Népújság, 1984. február (35. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-02 / 27. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. február 2., csütörtök i. Mérlegen az agrárértelmiség Mennyit keres és hogyan él? Az elmúlt években több vizsgálat próbált választ keresni a kérdésre, jelezve a téma iránt megnyilvánuló érdeklődést. A fokozott kíváncsiság érthető. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem Tanárképző Intézetének felmérése szerint ugyanis, annak ellenére, hogy a 34— 35 éves agrármérnökök magasabb havi jövedelmet, beosztást tudnak elérni, mint a népgazdaság más ágaiban dolgozó, hozzájuk hasonló korú diplomás fiatalemberek, az agrárértelmiség társadalmi presztízse még ma is viszonylag alacsony. A közvélemény szemében az orvos, a jogász vagy a középiskolai tanár még ma is rangosabb, mint az agronó- mus. S mégi6 — ez egy újabb ellentmondás! — már évek óta többszörös túljelentkezés tapasztalható az agráregyetemeken, s hovatovább több városi származású fiatalt vonz ez a pálya, mint falusit. Vajon mi rejlik emögött, milyen körülmények között él és dolgozik az agrárértel- miség?, Ami a több pénz mögött van Még ha a falusi élet, a mezőgazdasági munka körülményei az elmúlt években mérhetően fejlődtek is, a mezőgazdasági termelésben pályát kezdők, vagy a pálya kezdeti szakaszán tartók életkörülményei eltérnek az országos átlagtól. Lugossy Györgyinek, az Agrárgazdasági Kutatóintézet munkatársának vizsgálatai szerint például az országos 67 százalékos aránnyal szemben, az azonos korú fiatal termelőszövetkezeti vezetők 99 százaléka házas. Ebben nagy szerepet játszik az is, hogy a kisebb településeken úgyszólván lehetetlen — szaknyelven szólva — a nem formalizált kapcsolatokat fenntartani. A szabados legényélet ugyanis olyan ellenszenvet vált 'ki, hogy esetleges termelési konfliktusnál ezt a tényt a falusi közvélemény (ami az esetek többségében azonos a tsz-ével), azonnal a vezető ellen fordítja. És könnyen kitelik az esztendő! A statisztikai adatok szerint a pályakezdő agrárdiplomásaknak 3—4 ezer, az átlagos agrármérnököknek pedig 9—10 ezer forint a havi jövedelmük. Ehhez járul még a tsz-ekben a prémium, a nyereségrészesedés, és persze a háztáji gazdaság hozadéka is. Kétségtelen, hogy mindez észrevehetően magasabb juttatás, mint amennyit a népgazdaság más területein dolgozó értelmiségiek el tudnak érni. Az átlagosnál nagyobb jövedelem mérlegelésénél azonban figyelembe kell venni, hogy a mezőgazdaság olyan üzem, amelynek az égbolt a teteje. Vagyis az átlagosnál rosszabbak a munkafeltételek, hosszabb a munkaidő és így tovább. A falun élő agrárértelmiség jövedelmének az átlagosnál kisebb hányadát költi szolgáltatásokra, a városiaknál kevesebbet ad ki kulturális célokra, és az alapvető higiéniai igényeket meghaladó vásárlásokra. Ennek legfőbb oka: a keresett árucikk a legtöbbször nem kapható a lakóhelyén. Mennyit ad a háztáp? A termelőszövetkezeti fiatal vezetők anyagi helyzetét az Agrárgazdasági Kutatóintézet a házastársi keresetek felmérésével pontosította. A 30 éven aluli vezetők házastársainak jövedelme — akik jobbára egyszerű irodai munkát végeznek — 1500—3000 forint között mozog. A házastársi jövedelem mellett a termelőszövetkezeti vezetők jövedelmét a háztájiból eredő mellékjövedelem egészíti ki. A háztáji gazdaságból származó bevétel egy esztendőben a vezetők többségénél minden korcsoportban 10 ezer forint alatt marad, vagyis hasonló mértékű a népgazdaság más területein dolgozók mellék- jövedelméhez. Semmilyen mélységű jövedelemelemzés nem feledtetheti azonban az életszínvonal egyéb összetevőit, a fogyasztásét, a lakáshelyzetét, az infrastrukturális ellátottságét és így tovább! A 25 éven aluli pályakezdő tsz-vezetők háromnegyed része a szüleinél, illetve kisebb hányaduk albérletben, munkásszálláson lakik. A 25 éven felülieknél azonban ugrásszerűen megnő a szolgálati lakással rendelkezők aránya, és egyre többen rendelkeznek saját családi házzal is. A termelőszövetkezetek nagyobb része az agráregyetemekről érkező kedvezményes építőanyag-, fuvar- és egyéb juttatásokkal, szolgáltatásokkal, kölcsönökkel támogatja a lakásépítésre vállalkozókat. Más megoldás úgyszólván nem létezik. A szövetkezeti, netán tanácsi lakás úgyszólván ismeretlen fogalom. Hiányszakmák Közismert, hogy a tsz-ekben a közös eredmény és a személyes érdekeltség szoros, közvetlen kapcsolatban van egymással. Ezért — mint ahogy Lehoczkd Mihály, a TOT főtitkárhelyettese egy interjúban kifejtette —, minden a termelést növelő vagy azt gazdaságosabbá változtató eljárás tárt -kapukat talál. Mi több, a tanultakhoz, vagy lehetőségekhez képest elmaradó termelési színvonal emelése kimondva-ki- mondatlanul az agrárértelmiség munkaköri kötelessége. És ez nem szólam! Ha nagyobb a termés, nagyobb a fizetés. Persze ugyanilyen gyorsan el lehet veszíteni a prémiumot is. Egy-egy fejlesztési elképzelés elfogadtatása, a végrehajtásra való mozgósítás az, amit az agrárértelmiség önmegvalósításának nevezhet. És akinek diploma van a zsebében, annak erre nagyobb a lehetősége. Persze az agrárértelmiség -már nem egyenlő az agrármérnökkel. Az ötödik ötéves terv időszakában évente csaknem kétezer agrármérnököt avattak. Nem is any- nyira belőlük van sok, mint inkább az agrárterületen dolgozó egyéb értelmiségből kevés. Például sok közép- végzettségű irányítóra lenne szükség, nem beszélve az olyan hiányszakmákról, mint az energetika, az áruforgalmazás, az élelmiszer-feldolgozás stb. Nem arról van szó, mintha e szakmákból keveset képeznének, hanem inkább arról, hogy az ilyen diplomásnak nemigen aka- ródzi-k vidékre menni! Igaz, a falura települők életkörülményei sok esetben rosszabbak a városiakénál. Más kérdés azonban, hogy napjainkban messze túlértékelik a városok nyújtotta lehetőségeket. (B. P.) Jelentős energiamegtakarítást, a hatékonyság nagymértékű javulását hozta a Metal- loglóbus apci Qualitál gyárában 1983. A hulladékalumínium kohósítás előtti tömbökbe sajtolása —, amelyhez a képünkön látható NDK gépet vásárolták — jobb kemencekitöl. tést tesz lehetővé ENERGIARACIONALIZÁLÁS: HÉTKÖZNAPOKON * Apci eredmények Az újraöntött alumíniumtömbök mindössze az új alumínium energiaigényének egytizedét követelik Az új öntvényekhez modulokból összeállítható, tartósabb szerszámokat terveztek (Fotó: Kőhidi Imre) Iszapbirkózás Lőrinciben Tétje: egy áruház és a jobb közhangulat Három esztendeje folyik az iszapbirkózás, vagy inkább a tánácsdöntések, jogszabályok közötti bújócska. Tétje pedig mostanáig: Pe- tőfiibánya dolgozóinak jobb ellátása, egy korszerű ABC- áruház. Az egy-re gyarapodó településen ugyanis húsz esztendeje nem növelték a kereskedések alapterületét. Mik voltak a három esztendő fontosabb állomásai? 1981 áprilisában Lőrinci nagyközség tanácsa oly értelemben foglalt állást, hogy a VI. ötéves terv beruházásai között szerepeljen a lakossági igényeket minőségi szinten kielégítő áruház megépítése. Ugyanazon év szeptemberében kérték mind az áf-észt, mind a Heves megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalatot, nyilatkozzanak: vállalják-e a beruházást? Határidőre a Lőrinci és Vidéke Áfész elnöke, Varga András aláírásával érkezett pályázat, amelyet aztán a tanácsi vb határozata követett. Ebben kimondták, hogy a Münnich utca L szám alatti épület földszintjén levő üres pékséget, áfész-tejboltot, kis- ker-üzletet együttesen a „fogyasztásiak” kezelésébe adják az ott létesítendő, 400 négyzetméter alapterületű áruház céljára. Széles körű összefogás A tanácsiak döntése nyomán, ahogyan ezt Ander Lajos pártbizottsági titkártól és dr. Szigeti Ferenc vb- titkártól is hallani, megmozdultak a környék üzemei, hogy a legkülönbözőbb módon támogassák e fontos feladat megoldását. Az ABC tervezését például a VEGYESÜZEM KlSZ-szer- vezete vállalta társadalmi munkában, az építkezés egészére pedig a Mátraalji Szénbányák Vállalat tett oly értelmű ígéretet, hogy a szükséges anyág biztosítása esetén 1983 júliusára átadják a létesítmény kulcsaiit Varga Andráséknák. Az áfészesek mindeközben háromszázezer forint lelépési díjat átutaltak a Heves megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat számlájára az épületben levő vegyesüzletért, továbbá hárommillió forintot tartalékoltak a kivitelezés költségeire. Megjegyzésre méltó továbbá: e pillanatban is tizenhét különböző petőfi- bányai cég áll készenlétben, hogy további felajánlással, különmunkával segítse az egész térség ellátása szempontjából jelentős ügyet. Következzék az alku I Am ahogy ily lendülettel folyt a tervezés, egyszercsak lecsapott a villám Lőrinciben. Mégpedig egy olyan jogszabály formájában, amelyre — az egykori járási hivatallal együtt — a hatvani ingatlankezelő vállalat is hivatkozott! Nem lehet Petőfibányának új ABC-áruháza, mert a közületi szervek elhelyezéséről szóló rendelkezés tiltja, hogy a lakóháznak is minősülő Münnich utcai épületről, annak akár csak a földszinti bolthelyiségeiről is, térítés nélkül lemondjon az IKV. Vagy pedig következzék az alku! Fizessen négyzetméterenként, a kategorizálásnak megfelelően, évi 420 forintot az áfész, és máris indulhat a munka. Itt torpant meg aztán az egész vállalkozás. Hiszen Varga Andrásék semmiképpen nem vállalhattak magukra ennyi tehertételt, pláne azután, hogy három és fél millió forintjuk feküdt volna a beruházásban. (Még ha talán a negyedét fizetik, miként erről állami cégek esetében más jogszabály intézkedik!) Nemcsak kereskedelem Ilyen előzmények ismeretében szorgalmazta a hatvani városi pártbizottság azt a megbeszélést, amelyre minap került sor Lőrinciben, az érdekeltek részvételével. Kellett, hogy szorgalmazza, mert amikor egy lakótelep jogos követeléséről van szó, akkor az már nem csupán kereskedelmi, hanem politikai kérdés is! Sajnos, a szándék, az indulat útja ritkán aszfaltozott. Illetve a hatályos jogszabályok léte, korábbi helytelen értelmezése megkötötte egyelőre mind a lőrinci áfész, mind a nagyközségi tanács kezét, és elodázta annak a lehetőségéti hogy a háromesztendős ügy végére pont kerüljön. Ahogyan ugyanis Juhász Ferenc, a hatvani városgazdálkodási vállalat igazgatója kifejtette, csak a kategorizált évi bérösszeg ellenében jogosultak átengedni áruházi célra a kezelésükben levő Münnich utcai bolthelyiségeket. Vagy adott egy másik alternatíva: a nagyközségi tanács társasházasítja az épületet, emeleti hat lakásával együtt, miután megvásárlásuk, megváltásuk kérdésében egyezségre jutott a lakókkal és az áfész vezetőivel. Ami éppen nem lenne kedvezőtlen üzlet! Hiszen csak az illetékes szakigazgatási szerven múlik, hogy 20—25 évi törlesztési kedvezményt nyújtson a lakásokra, meg a bolthelyiségre pályázóknak. Titkos erővonalak Ha úgy is tűnik tehát, hogy minden megfeneklett Lőrinciben a pétőfibányai üzletház kapcsán, kapu azért mutatkozik. És ennek a ténye, no meg az áldatlan körülmények kibogozása mindenképpen azt tanúsítja, hogy érdemesebb szembesülni a leggubancosabb ügyekkel, mintsem kitérjen előlük az ember. Ezt hangoztatta egyébként Szokodi Ferenc, a városi pártbizottság első titkára is, aki — a nagyközségi vezetőkkel együtt — alaposan a témába mélyed! Éspedig azzal az igénnyel, hogy a település lakói tudják és érzékeljék: egy-egy jó, máskor balsikerű vállalkozás mögött milyen tényezők, milyen erővonalak húzódnak meg. Ezért vállalkoztunk magunk is arra, hogy az oknyomozó, útkereső vitát figyelemmel kísérjük, kimeneteléről tudósítsunk. Egyelőre nem a legjobb szájízzel... Moldvay Győző
