Népújság, 1984. február (35. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-25 / 47. szám

10. NÉPÚJSÁG, 1984. február 25., szombat Spanyolország Civilek és katonák EGYIPTOM Frontáttörés éve? Hoszni Mubarak, az elnök (Fotó: MTI külföldi képszolgálat — KS) Az évek során igazán hoz­zá szokhattunk már: a Közel- Keletről valósággal áradnak a hírek. Egyiptomból és Egyiptommal kapcsolatban azonban az elmúlt hetekben még az átlagosnál is jóval több hír érkezett, az esemé­nyek középpontjába állítva a Nílus-parti ország kül- és belpolitikáját. Enyhül a vesztegzár A jelentések közt a leg­nagyobb szenzációt előbb a Libanonból eltávozott Jász- szer Arafat látogatása, majd az Iszlám-konferencia ca- sablankai csúcsértekezlete keltette. Ez utóbbin ugyanis a résztvevők hosszas vita után úgy döntöttek, hogy Egyiptom ismét elfoglalhat­ja helyét a 44 országot, va­lamint a Palesztinái Felsza- badítási Szervezetet magá­ban fogalaló tömörülésben, ahonnan 1979-ben, a Camp David-i különalku megköté­se után zárták ki. Felidézhetnénk jó néhány egyéb mozzanatot is, a lényeg azonban ennyiből is látha­tó: kétségkívül megkezdő­dött Egyiptom visszatérése természetes közegébe az arab világba. Igaz, persze, hogy az Izraellel megkötött kü­lönbéke után elrendelt po­litikai és gazdasági büntető- intézkedéseket jó néhány arab ország soha nem tar­totta be maradéktalanul. Ennyiben tehát a mostani közeledés is csak formális. Mégis tény, hogy az Arab Ligán belüli kiközösítés an­nak idején egyfajta diplomá­ciai vesztegzár alá helyezte Kairót. „Hideg béke” Ez a felemás állapot a Szadat elleni merénylet, s Mubarak megválasztása után kezdett megváltozni. Először a sajtó hangneme szelídült meg, ritkábbá váltak a köl­csönös kirohanások, különö­sen miután kiderült: az új elnök meggyilkolt elődjénél jóval kiegyensúlyozottabb külpolitikai vonalvezetésre törekszik. Nem csökkent A dél-franciaországi Ba- yonne-ban a rendőrök árgus szemmel figyelték a különös sajtóértekezlet előkészülete­it. A helyi sajtó meghívott képviselőit bekötött szem­mel szólították a helyszínre, egy sötét mellékutcába a rendezők, az Iparretarrak elnevezésű francia baszk szeparista szervezet tagjai. A sajtókonferencia mind­amellett elmaradt: a francia rohamrendőrség közbelépett, és letartóztatta a szervezet négy tagját, akik két hé­tig éhségsztrájkot folytattak, s csak a teljes eredményte­lenség láttán adták fel. A szervezet, melynek ne­ve azt jelenti: északiak, kö­veteli, hogy emeljék a fran­cia és spanyol baszk terület történelmi-kulturális kap­ugyan az Egyiptomot az Egyesült Államokhoz fűző vi­szony stratégiai jelentősége — erre már csak a létfon­tosságú gazdasági segélyek és katonai kölcsönök miatt sem lehetett reálisan számítani, —, s Mubarak továbbra is a Camp David-et tartja po­litikai alapjának. Ez még­sem jelenti álláspontjának változatlanságát, sőt Kairó — a jelek szerint — a kö­zeljövőben az eddiginél is aktívabb szerepet igyekszik játszani a térségben. Erre utalt az elnök washingtoni útja, s az a kezdeményezés is, hogy az USA közvetítsen Egyiptom, Jordánia és a PFSZ tárgyalási háromszögé­nek kialakítása érdekében. Ugyanakkor szinte befagyott az Izraellel kiépített kapcso­latrendszer : 1982 közepe, te­hát a libanoni támadás óta Kairó és Jeruzsálem viszo­nya szinte „hideg békeként” értékelhető. Megnőtt az ország aktivitá­sa az el nem kötelezettek mozgalmában. Némileg nor­malizálódtak a szocialista ál­lamokhoz fűződő kötelékek. Az elnök nemrég tett négy országra kiterjedő afrikai körutat, amelyet marokkói, majd franciaországi látoga­tás követett. Frontáttörést azonban leginkább az emlí­tett casablankai csúcstalál­kozó jelenthet, még akkor is, ha a szakértők szerint a to­vábbi közeledés távolról sem tűnik automatikusnak. Hi­szen, a következő lépcsőnek számító Arab Ligán belül mások az erőviszonyok, mint a laza, nagyobb létszámú iszlám államközösségben. A Szilárdság Frontjának egyes tagországai, például Szíria, vagy Líbia könnyebben aka­dályozhatják meg Kairó re­habilitációját. Ezért sokan kétségbe vonják, hogy 1984., a „frontáttörés éve” meg­hozza az arabközi kapcsola­tok teljes normalizálódását. Voksolás májusban A nemzetközi színtéren zajló felgyorsult cselekmé­nyekkel párhuzamosan fon­tos fejlemények történtek Egyiptom belpolitikai életé­csolatait „független államok közti kapcsolatok szintjére”. Eltérő azonban a francia és a spanyol szervezet hely­zete: francia Baszkföldön csupán 80 000 baszk él, a spanyol terület hárommillió­jával szemben. S amíg az ETA élvez némi rokonszen- vet a lakosság körében, ad­dig az Iparretarrakot ellen­séges légkör veszi körül. Az ETA körözött tagjai évek óta menekülnek át a „menedékjogot adó föld” szerepében szívesen tetszelgő Franciaországba. Az utóbbi időben azonban igencsak el­szaporodtak azok a terror- cselekmények, amelyeket ilyen „menekültek” követ­tek el, és a francia hatósá­gok kénytelenek voltak ra­dikális intézkedéseket hoz­ben. A tervek szerint má­jusban parlamenti választáso­kat tartanak, s — a Szadat- korszaktól eltérően — a mos­tani voksoláson még megle­petések is születhetnek. Hosz- szas bírósági huzavona után ugyanis újból működhet az Üj Vafd Párt, amely az 1952- es forradalomig az ország legbefolyásosabb politikai szervezete volt. Egyszer már, 1977-ben felújította tényke­dését, de Szadat akkor — rohamosan növekvő taglét­számuktól tartva — hama­rosan lehetetlenné tette mű­ködésüket. Májusi szereplé­sük egyelőre teljes nyílt, egyes becslések szerint azon­ban a szavazatoknak akár a 35—30 százalékát is meg­szerezhetik. Ez, ha még túlzott re­ménykedésnek bizonyul is, jelzi, hogy a Nemzeti De­mokrata Párt, amely — el­söprő parlamenti többségé­re támaszkodva — évek óta gyakorlatilag háborítatlanul kormányoz, most kihívások elé néz. Igaz, a Mubarak- kabinet egyes rendelkezései egyértelműen a kisebb ellen­zéki pártok háttérbe szorí­tását célozzák. Tavaly pél­dául új választási törvényt fogadtak el: eszerint azok a pártok, amelyek nem szer­ni. Több ETA-tagot letartóz­tattak. amely újabb erőszak- hullámot indított el. Az elmúlt hetekben több olyan pokolgépes merényletet kö­vettek el spanyol baszkföl­dön, amelynek célpontjai francia érdekeltségek voltak, legutóbb pedig Bayonne-nál kisiklatták a Spanyolország és Franciaország között köz­lekedő expresszvonatot. Az Iparretarrak ellen ta­valy nyáron indult meg Franciaországban a hajtó­vadászat, amikor tűzpárbaj- ban megöltek egy rendőrt. Az ügy után Jean Pierre Desträde, helyi szocialista párti képviselő követelésére a belügyminisztérium az egyik magasabb rangú ál­lambiztonsági parancsnokot, Alain Tourét küldte francia zik meg országosan a voksok nyolc százalékát, egyáltalán nem küldhetnek képviselőt a 392-ről 458 fősre bővülő törvényhozásba. - Egyelőre teljes erővel fo­lyik a választási kampány. A kormánypárt természete­sen Mubarak eddigi ered­ményeit emeli ki: az állam számottevően növelte a szo­ciális kiadásokat és fokozta erőfeszítéseit új munkahe­lyek megteremtésére. Az el­lenzék viszont egyes külpo- • litikai és gazdasági kérdé­sek mellett elítéli, hogy — az iszlám szélsőségesek ré­széről fenyegető veszélyre hivatkozva — továbbra is fenntartják a Szadat meg­gyilkolása óta érvényben lé­vő rendkívüli állapotot, s hogy nem vitték következe­tesen végig a korrupció el­len meghirdetett hadjáratot. Mozgásban, átalakulóban vannak tehát a dolgok a Nílus-partján. A májusi vok­solás, illetve a tavaszra ter­vezett következő arab csúcs- értekezlet kimenetele várha­tóan világosabbá teszi majd, milyen változásokra számít­hatunk Egyiptom bel- és külpolitikájában a közel-ke­leti térség számára is kriti­kusnak ígérkező 1984-es esz­tendőben. Szegő Gábor baszkföldre, hogy felszámol­ja az Iparretarrakot. Destrade visszautasította a szervezet vádjait. A szocia­lista kormány hatalomra ju­tása óta ugyanis megindult az iparfejlesztés a területen, és nagyob figyelmet fordíta­nak a baszk nyelv oktatá­sára. Azt viszont ő is kény­telen volt elismerni, hogy a munkanélküliek aránya még az országos 8—9 százalékos átlagnál is magasabb. Az Iparretarrakot körül­vevő légkörre jellemző, hogy a hónap elején az ELB, a francia mezőgazdasági dol­gozók legnagyobb szerveze­te, amelynek befolyása, kü­lönösen erős a területen, köz-, leményben elítélte az Ipar­retarrakot, mint „pusztító szervezetet”, amely tönkre­teszi azoknak a törekvéseit, akik szeretnék a vidéket fel­virágoztatni. Az utóbbi időben ismét a katonákra irányult a fi­gyelem Hispániában. Meg­lepetésként hatott a hír ja­nuár közepén, hogy levál­tották a vezérkar négy ve­zetőjét. méghozzá egy csa­pásra. A másik esemény az ETA baszk terrorszervezet nevéhez fűződik: január vé­gén tagjai meggyilkolták Guillermo Quintana vezér­őrnagyot. A tiszt rövid időn belül a hatodik egyenruhás áldozatuk, az ETA szándéka ezekkel a merényletekkel, hogy zűrzavart keltsen a fegyveres erők soraiban, gyengítse a szocialista kor­mány pozícióit. Puccsfélelem Nem lehet elfelejteni, hogy mielőtt 1982 őszén a Spanyol Szocialista Munkás­párt megnyerte volna a vá­lasztásokat, 1981 februárjá­ban nagyszabású katonai puccskísérlet rendítette meg Spanyolországot, amelynek során a puccsisták néhány órára a parlament épületét is elfoglalták, és a törvény­hozókat túszként kezelték. Akkoriban a Franco utáni törékeny spanyol demokrá­ciát „democracia vigilada”- nak, azaz ellenőrzött demok­ráciának nevezték. Senkinek sem volt kétsége affelől, hogy a hadsereg szipte ug­rásra készen figyeli az ese­ményeket és bármelyik pil­lanatban számolni lehet egy újabb katonai beavatkozás veszélyével. Sokan attól reszkettek, hogy ha a szocia­listák megnyerik a választá­sokat. akkor a katonák rög­tön lesújtanak, mert nem lesznek hajlandók eltűrni, hogy — a polgárháború óta első ízben — baloldalinak tekinthető kormány álljon az ország élén. Felipe González, a spanyol szocialisták vezetője immár 15 hónapja kormányoz — és a tények azt mutatják, hogy a hadsereg nem tett komoly kísérletet a rend­szer megbuktatására, sőt, vi­szonylag jól tűri megrefor­málását. A király és a NATO Vajon mi ennek a vá­ratlan viselkedésnek a ma­gyarázata? Az első számú magyarázat feltétlenül a ki­rály. János Károly magatar­tásában keresendő. Még az előző kormány alatt végre­hajtott katonai puccs idején bebizonyosodott: az uralko­dó elkötelezte magát a par­lamenti demokrácia és az alkotmányos monarchia mel­let. A hadsereg tábornoki karának döntő része pedig a monarchiához kötődik. A másik fő magyarázat, s ez egyben a hadseregre­form negatív oldalát is fel­villantja, Spanyolország és a NATO kapcsolata. Franco idején a spanyol hadsereg igazi feladata nem az ország határainak védelme volt, hanem a diktatúra erősíté­se. A hadsereg voltaképpen belbiztonsági szerepet ka­pott, mindenekelőtt a száraz­földi haderő volt a Franco- diktatúra igazi támasza. A tengerészet és a légierő a rendőri feladatokban nem vállalt részt: ezek a fegy­vernemek a Spanyolország­ban létesített amerikai légi- és tengeri támaszpontokon keresztül elsősorban Wa­shingtonhoz és a NATO-hoz kapcsolódtak. Amikor az előző, még konzervatív kor­mány Spanyolországot be­léptette a NATO-ba — a szárazföldi hadsereg tábor­nokainak francoista csoport­ja ellenezte a csatlakozást. Jól tudták: a NATO-tagság azt jelenti, hogy modernizál­ni kell a spanyol hadsere­get. Ennek során óhatatlanul csökken majd a szárazföldi haderők jelentősége a légi­erő és a tengerészet javára. Az érem két oldala Az egész hadseregreform megértésének ez a lényege. Az tehát, hogy Spanyolor­szág különleges helyzetében a NATO-csatlakozás világpo­litikai szempontból negatív és elítélendő döntés. Ugyan­akkor lehetővé teszi, hogy a spanyol hadsereg a szó igazi értelmében nyugat­európai hadsereggé váljék, elveszítse rendőri jellegét és a polgári kormány ellenőr­zése alá kerüljön. A NATO- tagság ily módon megköny- nyítette González és a szo­cialista kormány számára a hadseregreform végrehajtá­sát. A honvédelmi minisz­ter. Narcís Serra az utóbbi 15 hónapban fokozatosan visszaszorította a szárazföl­di hadsereget. Űj nyugdíj- rendszert vezettek be, amely léhetővé tette a legreakció- sabb régi vágású tábornokok eltávolítását az aktív szol­gálatból és fokozatosan megszilárdították a kormány ellenőrzését a vezérkar fe­lett. Ennek a folyamatnak a döntő állomására került sor január derekán. A kormány egyetlen döntéssel leváltotta a spanyol vezérkar négy kulcsemberét és helyükbe új tábornokokat nevezett ki. Ezzel egyidöben szerke­zeti változás is történt. Meg­szűnt a vezérkari főnökök tanácsa, ami újabb lépés a hadsereg feletti civil ellen­őrzés megvalósításában. Az új „védelmi vezérkar” első főnöke Lib ral Lucini ten­gernagy lett, aki korábban tengerészeti attasé volt Washingtonban és rendkívül szoros szálak fűzik a NATO szervezetéhez. A három fegyvernem is új vezérkari főnököt kapott. A légierő új vezérkari főnöke Santos Pe- ralda tábornok, korábban a NATO katonai bizottságában képviselte Spanyolországot. Az irányzat ily módon meg­lehetősen félreérthetetlen: a vezérkar első embere admi­rális és nem a szárazföldi hadsereg parancsnoka — a legfontosabb vezérkari főnö­kök pedig egyértelmű NATO- kapcsolatokkal rendelkez­nek. Az éremnek tehát — mint mindig — most is két olda­la van, és nehéz eldönteni, hogy melyik az „értékesebb”. A változás csökkenti a ka­tonai puccs veszélyét Spa­nyolországban — ugyanakkor szorosabbra fűzi a szálakat az új típusú spanyol hadse­reg és a NATO között. —i —e. Összeállította: Huppán Béla Elmaradt sajtókonferencia A rohamrendőrség közbelépett A fuvarozások megrendelhetők valamennyi árufuvarozást végző szolgálati helyün­kön és fuvarvállaló irodáinkban. A VOLÁN 4. sz. Vállalat 1984. március 1-től március 31-ig, építőanyag-fuvarozásokra kedvezményt hirdet a lakosság részére: föld-, salak-, homok-, bányakavics- (sóder-), építőkő-, tufakő-, tégla-, és szilikátblokk-fuvarozások 15% fuvardíjkedvezményt ad a számla összegéből, ha a fuvarozásra megrendelt áru mennyisége a 8 tonnát eléri vagy meghaladja. VOLÁN 4. sz. Vállalat EGER, Dobó tér 9. Telefon: 13-782 GYÖNGYÖS, Kossuth L. u. 26. Telefon: 11-472 HATVAN Autóbusz-pályaudvar Telefon: 11-592

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom