Népújság, 1984. február (35. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-17 / 40. szám
2. NÉPÚJSÁG, 1984. február 17., péntek Köszönet a részvétnyilvánításokért Jurij Andropov elhunyta alkalmából az SZKP KB hoz, a Legfelsőbb Tanácsa Elnökségéhez és a kormányhoz részvétnyilvánítások érkeztek a szövetségi köztársaságok kommunista pártjainak központi bizottságaitól, legfelsőbb tanácsainak elnökségeitől, valamint kormányaitól. Kifejezték részvétüket a szovjet párt-, tanácsi és társadalmi szervek, a vállalatok, az intézmények, az építkezések, a kolhozok és a szovhozok és az oktatási intézmények dolgozó kollektívái, a Szovjet Hadsereg és Haditengerészeti Flotta katonái, a párt veteránjai, a Nagy Honvédő Háború résztvevői és állampolgárok sokasága is. Részvétüket nyilvánították a szocialista államok vezetői és dolgozói, a kommunista, a munkás- és a forradalmidemokratikus pártok, a haladó szervezetek. Részvétüket fejezték ki különböző országok állami és kormányfői, társadalmi szervezetei és állampolgárai is. Az SZKP Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége és a Szovjetunió Minisztertanácsa őszinte köszönetét mond az összes párt-, tanácsi és társadalmi szervezeteknek, a dolgozó kollektíváknak, a Szovjet Hadsereg és Haditengerészeti Flotta katonáinak, valamint a külföldi elvtársaknak és barátoknak, a szocialista országok dolgozóinak, a testvérpártoknak, a társadalmi haladásért küzdő harcosoknak, mindenkinek, aki együttérzését fejezte ki az SZKP-val és Szovjetunióval a szovjet népet ért súlyos veszteség miatt. Az SZKP Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége és a Szovjetunió Minisztertanácsa mély háláját fejezi ki minden olyan állam- és kormányfőnek, államférfinak és közéleti személyiségnek, aki osztozott a Szovjetuniót ért gyászban. Ezekben a napokban a szovjet emberek még szorosabban tömörültek a kommunista párt és annak lenini központi bizottsága köré, kifejezték lelkes és egységes támogatásukat az SZKP KB rendkívüli ülésén hozott határozatok, a párt kül-és belpolitikája iránt. Kifejezték töretlen akaratukat, hogy a jövőben is odaadóbban harcolnak a kommunista eszmék győzelméért, amelyek megvalósításának Jurij Andropov egész életét szentelte. AZ SZKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGA A SZOVJETUNIÓ LEGFELSŐBB TANÄCSÄNAK ELNÖKSÉGE A SZOVJETUNIÓ MINISZTERTANÁCSA Föld alatti atomrobbantás — balesettel Ojabb föld alatti atomrobbantást hajtottak végre szerdán, az Egyesült Államok nevadai kísérleti telepén. Az amerikai energiaügyi minisztérium tájékoztatása szerint a robbantás nyomán beomlott a kísérleti telep egyik föld alatti folyosójának mennyezete, és tizenkét személy megsebesült. A sérültek közül kettőnek az állapota válságos. A minisztérium közölte, hogy a baleset nyomán radioaktív sugárzás veszélye nem fenyeget.. Felvételünkön az egyik válságos állapotban levő munkást viszik a kórházba. (Népújság-telefotó — AP — MTI — KS) r Újabb részletek a Hunt- merényletről Az olasz rendőrség újabb részleteket közölt a Leamon R. Hunt amerikai diplomata ellen szerda este Rómában elkövetett merényletről. Az olasz rendőrség utólag megállapította, hogy az amerikai diplomatát római lakásának bejárata előtt támadta meg két terrorista, akik gépkocsival követték Hunt autóját. Egyikük géppisztolyból több sorozatot adott le a gépkocsiban ülő tábor|---------------------------------------------------n okra. A páncélozott Alfa Romeo azonban ellenállt a lövedékeknek. A másik merénylő ekkor közvetlen közelről az ugyancsak páncélozott hátsó ablak gumikeretén keresztül lőtte le Huntot. Még azt est folyamán ismeretlen telefonáló közölte egy milánói rádióval, hogy a támadást a Vörös brigádok egyik csoportja követte el. Változott az USA libanoni álláspontja? Vezető amerikai laptudósítóknak adott szerdai interjújában Reagan amerikai elnök első ízben jelezte, hogy Washington módosíthatja álláspontját a tavaly május 17-i izraeli—libanoni egyezménnyel kapcsolatban, sőt bizonyos értelemben eltávolodott Dzsemajel libanoni elnök eddigi feltétlen támogatásától is. Egy kérdésre válaszolva ugyanis azt mondta, hogy az Egyesült Államok támogatna egy új kormányt Libanonban, ha az „képes volna megvalósítani a szuverenitást saját területe fellett” és saját autonómiáját — vagyis, ha Szíria kivonná csapatait. A laptudósítók beszámolói szerint Reagan utalt arra is, hogy az amerikai tengerész- gyalogosok egészen a kongresszus által megszabott 18 hónapos határidő lejártáig a Bejrút partjainál horgonyzó hajók fedélzetén maradhatnak. Mindemellett washingtoni politikai megfigyelőkben Shultz és Reagan szerdai megjegyzései megerősítették azt a meggyőződést, hogy Washington bizonyos körülmények között kész csökkenteni libanoni „elkötelezettségeit”. Az újságírókkal folytatott beszélgetésben az elnök azt mondta, reméli, nem kerül sor arra, hogy az amerikai „békefenntartók” további egy évig a libanoni partoknál maradjanak, de egyelőre úgy véli, ez a megoldás szükség esetén lehetővé teszi számukra a gyors partraszállást. „Helyre kell állítanunk a bizalmat” Interjú Eivinn Berg norvég külügyi államtitkárral „Ügy érezzük, nem szabad megengedni a kelet— nyugati viszony további romlását. Helyre kell állítanunk a bizalmat, mert a megcsappant bizalom légköre félelmet kelt, a félelem pedig további fegyverkezés táptalaja.” Így összegezte Norvégia álláspontját az' Európában kialakult helyzettel kapcsolatban Eivinn Berg külügyi államtitkár Oslóban az MTI kiküldött tudósítójának, László Balázsnak adott nyilatkozatában. Ami a megromlott kelet— nyugati viszony eredőit illeti, a konzervatív vezetésű norvég kormány fenntartás nélkül a NATO véleményét tette magáévá és támogatta az amerikai rakéták telepítésének megkezdését, jóllehet a parlamentben mindössze egy szavazat többséget szerzett álláspontjához. Berg ennek megfelelő- I en kifejtette, hogy a szövet- 1 ség „saját biztonsága szempontjából nem kockáztathatta a telepítés elhalasztását”. A norvég kormány, mint mondotta „nem lát ellentmondást a telepítés nyuga- ! ti megkezdése és a tárgyalások folytatása között” és elutasítja azt, hogy a genfi tárgyalások felújítása előtt a NATO térjen vissza a telepítés előtti állapothoz. „Mi rugalmasak vagyunk a tárgyalási fórumot illetően” mondotta Berg és felvetette a két párhuzamos genfi tárgyalási folyamat esetleges összekapcsolását. — A kis európai országok számottevően hozzájárulhatnak a tárgyalási folyamat újraindításához. Mi mindent megteszünk a szövetségben más országokkal együtt, hogy rugalmas, pragmatikus megközelítést találjunk. Remélem, a Varsói Szerződés kisebb országai hasonlóképpen tesznek szövetségükben, hogy a lehető leghamarabb újra tárgyalóasztalhoz ültessük a két nagyhatalmat Genfben. Először tehát dolgoznunk kell saját szövetségünkön belül. Másodszor fenn kell tartanunk minden kétoldalú csatornát, ami az európai országok párbeszédének fontos eleme. Végül alaposan ki kell használnunk a stockholmi konferencia nyújtotta lehetőséget is minden európai ország érintkezésére. A norvég kormány mind a három szinten kész hozzájárulni a párbeszéd újrafelvéte- léhez. A stockholmi értekezlettől a norvég külügyi államtitkár nem vár gyors eredményeket: „Az ottani haladás nagymértékben az általános kelet—nyugati légkör tükröződése, illetve függvénye lesz. De remélem, fokozatosan megjön majd a haladás is, ahogy sikerül tágabb keretekben helyreállítanunk a kelet—nyugati párbeszédet. ..” Ami a Varsói Szérződés- nek azt a javaslatát illeti, hogy a két szembenálló katonai-politikai szövetség szerződésben mondjon le az erőszak alkalmazásáról, a norvég kormány álláspontja szerint nem valószínű, hogy „egy ilyen megállapodás nagyban növelné az európai biztonságot”. Az első nukleáris csapásról való kölcsönös lemondást illetően Berg rámutatott, hogy ez gyakorlatilag a NATO érvényes stratégiájába ütközik, mert „szövetségi stratégiánk végső védelmi eszközként nukleáris fegyverekre is számít. .. és úgy érezzük, hogy a lemondás a nukleáris fegyver elsőként való alkalmazásáról nem előzné meg, inkább ösztönözné az ellenségeskedés kirobbanását Európában.” Az észak-európai atomfegyvermentes övezet ügyében Berg így fejtette ki a norvég álláspontot: „Mi... bár területünkre nem fogadunk be nukleáris fegyvert, olyan szövetség tagja vagyunk, amelynek stratégiájában a nukleáris alternatíva még az egyik elem. Ha jól tudom, a svédek úgy gondolják, hogy kielégítő biztonságot nyújtana, ha az egyik atomhatalom, mondjuk a Szovjetunió kijelentené, vagy szerződésben vállalná, hogy nukleáris fegyvert sohasem vet be területe ellen. Ez igaz lehet. De mi inkább úgy vélekedünk, hogy ilyen negatív biztosíték nem nyújtja ugyanazt a biztonságérzetet, mint amit ma élvezünk: ha Norvégiát támadás éri, a többi NATO-ország ezt az egész szövetség elleni támadásnak tekinti. De elvben nem ellenezzük az övezet gondolatát, csak a két atomhatalom közvetlen tárgyalásai eredményeként és egy szélesebb európai biztonsági keretben.” Folyamatosság A gyász napjaiban is megköveteli az élet a maga jogait. Konsztantyin Csernyenko, akit Jurij Andropov halála után az SZKP KB főtitkárává választottak, első programadó beszédében a szovjet politika folyamatosságát hangsúlyozta. „A folyamatosság — mondotta — nem elvont fogalom, hanem élő, reális dolog. Lényege mindenekelőtt abban van, hogy előre kell haladni arra támaszkodva, amit már korábban elértünk, alkotóan gazdagítani azt.” Csernyenko beszédében különösen két elemet emelt ki, mint a folyamatosság lényeges összetevőjét. Először is azt, hogy reálisan kell értékelni az elért eredményeket, nem engedve annak a kísértésnek, „hogy a kívánatosat valóságosnak tekintsük”. A második az, hogy „kollektív erőfeszítésekkel kell tovább vinni” az Andropov által megkezdett politikai munkát Csernyenko elemzésében terjedelmét és súlyát tekintve első helyen a Szovjetunió belső kérdései állottak, s ezek közül is a gazdaság Hangsúlyozta: át kell alakítani a gazdaság irányítási rendszerét, az egész gazdasági mechanizmust. Ez a munka „még éppen csak elkezdődött”, s ennek része az a széles körű gazdasági kísérletsorozat, amely az elmúlt évben megindult. Csernyenko nagy határozottsággal figyelmeztetett arra, hogy a „várakozás” a kísérletek eredményeire nem szolgálhat ürügyül a pasz- szivitáshoz, a régi munkastílushoz való ragaszkodáshoz. „A gazdasági szerkezet megújítása felelősségteljes feladat és nem árt megtartani a régi. szabályt: hétszer mérj, mielőtt egyszer vágsz. Ez azonban semmi mentséget sem jelenthet azok számára, akik egyáltalán nem akarják figyelembe venni a megváltozott körülményeket, az élet támasztotta új követelményeket.” A Csemyenko-beszéd nemzetközi kérdésekkel foglalkozó, lényegesen rövidebb zárófejezetében is az aktív folyamatosság szelleme érvényesül. Az új főtitkár szavaiból egyértelműen kitűnt, hogy folytatni kívánja azt a külpolitikát, amelyet Andropov 15 hónapos, tragikusan rövid hivatali ideje alatt az SZKP vezetése kidolgozott. Teljesen érthető, hogy ebben az első beszédben Konsztantyin Csernyenko nem bocsátkozhatott részletekbe a szovjet külpolitika várható lépéseiről. Annál kevésbé, mert a leglényegesebb vitakérdésekben az Egyesült Államok és a NATO részéről semmiféle érdemi politikai kezdeményezés nem történt. A Szovjetunió Kommunista Pártjának új főtitkára a temetés után legelőször a Varsói Szerződés országainak vezetőivel tanácskozott, megerősítendő a szövetség céltudatos és összehangolt cselekvését. Rendkívül figyelemre méltó volt, hogy Van Li miniszterelnök-helyettessel az élen Kína viszonylag magas szintű küldöttséggel képviseltette magát és a delegáció vezetője szót ejtett a két hatalmas ország kapcsolatának javulásáról. (Brezs- nyev temetésén Kínát az akkor már lemondásra készülő külügyminiszter képviselte.) A tőkés országok vezetőivel is alkalom nyílt kétoldalú tanácskozásra. Ezek közül természetszerűen kiemelkedett a Bush amerikai alelnökkel folytatott megbeszélés. Bush (aki Brezsnyev temetésén is képviselte az Egyesült Államokat, de akkor Shultz külügyiminiszter is jelen volt), írásos üzenetet vitt Moszkvába Reagantól. Ez újabb konkrét javaslattétel nélkül megismételte azt az általános tárgyalási készséget, amelyet az újjáválasztásáért harcba induló amerikai elnök az utóbbi időben hangoztatott. Csernyenko és Bush találkozása mindenképpen újabb eleme volt annak az érintkezésfelvételnek, amely az amerikai rakéták európai telepítésének megkezdése után a két külügyminszter, Gromiko és Shultz stockholmi találkozójával kezdődött. A nemzetközi sajtó találgatásai mindenekelőtt azzal foglalkoztak, hogy menynyiben lehet reális egy esetleges csúcstalálkozó. így például közvetlenül Andropov halála után sokoldalúan felmerült az az igény különböző amerikai körökben, hogy maga az elnök utazzék Moszkvába. Végül Reagan ezt a lehetőséget elvetette. Az kétségtelennek tűnik, hogy egy csúcstalálkozó létrejöttéhez az amerikai tárgyalási pozíciók jelentős módosulására lenne szükség. Általában is óvakodni kell a túlzott várakozásoktól, hiszen e csúcs- találkozó csak 1984 novembere után lehetne mentes az amerikai választási harc hatásától. A vezető tőkés politikusokkal folytatott tanácskozások közül a Kohl nyugatnémet kancellárral folytatott megbeszélésnek volt még kiemelkedő jelentősége. (Egyébként Kohl volt az egyetlen a jelenlevő nyugatiak közül, aki az elmúlt másfél évben beható tárgyalásokat folytatott Andropowal.) Ezen a megbeszélésen az amerikai euro- rakéták problémája játszotta a legfontosabb szerepet, hiszen a Pershing—2-nek az NSZK az egyetlen támaszpontja. Figyelemre méltó, hogy ezúttal Nagy-Britanniát maga a miniszterelnök, Thatcher asszony képviselte. (Brezsnyev temetésén külügyminiszteri szintű volt az angol képviselet.) Ez egyike azoknak a jelzéseknek, amelyekkel a brit politika a korábbinál nagyobb kapcsolatteremtési szándékát kívánja hangsúlyozni. Természetesen a Moszkvába sereglett küldöttségek vezetői között is lezajlottak tanácskozások. Ezek sorában a legfontosabb a két német állam vezetőjének, Honecker- nek és Kohlnak a megbeszélése volt. Amióta a nyugatnémet szociáldemokraták elvesztették a kormányhatalmat, ez volt az első ilyen magas szintű megbeszélés az NDK és az NSZK vezetői között, s a két államférfi személyesen is most találkozott először. Megbeszélésük eleven példája volt annak, hogy az európai országok a rendkívül kiélezett helyzet ellenére nagy erőfeszítéseket tesznek a kapcsolatok fenntartására és az enyhülés vívmányainak legalább részleges megőrzésére. — i — e Termelőszövetkezetek! Állami Gazdaságok! Sajót fuvareszközzel történő szállítás esetén 1984. január 1-től 1984. március 31-ig 200,- Ft/to fuvartérítést biztosítunk. mezőgazdasági vas- és Részletes felvilágosítást telepeink adnak Borsod, Heves és Nógrád megye területén. színesfémgyűjtési akció!
