Népújság, 1984. február (35. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-25 / 47. szám
AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Kádár János fogadta Javier Pérez de Cuéllart Kádár János és Javier Pérez de Cuéllar (MTI Fotó: Soós Lajos felvétele — telefotó — KS) Itthon élni Távolba szakadt hazánkfiairól hallom néhanapján, hogy külhonban — amint mondani szokás — megfogták az isten lábát. Találkoztak a szerencsével, ennyit meg annyit gyűjtöttek össze, s hagytak hátra örökül családtagjaiknak, rokonaiknak. Arról ritkábban szól a fáma, hogy a tisztes summát miként sikerült egybe kaparniuk, s mint teltek, múltak felettük az évek idegenben. Jobbára csak egynémely visszakerült honfitársunk beszél ilyesmikről is, amikor elkapja az őszinteség. S a visszaemlékezésekből bizony kiderül, hogy oda- kinn sem volt az élet éppen fenékig tejfel, korántsem fonták kolbászból a kerítést. Igen keményen meg kellett dolgozni a pénzért, sok keserűségben, kudarcban is részük volt munkájuk közben. A megélhetés farkastörvényei kíméletlenül sújtották a legügyesebbeket, legiparkodób- bakat is. Kiváltképpen pedig az a bántó, hogy az őshonosok nehezen, vagy nem is fogadták be őket köreikbe. Lépten-nyomon éreztették velük, hogy a bevándorlók, hivatalos állampolgárságuk ellenére is valójában csak amolyan hazátlan jöttmentek. Talán nincs nagyobb bánat, mint amikor az ember elveszti lába alól a talajt, nem, vagy alig érzi hovatartozását, idegen azon a helyen, amit otthonának vélt. Mert ilyenkor sem a táj, sem a még annyi pénz nem tudja boldogítani, szerencséjét is szerencsétlenségnek tartja. Ha bevallja, ha nem: igazi öröme csak itthon tér visz- sza megint, ahol egyszeriben rátalál arra a közösségre, amely valóban az övé. Amely rövidebb és hosszabb távoliét esetén is ugyanazzal a melegséggel fogadja, biztonsággal veszi körül élete végéig. Nem tudom, ki, hogy van vele, de jómagam számára is mindig a hazatérés okozza a nagyobb boldogságot — pedig, megvallom, igen szeretek utazni, világot járni, látni. A visz- szaérkezés gondolata szinte az indulástól foglalkoztat, s amint itthon vagyok újra, valami kimondhatatlan megnyugvás tölt el. S akkor is, ha az újabb feladatok egész sora fogad, gondok özöne zúdul rám, terhek fárasztó súlya nehezedik a vállaimra. Szívesen vállalom nehezebb sorsomat is, s zokszó nélkül munkálkodom a többiekkel, akik segítségével minden rosszon túlteszem magam, minden rosszat elfeledek. Akikkel közösek hétköznapjaim és ünnepeim, bánataim és örömeim. Akikkel egyetlen nagy család vagyok. Vigaszt nyújt és erőt ad ez az itthoni közösség nekem, neked és neki is. Mindannyiunknak a föld e kis darabkáján, ami igenis a legtöbbet jelentheti, jelenti: a hazát. Valódi otthonunkat. Amit — csábítson százféle igézet, varázslat — nem lehet, nem szabad sohasem feledni. Gyóni Gyula Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára pénteken az MSZMP KB székházában fogadta Javier Pérez de CuéUárt, az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkárát, aki Évtizedek gondja a Füzesabonyt kettészelő nyolc vasúti sínpár a MÁV-pálya- udvaron. — Panaszolják is a helybéliek, interveniált az ügyben többször Vaskó Mihály, a megyei pártbizottság korábbi első titkára, és ki tudja még, hány vezetőnk — mondja Csányi Ferenc állomásfőnök. — A keserűség két okra vezethető vissza leginkább, öregebbek, kismamák a keskeny felüljárón csak küzdelmesen közlekedhetnek ide-oda, aztán pedig egymást érik a balesetek! Mert igen sokan meggondolatlanul inkább a „sínmezőn” kelnek át, mintsem a kényelmetlen felüljárót válasszák. Nemrég egy besenyőtelki asszony szemtől- szembe ment neki a mozdonynak. Ott is maradt. .. ★ 1983 decemberének derekán gépekkel, munkásemberekkel népesült be a vasútállomás, tegnap pedig már mindinkább elénk rajzolódtak az annyi ideje kívántkövetelt aluljáró körvonalai. — Két különleges brigáddal érkeztünk a MÁV Miskolci Építési Főnökségétől, és velünk tartott egy nagy teljesítményű lengyel kotrógép, egy tolólapos MTZ, meg vagy három teherkocsi — mondja Gulyás Lajos, a felelős kivitelező. — Kezdtük a kitűzéssel, folytattuk a cölöpözéssel, majd indult a legnehezebbje, a földmélybe hatolás. Jelenleg, ahogy látja is, a jó száz méteres auljáró harmadánál tartunk. Eleddig háromezer köbméter földet mozgattunk meg, és a sínkoronától számítva nyolc méter mélységben vagyunk a sínek alutt.l Ez év szeptemberére a ne-, gyedik vágányig készül el Várkonyi Péter külügyminiszter meghívására hivatalos látogatáson tartózkodik hazánkban. A szívélyes légkörű találkozón véleményt cseréltek a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről, az Egyesült Nemzetek Szervezetének a világbéke a hét méter széles aluljáró. Jövő augusztusban érünk vele a hetedik vágányig, a lépcsős le-feljárók építésével együtt. Majd a telepi, tehát a túlsó oldalról folytatjuk a négy méterre keskenyülő „alagút” munkálatait,, és a rendszert, amelyre a tárca negyven millió forintot irányzott elő, 1986- ban remélhetőleg átadhatjuk rendeltetésének. ★ Télben, fagyban igen nehéz tartani a tempót. Ennyi földet megmozgatni, majd betonozni, és közben azzal is törődni, hogy a .,fővágat” Tegnapi pillanatképünk: a Káli brigád már betone záshoz kész ti (Fotó: Szabó Sándor) megőrzésében betöltött szerepéről. A találkozón jelen volt Várkonyi Péter és Rácz Pál nagykövet, hazánk állandó ENSZ-képviselője. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke ugyancsak pénteken, parlamenti dolgozószobájában fogadta az ENSZ főtitkárát. A találkozón részt vett Várkonyi Péter és Rácz Pál. Javier Pérez de Cuéllar a délelőtti órákban ellátogatott a Magyar ENSZ Társasághoz is. A vendéget — akinek kíséretében volt Rácz Pál — Simái Mihály, a társaság elnöke tájékoztatta a világszervezet magyar tagozatának munkájáról, feladatairól. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkára válaszában elismeréssel szólt a Magyar ENSZ Társaság tevékenységéről. A kellemes hangulatú programon jelen volt Pozs- gáy Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára és Sebestyén Nán- dorné, az Országos Béketanács elnöke. mellett — előre gyártott négyszögelemek földbe süllyesztésével — kiépüljön egy másfél méter keresztmetszetű vasbeton közműalagút. Ebben majd az ivóvíz főnyomócsöve, a posta kábelei, a vasút és az ÉMÁSZ erősáramú vezetékei futnak, de később itt mehet át a nagyközség két településrészét összekötő gázcső is. — Pillanatnyilag a legtöbb gondot mégsem a földdel birkózás, az építés, hanem a talajvíz, okozza — halljuk Káli János és Kovács Dániel brigádvezetők megjegyzését. — És ha nem csináljuk ezt az öt kutat, amelyekből a szivattyúk éjjel-nappal továbbítják a vizet a községi csatornahálózatba, akkor derékig állhatnánk a latyakban. Egyetlen vágyunk tehát, hogy mielőbb kitavaszodjon, majd a szigeteléssel, betonozással megszűnjön ez a gondunk. ★ Hallottuk később Gulyás Lajostól, hogy nemcsak a közműalagút jelent a „hidászoknak” járulékos többlet- munkát. Foglalkoztatja őket a vágányok közötti „szivárgó rendszer” korszerű megoldása is, bár ebből inkább a nagyközségi tanács költség- vetési üzemének a munkásai veszik ki részüket. De jó egyetértésben kell dolgozniuk, és magy-nagy figyelemmel, mert e szivárgók biztosítják, hogy a külszíni csapadék alá ne mossa a pályatesteket, a két-két vágány közé kerülő magas peronokat és elválasztó kerítéseket, amelyek már az utazás, a két településrész közötti közlekedés teljes biztonságát eredményezik. Moldvay Győző Kotrógép a sínek alatt Jól halad a füzesabonyi aluljáró építése Ülést tartott az Elnöki Tanács Pénteken ülést tartott az Elnöki Tanács. A testület a Minisztertanács előterjesztése alapján módosította a felsőoktatási intézményekről szóló 1962. évi 22. számú törvényerejű rendelet egyes rendelkezéseit. és újólag szabályozta a felsőoktatási intézmények vezetőinek megbízási rendjét. A jövőben az egyetemek, egyetemi jellegű főiskolák rektorainak, a főiskolák és felsőfokú intézetek főigazatói- nak, igazgatóinak, valamint helyettesének megbízatása három éven túl öt évre' tis ki terjedhet. A megbízás egy — kivételesen két — alkalommal meghosszalbítható. Az intézményvezetők, valamint az oktatási-szervezeti egységvezetők megbízásához a Magyar Tudományos Akadémia, illetve a képzésben érdekelt minisztériumok véleményét is ki kell kérni. Az új szabályozással lehetővé válik, hogy a vezetők kiválasztásában egyszerire érvényesüljön a felsőoktatási intézmények kezdeményezése, valamint a tudományos és szakmai követelmény kedvező hatása. Az Elnöki Tanács a továbbiakban bírák felmentté- séről. visszahívásáról és választásáról határozott és kegyelmi ügyben döntött. (MTI) Izületi bóntalmak ellen — Gyógyivóvízként Salvus — Vonzáskörzete az egész ország Üdülés télen A bükkszék! bányászüdülő Odakint nagy pelyhekben hull a hó. Hamisíjtatian tél van. A benlti kellemes meleg és a fürdőző emberek látványa azonban gyorsan feledteti ezt. A büifckszéki bányászüdülőben télen sem áll meg az élet. Legalábbis nem hosszú időre. Mint Végh József, az üdülő vezetője elmondta, évente egyszier, egy hónapra szakítják meg működésüket. Ennyi időre van szükség ahhoz, hogy az épületet és berendezéseit „tető- től-talpig” átvizsgálják, felújítsák. Kevés az olyan anyag, amely az uszoda sós gőzének ellent tudna állni. Az alig egy évé elhelyezett függönycsipeszeket vastag rozsda lepi. A fémtárgyakat itt speciális anyagból kell készíteni. A sós víz és gőz azonban gyógyít. Főleg izületi bán- talmakxa, reumatikus jellegű fájdalmak enyhítésére jó. A literenként mintegy 25 gramm oldott, úgynevezett alkáli-hidrogén-karbo- ná tokát tartalmazó víz gyógyivóvízként is kiváló hatású. A Salvus az üdülő- területen falifcutakfbol csordogál. Mint megtudtuk, az üdülő vonzása szinte az egész országra kiterjed. Zalaegerszegtől Debrecenig sok bányász keres itt üdülést, gyógyulásit. A 110 személyes üdülőben télen is telt ház van. A bükkszék! üdülő most egy hónapra bezár, hogy majd megújulva állhasson a felfrissülést, pihenést, gyógyulást kereső bányászaink rendelkezésére. Sokan esküsznek erre a vízre — téli fürdőzők a medencében Víz alatti sugármasszázs — végzi: Józsa Aladárné (Fotó: Perl Márton) VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXV. évfolyam, 47. szám ÁRA: 1984. február 25., szombat 1,80 FORINT
