Népújság, 1984. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-13 / 10. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1984. január 13., péntek Törvényesített önállóság A népművelők és az új szabályozók Langyosabb az érdeklődés 1983 — a mozikban Egy rózsaszál... ... vagy valami más, nagyon szép díszítőelem hiányzik az egri „kispré- posti" palota erkélyének míves, valószínűleg Fa- zola alkotta ' vaskorlátjá­ról. Az Országos Műem­léki Felügyelőség egri építésvezetősége most újít­ja fel az épületet, amely ezt követően galériaként funkcionál majd. Mi sem természetesebb, mint hogy a „műemelékesek" gon­dos, precíz munkát sze­retnének végezni, s így az említett vasrácsról — feltehetően legalább húsz éve hiányzó — díszítő­elemet is szeretnék pó­tolni, amely úgy 40 cm átmérőjű lehet. Ha tehát valakinek en­nél régebbi fényképfel­vétele, vagy egyéb doku­mentuma lenne az emlí­tett épület (Kossuth u. 4.) vaskorlátjáról, és a Műemléki Felügyelőség rendelkezésére bocsátana — nemes és hasznos szol­gálatot tenne a műemlé­keinket óvni, megőrizni kívánó, Eger városának. Nagyon megköszön- j né(n)k, ha ezt bemutat­ná a Dobó u. 30. alatt... (ku-ti) Nők a munkásmozgalomban Dokumentum- fii m-sorozat a televízióban Tizenegy magyar asszony élete, munkásmozgalmi tevé­kenysége elevenedik meg a televízió legújabb dokumen- tumfilm-sorozatában, amely­nek forgatása a közelmúlt­ban fejeződött be. „Hittünk a magunk igazában” címmel Hollós Ágnes szerkesztő-for- gatókönyvíró, Kazinczky László operatőr és Radó Gyula rendező készített 4 részes filmet, amely a sze­replők vallomásaival öleli fel a munkásmozgalom történe­tét a húszas évektől 1945-ig. A sorozat célja, hogy em­berközelbe hozza a legve­szélyesebb pillanatokat, az akár a halált is vállaló, hi­vatásos forradalmárokat, ök azok, akik mozgalmi tevé­kenységük emlékeivel, bör­tönélményeikkel úgy ismer­tetik meg a nézőket, hogy azok egyúttal korabeli vi­szonyokkal is szembekerül­jenek. Hollós Ágnes a Párttörté- naiti Intézet és a Munkás- mozgalmi Múzeum gyűjte­ményének felhasználásával, a résztvevőikkel folytatott beszélgetések alapján írta meg a forgatókönyvet. A filmsorozatot a tervek sze­rint márciusban vetítik a televízióban. (MTI) Az annyira várt rendelet még az elmúlt esztendőben megjelent, s azóta szakber­kekben igen sokat beszéltek róla. Január 1-től érvénybe is lépett, így aztán érthető, hogy az újságíró arra volt kíváncsi, hogy az érintettek miként fogadták, hogyan éltek az általa kínált lehető­ségekkel. Otleiesség, rugalmasság Hidy Pál, a Népművelők Egyesülete Heves megyei Területi Szervezetének el­nöke, az egri Helyőrségi Művelődési Otthon igazgató­ja elsősorban az előnyöket hangsúlyozza. — Olyan óhajok válnak valóra, amelyeket hosszú ideje dédelgettünk. Termé­szetesen csak akkor, ha a kollegák ötletgazdagok, talp­raesettek, s meglovagolják a helyi adottságokat. Jó, hogy a gazdálkodás szabaddá vált, s a közművelődés munkásai érdekeltek abban, hogy nőjön a bevétel, hi­szen ennek bizonyos hánya­da az „övéké”, azaz felhasz­nálásának sorsáról maguk döntenek. Feltétlenül vi­gyázniuk kell arra, hogy ne kerüljenek előtérbe az üz­leti szempontok, azaz sem­miképp ne alkudjanak meg, ne menjenek bele az eddigi szint csökkentésébe. Néhány kamatoztatható tanácsot is csokorba fűz, olyanokat, amelyeket érde­mes mérlegelni. — Célszerű tovább erősí­teni a fenntartó szervekkel, a termelő üzemekkel kiala­kított kapcsolatokat, mert abból is haszon származik, ha úgy bővítik a tevékeny­séget, hogy megkönnyítik a dolgozók ismeretgyarapítá­sát, közhasznú tanfolyamo­kat hirdetnek, illetve indíta­Megjelent a Moson vár­megyei regék és mondák gyűjteménye a Hazafias Népfront mosonmagyaróvári bizottsága gondozásában. A kiadvány szemelvényeket közöl Ruff Andor Moson megyei és környékbeli nép­regék, mesék és mondák című, 1938-ban publikált munkájából és dr. Timaffy László helytörténésznek az utóbbi évtizedekben rögzített gyűjtéséből. A kutatók ■ a ' szigetközi falvak lakóitól hallott tör­téneteket jegyezték le, ame­lyek szájról szájra terjed­tek nemzedékeken át. A több tucat elbeszélés között találhatók törénelmi mon­dák, amelyek a falvak ke­letkezését, a tájat érintő történelmi eseményeket, vagy nak. Ezek működtetését ja­vasoljuk, ugyanis az embe­rek igénylik az ilyesfajta kí­nálatot. Lépéshátrányban Érdekes, elgondolkodtató információkat közölt Szek­rényes Gézáné, a gyöngyö­si Mátra Művelődési Köz­pont munkatársa. — A témát több fórumon elemeztük — többek között — a népművelők Egerben megrendezett harmadik or­szágos vándorgyűlésén. Mi tagadás: vonzó számunkra az egész koncepció. A baj csak az, hogy lépéshátrány­ban vagyunk. Tulajdonkép­pen január 1-től már az új metódus szerint kellene ha­ladnunk, mégsem ehhez mérten terveztünk, mivel a városi tanács illetékes osztá­lya még mindig nem hatá­rozta meg azt, hogy mi tar­tozik alaptevékenységünk körébe, holott ezt nekik kellett volna megtenniük. Az ötletről egyébként csak el­ismeréssel szólhatok, mert a törvényesített önállóság megnyerő dolog, s az is he- lyes, hogy valamennyiünket fokozottabb helytállásra ösz­tönöz. Nem mellékes, hogy a forinttöbblet egy részét a sikeresen munkálkodó kol­légák premizálására fordíthat­ja az igazgató. Hadd jegyez­zem meg, hogy kiskapuk azért maradtak: az alapte­vékenységből származó hasznot ugyanis — ameny- nyiben erre szükség van — elvonhatják tőlünk. Ez af­féle Damoklesz_kard, amelytől folyvást tartanunk kell. Hiányzó feltételek Néhány községi művelődé­si házat is felhívtunk, de próbálkozásunkat nem kí_ a nép emlékezetében élő je­les emberek cselekedeteit mondják el. Ilyen egyebek között Dunaremete eredeté^ ről, Halászi község keletke­zéséről, illetve a lébényei és a lucsonyi templom építésé­ről szóló legenda. A Sziget­köz ezen túl hiedelemmon­dákban is gazdag volt, ezt igazolják a kötetbe került boszorkányos és tündér tör­ténetek, amelyek a pogány hitvilág emlékeit őrzik. A könyvecske néhány horvát mondával egészül ki, me­lyeket a horvát nemzetiségi községekben gyűjtöttek a kutatók. A munka nagy se­gítséget nyújt a diákoknak és a pedagógusoknak a táj­egység népköltészeti hagyo­mányainak megismeréséhez. sérte siker, mivel a direk­torok vajmi keveset tudtak a már említett szabályzók­ról, s az első diplomatikus mondatok után ezt nyíltan meg is mondták. Ezután Kary Józsefet, a Megyei Művelődési Központ igazgatóhelyettesét kerestük meg, tolmácsolva neki az előbbi gondokat is. — Intézményünk igyeke­zett megismertetni az új vo­natkozásokat. Szó volt erről — többek között — a füg­getlenítettként szorgoskodó népművelők számára szerve­zett tavaly novemberi nosz- vaji tanácskozáson is. Ettől függetlenül még mindig ta­lálkozunk bizonytalankodás­sal, tájékozatlansággal. Idő kell ahhoz, hogy az egyértel. mű felfogás elterjedjen. Egy biztos: csak üdvözölhetjük a már jelzett rendelkezést, hi­szen feloldotta az önállóság béklyóit. Az is igaz, hogy végső soron a gyakorlat dönti majd el, miként segí­ti az érdemi munkát. Egy­két nehézség máris tapasz­talható. A községekben még mindig hiányoznak azok a feltételek, amelyek nélkülöz­hetetlenek az egészséges rajthoz. A szolgáltatások bő­vítéséhez ugyanis anyagi fe­dezet kell, s ilyen a legtöbb helyütt nincs. A tanácsok se boldogulnak könnyen a va­lóra váltással, de az is tény, hogy a szakmabeliek is lép­hettek volna, végtére sür­gethetnék az alaptevékeny­ség kijelölését. A színvona­las munka pénzügyi ösztön­zése, a többletbevételek meghatározott százalékának saját felhasználása örvende­tes adottság. Ki kell aknázni az ebben rejlő lehetősége­ket, mert ez az ötletesség, kezdeményezőkészség feltét­lenül a művelődni vágyók javát szolgálja. Pécsi István Holografikus film A Szovjetunióban elkészült a világ legelső színes, holog­rafikus filmművészeti alko­tása, egy több rövid részből álló film. Erről számol be csütörtökön a Trud című szovjet lap. A tökéletes térhatású, ho­lografikus filmet nézve a szemlélőnek úgy rémlik, mintha egy színpad kelne életre a nézőtér közepén, s mintha az ottani tárgyak és a szereplők tapinthatók len­nének. Egy újonnan kifejlesz­tett kamerával egyelőre, csak stúdiófelvételek készít­hetők, de már folyik a be­rendezés tökéletesítése, s a forgatócsoportok rövidesen külső helyszíneken is dol­gozhatnak. Az elmúlt esztendőben, mint szerte az országban, megyénk filmszínházaiban is csökkent a látogatók száma, mégpedig 140 ezerrel. A ma­radék még így is jóval ma­gasabb az országos átlagnál. Az ötnapos munkahét be­vezetésével a diákoknak is megnyúlt a napi „műszak­juk”, így sorra maradtak el az azelőtt sikeres kora dél­utáni ifjúsági előadások. A szokásosnál kevesebb sztár­produkció érkezett külföld­ről, de a magyar filmgyártás sem rukkolt elő olyan alko­Mára már a gyárak, üze­mek, intézmények, termelő- szövetkezetek többsége is felismerte, hogy a szellemi tőke fejlesztése hosszabb tá­von az egyik leggazdaságo­sabb befektetés. Ehhez ad érői évre hathatós segítsé­get a legkülönfélébb for­mákkal, rendezvényekkel a Tudományos Ismeretterjesz­tő Társulat, amelynek az el­múlt esztendőben végzett munkájáról és fontosabb idei terveiről Kurucz Imre fő­titkár nyilatkozott. — Előadássorozataink, munkásakadémiánk, külön­böző tanfolyamaink 1983- ban is kedvező fogadtatásra találtak. Kiemelkedő szerep jutott a szakmai át- és to­vábbképző tanfolyamoknak, az idegen nyelvi képzésnek, az egyetemi, főiskolai előké­szítőnek, de nagy volt az érdeklődés a különféle hob­bik gyakorlását segítő fog­lalkozások iránt is. Minden évben növekszik a baráti körök — például matema­tikai, fizikai, csillagászati, történelmi — klubmozgal­mainak és az ezen részt­vevők száma. — A megyék .zömében a TIT megőrizte vezető szere­pét az idegen hyelvek ok­tatásában is. Az eddigi ta­tással, mint a Mephisztó, vagy a Vük című rajzfilm volt azelőtt. Megnőtt viszont a film­klubok népszerűsége. Har­mincegy helyen hatezer tag­gal dolgoznak rendszeresen. Igazi siker volt az ifjúsági házbeli vetítések beindítása, a telt ház rendszeres volt. Kedveli a Filmmúzeum-so­rozat, és örvendetes, hogy a legkisebb településekre, is­kolákba, sőt óvodákba is ha­vonta legalább egyszer eljut a mozgó mozi. pasztalatok viszont azt mu­tatják, hogy a fővárosban az 1983—84-es évadban számot­tevően csökkent a TIT által szervezett nyelvoktatásra je­lentkezők száma. Azért, hogy ez a csökkenés ne állandó­suljon, új formákait is — például gyermekek tanítását — szeretnénk bevezetni. He­ves megyében a nyelvokta­tók hiánya miatt nem tud­tuk kielégíteni az igénye­ket, ezen a gondon jobb szervezéssel, a közeli me­gyék szakembereinek bevo­násával kívánunk segíteni, örvendetes, hogy az elmúlt esztendőben erőteljes fejlő­désnek indult a széles körű ismereteket adó, s ugyanak­kor jó kikapcsolódást,' kel­lemes pihenést nyújtó or­szágjáró mozgalom. — A TIT idén is szeret­né sokszínűbbé tenni a programjait. A magunk esz­közeivel segítjük országos méretűvé tenni a számítás­technika népszerűsítését szol­gáló ismeretek terjesztését, s a megfelelő foglalkozást a nyugdíjasokkal. Gondo­lunk arra is, hogy a külön­böző gazdasági, polgári jogi társulások, munkaközösségek tagjainak előadássorozatot szervezünk a legfontosabb jogi, gazdálkodási szabályok­ról. Moson vármegyei regék és mondák Változatos programok Pódiumműsorok a gyöngyösi Helyőrségi Művelődési Otthonban (Tudósítónktól) A Mátra fővárosának Helyőrségi Művelődési Otthona bér­letes Pódium-műsorsorozatot indít, amely öt előadásból áll. Az elsőt január 14-ón, szomba(ton este tartják. Etakor a Nekem a feleségem gyanús című zenés darabot mutatják be Almási Éva és Garas Dezső közreműködésével. Később pó­diumra lép az ismert parodista, Sas József. Torday Teri és Keres Emil Kossuth-díjas színművész az Egy férfi és egy nő című produkcióban lép a közönség elé. Paudits Béla nosz- talgia-show-jából ad ízelítőt, s az érdeklődőket szórakoztatja majd Andan. Györgyi és Juhász Jácint is. Korcsog Béla Heves megye és a nyelvoktatás Új tervekkel a TIT Az utóbbi időben mind gyakrabban hallok olyan megnyilatkozásokat, hogy a fiatal szülők nem értenek a gyerekneveléshez. Egoizmu­suktól és az életörömöktől (mozi, kirándulás, társaság) vezérelve ezek a szülők a véletlenre bízzák gyerme­keik nevelését, s ezért látni oly sok szemtelen csemetét, akik nem köszönnek, s még akkor sem szólalnak meg, ha rágógumival kínálja őket az ember. A hasonló jellegű megnyi­latkozások arra indítottak, hogy fölhagyjak a fiatal édes­anyák tanulmányozásával, és minden erőmet egy éttesebb csoport, a nagymamák és nagypapák vizsgálatára össz­pontosítottam, azaz olyan embereket vettem szem- ügyre, akik értenek az élet­hez, s láttak már egy és mást. És ekkor, magától ér­tetődően seregnyi érdekes dologra bukkantam. A játszótéren megfigyel­tem egy negyvenéves asz­szonyt, valamilyen Koko és Annuska édesanyját, aki így fakadt ki kislánya miatt a szomszédok előtt: — Szegény Annám, any- nyira sajnálom. Nem lesz boldog az életben ... A szomszédok vizsgálhatni kezdték a mosolygós, egész­ségtől majd kicsattanó gyer­meket, és meglepetten kér­dezték: — Hogyhogy? — Mi az, hogy, hogyhogy? — csapott le rájuk az asz- szony. — Olyan jólelkű, olyan lágyszívű, hogy mindenki be fogja csapni. Szegény An­nám ... Koko miatt az anyja nyu­godt volt: ha éppen nem törte-zúzta a mások játé­kait, akkor minden bizony- nyál homokkal szórta tele a kicsik nyakát. — Igaza van, asszonyom — szólalt meg egy nagymama a szomszéd pádról. — Ha arra gondolok, hogy milyen sze­rény ez a mi Szaskónk, a szívem is elszorul. Mindent tud az iskolában, mégsem teszi föl a kezét, annyira szégyenli magát. A többiek akkor is jelentkeznek, ha egy szót sem tudnak, a mi fiunk pedig csak szerényen gubbaszt a padban, és várja, hogy fölszólítsák. Manapság nem veszik észre azt, aki ennyire visszahúzódik, és csak szemtelenséggel lehet érvényesülni. Ha nem fogja a kezét állandóan a magas­ban tartani, semmire sem megy. Szegény Szaskó! A nagymama egy könny­cseppet törölt ki a szeméből. — Nem kell mindjárt be­lehalni, ha valaki szerény! — szólt közbe egy festett hajú férfi. — Csak ne le­gyen olyan együgyű, mint a mi Milcsónk, ez a fontos. Föl kell díszíteni az iskolát,- mindig őt találják meg, ke­resem, hogy hozzon nekem újságot, elment a szomszé­doknak bevásárolni, az osz­tálybeli srácok kiszakították a kerítést, csak ez a mi agyalágyűlt Milcsónk vallja be. Az én nevemet viseli, da mintha nem is én lennék az apja. Ezekben az együgyű csemetéinkben még ... — De hát gyerekek, mit lehet velük tenni? — fog­lalta össze az eddigieket egy ráncoktól barázdált arcú férfi. — Az én fiam már nagy, de kiskora óta gyú­rom. Mondtam neki, ne áll­jon szóba a szomszédokkal — alattunk faragatlan tsz- tagok, fölöttünk egzaltált ér­telmiségiek laktak. Megma­gyaráztam neki, hogy lépten- nyomon gazemberekkel fog találkozni, s hogy óvakodjék tőlük. Fölhívtam a figyelmét, hogy a munkahelyek tele vanak irigyekkel és gonosz­tevőkkel. Azt tanácsoltam neki, hogy ne barátkozzék senkivel, mert minden ba­rátság könnyen elcsúszhat egy narancshéjon vagy kés­sel a bordád között ér véget, derekkel, jól nyissa ki a sze- járjon össze viszont a ká- mét, mikor feleséget választ magának, hiszen a világ tele van cédákkal, könnyűvérű nőcskékkel és zsarolókkal, Ha pedig oldalba vágják, rúgja térdével lágyékon az illetőt... Most már nyugodt vagyok — a fiam még alig harmincéves, de már osz­tályvezető, és a harmincéves gyakorlattal rendelkező em­berek reszketnek előtte, mint a nyárfalevél. Nem válik elveszett emberré. — Irigylem magát — mond­ta a nagyanyó, aki két mon­dattal előbb megtörölte könnyes szemét. — Irigylem magát. Így hát, nyájas olvasó, ha még továbbra is kételkedni méltóztatik abban, hogy a jólelkűség, a szerénység és az előzékenység a jó-, avagy a rossztulajdonságok sorába tartozik-e, hogy mi az elv- hűség, s mi számít lelketlen- ségnek, hogy mi a szemte­lenség, s mit tesz a találé­konyság, hogy hátrány avagy előny a barátság — szíves­kedjék csak kimenni egy játszótérre! Ott majd a helyére tesz­nek néhány fogalmat. Fordította: Adamecz Kálmán Jordan Popov:

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom