Népújság, 1984. február (35. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-18 / 41. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. február 18., szombat 13. A téli autózásról annyiszor esett már szó e rovat keretében is, de úgy tűnik, az utakat járhatatlanná tevő hóval, a mechanizmust megdermesztő fagy- gyal még számolnunk kell, s nem lesz haszontalan e témát újra elővenni, összeállításunkban lesz szó a láthatatlan, de makacs ellenféllel, a gépjármű légellenállásával folytatott kísérletek eredményeiről, a színeknek a közlekedésben betöltött növekvő szerepéről is. összeállította: Pilisy Elemér Az akkumulátor ellenőrzése, gondozása Az akkumulátor létezéséről sok autós csak akkor vesz tudomást, amikor az fölmondja a szolgálatot. Ez rendszerint téli időben következik be, amikor sokkal nehezebb feladat hárul az áramforrásra, mint a többi évszakokban. Az akku jó állapota nemcsak a könnyű indítás miatt fontos, arra is gondolni kell, hogy a rosszul feltöltött cellák az utcán történő parkolásnál könnyen befagyhatnak. Az erősen kisült akkumulátor hígabb elektrolitja már mínusz 5°C-on befagyhat és így szétfeszíti az akkumulátorházat, míg feltöltve mínusz 50 Celsius-fokon sem történik baja. Az akku gondozását lehetőleg a kocsiból kiszerelve végezzük el, mivel így kényelmesebben dolgozhatunk. Mindenekelőtt meleg, szódás vízzel tisztítsuk meg a tetejét a szennyeződéstől, sólerakódástól. Az ólomkivezetéseket késsel, vagy reszelővei tisztítsuk meg fémtisztára, és savmentes zsírral vékonyan kenjük be. (Ugyanúgy járjunk el az akkumulátor kábelcsatlakozó saruival is.) Ezután csavarjuk ki a cellák záródugóit, ellenőrizzük, hogy szellőzőnyílásaik nincsenek-e eltömődve, és amennyiben a folyadékból hiányzik, a hiányt desztillált vízzel — és csakis azzal — pótoljuk. Az elektrolit szintjének az akkumulátor típusától függően kb. 5—10 mm-rel kell a lemezek felső élei fölött állnia. Eziek után az akku töltött- ségi fokának ellenőrzése következik, majd amennyiben szükséges, az akkumulátor- töltővel való utántöltés. Ehhez — vigyázva, hogy a pozitív és negatív jel egyezzen — fel kell erősíteni a kivezetésekre a töltőkészülék csatlakozó csipeszeit, s feltétlenül ki kell csavarni a celladugólkat. A töltés műveletét már csak azért sem érdemes a kocsiban hagyott akkumulátornál elvégezni, mert pezsgése során szinte elkerülhetetlen a savas elektrolit kisebb-nagyobb mértékű kifröccsenése. Az akkumulátor töltö.ttsé- gének mértékét savsűrűségével ellenőrizhetjük. (Viszonylag olcsón beszerezhető eszközök kaphatók e célra.) A töltés során az elektrolitban a kénsav koncentrációja nő, ezért a folyadék sűrűbb lesz. A teljesen feltöltött akkumulátor elektrolitjának fajsúlya 1,285. Ha a fajsúly kb. 1,25, ez még elfogadható érték, ekkor a dinamó, vagy generátor többnyire még biztosan fel tudja tölteni az akkut. Az 1,2-es fajsúly már nagyon gyengén feltöltött akkumulátort jelez, amelyet már feltétlenül külső berendezéssel kell töltenünk. A fajsúly 1,15 alatt van, ha az akkumulátort teljesen kimerítettük. A savsűrűség-mérést minden egyes cellában el kell végezni, vigyázva, mert az elcsöppenő kénsav mindent megmar, így sok kellemetlenséget okozhat. Jóllehet az akkumulátor mindenkori terhelt kapocsfeszültsége is jellemző a töltöttségre, de ennek mérése csak speciális műszerrel végezhető el. (Az ún. kisütővillás vizsgálat csak az akku durva minősítésére alkalmas: töltött, vagy töltetlen.) Normális keretek között egy akkumulátor legfeljebb 3—4 évig használható. A végleges elhasználódás rendszerint abban nyilvánul meg, hogy valamelyik cellában iszapzárlat keletkezik. (Iszapzárlat akkor állelő,ha az akkumulátor-lemezek elhasználódásából eredő, a cella fenekén összegyűlő ólom- tartalmú iszap a lemezek alsó szélét eléri és a különnemű lemezek között zárlatot okoz.) Egy-egy cellát felújítani, az akkumulátort javítgatni nem kifizetődő és nem biztonságos. A kiszolgált telepet ki kell selejtezni (a MÉH. vagy egyes benzinkutak átveszik), újat kell helyette beszerezni. A téli autózásról Gyakori téli jelenet A téli autózás nehézséged a motor beindításánál kezdődnek. Az indítás és a zavartalan üzemeltetés alap- feltétele, hogy a kocsit a téli idényre megfelelően előkészítsük. A motorban és az erőátviteli berendezésekben univerzális, vagy téli olaj legyen. A nyári olajjal fel- töltött motor forgattyústen- gelyét még a legjobb akkumulátor sem képes megforgatni megfelelően. Csak intenzív gyújtószikra képes létrehozni a robbanást a hideg hengerben. Ennek érdekében vizsgáljuk át a gyújtóberendezést. A megszakítóhézag az előírásnak megfelelő legyen. A gyertyák szikraközét viszont vegyük 0,1 milliméterrel kisebbre az előírásosnál, s tisztítsuk meg a gyertyákat a szennyeződéstől. Normál hőmérsékletnél ugyanis, ha kihagy egy henger az indításnál, a motor még beindul. Hidegben azonban, ha nem gyújt minden henger, csak addig észlelünk robbanást, amíg az indító motor segíti a működést. Egy henger munkájának hiánya ugyanis már elég ahhoz, hogy a következő robbanási ütemig leüljön a motor. A téli vezetésnél alapvetően tartsuk szem előtt, hogy a gumiabroncsoknak kisebb a tapadása, emiatt nemcsak óvatosabban, hanem a szokásostól eltérő módon kell vezetnünk. Indulásnál lassan engedjük vissza a tengely- kapcsoló pedált, emellett ne adjunk nagy gázt sem. Ha megcsúsznak, pörögnek a haitókerekek, és a kocsi nem indul, ne adjunk még nagyobb gázt, ez úgysem használ. A helyes eljárás ilyen helyzetben, hogy ismét kíséreljük meg az elindulást, de olyan óvatosan, hogy a kerekek ne csússzanak meg. Csúszásnál ugyanis a súrlódás, illetve a kerekek tapadása körülbelül a felére csökken. Ezt a tényt vegyük figyelembe a megállásnál, illetve a fékezésnél is. Ha a megszokott erővel nyomjuk a fékpedált, a kerekek megcsúsznak, ami duplájára növeli a féktávolságot, és még a kocsi farolását is maga után vonja. Farolásnál elsősorban ne veszítsük el a lélekjelenlétünket. Alapszabály: engedjük vissza a féket, hogy a kerekek ismét forogjanak, és a kormányt a Tarolás irányába fordítsuk el. Ezzel megakadályozzuk, hogy a kocsi keresztbe álljon, illetve csússzon $z úton, esetleg megforduljon a saját tengelye körül. Célszerű a síkos úton motorféket használnunk, így kevésbé fordul elő csúszás. Tartsunk nagyobb fék- és oldal távolságot és alacsonyabb sebességet. Kitérésnél, nagyobb hóban, vagy emelkedőre való haladásnál már előre olyan sebességi fokozatot válasszunk, hogy semmiképpen ne kelljen kapcsolni. S még egy tanács: csak olyan helyen álljunk meg, ahonnan el is tudunk indulni. A kocsi rögzítésére célszerűbb az első sebesség bekapcsolása, mint a kézifék behúzása, mert előfordulhat, hogy a kézifék mechanizmusa befagy, s nem tud elindulni az autó. K. G. A színek szerepe a közlekedésben Az egyes színek rendkívül fontos információkat továbbítanak a járművezetőkhöz. Nemcsak a vörös, a zöld vagy a sárga színekre gondolhatunk, hanem például a kék ellenőrző jelzésekre a kocsin belül, vagy éppen a színes jelzőtáblákra .odakinn az úton. Mint ismeretes, . a színtévesztés egyes fajtái — bizonyos mértékben — nem jelentenek ma már kizáró okot a forgalomban való részvételnél. De akik megfelelnek az alkalmassági vizsgákon, azok sem egyformán érzékenyek valamennyi színre. A nemzetközi statisztikák szerint a járművezetőknek mintegy 4—5 százaléka nem tudja azonnal és hibátlanul megkülönböztetni a színeket, különösen, amikor a környezeti háttér is gyengíti azok hatását. (Érdekes, hogy ez a jelenség a férfiaknál sokkal gyakoribb, mint a nőknél.) Ha az em- ben tudatosan figyel rá, hamar észreveszi, hogy mikor, milyen színekkel kapcsolatban, s milyen körülmények között okoz neki nehézséget a színek gyors megkülönböztetése. A színek megkülönböztetésének képessége, egyébként öröklött tényezőkön is múlik, de közrejátszhat az egyéni állapot, a betegség vagy például az alkohol vagy a gyógyszerek fogyasztása is. Nyugatnémet kutatók kimutatták, hogy egy autó karosszériájának a színe korántsem csupán ízlés vagy divat kérdése, hanem nagy szerepe van a közlekedés biztonságában is. A vizsgálathoz két azonos típusú, de különböző színű kocsit választottak. Az egyik kékesszürke, a másik élénk narancsszínű volt. Mindkét kocsiba beépítettek két-két szinkronban működő filmkamerát, közülük az egyik a műszerfalat és a külön e célra felszerelt nagy számlapú órát fényképezte, a másik pedig a kocsi előtt haladó forgalmat. Kiderült, hogy a narancsszínű autó előtt haladó járművek sokkai gyorsabban reagáltak, ha észrevették, hogy a mögöttük haladó autó meg akarja előzni őket. Mintegy 200 előzés során megfigyelték, hogy a narancsszínű kocsi kb. 30— 50 százalékkal kevesebb idő alatt tudott utat törni magának, mint a kékesszürke. Az élénk és világos szín tehát könnyebben észrevehető. Érvényes ez a felismerés a szembejövő forgalomra, és az esős-borús időjárásra, illetve a szürkületre is. A szakemberek ajánlják az illetékeseknek az útburkolat jelzéseinek a színezését; A kellő színezésű útburkolatra a gépkocsivezetők öntudatlanul is helyesen reagálnak, tehát ott egy- egy pillanatnyi figyelemkiesés nem jelent mindjárt veszélyt. Az elsőbbséget biztosító főútvonalakat zöldre, a stop-útvonalakat pirosra kellene festeni — vélik. Egy jelzés akkor igazán figyelemfelhívó, ha a felhasznált színek is fokozzák a hatást. Nem mindegy tehát, hogy milyen egy jelzőtábla alapszíne, és a rajta levő ábrák, betűk színe. Ha a színösszeállítás jól sikerül, a jelzőtábla hatása megsokszorozódik, s így a jelzés megbízhatóbbá válik. A szakemberek szerint a legjobb a sötét alapszín — legalkalmasabb a zöld —, s az a legmegfelelőbb, ha erre világos színű — lehetőleg sárga — betűk, ábrák kerülnek. Az alapszín és a betűszínek kontraszthatása adja a legjobb észrevehetősé- get. Sok országban több alapszínt is használnak (például kéket, szürkét, zöldet), s helyenként a táblákon a fontos és a kevésbé fontos információkat más-más színnel tüntetik fel. így is jelezve, hogy mire kell a vezetőnek elsősorban figyelnie, s mik a mellékesebb tudnivalók. A gépjárművek hátsó fényei köztudomásúan igen fontosak a közlekedés biztonsága szempontjából. A kísérletek tanúsága szerint a követő jármű vezetőjének akkor legkisebb az átlagos reakcióideje, ha az előtte haladó gépkocsi hátulján kékeszöld fénnyel világít a helyzetjelző lámpa, emellett sárga az index fénye, és vörös fényű a stoplámpa. Ideális karosszériák A gépjármű légellenállása lényegében három dologtól függ: a jármű méreteitől (pontosabban: az áramlás irányára merőleges keresztmetszeti felülettől), az ún. alaktényezőtől, és a sebesség második hatványától. Ez azt jelenti, hogy egy adott jármű sebességének megkétszerezése négyszeresére fokozza az ellenállást, megháromszorozása pedig kilencszeresére. Még gyorsabban növekszik a láthatatlan, de makacs ellenfél leküzdéséhez szükséges kilowattok száma, mivel a teljesítményigény a sebesség harmadik hatványával változik. Így kétszeres sebesség esetén nyolcszoros teljesítményt emészt fel a jármű körül örvénylő levegő. A légellenállás döntő szerepet játszik a végsebesség meghatározásában, de ugyanilyen mértékben befolyásolja az üzemanyag-fogyasztást is. Ezért a konstruktőrök egyik legfőbb törekvése a járműkarosszéria ilyen szempontból is kedvező kialakítása. A méretek tekintetében a tervező keze meglehetősen kötött. Sokat lehet tenni viszont az alaktényező javítása érdekében. Az alaktényező olyan szám, amely megmutatja, hogy áramlásba helyezett, azonos keresztmetszeti felületű testek közül melyiknek nagyobb az ellenállása. Ezt a számot kell megszorozni a felülettel és a sebesség négyzetével, hogy megkapjuk a légellenállás értékét (a 0,4 jó értéknek számít, a 0,3 pedig kimagaslónak.) A legkedvezőbb lenne a nyújtott cseppalak, de ilyen járművet a gyakorlatban nem lehet építeni. A konstruktőrök tehát legalább közelíteni próbálják az ideális formát. A kísérleti járműpéldányokat ezután szélcsatorna-kísérleteknek vetik alá. Képünkön egy ilyen aerodinamikai vizsgálatnak kitett Mercedes autót láthatunk. a ráragasztott kis textilpamacsokkal, amelyek szemléletessé teszik az áramlási viszonyokat. (KS) AZ EGYESÜLT KÖRZETI ÁLTALÁNOS FOGYASZTÁSI ÉS ÉRTÉKESÍTŐ SZÖVETKEZET SZERZŐDÉSES ÜZEMELTETÉSRE ÁTADJA A KŐVETKEZŐ ÜZLETEIT: 5. sz. Háztartási Bolt, 7. sz. Élelmiszerbolt, 8. sz. Élelmiszerbolt, 9. sz. Élelmiszerbolt, 11. sz. Élelmiszerbolt, 15. sz. Élelmiszerbolt, 17. sz. Húsbolt, 20. sz. Zöldségbolt, 21. sz. Zöldségbolt, 22. sz. Zöldségbolt, 26. sz. Zöldségbolt, Apc, Háromkereszt u. 8. Lőrinci, Árpád u. 105. Selyp — Vörösmajor Lőrinci, Bem u. 34. Lőrinci, Táncsics u. 23. Apc, Vasútállomás. Lőrinci, Árpád u. 171. Lőrinci, Árpád u. 131. Petőfibánya, Piac tér. Lőrinci, Mátravidéki Erőmű. Apc, Petőfi u. 27. sz. Zöldségbolt, Zagyvaszántó, Ady E. u. 34. 28. sz. Zöldségbolt, Rózsaszentmárton, Deák F. u. 47. Rózsaszentmárton, 29. sz. Zöldségbolt, Kilián u. 2. 35. sz. Fűtőolajkút, Apc, Petőfi tér. 36. sz. Fűtőolajkút, Zagyvaszántó, Rákóczi u. 37. sz. Fűtőolajkút, Rózsaszentmárton, Apci u. 1. sz. Bisztró, közös üzemeltetés alatt, 8. sz. Italbolt, Lőrinci, Szabadság tér 13. 2. sz. Bisztró, Apc, Fő u. 37. 3. sz. Italbolt, Apc, Vasútállomás. 4. sz. Presszó, Apc, Fő u. 37. 5. sz. Presszó, Zagyvaszántó, Szabadság tér 14. 12. sz. Italbolt, Zagyvaszántó, Ady E. u. 34. 13. sz. Italbolt, Lőrinci, Árpád u. 256. 15. sz. Munkahelyi büfé, Petőfibánya, Vegyépszer. A pályázatokat 1984. március 20-ig kell benyújtani a Sző vetkezet központjába, Lőrinci, Árpád u 88. A versenytár gyalást ugyanitt tartjuk 1984. március 29-én, 9.30 órakor. Tájékoztató adatokat és bővebb felvilágosítást a közgazda sági osztály ad. Egyesült Körzeti ÁFÉSZ, Lőrinci, Árpád u. 88. 3021.
