Népújság, 1984. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-29 / 24. szám

/ 4. NÉPÚJSÁG, 1984. január 29., vasárnap VABANK Kis rablók és nagy rablók ■Hl Valahol már találkoztunk...’ 99 MINDENNAPI NYELVÜNK Komplett...!? Többször írtunk már az idegen szavak felesleges használatáról, túlzó divatjá­ról. Ítéletünkben a hangsúly a felesleges és a túlzó jelző­kön van. Arról is szóltunk, hogy vannak, akik védel­mükbe veszik az idegen nyelvekből szókészletünkbe került nyelvi formákat, azzal a megokolással, hogy az ár­nyaltabb fogalmazás céljá­ból is szükség van rájuk. Ezt a véleményt hangoztatják sokan a címbeli latin gyö­kerű, de közvetlenül a fran­ciából átvett megnevezéssel kapcsolatban is. Bizonyos beszédhelyzetek­ben valóban jól teljesítheti nyelvi szerepét, de feleslege­sen gyakori jelentkezése mi­att a neki megfelelő jobb magyar szavak, kifejezések háttérbe szorulnak éppen mindennapi nyelvhasznála­tunkban. Erről bizonykodnak alábbi példáink is: „1990-ig hét-nyolcezer Icarus típusú komplett autóbusz-padlóvá­zat szállít a Csepel Autógyár a lengyel autóbuszgyárnak” (Heti Világgazdaság, 1983. okt. 29.). — „Az ipar és a fo­gyasztók között nem a Niko­letta konyhabútor komplett­sége az első vitatéma” (Ma­gyar Nemzet, 1983. nov. 6.). A rádió, a televízió adásai­ban is gyakran elhangzik a komplett szóalak, elsősorban az ilyen jellegű szövegössze­függésekben: Komplett la­bort kérünk, komplett fölsze­relést biztosítottak, komplett berendezések kaphatók: komplett konyhák és hálók stb. A közbeszédben, a tár­salgási nyelvben gyakran hallhatók ezek a jelzős szer­kezetek is: komplett reggeli, komplett ruhatár. Egy szép- irodalmi alkotásban is olvas­hattuk ezt a nyelvi formát: „Apám jóvoltából komplett ruhatárral utazott Debrecen­be” (Kolozsvári Grandpierre: Emberi környezet III.). Az igénytelen beszédhely­zetekben mind gyakrabban hallhatjuk ezeket a szólás- szerű nyelvi alakulatokat: Te nem vagy komplett: Ez komplett hülye! Ez az ember sem lehet komplett! Ezek az argószerű nyelvi formák ma már nemcsak a bizalmas beszédhelyzetekben jutnak szerephez, hanem minden olyan szövegösszefüggésben, amelyben szívesebben ven­nénk ezeket a nyelvi formá­kat: Te nem vagy épeszű, tökéletes. A komplett hülye minősítés sem tetszik: nyel­vünk szókészlete több olyan szót tart számon, amely al­kalmasabb az észbeli gyar­lóság megnevezésére. Hogy a komplett idegen szerezmény ne válhassék élősdi kifejezéssé mindenna­pi nyelvhasználatunkban, válogassunk ezekből a ma­gyar megfelelőkből: kész, egész, teljes, hiánytalan, tö­kéletes stb. Mint szakszó el­fogadható: a szakmai jelle­gű közlésekben bátran élhe­tünk vele, de még ebben az esetben is a feleslegesen gyakori használata inkább csak szakszerűsködővé s nem szakszerűvé teszi közlésün­ket. Dr. Bakos József Közhelyszerű megállapí­tás, miszerint a kis rablókat lefülelik, a nagyok pedig átsiklanak a törvények nem számukra font hálóján. Mára már mintha megko­pott volna ennek a bölcses­ségnek a hitele, a világban törvényen belül és kívül nagy rablók éppúgy garáz­dálkodnak, mint az aprób­bak. Legendás aranyszállít­mányok tűnnek el, meg mi­nisztereket vágnak zsebre vállalkozók. Ez a lengyel bűnügyi tör­ténet még abban a korban játszódik, amikor fennállha­tott az idézett megállapítás, s a bankszakmában dolgo­zót csak az különböztette meg a kasszafúrótól, hogy az előző brutálisabb észközök­kel éri el nagyobb céljait. Majdnem holmi népi hős­ként ábrázolja ezt a krimi Kwintót, aki zseniális bű­nöző, csak árulás miatt ke­rülhetett börtönbe. S aki rendőrkézre adta, most már a rablásnak és a fosztoga­tásnak törvényes módját vá­lasztotta : bankot igazgat. Barátunknak nincs mit ten­nie, el kell bánnia a törvé­nyen belüli haramiával, agyafúrtan és elegánsan rács mögé kell juttatni az alávalót. Nosztalgia szövi át a fil­met. Utólag sok dolog meg­szépül: a második világhá­ború poklaiból nézve az el­ső idillikus csatározásnak tűnik. Milyen is volt egy A Magyar Újságírók Or­szágos Szövetségének szék­házában a napokban átad­ták a legjobb tavalyi pro­dukciókért és a legkiemel­kedőbb egyéni művészi tel­jesítményekért járó film- és tévékritikusi díjakat. 'Filmkritikusi díjat kapott Gyarmathy Livid rendező Szurdi Miklós rendező és Tóth János, operatőr, Eper- r olyan légicsata, amikor a pilóták köszöntötték egy­mást a harc előtt, s ha is­mert ellenfelet temettek, képesek voltak az ellenséges állásokon átrepülni, hogy egy koszorút dobhassanak le. De ugyanígy megszépíti az idő a „békebeli” bűnö­zést is, amikor udvariasan kalapot emeltek a bérgyil­kosok, mielőtt egy tárat be­leengedtek áldozatukba... Mert akkor mégiscsak volt valami „fazonja" a dolgok­nak, a betyárbecsület szent volt, a cimborát meg kellett bosszulni: ez többet ért a pénznél is. Hiába, dédapáink és nagyapáink véres szenzá­cióit lassan holmi lányre­génybe illő történetecskének véljük. Igaz, nem is vad suhancok, érthetetlen célokért handabandázó terroristák ködlenek föl előttünk, ami­kor a régmúlt bűneseteire gondolunk. Pedig voltak jócskán ilyenek is, nemcsak elegáns Arsene Lupéne-nek alkották akkor sem az alvi­lágot, akik ötórai tea ide­jén soha nem raboltak, vagy gyilkoltak, de ugyanígy vol­tak az anyjuk nevenapjával is. Nos hát, épp ilyen szépí­tő szemüvegen át ábrázolják a Vabank című film alkotói a harmincas évek világát, kicsit az amerikai gengszter­filmek modorában. Azt is hozzá kell tenni: szeretettel, jes Károly, Bodrogi Gyula, Zenthe Ferenc színművé­szek, Szobolits Béla rendező, Fifilina József operatőr, Ca­kó Ferenc rendező. Tévékritikusi díjat kapott Mihályfy Sándor, B. Révész László és Hanák Gábor ren­dezők, Vitray Tamás, Besr senyei Ferenc színművész és Galambos Erzsi színművész- nő. kedvességgel tudják elénk állítani figuráikat. Jól meg­szerkesztett, végig feszes, szórakoztató ez a mű. És ezzel együtt erőtlen. Hiányzik belőle a mai krimik hideglelős izgalma, a sűrűn buggyanó paradi­csomlé, a lélegzetelállító kaszkadőr-mutatvány. Ám éppen ez eredményezi, hogy erőtlenségével sem a tucat­filmek közé sorolódik be ez a mű. Sajátos ízeivel: klottgatyás focistáival, a ré­gi autócsodákkal, a kopott kukkoló-automatákkal való­ságos körképet ad a vélt „békebeli” hangulatról. Vér­beli „hangulatfilm”, akár­csak A postás kétszer csen­get című regény legutóbbi feldolgozása. Itt is lágy szí­nekkel ábrázolt, emeris- séggel, szenvedélyekkel fel­ruházott, rokonszenves ala­kok válnak bűnözővé. Az ember könnyedén vé­gignézi, és könnyedén elfe­lejti a Vabankot. Mégis a sok tolakodó és üres film között ez egy üdítő látnivaló. S azzal sem árulunk el nagy titkot, ha elmondjuk: Itt megfordul a kocka, s a mese törvényei szerint a „kis” gazember a törvény kezére juttatja a „nagyot”. Egyszer talán a mi korunk is fénylő múlt lesz. Kíván­csi lennék, utódaink milyen nosztalgiát éreznek majd a bűnözés mai állása iránt. Gábor László Az érettségi vizsgaszabály­zatban nem terveznek lé­nyeges változást ebben a tanévben — tájékoztatták a Művelődési Minisztérium­ban áz MTI munkatársát. Az elmúlt tanévre vonat­kozó, a közelmúltban össze­gezett tapasztalatok szerint a középiskolákban négy év­vel ezelőtt bevezetett oktatá­si-nevelési dokumentum jól szolgálta a felkészülést az új rendszerű érettségire. 1983-ban is valamennyi kö­zépiskola az új vizsgasza­bályzat alapján készítette el az érettségi, érettségi-képe­sítő és az összevont érettsé­gi-felvételi vizsgákat. Ezek nyugodt légkörben zajlottak le. A szakközépiskolákban is zavarmentes volt az ösz- szevont érettségi-felvételi szervezése, lebonyolítása. Lényegesen kevesebben je­lentkeztek viszont 1983-ban összevont vizsgára, mint a korábbi években, mert a főiskolára, illetőleg az egye­temek főiskolai karára ké­szülők esetében legalább 15 fő számára lehetett a szak- középiskolában ilyen vizs­gát szervezni. A vizsgaszabályzatok ma­gasabb követelményeket, állí­tottak mind a tanárok, mind a tanulók elé. A vizsga tantárgyrendszerében bekö­vetkezett változások nem okoztak problémát a jelöl­(Fotó: Pesti Erzsébet) Zsúfolásig megtelt szerdán este az egri körcsarnok. Az Országos Rendező Iroda szervezésében Soltész Rezső mutatta be műsorát. Maga az összeállítás szerencsés volt. hiszen az effajta esté­ken azt szoktuk meg, hogy egy egész sor kevéssé ismert énekest, együttest meg kell hallgatni ahhoz, hogy végre megláthassa a közönség azt, akinek, a nevét öles betűk­kel hirdetik a plakátok. Nos, Soltész Rezső nem váratott sokáig magára. Fá­bián Éva két száma után a Ki mit tud-ból megismert Biomechanikus jazz balett műsorát láthatta a közönség, ám, hogy milyen apropóból, azon már lehet gondolkodni. Azon is törheti az ember a fejét, mitől lesz valaki ekkora sztár, mint Soltész Rezső. Mert kétségkívül csi­nos, fürtös hajával, szép hangjával, jó mozgásával megdobogtatja a női szíve­ket, — ám ez önmagában még kevés. Vagy attól-e, hogy végigcsókolja majdcsak a fél közönséget, a sálját nekiajándékozza egy tini­nek, egyetlen szóval meg­énekeltet többszáz em­bert. ..? Tagadhatatlan: Soltész Re­zső sztár. S ezt nemcsak ab­ból lehet lemérni, hogy szerda esti koncertjén már teknek. Matematikából min­denki számára kötelezővé vált az írásbeli vizsga. Egy idegen nyelvből is vizsgáz­nia kellett csaknem vala­mennyi diáknak, mind írás­beli, mind szóbeli formá­ban. Az ötödik tantárgyként választható tantárgyak kö­re: egy másik idegen nyelv, a kémia, a földrajz, a tech­nika, a biológia, valamint a régi tanterv szerint oktatott fizika, és a 16 központi, il­letve helyi gyakorlati fa­kultatív tantárgy. ' A • szakközépiskolákban most minden tanuló számá­ra kötelező vizsgatárgy volt a magyar nyelv és iroda­lom, valamint a történelem, a szak jellegétől függően pedig a matematika, a fi­zika, illetve a biológia. A szak, a szakma alapvető is­mereteit általában két el­méleti tantárgy reprezentál­ta, de a szakok többségében a szakmai gyakorlat is érett­ségi tantárgy lett. A tanulók régi kívánsága teljesült az­zal, hogy a szakmai írásbeli és szóbeli vizsgákon a fel­adatok megoldásához zseb- számológépet használhattak. A tanulók logikai készsé­ge problémamegoldó gon­dolkodása fejlődött. Ismere­teik és azok kezelése egy­részt megbízhatóbb, más­részt rugalmasabb lett. Mű­veltségük szélesebb körűvé az első daloknál fiatal és idősebb nők virágcsokrok garmadát nyújtották neki föl a színpadra, nyolc-tíz év körüli kisfiúk és kislá­nyok rajzokat készítettek: kisoroszlánt, apró ajándéko­kat adtak át. Még abból sem, hogy — jól értesültek szerint — öttől hétig egy­folytában dedikálta új nagy­lemezét. S a buszon még két nap múlva is azt beszél­te két fiatal mama, hogy biztosan van felesége, hi­szen a műsorában azt is elmesélte: ö gyakorló apa... Amit elmondhatunk: érde­kes volt fellépésének egyre fokozódó hangulata. A leg­újabb dalait szokásos taps fogadta, majd amikor a ré­gi slágereket adta elő, mindinkább forróbb lett a levegő. Legalább négy-öt ráadás: ezalatt már a néző­téren is kigyúltak a fények, és Soltész Rezső leült a közönség közé, úgy énekelt együtt az egész körcsarnok­kal. Tény, hogy zenéje nem progresszív. De úgy vélem, — ez lehet, már az örege­dés jele —, szimpatikusabb az effajta siker, jókedv, kö­zös hangulat, amikor gyerek és felnőtt fölszabadulton együtt énekel. Mikes Márta vált. Kevesen voltak viszont az olyan tanulók, akik a szaklapokból, a szakiroda- lomból, a színházi, a múze­umlátogatás során nyert is­mereteiket, egyéb művészi élményeiket feleleteikben kamatoztatni tudták volna. Az elért eredmények mel­lett azonban számos objek­tív tényező nehezítetté a mintegy 42 ezer végzős kö­zépiskolás folyamatos felké­szülését. A négy év során egyes tantárgyak esetében óratervi, tantervi problémák jelentkeztek, mint például a gimnáziumban a kémia, bio­lógia tananyag zsúfoltsága, vagy a szakközépiskolákban a magas heti óraszámok. Gondot okozott egyes új tankönyvek hiánya, vagy késői megjelenése is. A gimnáziumban elsősorban a magyar irodalmi tanköny­vek körüli problémák mi­att volt sok nehézség a fel­készülésben, de az idegen nyelvi hangszalagok hiánya is gátolta a folyamatos mun­kát. A szakközépiskolákban a negyedik osztályos ma­gyar irodalom tankönyv ké­sése, továbbá a szakmai tankönyvek egy részének ké­sői megjelenése, és 13 tan­könyv hiánya nehezítette a diákok felkészülését. Az öt­napos munkahétre való át­térés nem törént zökkenő- mentesen egyik középiskolá­ban sem. 1 KA ár elfelejtettem a nevét ennek a kis városnak Fyn sziget part­ján. Csak arra emlékszem, hogy tipikus vidéki dán városka volt, ahol néhány évvel ezelőtt kétheti sza­badságomat töltöttem. Egyszer, verőfényes kora reggelen, amikor szokásom szerint sétálni indultam a tengerpartra, hirtelen ze­nekar hangjai ütötték meg a fülemet. Arrafelé tar­tottam, ahonnan hallat­szott, és hamarosan egy takaros ház közelébe ér­tem — előtte a városi fú­vószenekar játszott. Odamentem a karmester­hez, és megkérdeztem, ki­nek vagy milyen dlkalom­_■ühümmh R eggeli szerenád ból játszanak itt ilyen' ko­rán. — Tudja, kérem — vála­szolt némi büszkeséggel a karmester —, az ünnepi szerenád előadásával nyit­juk meg díszhangverse­nyünket; amelyet polgár- mesterünk születésnapja alkalmából rendezünk — ő itt lakik ebben a ház­ban. Még egyszer gyöngy őr­ködve néztem a csinos kis házra, amely olyan volt, mintha egy színpompás képecskéről került volna le, és megint a karmester­hez fordultam: — De nem gondolja, hogy helyénvaló volna, ha az önök polgármestere ki­jönne a gyönyörű házacs­kájából, és köszönetét mondana a muzsikusoknak ezért a megtiszteltetésért, vagy legalább kinézne az ablakon? A karmester, miért, mi­ért nem, összeszorította a száját, savanyú pillantást vetett rám, és odasúgta: — Igen, önnek talán igaza van, dehát nem le­hetek egyszerre két he­lyen. Henrykte Henrik (Fordította: Gellért György) ■■■■■■■■■ Átadták a film- és tévékritikusok díjait Magasabb követelmények Nem változik az érettségi Másfél óra Soltész Rezsővel, Egerben

Next

/
Oldalképek
Tartalom