom