Népújság, 1984. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-12 / 9. szám
RHEBnoias 4 . Don Quijote Kis rondó három lányra Fény, ritmus Dicsérendő tény: a Népszínház Táncszínháza köz- művelődési szerepet tölt be szerte az országban. Csakis eredeti néptánclépéseket használnak föl minden jelenetükben, ám, hogy milyen sorrendben, ez már önmagában meghatározza sajátos hangnemüket. A harminctagú együttes magja annak idején a Vasas Táncegyütteséből alakult, csakúgy, mint a zenekar. Rácz Ferenc a zenészek vezetője: — Hattagú zenekarunk tulajdonképpen vonósokból, fúvósokból áll. Ám az alaphangszereken kívül gyakran váltunk más instrumentumokra is. — Erősítést is használnak. .. — Több okból. A tánc ereje, modernségé igényli ezt. Vivő erejű ritmust kell diktáljunk. A legtöbbször egyenesen a tánchoz komponálunk aláfestést, de szívesen alkalmazunk Bartók- feldolgozásokat, eredeti népi szólamokat, adaptációkat is. Évi 90 előadás, az ország különböző tájain, színpadain. Mindenekelőtt ez az, amire vállalkozik a Népszínház Táncszínháza. Amint elmondták: a „tájolást” szent dolognak tekintik. Teljes élményt nyújtani, az esztétikai nevelés szándékával. Egri turnéjukon — ez bebizonyosodott — maradéktalanul sikerült is. Mikes Márta Legelőbb a fények játéka az, ami meglepi a nézőt. A színpadon nincs függöny, mind vakítóbb reflektor gyúl, amely majd gyertyafénnyé haloványodik, miközben fölcsendül a zene. Surranó léptekkel táncolnak a lányok, dobban a fiúk csizmája, élettel, ritmussal telik meg a szín. Ezen a héten Egerben, a Hámán Kató megyei Űttö- rőházban szerepel a Népszínház Táncszínháza. Az Experssz Ifjúsági és Diák Utazási Iroda szervezésében hétfőtől, naponta két előadásban láthatják az egriek a produkciót. ' A Népszínház Táncszínháza immár öt éve létezik, s országszerte, így megyénkben is ismert. Ma már kiforrott, átlényegült együttessel találkozhatunk az előadásokon, olyan társulattal, amely szinte egyik napról a másikra berobbant hazánk művészeti életébe. Annak idején még vitatták: néptánc, vagy balett, amit csinálnak. Voltak, akik meghökkentőnek, olykor eklektikusnak tartották műsoraikat, ám ma már bebizonyosodott: mindez csak az új idegensége miatt volt. Stílusuk, s ez most már elfogadott lenyűgöző. Ötvözik a néptánc és a balett elemeit. Mindezt teszik úgy, hogy az ősi tánc formanyelvét elemeire bontják. A Kezek (Perl Márton felvételei! végeredmény — a produkció pedig — egységes egészszé nő. Az együttes koreográfusa, Györgyfalvay Katalin eddig soha nem ismertet teremtett. Kialakított egy sajátos nyelvet, amely nemcsak esztétikailag nyeri meg a nézőt, de alakltja-formálja gondolat- és érzésvilágát is. A műsorokat általában maga a koreográfus vezeti: egy-egy táncszám előtt útmutatást, úgymond magyarázatot ad. Hogy miért? Mert elsősorban fiataloknak szánják mondandójukat, s a művészi élménnyel tanítani, és nevelni is szándékoznak. Az egri turnén Györgyfalvay Katalin — betegsége miatt — nem tudott részt venni, így Bártfai Zsuzsa, az együttes zenei munkatársa mondta az összekötő szöveget. S való igaz, a Népszínház Táncszínházának produkciójához most már elég egy-két útmutató szó ahhoz, hogy a fiatalok érezzék, értsék szándékukat. Erről beszélgettünk Kerekes Pállal, az együttes művészeti titkárával is: — Bár fél évtizede járjuk az országot, az utóbbi két évben főleg ifjúsági rendezvénysorozatot adunk. Nagyszerű dolog észlelni, hogyan fedezik fel a közép- iskolások, a tizenévesek szándékunkat, hogyan reagálnak az újra, a szépre, — mondja. — Előadásaink után legtöbbször vitázunk, beszélgetünk ifjú közönségünkkel. — S milyen tapasztalatokat szűrtek le eddig? — Igaz, hogy látjuk: tetszik a produkció, elfogadják kifejezésvilágunkat. Mégis úgy gondoljuk: táncunk, sajátos stílusunk tartalma nem mindig jut el a fiatalokhoz. Ezért is fordulunk segítségért a szó erejéhez. Kicsit a hangversenyekhez hasonlítanám: az ifjúság számára kell bizonyos „háttér” az igazi műélvezethez. Egy-egy beszélgetés során érdekes tapasztalni, mennyire izgatja az új a gyerekeket... Az áttörés után — meghódítás A Népszínház Táncszínháza Egerben Erich Pawui: Hálóin# és adatvédelem A lányom modern nő: a 18. születésnapjára egy „irtó klalssz” hálóinget kért. A csomagküldő áruház katalógusából kiválasztotta az „Édes álom" modellt, kiállította a megrendelőszelvényt, és engem jelölt meg vevőként. Csak a születésnapi dátumomat kellett még odaírni és aláírni. Ezzel kezdetét vette a szerencsétlenségek sorozata. Tizennégy nap múlva levelet kaptam „Az Érett Életművészek Klubjától”, melyben mint a női szépség tapasztalt ismerőjét méltattak, és meghívtak egy exkluzív párizsi fehérneműbemutatóra. A klub vala- mennyi tagja, valamint a Coco és a Laila modellek nagy várakozással néznek részvételem elé — írták. Néhány nappal később látványos katalógust kaptam az „Eros” tanácsadó társaságtól. A lila színű I * papírra nyomtatott kisérőI szöveg arra biztatott, hogy életem kezdődő őszén se csüggedjek. Hiszen, kifejezett érzékem van az erotika iránt. Készek mind tanáccsal, mind tettel, valamint terjedelmes iroda—im m »n lommal segíteni problé- ■ máimban. — Miféle leveleket kapsz te, ötvenéves fejjel? — kérdezte feleségem, Gisela szemrehányóan. Védekezni próbáltam: — Valamilyen komputerbe, mint öregedő playboyt tápláltak be! Vagy mint nagyvondlú úriembert, akivel szép órákat lehet eltölteni. Ha egy ötvenéves férfi egy 36-os irtó klassz hálóingcsodát rendel, azok a fickók ott az elektronikus adatfeldolgozónál azonnal levonják a következtetéseket. A különböző cégek most sötét csatornákon keresztül kicserélik információikat. Érted már? Gisela azonban nem nekem hitt, lhanem az állami adatvédelemnek. Dühösen elhatároztam, hogy fellázadok jellemem félremagyarázása ellen. Írtam egy levelet az érett életművészeknek, hogy kétes rendezvényeikre szíveskedjenek valaki mást meghívni. Az „Eros”-tanácsadónál pedig tiltakoztam a feltételezés ellen, hogy szükségem van a katalógusukra, és terjedelmes irodalmukra. Bár ne tettem volna! Jogos haragomat nyilvánvalóan azonnal betáplálták egy másik számítógépbe. Fehér és égszínkék levelek áradata üdvözölt, mint rettenthetetlen hőst, áki korunk erkölcsi hanyatlása ellen küzd. Legalább öt derék egyesület biztatott arra, hogy havi tagdíjjal is segítsem elő a jó diadalát a világban. Miután minderre hallgatással reagáltam, váratlanul döccenők mutatkoztak hivatali pályafutásomban. Előléptetés előtt álltam, a főnököm mégis a legzárkó- zottabb arckifejezésével vonult el mellettem és gratulált Zimischl úrnak abból az alkalomból, hogy megindult fölfelé az osztályvezetői funkcióhoz vezető úton. Vérig voltam sértve. Négyszemközti beszélgetés során felhívtam főnököm figyelmét a cég iránti hűségemre, önkéntes túlóráimra és pontosságomra. — Kedves barátom — hárított el főnököm —, az ön szaktudása vitán felül áll. De mint nagyvállalat, bizonyos információkkal rendelkezünk magáról. — Miféle információkkal? — kérdeztem. — A mi osztályvezetőink ne levelezzenek kétes alakokkal, miközben erkölcsileg feddhetetlen intézményeket néma megvetésben részesítenek! (Fordította: Horváth Pál) ltlést«l«n ízlés Hivalkodó házak A megye településein járva feltűnik, hogy az újonnan épült házak közül általában mindig a legújabb a legnagyobb. Azaz egymást próbálják felüllicitálni a tulajdonosok. Elkeserítő, hogy az építmények közül a legtöbb nem éppen szépsége miatt vonzza a szemet. ★ A kerítés még nem készült el. A doboz benyomását keltő egyemeletes épületben már laknak. Mint kiderül, ötszobás, de csak egyet használ éjjel-nappal a négytagú család. — Terveztettem — dicsekszik a gazda. — A szomszéd faluban láttam egy ilyet és megtetszett. Ugye jól néz ki? — Hát azért azt nem mondanám — igyekszem tapintatosan válaszolni. A 40 év körüli férfi sértődötten, s bizalmatlanul végigmér. — Ha nem tetszik, akkor mit akar? — emeli fel a hangját. Majd a néhány pillanatnyi kínos csendet azzal töri meg, hogy bejelenti: épp most készült el- menni. Bizony, ha legközelebb is ilyen direkt módon tudakozódom, sohasem derül ki, hogy miért nőnek ki a földből ilyen ormótlan óriások — állapítom meg magamban a beszélgetés tanulságát. ★ — N-éket keresse meg, olyan csicsás a házuk, hogy az már nem vall jó ízlésre — javasolják a város gimnáziumának tanárai. Való igaz, minden elképzelésemet felülmúlja a látvány. Az emeletes épület utca felőli oldalát úgy borítja be a csillogó csempe, mint karácsonyfát a díszek. A kis burkoló lapok egy részén virágos minták harsognak. A földszint egyik helyiségét falatozónak alakították ki. A ház tulajdonosai vezetik az üzletet. — Terveztettük az épületet — világosít fel a fiatal- asszony, miközben kiszolgálja a vendégeket. — Azért egy kicsit hival- kodóra sikeredett a külseje — teszem hozzá. Beszélgető partnerem elvörösödik. A hirtelen kialakult feszültséget némiképp csökkenti, hogy valaki rendel egy újabb féldecit a betérők közül. — Kétszázötven ezer forint kölcsönt vettünk fel — folytatja. — Háromszobás. — Tényleg? Hiszen sokkal nagydobnak néz ki. — A szobák felül vannak. Ott élünk a férjemmel. Itt az alsó részen pedig a büfé, a garázs, meg a kazánház... Hogy összesen mennyibe került ez az otthon, „nem köti az orrunkra”. ★ S-en egy kővárszerű házra figyelek fel. A kopogtatásra 55 év körüli férfi nyit ajtót. — Hosszú éveken át készült — mondja. — De még mindig akad rajta mit csinálni. Sajnos, már nem vagyok olyan erőben, mint régen. Leszázalékoltak a szívem miatt. A felesége lép be az ajtón, s végigvezet a helyiségeken. Felmegyünk a lépcsőkön az emeletre. Elvált lányával, unokájával, öreg édesanyjával és természetesen a férjével élnek itt. Mint kiderül, mindenkinek jut egy-egy külön kuckó. amelyet ízlésesen bútoroztak be. A központi fűtés révén mindenütt 20 fokos a meleg, ez olvasható le az előszoba hőmérőjéről. — Tetszik tudni, kapzsi, kaparkodó emberek vagyunk — mondja kertelés nélkül a férfi. — Sok tehenet, bikát neveltünk fel. Volt olyan esztendő, hogy 100 ezer forintot kaptunk a beadott állatokért. Régebben traktorosként dolgoztam a tsz-ben, s ha befejeztem a műszakot, hazaszaladtam a kaszáért és mentem a takarmány után. Már megbántam, hogy nem törődtem az egészségemmel. De hát akkor ki gondol rá. Kellett a pénz ... — Sokan megjegyzik rosszmájúan, hogy vajon miből tellett ilyen nagy házra. Aki irigyli, az dolgozzon úgy, ahogy mi! — szól közbe az asszony. — Az én ötletem volt, hogy ilyen alakú legyen az épület. A szomszéd faluban láttam egy hasonlót, az megtetszett, onnan kértük el a rajzokat, s az alapján terveztettük. — Nem kezdenénk el újra építkezni — bizonygatja a gazda. — Rengeteg vesződ- séggel jár. De azért így utólag elmondhatom, hogy megérte. Hát, azért kívülről mutathatna barátságosabb arcot is ez a ház. ★ Az elmúlt évben úgynevezett információs irodákat nyitottak Heves megye városaiban. Ezekben többek között arról világosítják fel a kislakásépítőket, hogy milyen okmányok szükségesek a vállalkozásukhoz, hol szerezhetik be az anyagokat és hogy milyen típustervek állnak rendelkezésre. Akik netán terveztetni óhajtják leendő otthonukat, azok is megtudhatják itt, hogy hova kell fordulniuk. Érdekes módon a hatvani irodát be kellett zárni, mert nem vették igénybe a környékbeliek. Egerben egy időben fölöslegessé vált ez a tájékoztató szervezet, mivel a régebben kialakított telkek tulajdonosai megkaptak minden hasznos útmutatást. De a megyeszékhelyen új házhelyek kerülnek kialakításra, s ez indokolttá teszi ismét a felvilágosító munka felfrissítését. Csupán Gyöngyösön vált be ez a szolgáltatás, ahol nem a tanácsok műszaki osztályai, hanem a Mátravidéki Építő- és Szakipari Szövetkezet működteti az irodát. Mint elmondták: persze, itt sem tudják befolyásolni, hogy ki milyen formájú és nagyságú „fészket” teremtsen. Pedig a legtöbb esetben szükség lenne az ilyen jellegű „agitációra”, csakúgy, mint a tervezők lelkiismeretesebb munkájára. Hogy minél több a környezetével harmonizáló, s nem harsány színű, hanem külsejében, formájában is egyszerű otthon épüljön. Homa János
