Népújság, 1984. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-05 / 3. szám
4* NÉPÚJSÁG, 1984. január 5., csütörtök Merre tart a magyar egészségügy ? A HÁEv munkájával épül a 16 tantermes iskola a Mátrai úti lakótelep szomszédságában, a Martinovics utcában (Fotó: Kőhidi Imre) A költözködések éve A demográfiai hullám tetején Mint a népgazdaság egyéb ágazatai, az Egészségügyi Minisztérium is elkészítette — szakértőcsoport bevonásával — szakterülete fejlesztésének 2000-ig szóló koncepcióját. A tömör, mindössze hetven oldalas anyag néhány csomópontját szeretném megragadni az alábbiakban. A lakosság többet vár A társadalmi és gazdasági előrehaladás következtében a lakosság ma már többet vár az egészségügytől, mint akár ötven évvel ezelőtt, de többet, mint öt-tíz évvel ezelőtt is. A távlati koncepció összeállításakor számolnunk kellett azzal is, hogy növekszik a különbség a lakosság anyagi ellátottságában: mind nagyobb a magasabb kulturális és anyagi színvonalon élők aránya, akik többet törődnek egészségükkel, igyekeznek kiiktatni az életmódjukból az ártó tényezőket. A skála másik végén pedig továbbra is újratermelődnek a hátrányos helyzetűek, akiknél a kulturális elmaradottság kártékony életmóddal párosul. Az orvostechnikai eszközök területén további fejlődés várható az elváltozások láthatóvá és így közvetlenül vizsgálhatóvá tételében. Robbanásszerű változást hoz az egészségügyben is a számítástechnika feltartóztathatatlan elterjedése, fordulatot jelent a diagnosztikában, a leletek kiértékelésében, de a kórházi, területi és országos adatszolgáltatásban is. A korszerű számítógépek lehetővé teszik a pépesség vagy legalábbis annak kiemelt csoportjai egészségi állapotának követését. Hatásosabb eszközök •V • Jelentős előrehaladás várható a gyógyszerterápiában. Az emberiséget tömegesen sújtó érelmeszesedés kifejlődését gátló gyógyszer megjelenésére számíthatunk. A biotechnikai forradalommal hatásos eszközökhöz jutunk a fertőző és daganatos betegségek gyógykezelésében. Az interferon jövője bizonytalan, de speciális immunanyagok kifejlesztése, esetleg géntechnikai úton, még ebben a században bekövetkezik. Űjabb hatásos gyógyszerek alapvetően módosíthatják az elme- és idegbetegségek gyógykezelését. A lakosság egészségi állapotának javítása érdekében a küzdelemnek két irányba -kell hatni: a megelőzés és az ellátás irányába. Az elsődleges a megelőzés, ami a károsító tényezők távol tartásával javítja az emberi lét feltételeit. A szélesebben vett környezetvédelem a modern élet ezernyi károsító anyagát és hatását igyekszik távol tartani, így például sugár-, kémiai és zajártalmat. A szív. és érrendszeri betegségek megelőzése érdekében el kell érni az életstílus változását. Csökkenteni kell az energia- és zsírfogyasztást, a dohányzást, a mértéktelen alkoholfogyasztást. A szívizominfarktus és az agyérbetegségekben — a megelőzésen kívül — a hatékonyabb kezelési módok, gyógyszerek és tehermentesítő műtéti eljárások terjednek majd el. Évente több mint négy. venmillió esetben veszik igénybe a körzeti egészség- ügyi szolgálatot. Ez a szám az időskorúak arányának növekedésével a jövőben még emelkedni fog. Ez megkívánja az alapellátás szakmai színvonalának emelését, a körzeti orvos nagyobb felelősségét és szakmai tudását. A befejezett ellátás érdekében át kell alakítania kapcsolatrendszerét az egészségügy más szakembereivel és intézményeivel. A kórházkultúra fejlesztése A fekvőbeteg-intézetekben egyre csökken a heveny betegségekben szenvedők aránya, ugyanakkor mind több a csupán ápolásra, gondozásra szoruló. A bajmegállapítás többnyire a járóbetegellátás keretében történik. Az átlagos ápolási idő csökkentésének feltétele a kórházkultúra fejlesztése, ami sürgetőbb, mint az ágyak számának gyarapítása. A fekvőbeteg-ellátás fejlesztésének egyik változata komplex rendszerben tekinti át az egészségügyi és szociális intézményhálózatot. Ebben a megközelítésben a tízezer lakosra 140 ágyra volna szükség, beleértve a szociális otthont és az egészségügyi gyermekotthont is. A házi szociális gondozást olyan mértékben kell fejleszteni, hogy ez az időskorú lakosság négy-öt százalékát ellássa. Hatékonyságát fokozza majd szervezeti egysége, az alapellátásában dolgozó orvossal együttműködik a körzeti ápolónő, gondozónő, védőnő. A népesség egészségi és demográfiai mutatóit figyelembe véve az egészségügy iránti igény tartósan növekedni fog az elkövetkező két évtizedben. Ezért továbbra is indokolt, hogy az egészségügyet a népgazdaság előnyben részesítse, különösen azért, mert 'az ellátás költségei növekednek. A tudományos-technikai haladás, az orvostudomány újabb és újabb eredményeinek alkalmazása megdrágítják a gyógykezelést. Az ezredforduló egészségügyére rendkívül nagy műszerezettség és további specializálódás lesz a jellemző. Ma egyetlen fejlett ország sincs, amely az egészségügygyei szemben támasztott igénynek korlátozás és várakozás nélkül meg tudna felelni. Ez a magyar egészségügy számára felmentést nem, de feszültségeire részbeni magyarázatot adhat. Viszont körülhatárolt lehetőségeink okos felhasználásával már most magasabb szintű ellátást lehetne nyújtani. És ez még fokozottabban igaz az elkövetkező évtizedekre. Színvonalasabb szakmai munkát El kell érni, hogy az ellátás gyakorlata összhangban legyen humánus elveivel — fokozatos betegellátás, ingyenesség, integráció — s az aktív kórházi ágyak kihasználása hatékonyabb legyen, főként a nagy értékű gépek, műszerek ésszerű üzemeltetésével. A megelőzés, a gyógyítás, a gondozás minőségi javításának kulcsa a szakmai munka színvonalának emelése az ellátás minden szintjén. Ugyanakkor a lakosság általános egészségi állapotának javítása elválaszthatatlan a társadalom fejlődése ellenére kialakuló kedvezőtlen tendenciák visz- szaszorításától. Az egészség- ügyi kultúra a szélesen vett emberi kultúra integráns része, ebbe beletartozik a szabad idő tartalmas eltöltése, a szocializmus elveinek megfelelő életmód és emberi kapcsolatok építése, megtartása. Ennek a társadalmi higiénének gyakorlását kell hirdetnie oktatásunknak, tömegtájékoztatási eszközeinknek. Az ember egészségének megtartása ugyanis túl nagy tét, semhogy az egészségügy egyedül vállalhatná ennek felelősségét. Ezt a felelősséget meg kell osztania a társadalommal. Dr. Hutás Imre miniszterhelyettes Olyan jól hangzik: alighogy átadták a Kálváriadombon az oktatási központot Gyöngyösön, újabb iskola készül és úgy volt, hogy a mostani karácsonyi szünet után már új épületbe költöznek a kisdiákok. A változások sora ezzel még nem ért véget. Valami „rendkívüli” helyzet jellemző tehát iskolaügyben erre a Mátra alján elterülő városra? A kérdéssel dr. Tir Dezsőt, a városi tanács elnökét kerestük meg. — Még mindig eléggé feszített állapotokkal kell számolnunk, de a legnehezebbjén már túljutottunk — mondta. — Jellemzésül kénytelen vagyok adatokat is említeni. Az 1981—82-es tanévben egy tanteremre több mint ötven gyerek jutott átlagban. Érthető, hogy a megyei gyorsított program a megoldást célozta. Az előző ötéves tervből elmaradt tizennyolc tanterem. Ezzel együtt negyven osztályterem megépítése volt a cél. Még egy számot: kényszerből tíz olyan helyiséget is bevontunk korábban az iskolai tevékenységbe, amelyek eredetileg más feladatokat láttak el. — Mennyire változott a kép az elmúlt két évben? — Jelentősen módosult a Kálváriadombon elkészült huszonnégy terem birtokba vételével. A Martinovics utcában épül újabb tizenhat »terem. Az állami építők de- ’ cemberben a műszaki átadás megkezdését kérték, de később ezt vissza is vonták. Azt várjuk, hogy márciusban beköltözhessenek a diákok ebbe az iskolába. — Mi történik a felszabaduló intézményekkel? — Amikor a mostani négyes számú iskola áttelepül a Martinkovics utcába, a felszabaduló épület megkapja a kisegítő iskola, amely így önállóvá lesz. A Fő térre pedig áttelepítik a volt kisegítő iskola termeibe a múzeumból a Hermann- hagyatékot, illetve ide költözik át a Gyöngyösi Galéria is. — Hogyan hasznosítja a múzeum a kibővülő lehetőségeit? — Miután a volt Qrczy- kastélyból a könyvtár átmegy a volt ferencrendi kolostor épületébe, a kastély teljes egészében a múzeum használatába kerül. Meg lehet tehát szervezni a hely- történeti kiállítást. Szeretnénk a Felső-magyarországi Vendéglátó Vállalat líonyhá- ját és éttermét is máshol elhelyezni, de a megoldást még nem találtuk meg. Egyelőre tehát marad a hajdani rendházban. — Mit terveznek a középfokú oktatás körülményeinek javításában? — Ma összesen mintegy háromezer diák tanul középfokú iskoláinkban. A Kálváriadombon nemrég vettek birtokba az ipari szakmunkásjelöltek egy tizenhattantermes intézményt, amelyhez kétszázszemélyes kollégium is tartozik. Nyolctantermes erdészeti iskola építését kezdjük meg Mátrafüreden. Itt elkészül egy százszemélyes kollégium is. Úgy tervezzük, hogy 1986 szeptemberében már működni fog. A gimnáziumból kiköltözik a kereskedelmi szakmunkásképző még az idei nyáron. Helyiségeit visszakapja a középiskola. A kereskedelmi tanulók pedig birtokba veszik a volt ipari szakmunkásképzőt. A gimnáziumban nyolc, a szakiskolában négy, a mezőgazdasági szakközépiskolában pedig két tantermet építettünk. Mindez együtt két teremmel több annál, mint amennyit a megyével folytatott egyeztető tárgyalásokon megfogalmaztunk. — Még nem beszéltünk a tornatermekről. Mi lesz ezekkel? — A Martinovics utcában a teljes befejezés elhúzódik. A kereskedelmi és a mező- gazdasági tanulók a Partizán utcai sporttelepet veszik át, ahol az órarend egyezté- tésével a testnevelési feladatot megfelelő körülmények között tudják ellátni. Foglalkozunk azzal a gondolattal is, hogy a gimnazistáknak jobb feltételeket teremtsünk a közvetlen környezet, tehát az épület melletti park egy részének az odacsatolásával és sportolási hasznosításával. — Mi épül a városkörnyéki községekben? — Gyöngyössolymoson most elkészült négy tanterem. Ezeket januárban birtokba veszik a diákok. Gyöngyöshalászon két tantermet kell építtetnünk, aminek szeptemberben már rendelkezésre kell állniuk. A mostani ötéves tervi feladatainkkal így véglegesen elszámolhatunk. Az elmondottak érzékeltetik, hogy a demográfiai hullám most a középfokú oktatásra tevődött át, aminek levezetésére jók az esélyeink. Aki pedig ezek után attól tartana, hogy a következő években nem tudnak majd mit kezdeni a tantermekkel a mátrai településen, annak nem kell aggódnia. El kell jönnie annak az időnek is, amikor sem a könyvtárban. sem az úttörő-szobában nem kell majd tanítani, és megszűnik végre a két műszak is az oktatásban. Eredetileg is erre törekedtünk, nem? G. Molnár Ferenc Vathy Zsuzsa: Rendkívüli és meghatalmazott* 1112. Elmúlt a téL, és hirtelen tavasz lett. Egyik reggel, mikor órára mentem, az utcán kóbor illat csapott meg: akác volt, a szemközti templomkert két öreg akácfája. A házak előtt, a kapukban öregemberek, öregasszonyok ültek, nézték a virágtól roskadozó fákat. Két nap múlva, mikor újra arra mentem, az akácszag olyan erős volt, hogy valósággal földhöz szögezett. Álldogáltam az utcán, tébláboltam, alig tudtam elszánni magam, hogy tovább menjek. És láss csodát, a romos udvarba, ahova tantermünk nézett, hosszú idő után újra besütött a nap. A mohos, megfeketedett téglákon nedves fény csurgott le, és megvilágította a porból, törmelékből kinőtt, ismeretlen növényt, öt perc múlva a nap elment, és az előbbi kép helyén ragacsos sötétség tátongott. Az osztályban csönd volt, a szomszéd teremből áthallatszott a másik csoport tanárjának szenvedélyes magyarázata. Nem lehetett érteni, mit mond, csak hangja hallatszott, amint fölszökken, elhalkul, megint fölszökken, megint elhalkul. •Vathy Zsuzsa írása a Központi Sajtószolgálat 1983. évi novella- és tárcapályázatán III. dijat nyert novella kategóriában. „Senki se csinálta meg a házi feladatot?" — kérdezte Alice angolul, és tekintetében egyszerre volt csodálkozás, megrökönyödés, közöny. Május végére, mikor a jó idő tartós lett, csoportunk kezdett elfogyni. Először Erzsiké maradt el, aki házi feladatát mindig szorgalmasan megírta, aztán elmaradt a főiskolás lány, majd elmaradt a csoport egyetlen férfitagja is. Kíváncsian figyeltem ezt a fogyatkozást, míg lassan, bennem is megérlelődött a szakítás gondolata. Véglegesen akkor, amikor a „Letakart üvegszem” című olvasmány következett. „Volt egyszer egy falusi tanító, akit részleges vakság sújtott. Egy kutyától való fertőzés következtében fél szemét elveszítette, és a kivett szem üregébe üvegszemet tettek. Ez érintésre ugyan kemény volt, de másként jól mutatott.” A történet úgy folytatódott, hogy a tanító ki akar menni a kocsmába, egy pohár bort meginni, ezért kiteszi az asztalra üvegszemét, és a gyerekeknek meghagyja, hogy viselkedjenek rendesen, mert ő ugyan elmegy), de szeme itt marad, és mindent lát. A gyerekek egy kalappal letakarják az üvegszemet, és mire a tanító visszajön, fölfordítják az osztályt. Hárman álltunk az iskola várójában, egy Ildikó nevű gyógyszerészlány, Alice és én. Hétfő volt, tanárnőnk haja friss elektromossággal szálldosott a bársony pánt alatt, cigarettát tartó vékony ujjain gyűrűk, csuklóján arany lánc, karperec. Mikor ránéztem társamra, és arra gondoltam, hogy két órán át fölváltva fogjuk olvasni a „Letakart üvegszem”-et, jeges kéz futott végig a hátamén. öt perc volt órakezdésig, ök ketten halkan beszélgettek, én kimentem a napra, melegedni. Az utca túlsó oldalán két hatalmas nyárfa állt, bolyhos fürtök borították. Ahányszor megmozdultak az ágak, a fürtökről fehér ruhás magocskák váltak le, és boldogan úsztak a levegőben. Ahogy néztem a játékos, májusi hóesést, valaki megszólított. „Mit csinálsz itt?” Barátom volt, húsz éve jó ismerősöm, akivel mindig a legváratlanabb pillanatban találkozom össze. „Angolórára jöttem" — mondtam csodálkozva, pedig valójában nem is voltam meglepve. „Ma nem megyünk órára” — mondta barátom, és megindult a járdán, a nyárfák felé. „Mit csinálunk helyette?" — kérdeztem. Barátom nevetett. „Semmit. Semmittevéssel töltjük a napot.” Eddig ellenkezés nélkül követtem, de ekkor megtorpantam. „És a tanárnő? Már csak egy hallgatója maradt.” Barátom hátra nézett az iskolára. „Tanárnő? Érdekli is őt! Jövő héten lesz az esküvője.” Ez a hír megnyugtatott. „Biztos vagy benne? Ki veszi el?" „Egy afrikai diplomata. Nem hallottál róla?” Barátom egy nevet mondott. „Rendkívüli és meghatalmazott nagykövet.” „Estraordineri end plenipotensöri” — mondtam tisztelettel. „De nem maradnak itt” — világosított föl barátom —, esküvő után hazamennek. A nagykövetet hazahívták miniszterelnöknek, és magával viszi feleségét is.” Most már elhárult az utolsó akadály is. Láttam a tanárnőt, fehér menyasszonyi ruhában, kecses volt, mint egy magnóliafa, és új hazájának szokásai szerint tetőtől- talpig vékony aranyfátyolba volt burkolva. „Gud báj Elisz” — intettem vissza elér- zékenyülve —, menj férjhez, légy boldog, és többet ne taníts”. Most már semmiféle aggályom nem volt, felszabadultan követtem barátomat, aki megigazította vállán tarisznyáját, rám hunyorított, és elindult a hídon. Egész délelőtt a Gellérthegyen csavarogtunk. A hegyoldalban vadrózsa, vadkörte, pásztortáska, pipitér együtt virított az előkelő amariliszokkal, lantánákkal, lenn a Duna széles volt és sötét, itt fenn pedig emberek heverésztek a fűben, vércsék, fecskék és rigók röpködtek. A túloldalon Pest máskor ijesztő kőrengetege most fehéren fénylett. „Extraordineri end plenipotensöri” — mondtam. Barátom, aki éppen cigarettára gyújtott, elhúzta száját. „Ha csak ennyit tudsz angolul, kár volt egy évig tanulnod.” Aztán később dünnyögve, lassan ő is elismételte: „extraordineri end plenipotensöri”. De ekkor a szavak már egészen mást jelentettek — csupa olyan dolgot, aminek semmi köze nem volt a nagykövethez. (Vége)
